Poem,  Strophe

 1    3     |           hegyeken~Újabb csillag kel föl énnekem.~Szerelmemnek fényes
 2    4     |          Földet ingató villámok,~Még föl is ébresztenének~Egy-egy
 3    7,  7 | kristálytengerben.~ Napvilágom, kelj föl énfölém!~Nézd magadat lelkem
 4    7,  7 |              a sarat,~Mely nem fogja föl a sugarat! ~
 5    7,  11|             győzelem;~Büszkén emelem föl még fejem.~ Élj örömben,
 6    7,  28|       Ameddig csak sejt, de egészben föl nem fog.~Egyedüliségem zordon
 7    7,  28|              egész földi nemzedéknek~Föl nem éri tündér látományom
 8    7,  30|           neved.~De, mint az istent, föl nem fognak,~S imádnak bár,
 9    8     |           gyász, a dal.~Ami megholt, föl nem támad.~Haszontalan minden
10   10     |           hivek.~Nincs mért keressen föl a kalmár,~S rablócsapat
11   10     |            Ajk nem mesél, s mit írna föl könyv?~Hogy vérünk is volt -
12   13     |            szórja sugarát;~Azért még föl nem olvadok.~ De néha csöndes
13   19     |             Holt halavány emelkednek föl;~Kik, mert e földön mennyet
14   22     |           Föltétel a kikiáltási ár.~ Föl és alá ki tud hizelgni szebben~
15   22     |            őrült becsület, szemérem!~Föl a kabinba, hol a szűz ajak?~
16   27     |            koldus vagy király,~Emeld föl és hordd magasan fejed!~