Poem,  Strophe

1    1,  1 |      öreg!~ Oh, ne ragyogna csak más hon ege fölött~A dicsőség
2    5,  2 |        dalunk.~Aminek örülni tud más,~Szánjuk vagy nevetjük azt;~
3    7,  6 |        lesz majd egykor kebleden~Más valaki - csak te magad nem.~
4    7,  25| szeretlek én, imádlak,~Egyetlen, más nélkül való!~Oh engedd el,
5   15     |  társtalan, boldogtalan!~ Imádja más a változékony holdat,~A
6   29     |      látok itt olyant, mit senki más;~Csodákat mivel emlékezetem.~