Poem,  Strophe

1    5,  2 | nevetjük azt;~S ami nekünk fáj, nem értik,~Dehogy értik
2    6     |  édes;~Olyan édes - és ugy fáj!~ Elhagyom én e vidéket;~
3    7,  6 |  nyugtot ad~- Oh nagyon is fáj a gondolat,~Hogy te magad,
4    7,  26|        26 ~Énnekem már nem fáj semmi,~És örömöt semmi nem
5    7,  26| semmi nem ád.~Csak emléked fáj még... oh hogy~Örökké emlékezem
6    7,  28|   és le ne szállj a porba!~Fáj nem birhatásod, de hitem
7   17     |    volt.~ És nem tudom, mi fáj majd jobban:~Mi itt örökre