Poem,  Strophe

 1    7,  3 |                víg, csapodár, csak~Óvd magad a gondolattól!~ Nézd a jégfelhőt
 2    7,  3 |                csak ne kérdezz;~Alkoss magad uj világot,~Csak ne kérd:
 3    7,  4 |              hozzáég~Egyszerre az övé:~Magad sem veszed le~Soha onnan
 4    7,  6 |                fáj a gondolat,~Hogy te magad, édes kedvesem,~Hogy te
 5    7,  6 |          kebleden~Más valaki - csak te magad nem.~ Legyen átkozott e
 6    7,  9 |              magas fény,~Hogy szégyeld magad miatta."~ "Majd ha szived
 7    7,  28|                S ne boszuld meg rajtam magad - megalázva!~Feledd el sértésem,
 8    7,  30|       menthetetlen~Te mulsz el egyedül magad,~A halhatatlan egyetemben~
 9   11,  1 |              Mi szentebb még tán, mint magad,~Mi nélkül hitvány rongy
10   23     |              szineid megtagadva,~Nem a magad nevével indulsz hadba.~S
11   23     |            szenderg önérzeted.~El kell magad kissé szégyenlened.~Sőt
12   29     | Veszta-templomod.~Oltára képében látod magad;~Mi vagyok én neked, most