Poem,  Strophe

 1    7,  8 |   Szellemeik hozzád jőnek."~ "És örökké sírod ássad~S mégse halj
 2    7,  13|  megölelni,~Egyszer megcsókolni;~Örökké ölelni,~Örökké csókolni!~
 3    7,  13|      megcsókolni;~Örökké ölelni,~Örökké csókolni!~ Mit nekem e rövid~
 4    7,  13|        meg,~S élek beléd halva -~Örökké ölelve,~Örökké csókolva! ~
 5    7,  13|     beléd halva -~Örökké ölelve,~Örökké csókolva! ~
 6    7,  26|       emléked fáj még... oh hogy~Örökké emlékezem rád!~ Elfeledtem
 7    7,  26|         én nem is mozdulok, csak~Örökké emlékezem rád.~ Oly homályos
 8    7,  26|           És tünődik, ha való-e?~Örökké emlékezem rád!~Mintha erdőn
 9    7,  26|          egy csillagot látnék...~Örökké emlékezem rád.~ Néha kérdem,
10    7,  28| emberboszu igaz istenségen!~Hogy örökké éljen - föltámad emléked.~
11    7,  30|     nagyot tett, szépet gondolt,~Örökké él, mert egyre hat.~ Maga
12   15     |     körbe nem tud, nem akar, hát~Örökké társtalan, boldogtalan!~
13   17     |       meg, ami nem lett,~S az él örökké, ami volt.~ És nem tudom,
14   19     |      jóra;~Csak az van halva itt örökké,~A mult nem hozza vissza