Poem,  Strophe

  1    1,  1 |        volna meg!~Most megöregedél, és sem élni dicsőn,~Sem halni
  2    1,  2 |                              2 ~Szó és beszéd... beszédek és szavak,...~
  3    1,  2 |           Szó és beszéd... beszédek és szavak,...~Erőtlen keblek
  4    1,  2 |            fohászai,...~Hazafi száj és honvédő torok,~Reformerek
  5    1,  2 |                mert nincsen életed,~És halni se tudsz gyávaság
  6    1,  2 |            sorsod ördögeivel...~Vér és halál szerezte e hazát~S
  7    2     |    bálványozott, a föld~Kiábrándult és szánja estedet.~Elvész a
  8    2     |        szánja estedet.~Elvész a hir és dicsőség, amit~A szabadságnál
  9    2     |           ismerél,~Mert nagyravágyó és kevély valál;~Hisz sasod
 10    3     |            Emlékezet madara dalol.~ És a kis kert - egy paradicsom,~
 11    3     |             méze volt~Mindegyiknek, és ezért lakolt.~ A sövénynél
 12    5,  1 |           vagy egyedül.~Ha szeretsz és nem tudod, miért?~Elhihedd,
 13    5,  1 |      Boldogságod drága gyöngye ez.~ És ha - mint e fájó életü~Kishitű
 14    5,  1 |         Mely kisérend életünkön át;~És ha egy a sor, mely szétszakít,~
 15    5,  2 |            a földnek, ha kitörnénk;~És hahogy nem, jaj nekünk!~
 16    6     |            olyan édes;~Olyan édes - és ugy fáj!~ Elhagyom én e
 17    7,  3 |         most homlokomra!~ Szép vagy és hatalmas - hányszor~Mondtalak
 18    7,  3 |             mint egy kis pillangó;~ És ne kérdezz, mit morogtam;~
 19    7,  7 |        Ismerj rá e hitvány világra;~És azután vesd meg a sarat,~
 20    7,  8 |        józan, mikor ég, föld~Táncol és forog körülted."~ "Fojtogasd
 21    7,  8 |         Szellemeik hozzád jőnek."~ "És örökké sírod ássad~S mégse
 22    7,  9 |            Keress a multban vigaszt és~Ne találj emlékezetre."~ "
 23    7,  9 |          halva látod"~- Oh szeress! és átveszem mind~Ami ez áldásban
 24    7,  12|             messze világból?~Fekete és gyászos üzenet,~Vége immár,
 25    7,  15|            szemedtől meggyulladtam;~És elégek, mint az erdő,~Melynek
 26    7,  15|        Magasan, mint a szivárvány;~ És a fojtó füstborúban~Ezer
 27    7,  15|        mézkelyhében.~ S minden önző és hiú fény,~Mely nem érez,
 28    7,  21|         egykor körülötted~Rád nevet és gúnyol a fény,~Fagyosan,
 29    7,  26|          Énnekem már nem fáj semmi,~És örömöt semmi nem ád.~Csak
 30    7,  26|           Mint aki nehéz álmot lát,~És tünődik, ha való-e?~Örökké
 31    7,  26|              Előlem futnának a fák,~És csak egy csillagot látnék...~
 32    7,  26|            Álom-e ez, vagy valóság?~És tán nem is élek én már -~
 33    7,  27|           tiszta lesz.~A nap kisüt, és örömében~Csorogva sír a
 34    7,  27|           eljön a víg fecske, gólya~És föllármázzák a falut.~Majd
 35    7,  27|             A csalogány a lombokon;~És szól a dal, és égen, földön~
 36    7,  27|            lombokon;~És szól a dal, és égen, földön~Áll a közös
 37    7,  27|         Majd belerikkant a rigó is,~És mondja: Rajta, rajta, mind,~
 38    7,  27|            nyakra-főre,~A pillangók és a - legyek...~És ennyi szerelem,
 39    7,  27|          pillangók és a - legyek...~És ennyi szerelem, gyönyör
 40    7,  28|             Leveszem a fátyolt ujra és örökre~Fenséges képedről -
 41    7,  28|         aljas kéj büszke megvetése.~És ha vérem lángol: rólad gondolkozom, -~
 42    7,  28|   látományom báját.~ Oh maradj erős és le ne szállj a porba!~Fáj
 43    7,  28|           nyugalmat,~Ahol a csábitó és a hűtlen pihen:~Csontjaim
 44    7,  29|            nem hagyott.~ Hallgatom, és látom könnyebbülésöket.~
 45    7,  30|        Imádott, szeretett, csodált.~És mégis - istenem! - magamban,~
 46    7,  30|             követelik vissza tőled,~És vissza kell adnod nekik.~
 47    7,  30|        gyász jövőd.~ Tépd a virágot és tipord el,~Hisz uj tavaszra
 48    7,  30|           kivirul!~Játszál sohajjal és könyekkel,~Mind csak kéjért
 49    7,  30|       Minden bünös, hibás e földön,~És semmi sem lakol meg itt.~
 50    7,  30|             Eltörlöd a lét bűneit.~ És nem marad fen semmi rólad,~
 51    7,  30|   Megosztozik majd ég, föld rajtad,~És szebb lesz, ifjabb a világ.~
 52    7,  31|       Haragosan villámolna;~Virágok és falevelek~Ijedtökben reszketnének;~
 53    7,  31|           Rémült angyalarc meredne;~És azonban ember, állat~Szédelegve
 54    7,  31|            Ah pokolkín-képes mámor!~És én ezt mind, mind átérzem,~
 55    7,  32|          Magához jő egy pillanatra,~És széttekintvén, amit lát,
 56    7,  32|       Elméje, sebtelt szive fájdul,~És könye sűrűn megered, hull,~
 57    7,  32|             Aztán, nem tudni merről és hol,~Valami régi, régi dal
 58    7,  32|           szól,~Cseng-bong agyadban és szivedben,~Talán csak ugy
 59    7,  32|           csak ugy az emlékedben...~És tépelődöl, hogy mi nóta?~
 60    7,  32|         Mint búcsuének a tengerben;~És csak azt érzed a szivedben,~
 61    7,  32|         csak azt érzed a szivedben,~És mind azt sugja vándor felhő,~
 62    7,  32|          késő gondolatfény csillog,~És ajkadon lebeg, hogy elmondd;~
 63    8     |           Ott van a mult elfeledve,~És eladva az a föld.~ Hol pihennek
 64    8     |             fény - vagy fénybogár!~ És csak oly csöndes ne volna!~
 65    9     |         éltem egészen hiába:~Fáztam és koplaltam eleget.~Szenvedésim
 66    9     |          Szerettem e szánó tömeget.~És mivelhogy nem volt egyebem:~
 67    9     |    szerettek, hajgálnak~Kövekkel... És már most mit tegyek?~Legjobb
 68   10     |            sír egy lábbal közelebb,~És távolabb egy szép remény.~
 69   10     |              ha nincs egyéb -~Halál és őrület között?~Óh a vihar,
 70   10     |            Kerűlne vissza legalább,~És ölne el szépen, dicsőn,
 71   10     |            Iszap beföd, viz elborít~És elenyészünk nyomtalan.~Ajk
 72   11,  1 |           Szegény valál bár, koldus és rab,~De bár maradtál volna
 73   11,  1 |          Akik szerezték gyászodat.~ És elcserélted özvegy fátylad,~
 74   11,  2 |          partokon,~Felénk tekintesz és gyötör~A hazavágyó fájdalom;~
 75   11,  2 |  legmostohább zuga:~Ne hagyd el azt és halj meg ott!~ Öljön meg
 76   11,  2 |        rabláncait,~Mert szolga lett és hord igát.~ S ha tán a mult
 77   11,  2 |       dicsők,~Fölkeltek sirjaikbul, és~Most szerteszét bolyongnak
 78   11,  2 |             számüzött honszeretet.~ És amikor rájok virad,~E földbe
 79   11,  2 |            gyúljanak azok~A szégyen és harag miatt...~ O honfi,
 80   12     |         Mult időkbe, jövendőkbe...~ És azután, utóvégre,~Észrevétlenül,
 81   13     |            Hattyúi képed fölmerül.~ És ekkor még szivem kigyúl,~
 82   17     |             akkor is rád gondolok.~ És jól tudom, előre látom,~
 83   17     |            az él örökké, ami volt.~ És nem tudom, mi fáj majd jobban:~
 84   18     |             Álmaikból fölrezzennek.~És a csöndes erdőn a fák~Mélabúba~
 85   20     |           Kinek testét eszik itten,~És a papja mind kövér.~ De
 86   20     |             Templomábul titeket.~ - És ha meghalsz, ha csalódom,~
 87   21     |             A költő csak énekeljen,~És a mennyet soh'se lássa?~
 88   22     |      Föltétel a kikiáltási ár.~ Föl és alá ki tud hizelgni szebben~
 89   22     |         hizelgni szebben~A mennynek és pokolnak egyaránt?~Ah könnyü
 90   22     |          éhesen.~Itt már hiába átok és imádság!~Én már csak a kénkőesőt
 91   22     |            csak a kénkőesőt lesem.~ És eljön az, hah, itt is a
 92   22     |              Mint egykor Herkulanum és Pompeji~Végnapján, lávatemető
 93   23     |        lelkén zsarnok lidérc ült...~És ébredezve a nyomás álmából,~
 94   23     |             azt hoz majd az ellen -~És kapva lóra szőrén, a kezedbe~
 95   23     |       fogtad el, akik bekeritettek.~És dárdaerdőt, ágyusort, várbástyát~-
 96   23     |         mását -~Ököllel ostromoltál és vettél be...~Mi vagy te
 97   23     |            cserélve:~Az adja a hőst és huzatja a tust,~Kinek te
 98   23     |             bősz csoportja;~Dobálja és ingerli mindenképen,~Ki
 99   23     |   Legokosabb, ki elfut esze nélkül,~És valahol, valami zsibvásáron,~
100   23     |             idején verembe csaltak,~És viszi el, nagy messze, mutogatja,~
101   23     |      Világbíró nagy ősök nemzedéke,~És nemzetem, ez a te multad
102   23     |             Végetlen gyöngysorával, és amott~Bozontjait a Kárpát
103   23     |           amott~Bozontjait a Kárpát és Bakonynak~Hol most bün,
104   23     |      királyi szót~A Phönix hamvain "és szebb lesz mint volt!"~Én
105   24     |             telt, megtettem érted.~ És te nekem nem adtál semmit.~
106   25     |           járták;~Lesz ki parancsol és ki megfogadja,~Törvénynek
107   25     |        arány csalatkozhatlan minta,~És e cserével mindakettő jól
108   25     |            jól jár:~Hatalmas ország és jómódu polgár;~Mert államát
109   25     |            rend szalagja:~A szellem és erkölcs fensége adja;~ Ha
110   25     |             bibliája: ferblikártya,~És - tisztesség nem eshetik
111   26     |         zsákot,~Ismeretlen őselem.~ És letünnek, ahogy utjuk,~Létük
112   27     |          pillangó lét után!~Eltünni és nem tudni, hogy hova?~Megsemmisülni,
113   27     |       koldus vagy király,~Emeld föl és hordd magasan fejed!~Hős
114   29     |          cserél bennünk a fájdalom;~És folyni látom, majd ha már
115   29     |          oceánból elsülyedt sziget;~És látom ujra ifju arcodat,~
116   29     |         másért nem dobbant szived.~ És e varázslat rád is visszahat.~
117   29     |          ülünk siralomházi lelkek,~ És nézzük egymást hosszan,
118   29     | Elcsöndesült nagy tornyos fellegen,~És néz alá a méla éjszakán~
119   30     |             fürt, ha a róka~Szegény és módja nincsen abban.~ Mert
120   30     |          itten a legszomorubb sor.~ És ez volt enyim is. Csalódtam,~
121   30     |          ami földi, jobbnak hittem,~És szebbnek láttam, mint valóban -~
122   30     |       legszebbnek.~Én benned éltem, és te bennem.~ Te úgy néztél
123   30     |       Ismeretlenben le-leszállnak.~ És mégsem a halál, nem a vég~-