Poem,  Strophe

 1    7,  4 |      Ijesztenél rája;~Tedd szivére szivem~Csak egy minutára:~ Tudom,
 2    7,  6 |          látnálak boldognak.~Fájna szivem ugy is; de talán~Csak a
 3    7,  12|            sohajtás, de kínos jaj;~Szivem tépik, fejem ingatják,~Mint
 4    7,  15|        erdő, hamvadozó!~Hozzád, én szivem, szerelmem,~Be hasonló,
 5    7,  21| Megbocsátnám, hogy hideg vagy,~Mig szivem érted elvérez;~De hiába
 6    7,  21|             rátapodva~A vérre, mit szivem hullat.~ Majd ha egykor
 7    7,  28|           Játszhatom-e hűtlent, ha szivem reped meg?~Nem, nem! Te
 8    7,  28|   Panasszal, kinokkal ugy teli már szivem,~Hogy uj seb fájdalma nyujt
 9   13     |            fölmerül.~ És ekkor még szivem kigyúl,~Mint hosszu téli
10   24     |         nem adtál semmit.~Bár csak szivem volt minden kincsem,~De