Poem,  Strophe

 1    5,  1 |          vagyok,~Te se mondd azt soha énnekem.~Ami a gyöngék közt
 2    5,  2 |                2 ~Nem ért minket soha senki!~Amennyit mi gondolunk,~
 3    5,  2 |          panaszt.~Nem ért minket soha senki.~Mind hijába dalolunk.~
 4    5,  2 |          nekünk!~ Nem ért minket soha senki!~Amennyi a mi bajunk,~
 5    5,  2 |     azért a bor!~ Nem ért minket soha senki.~Bujdosunk mi, mint
 6    6     |         e vidéket;~De el nem föd soha téged,~Nincsen az a messze
 7    7,  1 |  rendesen;~Ez átok az, mi végett soha nincs~Egész mennyország
 8    7,  2 |         nekem~Valami súgja: nem, soha!~Sötét, de édes a tapasztalás,~
 9    7,  3 |           elejbe.~ Meg nem fejti soha senki,~Amit e szörny kérdez
10    7,  4 |         övé:~Magad sem veszed le~Soha onnan többé! ~
11    7,  29|          igy van, s nem is lehet soha.~Mint két különböző égitest
12   11,  1 |          semmi sors alatt az,~Ki soha el nem csüggedett."~ Nem
13   19     |                                  Soha többé!~ 1885 ~~
14   23     |           ágyusort, várbástyát~- Soha világ nem látta ennek mását -~
15   23     |      egyetlen,~Segítve még mást, soha senki téged -~Ha mégis élsz,
16   26     | csodakorsó,~Fogy, de nem fogy el soha.~ Csillagok, felhők, világok~
17   27     |          Nem látni többé a napot soha!~ Ember, mulandó, koldus