Poem,  Strophe

 1    4     |   Volna-e szebb sírja, mint ott~Ég, föld közt, a fellegekben?~
 2    7,  3 |       Mégse fogy el, tele föld, ég;~Mi közöd van hozzá, féreg!~
 3    7,  8 |      ütnek.~Maradj józan, mikor ég, föld~Táncol és forog körülted."~ "
 4    7,  14| istenség.~Halhatatlan féreg...~ Ég vigasztalása:~Gyönyörű szivárvány;~
 5    7,  27| Indulnak már a barna felhők,~Az ég maholnap tiszta lesz.~A
 6    7,  28|    rajtad diadalmaskodott?!~ Oh ég, véghetetlen! nap, te dicső,
 7    7,  28|         e világon?...~S te nagy ég, azért vagy ugy-e véghetetlen,~
 8    7,  29|         könnyebbülésöket.~Tudja ég, hogy én nem irigyelem őket~
 9    7,  29|     szeretnem.~Ám erről már sem ég sem föld nem tehet.)~De
10    7,  30|        napot?~ Megosztozik majd ég, föld rajtad,~És szebb lesz,
11   10     |      egy hajó, mely közelít?~Az ég borult, s szél még se leng;~
12   10     |          s szél még se leng;~Az ég villámlik szárazon;~Ha üt,
13   13     |       Csöndes szívem; többé nem ég;~Nem bántja újabb szenvedély.~
14   15     |      fényes üstökös; uszálya~Az ég felétől le a földre ér.~
15   29     |     vesztettem, óriás,~Hozzá az ég adott erőt nekem.~Én látok
16   29     | Örökkévalósága a halálban...~Az ég, ládd, mégis eljegyzett
17   30     |        BÚCSU A NAPTÓL ~O fényes ég, o tündöklő nap!~Itt hagyva