Poem, Strophe
1 1, 1 | erkölccsé változtatá!~ S én e borus honnak oly hű
2 1, 1 | honnak oly hű fia vagyok!~S én a hazát, e népet - szeretem!~
3 1, 2 | és halál szerezte e hazát~S ha ugy kivánja, érte - halni
4 2 | Meggyülölt a szabadság istene,~S halállal büntet e rut vétkedért...~
5 2 | egyedül csak a ~Szabadságért, s piruljon el hired.~...Meghalhatunk,
6 2 | Meghalhatunk, de halálunk dicső~S nem gyalázatos lesz, mint
7 2 | köztársaság!~ Te hatalom, hír s dicsőség után~Sohajtozol
8 2 | után~Sohajtozol örökkön, s nem tudod,~Hogy a szabadság
9 2 | szabadság legfőbb hatalom~S legszebb dicsőség... s ez
10 2 | hatalom~S legszebb dicsőség... s ez ölő bajod...~Szabad léssz
11 3 | gyermekkorom,~Hol mi éretlen s tilos vala,~Lettem annak
12 3 | dohány.)~ Gyakran elzavartak s a gyepen~Eldobatták a pipát
13 3 | csókolt a kedves Zsuzsika...~S egyikünk se tudta, hogy
14 3 | hogy mi a?~ Annyi emlék - s e kedves helyem~Mi okon
15 5, 1 | hogy él egy távol, ki igaz;~S ha hited van, nem vagy egyedül.~
16 5, 1 | Sötétség borítja az eget,~S örömömben elhalványodom,~
17 5, 2 | Szánjuk vagy nevetjük azt;~S ami nekünk fáj, nem értik,~
18 7, 1 | vagy szeretél-e már - ~S ha nem - szeretsz-e valaha?~
19 7, 2 | te, vagy szeretél-e már,~S ha nem - szeretsz-e valaha?~
20 7, 2 | pazar a fény arcodon! - s nekem~Valami súgja: nem,
21 7, 4 | El-elnézegetem:~Hogyan lehet oly szép s~Mégis oly kegyetlen?~ Én
22 7, 5 | szabadabb.~Enyim az igazság s szenvedés,~Tied az önkény
23 7, 5 | szenvedés,~Tied az önkény s a büntetés.~ Szenvedek,
24 7, 8 | Fojtogasd el minden üdvöd,~S ha tudod, felejtsd el őket,~
25 7, 8 | És örökké sírod ássad~S mégse halj meg!" Én gyötrelmem,~
26 7, 9 | Láss körülted boldogságot,~S érezz gúnyt magadra benne.~
27 7, 13| Ölelj meg, csókolj meg,~S élek beléd halva -~Örökké
28 7, 15| Virágaid mézkelyhében.~ S minden önző és hiú fény,~
29 7, 19| átok;~Látni, mint a rémet,~S hallani fogjátok.~ Ahol
30 7, 21| gyémántod mind elszórtad,~S megátkoztad mindazokkal,~
31 7, 21| Hűn szerető szivre vágyol,~S keresed, de nem mutatja,~
32 7, 21| távol:~ Akkor emlékezz rám! s jőjj el~Ahová engem temettek,~
33 7, 21| el~Ahová engem temettek,~S hallgasd ott, mit suttog
34 7, 25| nagyon büntetsz engemet;~S mert szenvedek, tűrök, hiszem,
35 7, 27| hamar, tél lesz megint!~ S majd illatoznak a virágok,~
36 7, 28| képed, mint kit elitéltem~S emlékezetemből haragom kivégzett.~
37 7, 28| igaz, egyetlen bálványom;~S én vagyok, én, aki csak
38 7, 28| örökkön égő sebet vágott.~ S mégis most, midőn már, tudom,
39 7, 28| eléggé meg vagyok büntetve,~S ne boszuld meg rajtam magad -
40 7, 28| Indulatot, amely végtelen s tehetlen:~Ugy-e nem hagytok
41 7, 28| mi folt van e világon?...~S te nagy ég, azért vagy ugy-e
42 7, 29| sziveikbe vésett,~Azok a nagy s mégis szokott panaszok,~
43 7, 29| Melyeket lelkemmel szomjazok s ha hallok,~Gondolom magamban:
44 7, 29| jövőt, imádjuk az istent,~S haljunk meg nyugodtan, ha
45 7, 29| Ah, de mind nem igy van, s nem is lehet soha.~Mint
46 7, 30| györörtél, öltél engem,~S én csak nagyon szerettelek.~
47 7, 30| ünnepelt, mindenható, nagy,~S én csak szegény hived vagyok.~
48 7, 30| Megered rá a köny szememből,~S én szánni kezdelek nagyon.~
49 7, 30| Kit ragyogásod elvakít?~ S mégis, ha nálamnál is gyarlóbb,~
50 7, 30| Dicsőit majdan a tömeg,~S mig koporsómat dulják pondrók,~
51 7, 30| nem feledkezik magáról,~S nem örökíti kellemed!~ Hogy
52 7, 30| szán megsemmisítni téged,~S nem osztja véled trónusát!~ -
53 7, 30| istent, föl nem fognak,~S imádnak bár, nem értenek.~
54 7, 30| ah, többé nem élsz...!~ S müvészet, képzelet tehetlen,~
55 7, 30| Illatosabb lesz a virág.~ S csak sejtenek majd téged
56 7, 31| Az égbolt kettéhasadna,~S hullana a kénkőzápor...~
57 7, 32| rejtelmes szellemhang szól,~S merengve, ringva bús sejtésen,~
58 7, 32| tornyán,~Előjön a hold, s meg-megállva,~Merengve néz
59 7, 32| messze multba varázsoltan;~S én majdan ujra elmélyedve~
60 7, 32| majd csalódott büszkeséged~S egy késő gondolatfény csillog,~
61 7, 32| ajkadon lebeg, hogy elmondd;~S holdfénykarod kitárva indulsz,~
62 8 | mi vagyunk.~Ők alusznak s nem álmodnak;~Mi virrasztunk
63 8 | Hátha meg nem volna halva,~S lehetne még valami...~ A
64 8 | hajnal csak nem pirkad,~S amit látunk, az se csillag:~
65 8 | Szempillánk is csuklik immár...~S ha az álom elnyomott,~S
66 8 | S ha az álom elnyomott,~S mi is alszunk, boldog Isten!~
67 10 | mely közelít?~Az ég borult, s szél még se leng;~Az ég
68 10 | mért keressen föl a kalmár,~S rablócsapat ha ránk talál,~
69 10 | Idő mulik, nap áldozik,~S szép ifjuságunk odavan.~
70 10 | nyomtalan.~Ajk nem mesél, s mit írna föl könyv?~Hogy
71 11, 1 | nélkül hitvány rongy az élet,~S haszontalan minden javad:~
72 11, 1 | cserbe azokat.~Ellökted őket, s felölelted,~Akik szerezték
73 11, 1 | táplált,~Fertőzi undok idegen;~S ne fussak a födél alól,
74 11, 2 | honfi, immár légy nyugodt,~S ha menhelyed, újabb honod~
75 11, 2 | szolga lett és hord igát.~ S ha tán a mult emléke hí,~
76 11, 2 | honfi, csak bolygj hontalan,~S ti koporsótlan szellemek,~
77 12 | kiszáradt életfáról...~ S ismeretlen sírgödörbe'~Elalunni
78 12 | Elalunni mindörökre...~S ott egyebet mit se tenni,~
79 14 | gondolom, az égig érek,~S uram bocsá! - isten vagyok!~
80 17 | Mi bú, öröm van itt ezen~S az ismeretlen tulvilágon:~
81 17 | átok,~Mind, ami történt s ami nem;~Mely felgyujtotta
82 17 | halt meg, ami nem lett,~S az él örökké, ami volt.~
83 17 | Vagy ami él a multban, s onnan~Kivenni többé nem
84 17 | lesz se több, se kevesebb,~S isten se törli azt le végkép,~
85 20 | Ez az enyém, ez a tied"~S e fölött hogy verekednek! -~
86 20 | Leszáll az a keresztfáról,~S ujra egyszer elkorbácsol~
87 20 | ha meghalsz, ha csalódom,~S szellemed elköltözött:~Tetemeden,
88 22 | az áru; hogyne? sokat ér,~S potomság, mit a boltos érte
89 22 | évezredek,~Találnak ott - s majd rám ismernek erről -~
90 22 | erről -~Egy fölemelt főt s egy üres kezet!...~ 1887 ~~
91 23 | rumán, az lesz a bolgár,~S szokás szerint segited is
92 23 | magad nevével indulsz hadba.~S hogy lelkesülj, első parancsolat:~
93 23 | szamárbőrt hordja tetszelegve?~S te tűröd ezt mind, tűröd,
94 23 | mindazáltal már megfutamodtak~S a szabadság, dicsőséglobogóját~
95 23 | a nagyok, sárba dobták,~S vészkiáltásaikkal fölkeltettek -~
96 23 | kieresztve,~Vagdaltad őket képen, s hajszolád,~Mint pásztor
97 23 | rőffel.~ De hát ha igy van - s igy tagadhatatlan -~Ki nagy
98 23 | ige:~"Nem volt, de lesz." S rá a királyi szót~A Phönix
99 23 | Közelre várni ellenségidet,~S a saját fegyverével verni
100 24 | enyim csak~Ugy festve volt s azt - megfizettem.~ Aszúd
101 25 | uszva:~Kinvallató pandur s futó betyár~Helyén sürűn
102 28 | kedvem nincs e bünversenyben,~S nincs hitem fordítni e világon.~
103 28 | sincs immár számvetésem.~ S álmadozva álmodó virággal,~
104 29 | lesz idő, midőn megösmersz,~S helyet cserél bennünk a
105 30 | Szegénynek nincsen ifjusága.~ S nem elveszitni, ami megvolt,~-
106 30 | Reá mosolygó kisdedére.~ S láthattad arcod tisztábban,
|