Poem,  Strophe

 1    6     | csókollak...~Oh hogy most érzem, tudom csak,~Mennyire szerettelek!~
 2    7,  4 |         ugy mondják.~Én csak azt tudom, hogy~Nekem mártiromság.~
 3    7,  4 |       szivem~Csak egy minutára:~ Tudom, hogy hozzáég~Egyszerre
 4    7,  6 |        lész boldog sohasem.~ Nem tudom én, hogy mit gondoljak?~
 5    7,  21|        vágyod?~Isten őrizz! - Én tudom, hogy~Az a legsötétebb átok.~
 6    7,  28|           Látlak-e valaha? - nem tudom, nem kérdem.~Azt se tudom,
 7    7,  28|        tudom, nem kérdem.~Azt se tudom, látsz-e, ahogy itt térdelek;~
 8    7,  28|          ahogy itt térdelek;~Nem tudom, hallod-e; itt vagyok, megtértem!~
 9    7,  28|         S mégis most, midőn már, tudom, késő minden,~Jólesik bánkódva
10    7,  28|          Vigasztal, hogy csak én tudom, mit vesztettem;~Hogy tündévoltod
11    7,  29|    Gondolatok közt van rokonság, tudom;~Társtalan, magában, egyes
12   16     |     Akármit mondotok, beszéltek,~Tudom én jól, amit tudok.~Halhatatlanság,
13   17     |         is rád gondolok.~ És jól tudom, előre látom,~Mi bú, öröm
14   17     |        örökké, ami volt.~ És nem tudom, mi fáj majd jobban:~Mi