Poem,  Strophe

1    6     |       vidéket;~De el nem föd soha téged,~Nincsen az a messze táj!~
2    7,  3 |       virágot is;~Megátkozzalak-e téged,~Hogy te sem adsz ingyen
3    7,  5 |       Vigasztaló csöndes öntudat.~Téged fogva tart a nagy világ,~
4    7,  9 | megátkoztál,~Viszont én megáldlak téged.~(Csak elmondom, hogy mi
5    7,  25|        Mert nagy hatalmad érezi.~ Téged szeretlek én, imádlak,~Egyetlen,
6    7,  28|           én vagyok, én, aki csak téged szeretlek!~ Leveszem a fátyolt
7    7,  30|            Nem szán megsemmisítni téged,~S nem osztja véled trónusát!~ -
8    7,  30|      virág.~ S csak sejtenek majd téged abban,~Midőn már én is hamvadok;~
9   23     |      Segítve még mást, soha senki téged -~Ha mégis élsz, ez méltó