Poem,  Strophe

 1    1,  1 | gyűlölöm e népnek vétkeit,~Majd egykor érte ontom életem!~Hallgass
 2    7,  6 |        valami:~Boldog lesz majd egykor kebleden~Más valaki - csak
 3    7,  15|        tesz örök fénye...~ Ahol egykor a vidámság~Édes epret szedett
 4    7,  21|         szivem hullat.~ Majd ha egykor körülötted~Rád nevet és
 5    7,  21|  Istenkáromló ajakkal;~ Ha majd egykor egy igazán~Hűn szerető szivre
 6    7,  25|    tűrök, hiszem, hogy~Meglátom egykor - mennyemet! ~
 7    7,  32|       majdan ujra elmélyedve~Az egykor gyilkos szép szemekbe,~Hol
 8   22     |      meg köztük egy igaz.~ Mint egykor Herkulanum és Pompeji~Végnapján,
 9   23     |   megérnem!~Kik tégedet uraltak egykor, mind a népek,~Most mit
10   23     |       akármit veled,~Veled, kit egykor oly dicsőnek láttam~Világszabadságért
11   30     |         Hisz végre elmúl minden egykor, -~De el nem érni a legfőbb