Poem,  Strophe

 1    7,  1 |      hogy csak egyet szeress~Te, kit egész világ szeret?~Talán -
 2    7,  25|          Minek nevét nem nevezi,~Kit nem ismer, csak sejt a lelkem,~
 3    7,  28|           Eltakartam képed, mint kit elitéltem~S emlékezetemből
 4    7,  29|        látom ujjongni az embert,~Kit a végzet ugyis annyi bajjal
 5    7,  30|       zsarnok, szép, dicső vagy,~Kit imádnak alattvalók.~Te ünnepelt,
 6    7,  30|        irhatnék rólad tökélyest,~Kit ragyogásod elvakít?~ S mégis,
 7   11,  2 |     gyötör~A hazavágyó fájdalom;~Kit nem csábítnak el ama~Szebb,
 8   23     |     akárki akármit veled,~Veled, kit egykor oly dicsőnek láttam~
 9   23     | rettegett, a nagyszerű állatnak,~Kit éjnek idején verembe csaltak,~
10   23     |          lép át egy félszázadot.~Kit el nem öltek karddal óriások,~