Poem,  Strophe

 1    1,  1 |     roskadt öreg!~ Oh, ne ragyogna csak más hon ege fölött~A dicsőség
 2    1,  1 |         üstökös csillaga!~Ne volna csak annyi dicső nemzet között~
 3    2     |         völgy ibolyáinak~Bokraihoz csak ragadozni száll.~Nézz ránk,
 4    2     |          ránk, kik küzdünk egyedül csak a ~Szabadságért, s piruljon
 5    2     |         emberiség szent küzdelmei.~Csak gunyoljátok hát magatokat~-
 6    5,  2 |        senki!~Amennyi a mi bajunk,~Csak ugy lehet elviselni,~Hogy
 7    6     |          Oh hogy most érzem, tudom csak,~Mennyire szerettelek!~
 8    7,  1 |          sugara?~ Lehet-e az, hogy csak egyet szeress~Te, kit egész
 9    7,  1 |       szeret?~Talán - talán - hisz csak az bizonyos~Szeretni nem
10    7,  3 |         Légy kacér, víg, csapodár, csak~Óvd magad a gondolattól!~
11    7,  3 |         ábrándozzál,~Szemlélődjél, csak ne kérdezz;~Alkoss magad
12    7,  3 |           Alkoss magad uj világot,~Csak ne kérd: hogy mind miért
13    7,  4 |     gondolhatom,~Mivel érdemeltem;~Csak szenvedtem eddig~Ebben az
14    7,  4 |           Legalább ugy mondják.~Én csak azt tudom, hogy~Nekem mártiromság.~
15    7,  4 |          rája;~Tedd szivére szivem~Csak egy minutára:~ Tudom, hogy
16    7,  5 |          Tied a dicsőség, hatalom;~Csak mulass emésztő kinomon.~
17    7,  6 |            szivem ugy is; de talán~Csak a magam baját siratnám.~
18    7,  6 |       egykor kebleden~Más valaki - csak te magad nem.~ Legyen átkozott
19    7,  6 |           e gondolat,~Maga a halál csak nyugtot ad!... ~
20    7,  7 |           dalomban.~ - Vagy igen - csak menj az utcára,~Ismerj rá
21    7,  9 |       Viszont én megáldlak téged.~(Csak elmondom, hogy mi sors ér~
22    7,  10|             Szegény öreg koldus...~Csak az inség tartja.~Könyörülő
23    7,  25|         nem nevezi,~Kit nem ismer, csak sejt a lelkem,~Mert nagy
24    7,  26|            És örömöt semmi nem ád.~Csak emléked fáj még... oh hogy~
25    7,  26|             De én nem is mozdulok, csak~Örökké emlékezem rád.~ Oly
26    7,  26|          Előlem futnának a fák,~És csak egy csillagot látnék...~
27    7,  26|           tán nem is élek én már -~Csak a sírból emlékszem rád!... ~
28    7,  27|       ennyi szerelem, gyönyör közt~Csak búsabb számüzött leszek.~
29    7,  28|    bálványom;~S én vagyok, én, aki csak téged szeretlek!~ Leveszem
30    7,  28|         Hogy uj seb fájdalma nyujt csak egy kis enyhet.~Leégett
31    7,  28|         Megnyugtat, ha látom, hogy csak addig boldog,~Ameddig nem
32    7,  28|           fájó gondolatom,~Ameddig csak sejt, de egészben föl nem
33    7,  28|            utánad,~Vigasztal, hogy csak én tudom, mit vesztettem;~
34    7,  28|             Akármerre jársz-kelsz, csak embernek néznek. -~Imádhatja
35    7,  28|           bárha tündér, hogy te is csak nő vagy!~Kire mig bukás
36    7,  28|      lételét,~Mert jogos bosszúját csak gúnyolja a sír:~ Ha ti oltottatok
37    7,  29|         magában, egyes egyetlenben~Csak két dolog van a szörnyü
38    7,  30|       györörtél, öltél engem,~S én csak nagyon szerettelek.~Halálos
39    7,  30|             mindenható, nagy,~S én csak szegény hived vagyok.~ Dicsőségednek
40    7,  30|             Holt rétegen uralkodik csak;~Te szellemek, élők felett.~
41    7,  30|          semmi sem mulandó, minden~Csak ismétlés, elváltozás.~Mi
42    7,  30| képzeletben~Kartágo, fényes Ílion;~Csak szépségedről nem marad fenn~
43    7,  30|          Használják embermilliók.~ Csak bübájod, mi mindezeknél~
44    7,  30|          Ne tudna rólam senki sem,~Csak szemeidet ragyogtatnád~Odább
45    7,  30|       osztja véled trónusát!~ - Oh csak gyötörj, csak uralkodjál,~
46    7,  30|      trónusát!~ - Oh csak gyötörj, csak uralkodjál,~Meríts ki minden
47    7,  30|        minden örömöt.~Feledj, élj, csak ne gondolkozzál,~Sohase
48    7,  30|        sohajjal és könyekkel,~Mind csak kéjért cserébe hull.~ Ne
49    7,  30|         nem marad fen semmi rólad,~Csak dalomban eszméd, neved.~
50    7,  30|        Illatosabb lesz a virág.~ S csak sejtenek majd téged abban,~
51    7,  32|       agyadban és szivedben,~Talán csak ugy az emlékedben...~És
52    7,  32|          búcsuének a tengerben;~És csak azt érzed a szivedben,~És
53    8     |          szépen, mélyen;~Ébren már csak mi vagyunk.~Ők alusznak
54    8     |          Mi virrasztunk ébren, haj csak~Ébren is mi - álmodunk.~
55    8     |       megvirradna már!~De a hajnal csak nem pirkad,~S amit látunk,
56    8     |         fény - vagy fénybogár!~ És csak oly csöndes ne volna!~De
57   10     |         rablócsapat ha ránk talál,~Csak rabul vinne: ami ránk vár,~
58   11,  2 |            itt nem életet keressz,~Csak véreid közt sírgödört;~
59   11,  2 |           harag miatt...~ O honfi, csak bolygj hontalan,~S ti koporsótlan
60   12     |          ott egyebet mit se tenni,~Csak pihenni, csak pihenni...~
61   12     |            se tenni,~Csak pihenni, csak pihenni...~ 1875 ~~
62   14     |            hold, a tejút, körültem~Csak eszköz, ékszer, butorok...~ ...
63   16     |           azt látom,~Hogy végre is csak az a jó,~Csak az a drága
64   16     |        Hogy végre is csak az a jó,~Csak az a drága e világon,~Mi
65   16     |    maradandót nyerhetek,~Szép Éva! csak e földi édent~Veszithetném
66   16     |                Fukar királynál, ki csak gyüjtött~Országokat, kincset,
67   17     |     Előttem áll a nagy titok,~Hogy csak az halt meg, ami nem lett,~
68   17     |          nem halt meg voltakép itt~Csak az a perc, mely elrepült;~
69   18     |          szirttorokban.~Vagy talán csak víz esése~Bérc öléből a
70   19     |        vész el innen semmi, semmi,~Csak ami nem birt megszületni.~
71   19     |       megesett, lett, halhatatlan.~Csak a testet nem öltött ábránd,~
72   19     |          fordul itten vissza jóra;~Csak az van halva itt örökké,~
73   20     |           A csatában el nem estél,~Csak leraktad fegyvered.~Jó sokáig
74   20     |           talán már nem is alszol,~Csak pihensz, vársz, hallgatózol,~
75   21     |         szivnek dobbanása?~A költő csak énekeljen,~És a mennyet
76   21     |           a mennyet soh'se lássa?~ Csak ami a szívbe irva~Szerelemben
77   21     |            bölcs irásunk, tettünk;~Csak az óra feledhetlen,~Amelyben -
78   22     |            hivén, hogy sirba tért.~Csak még a bőre! ezt adják, veszik,~
79   22     |            átok és imádság!~Én már csak a kénkőesőt lesem.~ És eljön
80   23     |     magadnak.~Immár nem is magyar, csak István-ország.~Zászlódat
81   23     |        többé a szabadban, pusztán,~Csak rabkalitban csenevész oroszlán?~
82   23     |           csenevész oroszlán?~Vagy csak pihen a sivatag királya,~
83   23     |     fölragyog.~Nem tudsz te tenni, csak mindig nagyot.~Közelre várni
84   23     |          verni meg.~Hát munka kell csak? furfang, lelemény?~Csodát
85   24     |        nekem nem adtál semmit.~Bár csak szivem volt minden kincsem,~
86   24     |   versekben.~E földi édenből enyim csak~Ugy festve volt s azt -
87   24     |   föltámadnak,~Ihattam rendszerint csak ollyat,~Mitől gyöngébbek
88   25     |     pislogunk a sirba dicsőségér';~Csak szent ereklye már az ősi
89   26     |        egyszer véget ért;~Róluk is csak ugy nem tudjuk,~Mint magunkról,
90   28     |       átlövellő nap sugára...~Ott, csak ott a sebhegesztő béke.~
91   30     |            szörnyű. Lennék~Halott, csak szabadban, fényárban...~