Poem, Strophe
1 1, 1 | vagy még tovább is élsz?~Az ifjuságnak vége, megöregedél...~
2 1, 1 | szörnyeteget szült jelennek az idő,~Melly a bünt - erkölccsé
3 1, 2 | nem csalni - tenni kell!~ Az ősapák szép tulajdonait~
4 2 | csupán divatnak mondhatók~Az emberiség szent küzdelmei.~
5 2 | magatokat~- Hisz külszin az, mi nektek élvet ád -~De
6 2 | jövődet: hidd el, oly nagy az,~Hogy bámulásától nem szólhatok.~
7 4 | Tömlöctartó lehetett az~Aki a sírt föltalálta;~Vak
8 4 | egyaránt élt~Hol a földön, hol az égben,~Volna-e szebb sírja,
9 5, 1 | gyöngék közt esküszó,~Legyen az közöttünk sejtelem.~Ne legyen
10 5, 1 | Mig egy csillagot látsz az éjben.~Gyönge lelkek vétkes
11 5, 1 | vétkes ürügye:~A világ, az ember hibája.~Nem a föld
12 5, 1 | Özönéből, mint egy Ararát!~ Egy az átok, egy a szenvedés,~Mely
13 5, 1 | sor, mely szétszakít,~Mint az égbolt két szép csillagát:~
14 5, 1 | ragyog, amig~Sötétség borítja az eget,~S örömömben elhalványodom,~
15 5, 2 | mi gondolunk,~Mind kevés az, amit abból~Kifejez a mi
16 5, 2 | Hogy magunk rá - kacagunk.~Az igaz, hogy e kacajtól~Megőrülnénk
17 5, 2 | Bujdosunk mi, mint a szél;~Mint az elátkozott lélek,~Mely se
18 6 | BÚCSU ~Az itélet szól a tornyon:~Üt
19 6 | itélet szól a tornyon:~Üt az óra, fönn a horgony;~Menni
20 6 | föd soha téged,~Nincsen az a messze táj!~ A hajón a
21 6 | szivemen a nehéz gyász,~Az égen sötét ború.~ Most csöngetnek
22 6 | Most csöngetnek utójára -~Az itélet trombitája~Nem lehet
23 7, 1 | Visszaverődő sugara?~ Lehet-e az, hogy csak egyet szeress~
24 7, 1 | Talán - talán - hisz csak az bizonyos~Szeretni nem fogsz
25 7, 1 | történik rendesen;~Ez átok az, mi végett soha nincs~Egész
26 7, 1 | Kijátszanád a végzetet:~Az örökkévaló is irigyel~Ilyen
27 7, 3 | 3 ~Elfogy a nap, az én napom...~Közeleg a sötét
28 7, 3 | gondolattól!~ Nézd a jégfelhőt az égen:~Észrevétlen hideg
29 7, 3 | Árnyatok sötétül egyre,~Közeleg az éj immáron!~Kiszenvedve,
30 7, 4 | 4 ~Ver az isten engem~Mind a két kezével,~
31 7, 4 | Csak szenvedtem eddig~Ebben az életben.~ Szerelem: mennyország;~
32 7, 4 | hogy hozzáég~Egyszerre az övé:~Magad sem veszed le~
33 7, 5 | zsarnokánál szabadabb.~Enyim az igazság s szenvedés,~Tied
34 7, 5 | igazság s szenvedés,~Tied az önkény s a büntetés.~ Szenvedek,
35 7, 5 | tart a nagy világ,~Enyim az örökkévalóság.~ Összetépted
36 7, 5 | örökkévalóság.~ Összetépted az én szivemet,~A magadét el
37 7, 5 | el nem tépheted.~Megmarad az igaz birónak,~Szerelmemért
38 7, 6 | e sejtelem!~Mint a szív az, melyben megterem.~Szívnek,
39 7, 7 | Vagy igen - csak menj az utcára,~Ismerj rá e hitvány
40 7, 10| Szegény öreg koldus...~Csak az inség tartja.~Könyörülő
41 7, 10| Isten,~Könyörülj meg rajta.~ Az én szép szeretőm~Kiadott
42 7, 11| a vértanúk:~Halhatatlan az, ki halni tud! ~
43 7, 12| bánatból.~Oly szomorú, mint az őszi szél.~Fogy a sugár,
44 7, 13| kérek.~ Kedvesem, szerelmem!~Az élet mulandó -~Játszuk ki
45 7, 13| mulandó -~Játszuk ki a halált,~Az örökkévaló.~ Ölelj meg,
46 7, 14| Balzsama a sírnak,~Mely az enyészettel~Egy perc üdve
47 7, 14| Mindent kiengesztel -~ Áldott az a szál is,~Melyet emléked
48 7, 15| 15 ~Mint az erdő napsugártól,~Én szemedtől
49 7, 15| meggyulladtam;~És elégek, mint az erdő,~Melynek lángja olthatatlan.~
50 7, 21| Mondanám, hogy isten áldjon;~De az ugysem hallgat már rám,~
51 7, 21| hallgat már rám,~Mert te vagy az én bálványom.~ Mit kivánjak
52 7, 21| őrizz! - Én tudom, hogy~Az a legsötétebb átok.~ Oh,
53 7, 25| van,~Hogy nappal van, hol az ragyog;~Még a lelkemben
54 7, 25| napja süt.~ Mert te vagy az úr, te a minden,~Minek nevét
55 7, 27| Indulnak már a barna felhők,~Az ég maholnap tiszta lesz.~
56 7, 27| a falut.~Majd verni kezd az erdő szíve,~Csörg a patak,
57 7, 27| virágok,~Szeretnek mind az emberek;~Szeret majd minden
58 7, 28| Fenséges képedről - álljon az oltáron.~Amelynek forrását
59 7, 28| higyjék~Mesének, - maradjon az titok előttök.~Ne lássák
60 7, 28| is titok a világnak,~Hogy az való csupán az én szerelmemben.~
61 7, 28| világnak,~Hogy az való csupán az én szerelmemben.~Akármerre
62 7, 28| férfiszivben oly nagy,~Minőt az magára maga nem tetézhet!~
63 7, 28| letipornom,~Megátkozván rajt' az olthatatlan foltot?~Hogy
64 7, 29| hogy vallják magokat~Ezek az egyforma többi emberek.~
65 7, 29| megvigasztalódnak,~Gyógyszerét találják az ismert bajoknak; - ~Mert
66 7, 29| Jólesik, ha látom ujjongni az embert,~Kit a végzet ugyis
67 7, 29| percet ért.~ Nem gyűlölöm én az embereket, nem, nem!~(Vajha
68 7, 29| mások annyi apró baja-búja~Az, mit tőlök mégis ugy irígyelek.~
69 7, 29| Mért hogy ellenében még az is tehetlen,~Mert a már
70 7, 29| hiszek, ez üdv érne:~Borulnék az első ember kebelére,~Mondván,
71 7, 29| szenvedek veled...~ Halld az én panaszom, mondd el a
72 7, 29| tiédet,~Értem én is, te is az enyimet érted;~Folyjanak
73 7, 29| Reméljük a jövőt, imádjuk az istent,~S haljunk meg nyugodtan,
74 7, 29| ölelkezhetik:~Ugy választja ketté az embervilágot~Közöttem iszonyú
75 7, 29| mindenségben:~Égben egy úr, földön az én bánatom!... ~
76 7, 30| szivemet;~Ah, mert hiszen mi az én átkom,~Ha képzelem a
77 7, 30| vissza kell adnod nekik.~Az ellened lázongó földnek~
78 7, 30| egyesül,~Eloszlik, mint felhő az égen,~Örökre föllelhetlenül.~
79 7, 30| mindennek halni kell.~ Hogy az idő, szemed lángjától~Nem
80 7, 30| eszméd, neved.~De, mint az istent, föl nem fognak,~
81 7, 31| Iszonyú nagyot csattanva~Az égbolt kettéhasadna,~S hullana
82 7, 32| szivedben,~Talán csak ugy az emlékedben...~És tépelődöl,
83 7, 32| én majdan ujra elmélyedve~Az egykor gyilkos szép szemekbe,~
84 8 | mult elfeledve,~És eladva az a föld.~ Hol pihennek a
85 8 | olykoron.~Mert nem tudjuk, hány az óra,~Hallgatunk a kakasszóra,~
86 8 | nem pirkad,~S amit látunk, az se csillag:~Bolygó fény -
87 8 | is csuklik immár...~S ha az álom elnyomott,~S mi is
88 10 | Egy búborékkal kevesebb~Az örök semmi tengerén.~A sír
89 10 | egy hajó, mely közelít?~Az ég borult, s szél még se
90 10 | borult, s szél még se leng;~Az ég villámlik szárazon;~Ha
91 11, 1 | rab,~De bár maradtál volna az;~Szenvedtünk volna még tovább
92 11, 1 | Mi nélkül hitvány rongy az élet,~S haszontalan minden
93 11, 1 | veszve semmi sors alatt az,~Ki soha el nem csüggedett."~
94 11, 2 | Oh honfi, aki leborulsz~Az oceáni partokon,~Felénk
95 11, 2 | melyért szived sovárg,~Az a hon - volt, nincs, elveszett!~
96 11, 2 | nem nyughattak abban ők!~Az ősök, a nagyok, dicsők,~
97 14 | E vergődő rabképzeletben~Az öröklét - egy pillanat?~
98 14 | dicsők!... de én azt mondom,~Az én szerelmes kis galambom~
99 14 | kezd a féreg;~Azt gondolom, az égig érek,~S uram bocsá! -
100 14 | Isten jósága, bölcsessége~Az én galambom szép szemébe'~-
101 15 | AZ ÜSTÖKÖS ~Az égen fényes
102 15 | AZ ÜSTÖKÖS ~Az égen fényes üstökös; uszálya~
103 15 | fényes üstökös; uszálya~Az ég felétől le a földre ér.~
104 15 | csillagot;~Fenséges Niobéja az égboltnak,~Lobogó gyász,
105 16 | látom,~Hogy végre is csak az a jó,~Csak az a drága e
106 16 | végre is csak az a jó,~Csak az a drága e világon,~Mi itt
107 16 | Veszithetném itt el veled...~ Az üdv az örök fényességben~
108 16 | itt el veled...~ Az üdv az örök fényességben~Kivánatos,
109 17 | bú, öröm van itt ezen~S az ismeretlen tulvilágon:~Egyszerre
110 17 | világot,~Mást üdvözitvén, az "igen".~ Mit lelkem eddig
111 17 | a nagy titok,~Hogy csak az halt meg, ami nem lett,~
112 17 | halt meg, ami nem lett,~S az él örökké, ami volt.~ És
113 17 | halt meg voltakép itt~Csak az a perc, mely elrepült;~A
114 18 | szállongó szikra.~Hogy forog az izzó szikla!~A sötéttel
115 19 | kétségbeejtnek.~ Nem azok az igazi holtak,~Kik egyszer
116 19 | éltek, voltak,~Nem ugy van az, mint hiszik, tartják.~A
117 19 | vágy, el nem lobbant láng,~Az elszalasztott meddő óra~
118 19 | itten vissza jóra;~Csak az van halva itt örökké,~A
119 20 | DE PROFUNDIS ~Mint az árva holt anyára,~Ugy borulok
120 20 | Osztoznak ruháidon.~"Ez az enyém, ez a tied"~S e fölött
121 20 | telivér.~Meztelen vagy, mint az isten,~Kinek testét eszik
122 20 | élek, én remélek,~Hiszem az istenemet:~Leszáll az a
123 20 | Hiszem az istenemet:~Leszáll az a keresztfáról,~S ujra egyszer
124 21 | Szerelemben égő vérrel,~Az a halhatatlan szikra~Még
125 21 | bölcs irásunk, tettünk;~Csak az óra feledhetlen,~Amelyben -
126 22 | Árverelik a kerületeket.~Kapós az áru; hogyne? sokat ér,~S
127 22 | kéjvágy, bőg a hiúság.~Vonít az írigy önzés éhesen.~Itt
128 22 | kénkőesőt lesem.~ És eljön az, hah, itt is a határon;~
129 23 | beszélnek?!~Hogy te vagy az utolsó; mind szabad már,~
130 23 | Csipetnyi szerb, rumán, az lesz a bolgár,~S szokás
131 23 | vetett,~Hogy bevilágitotta az eget,~Mely már nyugotról
132 23 | nyugotról végig besötétült,~Az emberek lelkén zsarnok lidérc
133 23 | ugy mondád, azt hoz majd az ellen -~És kapva lóra szőrén,
134 23 | most? Im a szerep cserélve:~Az adja a hőst és huzatja a
135 23 | világ.~Mi ős erényed volt, az most hibád.~Vérmes hited,
136 23 | készakarva.~Fölbátorodni az ellent hagyod,~Diadalod
137 23 | Fogd meg sörényen a kapát, az ásót.~Dologra is, ha ember
138 23 | ember kell a gáton,~Te légy az első az egész világon!~
139 23 | a gáton,~Te légy az első az egész világon!~ 1887 ~~
140 25 | Kerületek-körökről szól az ének,~Melynek közérdekűleg
141 25 | áll fölötte a törvénynek;~Az árvapénztárnok többé nem
142 25 | nem úri "sikk" azt;~ Ha az adó lesz kétszerannyi mint
143 25 | Csak szent ereklye már az ősi cégér.~Eltünt: uj diszbe
144 26 | Többnyire mind beleszédül,~Mig az óra letelik.~ Eltünődöm,
145 26 | Végre meggondolva jobban,~Az egész nem oly bohó...~ Vagy
146 26 | épen~Ez a te komédiád?~ Az idő, mint e nagy orsó,~Forg,
147 28 | Vad állatokba~Menekült az egyenes jámborság.~Kerge
148 28 | szemekkel, elmerengve~Képein az elmulandóságnak.~ Ott lehetnék
149 28 | Hallgatózva, mit beszél az Isten~Suttogó szellőben,
150 29 | vesztettem, óriás,~Hozzá az ég adott erőt nekem.~Én
151 29 | Örökkévalósága a halálban...~Az ég, ládd, mégis eljegyzett
152 29 | Tekintetünkben hajh! nem az elvesztett -~Az el nem nyert
153 29 | hajh! nem az elvesztett -~Az el nem nyert éden fájdalma
154 30 | nincs e földön semmi ingyen.~Az élet adva uzsorára.~A gazdagé
155 30 | bármi ére,~Mint édesanya az ölében~Reá mosolygó kisdedére.~
|