Poem, Strophe
1 1, 1 | sem élni dicsőn,~Sem halni nem tud a roskadt öreg!~ Oh,
2 1, 1 | De csitt! barátim, ez nem a miénk!~ Oh nép! Kimondhatatlan
3 1, 2 | nevedről megfeledkezel?~Nem pletykanyelv szerezte e
4 1, 2 | szerezte e hazát,~E honért nem beszélni - tenni kell!~
5 1, 2 | számolsz, kereskedel,...~Nem cselszövény szerezte e hazát,~
6 1, 2 | szerezte e hazát,~E hazáért nem csalni - tenni kell!~ Az
7 1, 2 | szokásait~Azokkal együtt el nem hagyhatád;~Pazar vagy, hej
8 1, 2 | föld kutyái viszik el...~Nem arannyal szerezték a hazát,~
9 1, 2 | szerezték a hazát,~E honért nem fizetni - tenni kell!~ Oh
10 2 | Tekints reánk, kiket nem ismerél,~Mert nagyravágyó
11 2 | Meghalhatunk, de halálunk dicső~S nem gyalázatos lesz, mint a
12 2 | után~Sohajtozol örökkön, s nem tudod,~Hogy a szabadság
13 2 | nagy az,~Hogy bámulásától nem szólhatok.~Oh franciák országa,
14 4 | Semmivélét avvagy álom:~A halált nem, de azt a szűk~Sötét börtönt
15 5, 1 | 1 ~Nem mondom, hogy barátod vagyok,~
16 5, 1 | világ, az ember hibája.~Nem a föld sötét, beteg szemük~
17 5, 1 | ki igaz;~S ha hited van, nem vagy egyedül.~Ha szeretsz
18 5, 1 | egyedül.~Ha szeretsz és nem tudod, miért?~Elhihedd,
19 5, 2 | 2 ~Nem ért minket soha senki!~Amennyit
20 5, 2 | nevetjük azt;~S ami nekünk fáj, nem értik,~Dehogy értik a panaszt.~
21 5, 2 | Dehogy értik a panaszt.~Nem ért minket soha senki.~Mind
22 5, 2 | ha kitörnénk;~És hahogy nem, jaj nekünk!~ Nem ért minket
23 5, 2 | hahogy nem, jaj nekünk!~ Nem ért minket soha senki!~Amennyi
24 5, 2 | boldoguljunk,~Átokúl azért a bor!~ Nem ért minket soha senki.~Bujdosunk
25 5, 2 | elátkozott lélek,~Mely se nem hal, se nem él.~A viharban,
26 5, 2 | lélek,~Mely se nem hal, se nem él.~A viharban, a felhőkben,~
27 5, 2 | Hallják a mi hangunkat, de~Meg nem látnak sohasem...~ 1855 ~~
28 6 | Elhagyom én e vidéket;~De el nem föd soha téged,~Nincsen
29 6 | utójára -~Az itélet trombitája~Nem lehet oly szomorú!~ 1855 ~~
30 7, 1 | vagy szeretél-e már - ~S ha nem - szeretsz-e valaha?~Forró-é
31 7, 1 | csak az bizonyos~Szeretni nem fogsz engemet.~ Méltatlanabbat
32 7, 2 | vagy szeretél-e már,~S ha nem - szeretsz-e valaha?~Oly
33 7, 2 | s nekem~Valami súgja: nem, soha!~Sötét, de édes a
34 7, 3 | a tűzhegy,~Vigyázz, hogy nem menj szélére...~ Ne fürkészd
35 7, 3 | vigyázz - elejbe.~ Meg nem fejti soha senki,~Amit e
36 7, 4 | Tüzes szerelemmel.~ El nem gondolhatom,~Mivel érdemeltem;~
37 7, 5 | én szivemet,~A magadét el nem tépheted.~Megmarad az igaz
38 7, 6 | sem lész boldog sohasem.~ Nem tudom én, hogy mit gondoljak?~
39 7, 6 | Más valaki - csak te magad nem.~ Legyen átkozott e sejtelem!~
40 7, 7 | azután vesd meg a sarat,~Mely nem fogja föl a sugarat! ~
41 7, 12| immár, vége mindennek!~ Nem is szomorú már, de szilaj;~
42 7, 12| szomorú már, de szilaj;~Nem is sohajtás, de kínos jaj;~
43 7, 15| ropogva...~ Erdő, erdő! nem marad-e~Égett fádnak egy
44 7, 15| Átkozott a romboló láng,~Mely nem úgy hervaszt el kéjben,~
45 7, 15| minden önző és hiú fény,~Mely nem érez, mégis éget,~Nem érez,
46 7, 15| Mely nem érez, mégis éget,~Nem érez, hogy ragyoghasson:~
47 7, 19| 19 ~Nem viszem bánatom~Meghalni
48 7, 19| bánatom~Meghalni közétek,~Nem hagyom - isten ments -~Hogy
49 7, 19| Ahol még embernyom~A füvet nem érte,~Elviszem meghalni~
50 7, 19| Dalod eltanulja -~Szivemnek nem ismert~Halhatatlan búja! ~
51 7, 21| érez.~Mégis, ha áldásom nem kell,~Vedd bucsúmat, végbucsúmat;~
52 7, 21| szivre vágyol,~S keresed, de nem mutatja,~Sem a közel, sem
53 7, 25| Szeretlek, mert bár el nem érlek,~Tégedet látlak mindenütt:~
54 7, 25| te a minden,~Minek nevét nem nevezi,~Kit nem ismer, csak
55 7, 25| Minek nevét nem nevezi,~Kit nem ismer, csak sejt a lelkem,~
56 7, 26| 26 ~Énnekem már nem fáj semmi,~És örömöt semmi
57 7, 26| fáj semmi,~És örömöt semmi nem ád.~Csak emléked fáj még...
58 7, 26| velem ez a világ,~De én nem is mozdulok, csak~Örökké
59 7, 26| ez, vagy valóság?~És tán nem is élek én már -~Csak a
60 7, 27| Vigasztalan nagy bánatomnak~Nem találok csöndes helyet. ~
61 7, 28| hűtlent, ha szivem reped meg?~Nem, nem! Te vagy igaz, egyetlen
62 7, 28| ha szivem reped meg?~Nem, nem! Te vagy igaz, egyetlen
63 7, 28| hulljatok immáron.~Szeretsz vagy nem szeretsz, megbocsátsz szivemnek,~
64 7, 28| szivemnek,~Látlak-e valaha? - nem tudom, nem kérdem.~Azt se
65 7, 28| Látlak-e valaha? - nem tudom, nem kérdem.~Azt se tudom, látsz-e,
66 7, 28| látsz-e, ahogy itt térdelek;~Nem tudom, hallod-e; itt vagyok,
67 7, 28| gondolkozom, -~Tündért vesztve, nem kell földi ölelése!~ A tömeg
68 7, 28| csak addig boldog,~Ameddig nem érti fájó gondolatom,~Ameddig
69 7, 28| csak sejt, de egészben föl nem fog.~Egyedüliségem zordon
70 7, 28| egész földi nemzedéknek~Föl nem éri tündér látományom báját.~
71 7, 28| le ne szállj a porba!~Fáj nem birhatásod, de hitem vigasztal:~
72 7, 28| kirakványok álfénye meg nem csal.~Tekintsd, hogy eléggé
73 7, 28| sértésem, törd nemes szivedbe,~Nem éget úgy mégsem, mint bünüzlet
74 7, 28| nagy,~Minőt az magára maga nem tetézhet!~Vaj, mi haszna
75 7, 28| hogy amint létem, vágyam is nem véges?~Noha elismerem: gyarló,
76 7, 28| végtelen s tehetlen:~Ugy-e nem hagytok ti engem itt a porba,~
77 7, 28| intésit~Én e lomban, sárban el nem tántorodtam:~Nem hagyjátok
78 7, 28| sárban el nem tántorodtam:~Nem hagyjátok cserbe zászlótok
79 7, 29| Mert magára isten senkit nem hagyott.~ Hallgatom, és
80 7, 29| könnyebbülésöket.~Tudja ég, hogy én nem irigyelem őket~A megenyhülésért,
81 7, 29| hogy egy jó percet ért.~ Nem gyűlölöm én az embereket,
82 7, 29| gyűlölöm én az embereket, nem, nem!~(Vajha okom volna,
83 7, 29| gyűlölöm én az embereket, nem, nem!~(Vajha okom volna, magam
84 7, 29| erről már sem ég sem föld nem tehet.)~De miért tagadnám -
85 7, 29| Mert a már megtörtént nemmé nem lehet...~Ha mit lehetlennek
86 7, 29| enyészet int...~ - Ah, de mind nem igy van, s nem is lehet
87 7, 29| de mind nem igy van, s nem is lehet soha.~Mint két
88 7, 29| égitest lakója~Élve egymással nem ölelkezhetik:~Ugy választja
89 7, 29| átok,~Melyen semmi égi erő nem segít.~ Mert e nagy világon
90 7, 30| Ha képzelem a tiedet?!~ Nem is nekem; - a legdicsőbbnek~
91 7, 30| Bukása magas isteneknek~Nem oly siralmas, fekete...~
92 7, 30| Ílion;~Csak szépségedről nem marad fenn~Megközelítő fogalom!~
93 7, 30| gyászitélet!~Mit senki nem kerülhet el.~Hogy itt születni
94 7, 30| az idő, szemed lángjától~Nem ifjodik egyszerre meg;~El
95 7, 30| ifjodik egyszerre meg;~El nem feledkezik magáról,~S nem
96 7, 30| nem feledkezik magáról,~S nem örökíti kellemed!~ Hogy
97 7, 30| Fölülmulá egyszer magát,~Nem szán megsemmisítni téged,~
98 7, 30| szán megsemmisítni téged,~S nem osztja véled trónusát!~ -
99 7, 30| Eltörlöd a lét bűneit.~ És nem marad fen semmi rólad,~Csak
100 7, 30| De, mint az istent, föl nem fognak,~S imádnak bár, nem
101 7, 30| nem fognak,~S imádnak bár, nem értenek.~ Elmulsz, eláradsz
102 7, 30| részeidben;~Egészben, ah, többé nem élsz...!~ S müvészet, képzelet
103 7, 32| holdsugár a sirszoborra;~ Aztán, nem tudni merről és hol,~Valami
104 7, 32| Hogy ami elmult, vissza nem jő:~ Majd éjfelenkint, ilyen
105 8 | De hát - ez a kenyerünk.~Nem maradt ránk dús örökség;~
106 8 | a dal.~Ami megholt, föl nem támad.~Haszontalan minden
107 8 | mi vagyunk.~Ők alusznak s nem álmodnak;~Mi virrasztunk
108 8 | félig nyitva;~Hátha meg nem volna halva,~S lehetne még
109 8 | Ki-kinézünk olykoron.~Mert nem tudjuk, hány az óra,~Hallgatunk
110 8 | megvirradna már!~De a hajnal csak nem pirkad,~S amit látunk, az
111 9 | Szánakoztak rajtam emberek.~Nem maradtam adósuk magam sem:~
112 9 | szánó tömeget.~És mivelhogy nem volt egyebem:~Odaadtam érte
113 10 | villámlik szárazon;~Ha üt, nem hallja senki sem;~Mézharmat
114 10 | világ titkába látnak,~De nem birják kimondani.~ Mentő
115 10 | ölne el szépen, dicsőn, mig~Nem őrjit meg a némaság!~ De
116 10 | elenyészünk nyomtalan.~Ajk nem mesél, s mit írna föl könyv?~
117 11, 1 | szerencsétlen valál.~El nem riasztott oldaladtól,~Bár
118 11, 1 | Szenvedtünk volna még tovább is,~Nem jött ajkunkra vád, panasz.~
119 11, 1 | legfőbb kincsed,~Mit vissza nem hoz semmi sem! -~Eszeveszetten
120 11, 1 | sors alatt az,~Ki soha el nem csüggedett."~ Nem hű fiaid
121 11, 1 | soha el nem csüggedett."~ Nem hű fiaid hagytak cserbe,~
122 11, 2 | hazavágyó fájdalom;~Kit nem csábítnak el ama~Szebb,
123 11, 2 | a hit megtörött;~Ki itt nem életet keressz,~Csak véreid
124 11, 2 | vérezél,~Megtagadá önnönmagát.~Nem hordja már rabláncait,~Mert
125 11, 2 | hamvát sem leled.~ Mert nem nyughattak abban ők!~Az
126 12 | Békességben, csöndességben!...~Nem törődni a világgal,~A világ
127 13 | Montblanc csucsán a jég,~Minek nem árt se nap, se szél,~Csöndes
128 13 | szél,~Csöndes szívem; többé nem ég;~Nem bántja újabb szenvedély.~
129 13 | Csöndes szívem; többé nem ég;~Nem bántja újabb szenvedély.~
130 13 | szórja sugarát;~Azért még föl nem olvadok.~ De néha csöndes
131 15 | versenyt rohan.~Forogni körbe nem tud, nem akar, hát~Örökké
132 15 | Forogni körbe nem tud, nem akar, hát~Örökké társtalan,
133 17 | Mind, ami történt s ami nem;~Mely felgyujtotta a világot,~
134 17 | Hogy csak az halt meg, ami nem lett,~S az él örökké, ami
135 17 | él örökké, ami volt.~ És nem tudom, mi fáj majd jobban:~
136 17 | multban, s onnan~Kivenni többé nem lehet?~ A gondolat, hogy
137 17 | gondolat, hogy e mindenség~Nem lesz se több, se kevesebb,~
138 17 | itten megesett...~ Vagy hogy nem halt meg voltakép itt~Csak
139 17 | A bimbó, mely nekem ki nem nyilt,~A vágy, amely nem
140 17 | nem nyilt,~A vágy, amely nem teljesült?~ 1884 ~~
141 19 | létsovár, bolyongó lelkek -~Nem ők, akik kétségbeejtnek.~
142 19 | ők, akik kétségbeejtnek.~ Nem azok az igazi holtak,~Kik
143 19 | egyszer itten éltek, voltak,~Nem ugy van az, mint hiszik,
144 19 | porban a halhatatlanság.~Nem vész el innen semmi, semmi,~
145 19 | innen semmi, semmi,~Csak ami nem birt megszületni.~ Üdvözitő
146 19 | halhatatlan.~Csak a testet nem öltött ábránd,~Be nem telt
147 19 | testet nem öltött ábránd,~Be nem telt vágy, el nem lobbant
148 19 | ábránd,~Be nem telt vágy, el nem lobbant láng,~Az elszalasztott
149 19 | elszalasztott meddő óra~Nem fordul itten vissza jóra;~
150 19 | halva itt örökké,~A mult nem hozza vissza többé.~
151 20 | halva igazán?~ A csatában el nem estél,~Csak leraktad fegyvered.~
152 20 | régen volt."~Vagy talán már nem is alszol,~Csak pihensz,
153 20 | föláldozám.~ Jutalmul mást nem kivánva:~A te dicsőségedet.~
154 20 | dicsőségedet.~Szenvedésem mind nem fájna;~A csalódás, hogy
155 20 | koporsódon~Mint a féreg, nem rágódom,~Ott halok tested
156 21 | Kik egy lelkesítő csókot~Nem adnátok a költőnek,~Mégis
157 22 | mint Lót, rég, egyedül.~De nem megyek, nem mozdulok...
158 22 | egyedül.~De nem megyek, nem mozdulok... bevárom...~Hiába
159 23 | LENNI VAGY NEM LENNI ~Ó népem, jó magyar
160 23 | Most mit beszélnek, vagy nem is beszélnek?!~Hogy te vagy
161 23 | szerint segited is majd őket,~Nem nézve, hogy mi vagy, mi
162 23 | rabláncot magadnak.~Immár nem is magyar, csak István-ország.~
163 23 | cimered, szineid megtagadva,~Nem a magad nevével indulsz
164 23 | Hazádnak nyelvén szólnod nem szabad!~Érthetlen, természettelen
165 23 | várbástyát~- Soha világ nem látta ennek mását -~Ököllel
166 23 | kesely szolgája a verébnek?~Nem járna többé a szabadban,
167 23 | hitvány beszédnek, kőnek;~Nem mozdul ő, amig belé nem
168 23 | Nem mozdul ő, amig belé nem lőnek,~De akkor azután van
169 23 | Egy-két golyótól ő mindjárt le nem dől.~Egyszerre vérzik bár
170 23 | nevetve zsebelik üzérek.~Nem nyers vitézség dönti a csatát:~
171 23 | küzdterén rajtad kifogjanak?~Nem tudna győzni itt erős karod,~
172 23 | hazáért bőven ontod véred,~Nem tudnál adni érte veritéket?~
173 23 | rád?~Ha e magasztos cél nem lelkesít,~Élned tovább vajh
174 23 | Beteljesülni látlak jós ige:~"Nem volt, de lesz." S rá a királyi
175 23 | nemzetem, napod még fölragyog.~Nem tudsz te tenni, csak mindig
176 23 | egy félszázadot.~Kit el nem öltek karddal óriások,~Fogd
177 24 | Napomnak vége; kész a mérleg:~Nem maradok, hazám, adósod.~
178 24 | megtettem érted.~ És te nekem nem adtál semmit.~Bár csak szivem
179 24 | Amellyel puskát tisztitottak.~ Nem tartozom leányaidnak,~Kiket
180 24 | ami szó, tagadhatatlan,~Nem kényeztettél semmiképpen.~
181 24 | ki mégse fogtál rajtam:~Nem renditettél meg hűségben.~
182 24 | jobban számon.~Mert végre, nem lehetlen, mások~Elrettenhetnének
183 25 | közérdekűleg mért határát~Már nem "bogár" után keringve járták;~
184 25 | rémmesében élnek,~Mágnás nem áll fölötte a törvénynek;~
185 25 | Az árvapénztárnok többé nem sikkaszt,~Mert cselekedni
186 25 | sikkaszt,~Mert cselekedni már nem úri "sikk" azt;~ Ha az adó
187 25 | tudva,~Adózó mit keres, el nem hazudja;~Munkás jutalma
188 25 | a herének;~Rangot, cimet nem koldult rend szalagja:~A
189 25 | Meghóditjuk, de vissza már nem térünk;~Nem pislogunk a
190 25 | de vissza már nem térünk;~Nem pislogunk a sirba dicsőségér';~
191 25 | ferblikártya,~És - tisztesség nem eshetik kimondva -~Rojtos
192 26 | meggondolva jobban,~Az egész nem oly bohó...~ Vagy nem igy
193 26 | egész nem oly bohó...~ Vagy nem igy kering-e itten~Ez a
194 26 | mint e nagy orsó,~Forg, de nem halad tova.~A jelen egy
195 26 | egy csodakorsó,~Fogy, de nem fogy el soha.~ Csillagok,
196 26 | véget ért;~Róluk is csak ugy nem tudjuk,~Mint magunkról,
197 27 | pillangó lét után!~Eltünni és nem tudni, hogy hova?~Megsemmisülni,
198 27 | Megsemmisülni, mindörökre tán;~Nem látni többé a napot soha!~
199 28 | én e förtelmek helyéről~Nem tudok elmenni valahára!~
200 29 | arcodat,~Mikor még másért nem dobbant szived.~ És e varázslat
201 29 | méltatlan vadakra~Pazaroltál nem értett kincseket;~Én, a
202 29 | Tekintetünkben hajh! nem az elvesztett -~Az el nem
203 29 | nem az elvesztett -~Az el nem nyert éden fájdalma van.~
204 30 | Szegénynek nincsen ifjusága.~ S nem elveszitni, ami megvolt,~-
205 30 | elmúl minden egykor, -~De el nem érni a legfőbb jót,~Ez itten
206 30 | boldogságom;~A bevétellel nem törődtem.~ De te, ha emberek
207 30 | le-leszállnak.~ És mégsem a halál, nem a vég~- Hisz ebben még vigasztalás
208 30 | hasonlíthatlan:~Hogy tégedet nem látlak többet!~ De hát eltünni
|