Poem, Strophe
1 1, 1 | erkölccsé változtatá!~ S én e borus honnak oly hű fia
2 1, 1 | honnak oly hű fia vagyok!~S én a hazát, e népet - szeretem!~
3 1, 1 | hazát, e népet - szeretem!~Én, aki gyűlölöm e népnek vétkeit,~
4 1, 1 | engem, hazámnak nemzeti,~Én tőled egyet kérni akarok...~
5 1, 2 | tudsz gyávaság mián!~De én szeretlek. Bennem forr a
6 3 | fényes csillaga,~Ott vagyok én már odahaza!...~ 1853 ~~
7 4 | azt a szűk~Sötét börtönt én utálom.~ Adjatok vadállatoknak,~
8 6 | és ugy fáj!~ Elhagyom én e vidéket;~De el nem föd
9 7, 3 | 3 ~Elfogy a nap, az én napom...~Közeleg a sötét
10 7, 3 | kigyó, méreg...~ - Légy hiú én gyöngyvirágom,~Légy hamis,
11 7, 4 | mennyország;~Legalább ugy mondják.~Én csak azt tudom, hogy~Nekem
12 7, 4 | s~Mégis oly kegyetlen?~ Én uram teremtőm,~Ijesztenél
13 7, 5 | szerelmem.~ Rab vagyok én, rab, de olyan rab,~Aki
14 7, 5 | örökkévalóság.~ Összetépted az én szivemet,~A magadét el nem
15 7, 6 | boldog sohasem.~ Nem tudom én, hogy mit gondoljak?~Örömest
16 7, 6 | baját siratnám.~ Alig merem én azt mondani,~Azzal ijeszt,
17 7, 8 | ássad~S mégse halj meg!" Én gyötrelmem,~Mert ohajtlak,
18 7, 9 | engem megátkoztál,~Viszont én megáldlak téged.~(Csak elmondom,
19 7, 10| Könyörülj meg rajta.~ Az én szép szeretőm~Kiadott énrajtam.~
20 7, 11| még fejem.~ Élj örömben, én meg bánatban;~Kedvnek, búnak
21 7, 15| Mint az erdő napsugártól,~Én szemedtől meggyulladtam;~
22 7, 15| erdő, hamvadozó!~Hozzád, én szivem, szerelmem,~Be hasonló,
23 7, 21| már rám,~Mert te vagy az én bálványom.~ Mit kivánjak
24 7, 21| bálványom.~ Mit kivánjak én neked jót? - ~Hogy beteljék
25 7, 21| legfőbb vágyod?~Isten őrizz! - Én tudom, hogy~Az a legsötétebb
26 7, 21| engem:~Akkor jussak eszedbe én.~ Ha gyémántod mind elszórtad,~
27 7, 25| lelkemben sincsen éjjel,~Pedig én oly sötét vagyok!~ Szeretlek,
28 7, 25| érezi.~ Téged szeretlek én, imádlak,~Egyetlen, más
29 7, 25| bennem, ami jó!~ Szeretlek én, hiszlek, reméllek,~Mert
30 7, 26| emlékezem rád!~ Elfeledtem én már mindent.~Forog velem
31 7, 26| Forog velem ez a világ,~De én nem is mozdulok, csak~Örökké
32 7, 26| rád.~ Néha kérdem, vagyok én még?~Álom-e ez, vagy valóság?~
33 7, 26| valóság?~És tán nem is élek én már -~Csak a sírból emlékszem
34 7, 28| igaz, egyetlen bálványom;~S én vagyok, én, aki csak téged
35 7, 28| bálványom;~S én vagyok, én, aki csak téged szeretlek!~
36 7, 28| Napja elvakitott! - oh én nehéz vétkem:~Nálad jobb
37 7, 28| utánad,~Vigasztal, hogy csak én tudom, mit vesztettem;~Hogy
38 7, 28| Hogy az való csupán az én szerelmemben.~Akármerre
39 7, 28| követve magas fényetek intésit~Én e lomban, sárban el nem
40 7, 29| könnyebbülésöket.~Tudja ég, hogy én nem irigyelem őket~A megenyhülésért,
41 7, 29| percet ért.~ Nem gyűlölöm én az embereket, nem, nem!~(
42 7, 29| szenvedek veled...~ Halld az én panaszom, mondd el a tiédet,~
43 7, 29| mondd el a tiédet,~Értem én is, te is az enyimet érted;~
44 7, 29| Égben egy úr, földön az én bánatom!... ~
45 7, 30| györörtél, öltél engem,~S én csak nagyon szerettelek.~
46 7, 30| ünnepelt, mindenható, nagy,~S én csak szegény hived vagyok.~
47 7, 30| Megered rá a köny szememből,~S én szánni kezdelek nagyon.~
48 7, 30| szivemet;~Ah, mert hiszen mi az én átkom,~Ha képzelem a tiedet?!~
49 7, 30| Emlékezés, utánozás.~ Mi vagyok én tehozzád képest?~Mi szegények
50 7, 30| majd téged abban,~Midőn már én is hamvadok;~Mig szemed
51 7, 31| pokolkín-képes mámor!~És én ezt mind, mind átérzem,~
52 7, 32| messze multba varázsoltan;~S én majdan ujra elmélyedve~Az
53 9 | KESERŰ ÓRÁBAN ~Én sem éltem egészen hiába:~
54 11, 1 | Elköltözött a becsület...!~ - Oh én hazám, boldogtalan hon!~
55 11, 1 | gyalázatot terem!?~ Oh én hazám, minő uton jársz,~
56 14 | csillagok,~Nagyok, dicsők!... de én azt mondom,~Az én szerelmes
57 14 | de én azt mondom,~Az én szerelmes kis galambom~Szemében
58 14 | fény ragyog.~ Oh!... mikor én azokba nézek,~Hogy éledek,
59 14 | Énértem, kedvemért forog.~Én vagyok itt cél, központ,
60 14 | Isten jósága, bölcsessége~Az én galambom szép szemébe'~-
61 15 | égboltnak,~Lobogó gyász, én neked hódolok.~ Szomoru
62 16 | mondotok, beszéltek,~Tudom én jól, amit tudok.~Halhatatlanság,
63 16 | szép dolog.~De mindamellett én azt látom,~Hogy végre is
64 16 | örökre elmuló.~ Odadnék én jó szivvel mindent,~Mi maradandót
65 16 | szűz öledben,~Jobb lenne, én azt gondolom...~ Fukar királynál,
66 20 | verekednek! -~Vagy talán én álmodom?~Neked éltem, érted
67 20 | mind kövér.~ De míg élek, én remélek,~Hiszem az istenemet:~
68 22 | már hiába átok és imádság!~Én már csak a kénkőesőt lesem.~
69 22 | hah, itt is a határon;~Én látom azt, mint Lót, rég,
70 23 | és szebb lesz mint volt!"~Én nemzetem, napod még fölragyog.~
71 23 | mivelsz te ott is, hiszem én.~El-elpihen, szenderg önérzeted.~
72 24 | UTÓIRAT ~Bezárom én is már a boltot.~Napomnak
73 28 | MESSZE INNEN! ~Oh hogy én e förtelmek helyéről~Nem
74 28 | elmenni valahára!~Ide vagyok én bősz végezettől~Tolvajok,
75 28 | csattogtatja,~Itt vagyok én igazán, e körbe'~Egyedül,
76 28 | elmulandóságnak.~ Ott lehetnék én jó társaságban.~Hallgatózva,
77 29 | könnyét arcodon.~ Mert amit én vesztettem, óriás,~Hozzá
78 29 | az ég adott erőt nekem.~Én látok itt olyant, mit senki
79 29 | képében látod magad;~Mi vagyok én neked, most már tudod:~Ha
80 29 | Pazaroltál nem értett kincseket;~Én, a hideg bálvány vezeklő
81 30 | Felhőimet megaranyoztad.~Egedet én láttam legszebbnek.~Én benned
82 30 | Egedet én láttam legszebbnek.~Én benned éltem, és te bennem.~
|