Poem,  Strophe

 1    1,  1 |           borus honnak oly hű fia vagyok!~S én a hazát, e népet -
 2    3     | Szerelmemnek fényes csillaga,~Ott vagyok én már odahaza!...~ 1853 ~~
 3    5,  1 |          Nem mondom, hogy barátod vagyok,~Te se mondd azt soha énnekem.~
 4    7,  5 |       itélt rab - szerelmem.~ Rab vagyok én, rab, de olyan rab,~Aki
 5    7,  25|         éjjel,~Pedig én oly sötét vagyok!~ Szeretlek, mert fölfoghatlan
 6    7,  26|      emlékezem rád.~ Néha kérdem, vagyok én még?~Álom-e ez, vagy
 7    7,  28|          egyetlen bálványom;~S én vagyok, én, aki csak téged szeretlek!~
 8    7,  28|          Nem tudom, hallod-e; itt vagyok, megtértem!~ E világ - hiúság
 9    7,  28|         Tekintsd, hogy eléggé meg vagyok büntetve,~S ne boszuld meg
10    7,  28|        elismerem: gyarló, szegény vagyok...~E határtalan láng mardosó
11    7,  30|           S én csak szegény hived vagyok.~ Dicsőségednek mása nincsen.~
12    7,  30|          Emlékezés, utánozás.~ Mi vagyok én tehozzád képest?~Mi szegények
13   14     |        érzem,~Mi semmiség, parány vagyok!~E ragyogó napok fényteste~
14   14     |       érek,~S uram bocsá! - isten vagyok!~ Enyim e szép világ, mely
15   14     |      Énértem, kedvemért forog.~Én vagyok itt cél, központ, minden;~
16   28     |       tudok elmenni valahára!~Ide vagyok én bősz végezettől~Tolvajok,
17   28     |        egymásra csattogtatja,~Itt vagyok én igazán, e körbe'~Egyedül,
18   29     |           képében látod magad;~Mi vagyok én neked, most már tudod:~