Poem,  Strophe

  1    1,  1 |        tőled egyet kérni akarok...~Hogy majd, ha érted meghalok,
  2    2     |          mondjátok a világnak azt,~Hogy honotok most is köztársaság!~
  3    2     |   Sohajtozol örökkön, s nem tudod,~Hogy a szabadság legfőbb hatalom~
  4    2     |     jövődet: hidd el, oly nagy az,~Hogy bámulásától nem szólhatok.~
  5    3     |               S egyikünk se tudta, hogy mi a?~ Annyi emlék - s e
  6    5,  1 |                     1 ~Nem mondom, hogy barátod vagyok,~Te se mondd
  7    5,  1 |            sárral dobálnak.~ Hidd, hogy a világ rossz; de ne hidd,~
  8    5,  1 |           világ rossz; de ne hidd,~Hogy ne volna párod erényben.~
  9    5,  1 |           bár mind hűtlenül:~Hidd, hogy él egy távol, ki igaz;~S
 10    5,  1 |            tudod, miért?~Elhihedd, hogy igazán szeretsz.~Legyen
 11    5,  2 |          Csak ugy lehet elviselni,~Hogy magunk rá - kacagunk.~Az
 12    5,  2 |            rá - kacagunk.~Az igaz, hogy e kacajtól~Megőrülnénk annyiszor!~
 13    5,  2 |          Megőrülnénk annyiszor!~De hogy igy se boldoguljunk,~Átokúl
 14    6     |       Utójára most csókollak...~Oh hogy most érzem, tudom csak,~
 15    7,  1 |  Visszaverődő sugara?~ Lehet-e az, hogy csak egyet szeress~Te, kit
 16    7,  3 |          hazugság...~Menj, kerülj, hogy el ne hervadj...~ Ne tudd,
 17    7,  3 |            ne hervadj...~ Ne tudd, hogy ez óra ellen~Tehetlen minden
 18    7,  3 |           Tehetlen minden bübájod;~Hogy van ami nagyobb annál:~A
 19    7,  3 |         megrázkódik...~Alig sejti, hogy mi érte;~Ragyog a nap, ragyoghat
 20    7,  3 |            zúg a tűzhegy,~Vigyázz, hogy nem menj szélére...~ Ne
 21    7,  3 |          uj világot,~Csak ne kérd: hogy mind miért ez?~ Hull a levél,
 22    7,  3 |            közöd van hozzá, féreg!~Hogy mi végre teremtették?~ Ne
 23    7,  3 |             Megátkozzalak-e téged,~Hogy te sem adsz ingyen semmit;~
 24    7,  4 |        mondják.~Én csak azt tudom, hogy~Nekem mártiromság.~ Két
 25    7,  4 |         Csak egy minutára:~ Tudom, hogy hozzáég~Egyszerre az övé:~
 26    7,  6 |               6 ~De azért ne hidd, hogy nyugtot ad~- Oh nagyon is
 27    7,  6 |          nagyon is fáj a gondolat,~Hogy te magad, édes kedvesem,~
 28    7,  6 |           te magad, édes kedvesem,~Hogy te sem lész boldog sohasem.~
 29    7,  6 |            sohasem.~ Nem tudom én, hogy mit gondoljak?~Örömest látnálak
 30    7,  9 |   megáldlak téged.~(Csak elmondom, hogy mi sors ér~Vágyaid ha mind
 31    7,  9 |          Érjen annyi jó szerencse,~Hogy ne tudj örülni rajta.~Környékezzen
 32    7,  9 |       Környékezzen oly magas fény,~Hogy szégyeld magad miatta."~ "
 33    7,  15|        érez, mégis éget,~Nem érez, hogy ragyoghasson:~Legyen átkozott
 34    7,  19|         Nem hagyom - isten ments -~Hogy eltemessétek.~Élni fog bánatom,~
 35    7,  21|            hinni tudnál,~Mondanám, hogy isten áldjon;~De az ugysem
 36    7,  21|          kivánjak én neked jót? - ~Hogy beteljék legfőbb vágyod?~
 37    7,  21|           Isten őrizz! - Én tudom, hogy~Az a legsötétebb átok.~
 38    7,  21|       pedig áldásom fogna,~Érezem, hogy fogna rajtad.~Minden isten
 39    7,  21|        haldoklónak.~ Megbocsátnám, hogy hideg vagy,~Mig szivem érted
 40    7,  21|       elvérez;~De hiába áldanálak:~Hogy azt érezd, ami érez.~Mégis,
 41    7,  21|         mindazokkal,~Kik hazudták, hogy szeretnek,~Istenkáromló
 42    7,  25|          mert oly szép szemed van,~Hogy nappal van, hol az ragyog;~
 43    7,  25|          szenvedek, tűrök, hiszem, hogy~Meglátom egykor - mennyemet! ~
 44    7,  26|         Csak emléked fáj még... oh hogy~Örökké emlékezem rád!~ Elfeledtem
 45    7,  28|        emberboszu igaz istenségen!~Hogy örökké éljen - föltámad
 46    7,  28|        szeretni a szátyár világot!~Hogy hiuságomnál kisebb volt
 47    7,  28|      kinokkal ugy teli már szivem,~Hogy uj seb fájdalma nyujt csak
 48    7,  28|              Megnyugtat, ha látom, hogy csak addig boldog,~Ameddig
 49    7,  28|       fájdalmam utánad,~Vigasztal, hogy csak én tudom, mit vesztettem;~
 50    7,  28|          én tudom, mit vesztettem;~Hogy tündévoltod is titok a világnak,~
 51    7,  28|   tündévoltod is titok a világnak,~Hogy az való csupán az én szerelmemben.~
 52    7,  28|    birhatásod, de hitem vigasztal:~Hogy rútul hizelgő hazugok csoportja,~
 53    7,  28|            meg nem csal.~Tekintsd, hogy eléggé meg vagyok büntetve,~
 54    7,  28|             Oh mert, bárha tündér, hogy te is csak nő vagy!~Kire
 55    7,  28|             az olthatatlan foltot?~Hogy e folt lángjától őrült homlokomon~
 56    7,  28|           mosolygó csillagok!~Mért hogy amint létem, vágyam is nem
 57    7,  28|      gyötrelmét~Mely kétségbeesik, hogy sebére nincs ír,~Mely itt
 58    7,  28|      hagytok ti engem itt a porba,~Hogy siromon békén kacagjon ellenem?...~
 59    7,  28|  csillaghad, azért vagy számtalan,~Hogy e lélek benned menhelyre
 60    7,  28|            nap, azért homálytalan,~Hogy megaranyozd, mi folt van
 61    7,  28|            vagy ugy-e véghetetlen,~Hogy ha testem sem nyer e földbe
 62    7,  29|                             29 ~Oh hogy panaszkodnak, hogy bizalmaskodnak,~
 63    7,  29|          29 ~Oh hogy panaszkodnak, hogy bizalmaskodnak,~Szerencsétleneknek
 64    7,  29| bizalmaskodnak,~Szerencsétleneknek hogy vallják magokat~Ezek az
 65    7,  29|           emberek.~Pedig bizonyos, hogy megvigasztalódnak,~Gyógyszerét
 66    7,  29|        könnyebbülésöket.~Tudja ég, hogy én nem irigyelem őket~A
 67    7,  29|           megvert,~Örülök, látván, hogy egy jó percet ért.~ Nem
 68    7,  29|     tagadnám - balgatagság volna -~Hogy a mások annyi apró baja-búja~
 69    7,  29|           kacagván szünetlen,~Mért hogy ellenében még az is tehetlen,~
 70    7,  30|     Mindent felejtek; megbocsátom,~Hogy elhamvasztod szivemet;~Ah,
 71    7,  30|          Mi szegények e dalok itt!~Hogy irhatnék rólad tökélyest,~
 72    7,  30|         Mit senki nem kerülhet el.~Hogy itt születni oly nagy vétek,~
 73    7,  30|       Miért mindennek halni kell.~ Hogy az idő, szemed lángjától~
 74    7,  30|           S nem örökíti kellemed!~ Hogy isten alkotód, ki benned~
 75    7,  30|            sem lakol meg itt.~Mert hogy te elmulsz mindörökkön,~
 76    7,  30|       müvészet, képzelet tehetlen,~Hogy örökítse alakod.~Ki festené
 77    7,  32|        emlékedben...~És tépelődöl, hogy mi nóta?~De egyre távozik,
 78    7,  32|            azt sugja vándor felhő,~Hogy ami elmult, vissza nem jő:~
 79    7,  32|         csillog,~És ajkadon lebeg, hogy elmondd;~S holdfénykarod
 80   10     |       mesél, s mit írna föl könyv?~Hogy vérünk is volt - hamu lett -~
 81   11,  1 |          Legjobbjaid hiába kértek,~Hogy várakozz még keveset:~"Nincs
 82   11,  2 |        Szebb, jobb világnak bájai,~Hogy ne ohajtsd köztünk, velünk~
 83   11,  2 |           E földbe rejtik arcukat,~Hogy meg ne gyúljanak azok~A
 84   14     |         Nagyságuk titkait keresve,~Hogy rémül el kétségbeesve~A
 85   14     |             mikor én azokba nézek,~Hogy éledek, hogy áradok!~Egyszerre
 86   14     |         azokba nézek,~Hogy éledek, hogy áradok!~Egyszerre nőni kezd
 87   16     |         mindamellett én azt látom,~Hogy végre is csak az a jó,~Csak
 88   17     |          Előttem áll a nagy titok,~Hogy csak az halt meg, ami nem
 89   17     |            nem lehet?~ A gondolat, hogy e mindenség~Nem lesz se
 90   17     |            itten megesett...~ Vagy hogy nem halt meg voltakép itt~
 91   18     |         Rajzik a szállongó szikra.~Hogy forog az izzó szikla!~A
 92   18     |          Milyen álom, milyen élet!~Hogy szorulnak percbe évek!~
 93   20     |       pihensz, vársz, hallgatózol,~Hogy ki hived, árulód?~ Fiaid
 94   20     |       enyém, ez a tied"~S e fölött hogy verekednek! -~Vagy talán
 95   20     |        mind nem fájna;~A csalódás, hogy hiába!~Őrüléssel fenyeget.~
 96   20     |           Altató dalt zengedeznek,~Hogy ne halljad hangomat.~ Kétségbeesett
 97   20     |           azt mondják, hazudozzák,~Hogy magadnak gyönge vagy.~De
 98   22     |        mindenik,~Adó, vevő, hivén, hogy sirba tért.~Csak még a bőre!
 99   22     |           ezt adják, veszik,~Igaz, hogy olcsón: egy üveg borért...~
100   22     |     gyilkos tűz-zuhany;~Szemlélni, hogy réműl a gyáva gaz!~Diadalom,
101   22     |          ha ők mindannyian~Látják, hogy hal meg köztük egy igaz.~
102   23     |            vagy nem is beszélnek?!~Hogy te vagy az utolsó; mind
103   23     |           is majd őket,~Nem nézve, hogy mi vagy, mi lesz belőled?~
104   23     |           nevével indulsz hadba.~S hogy lelkesülj, első parancsolat:~
105   23     |         melynek abba teljék kedve,~Hogy a szamárbőrt hordja tetszelegve?~
106   23     |          lelked oly lángot vetett,~Hogy bevilágitotta az eget,~Mely
107   23     |     nemzetem, ez a te multad képe.~Hogy szám szerint kevés vagy,
108   23     |     Meg-megrohant a gyáva sokaság.~Hogy kis szigetként állsz e néptengerben,~
109   23     |    Felöltöztetni uj divat szerint,~Hogy irigyen csodálják őt megint,~
110   23     |            ellent hagyod,~Diadalod hogy lenne még nagyobb.~De ha
111   24     |        Elrettenhetnének példámon,~ Hogy ugy eresztesz el magadtól,~
112   25     |          eltökélten fölgyujtottuk,~Hogy itt ez uj világot, melyhöz
113   26     |          van; nézem,~A szegény nép hogy mulat.~A ligetben, forgó
114   26     |            A ligetben, forgó gépen~Hogy üli meg a lovat.~Pörg a
115   26     |            tudjuk,~Mint magunkról, hogy miért?~ 1888 ~~
116   27     |        után!~Eltünni és nem tudni, hogy hova?~Megsemmisülni, mindörökre
117   28     |                  MESSZE INNEN! ~Oh hogy én e förtelmek helyéről~
118   28     |        nincsen mit keresnem.~Hajh, hogy immár késő is belátnom...~
119   28     |         Elfeledve végkép teljesen, hogy~Emberek is vannak a világon...~
120   29     |             a - sír előtt.~Hittem, hogy lesz idő, midőn megösmersz,~
121   30     |     Mutattad erdőben, mezőben.~Oh, hogy szememből e sugárod~Maholnap
122   30     |           nagyobb, hasonlíthatlan:~Hogy tégedet nem látlak többet!~