Poem,  Strophe

 1    4     |       halált nem, de azt a szűk~Sötét börtönt én utálom.~ Adjatok
 2    5,  1 |        ember hibája.~Nem a föld sötét, beteg szemük~Von fekete
 3    6     | szivemen a nehéz gyász,~Az égen sötét ború.~ Most csöngetnek utójára -~
 4    7,  2 |        Valami súgja: nem, soha!~Sötét, de édes a tapasztalás,~
 5    7,  3 |        az én napom...~Közeleg a sötét óra...~Oh ne kérdezz, mi
 6    7,  25|     sincsen éjjel,~Pedig én oly sötét vagyok!~ Szeretlek, mert
 7    7,  31|     fölött járnék,~Vagy elfödne sötét árnyék;~Egem végig beborulva~
 8    7,  32|     hívólag integetnek;~Ásitozó sötét odúkból~Kelő nehéz, fojtó
 9    7,  32|       vándorlásból,~Éjfél után, sötét borúból,~Nagy, tarjagos
10    7,  32|    lassan,~Ahol csöndes, hideg, sötét van...~ Mert letelik a szellemóra -~
11   29     | sirbolti csöndességet~A rémteli sötét erdő alatt,~Amig a fákról
12   30     |    minden;~Ahol csöndes, hideg, sötét lesz...~ Dicső nap a fölséges