Poem, Strophe
1 1, 1 | nemzet között~Dicsőségtelen e nemzet maga!~Ragyog fölöttünk,
2 1, 1 | erkölccsé változtatá!~ S én e borus honnak oly hű fia
3 1, 1 | fia vagyok!~S én a hazát, e népet - szeretem!~Én, aki
4 1, 1 | szeretem!~Én, aki gyűlölöm e népnek vétkeit,~Majd egykor
5 1, 2 | Nem pletykanyelv szerezte e hazát,~E honért nem beszélni -
6 1, 2 | pletykanyelv szerezte e hazát,~E honért nem beszélni - tenni
7 1, 2 | Nem cselszövény szerezte e hazát,~E hazáért nem csalni -
8 1, 2 | cselszövény szerezte e hazát,~E hazáért nem csalni - tenni
9 1, 2 | arannyal szerezték a hazát,~E honért nem fizetni - tenni
10 1, 2 | Vér és halál szerezte e hazát~S ha ugy kivánja,
11 2 | istene,~S halállal büntet e rut vétkedért...~ Tekints
12 2 | országa, teneked~Volt szánva e jövő... sirasd, sirasd...~-
13 3 | hogy mi a?~ Annyi emlék - s e kedves helyem~Mi okon most
14 5, 1 | gyöngye ez.~ És ha - mint e fájó életü~Kishitű csoport
15 5, 1 | csoport hireszteli -~Volna e világ valóban oly~Elvetemült,
16 5, 2 | hijába dalolunk.~Barátom, mi e világon~Mindig egyedül vagyunk.~
17 5, 2 | kacagunk.~Az igaz, hogy e kacajtól~Megőrülnénk annyiszor!~
18 6 | és ugy fáj!~ Elhagyom én e vidéket;~De el nem föd soha
19 7, 3 | gondolattal!~Ha bejársz e rengetegbe,~Benn egy kérdő
20 7, 3 | nem fejti soha senki,~Amit e szörny kérdez tőled,~Bár
21 7, 6 | magad nem.~ Legyen átkozott e sejtelem!~Mint a szív az,
22 7, 6 | megterem.~Szívnek, melyet bánt e gondolat,~Maga a halál csak
23 7, 7 | menj az utcára,~Ismerj rá e hitvány világra;~És azután
24 7, 12| hull a falevél.~ Honnan e bús hangok, mely tájról?~
25 7, 13| Örökké csókolni!~ Mit nekem e rövid~Elmulandó élet?~Örökkévalóság!~
26 7, 28| itt vagyok, megtértem!~ E világ - hiúság örök csatatére! -~
27 7, 28| olthatatlan foltot?~Hogy e folt lángjától őrült homlokomon~
28 7, 28| gyarló, szegény vagyok...~E határtalan láng mardosó
29 7, 28| magas fényetek intésit~Én e lomban, sárban el nem tántorodtam:~
30 7, 28| cserbe zászlótok vitézit,~Ha e földi hüvely majd lefoszlik
31 7, 28| azért vagy számtalan,~Hogy e lélek benned menhelyre találjon?~
32 7, 28| megaranyozd, mi folt van e világon?...~S te nagy ég,
33 7, 28| Hogy ha testem sem nyer e földbe nyugalmat,~Ahol a
34 7, 29| beheged.~ Oh mind, mind e testvér kínok szövetsége~
35 7, 29| égi erő nem segít.~ Mert e nagy világon mindennek van
36 7, 30| tehozzád képest?~Mi szegények e dalok itt!~Hogy irhatnék
37 7, 30| áldozat!~ Tán mert irígyed e tárgy-limlom.~A nap legforróbb
38 7, 30| cserébe hull.~ Ne szánd e korcs, önző világot;~Marcangolj
39 7, 30| tégedet!~ Minden bünös, hibás e földön,~És semmi sem lakol
40 9 | adósuk magam sem:~Szerettem e szánó tömeget.~És mivelhogy
41 9 | tán, ha a kutyáknak~Vetem e panaszos kenyeret?!~ 1858 ~~
42 10 | meg egy kissé, barátim,~E zárt sziget mentében itt;~
43 11, 1 | elveszett.~ Becsületed - e legfőbb kincsed,~Mit vissza
44 11, 2 | Azt is hijába keresed.~E meggyalázott földbe már~
45 11, 2 | És amikor rájok virad,~E földbe rejtik arcukat,~Hogy
46 14 | semmiség, parány vagyok!~E ragyogó napok fényteste~
47 14 | ez a lét, mi maga itten~E vergődő rabképzeletben~Az
48 14 | isten vagyok!~ Enyim e szép világ, mely itten~Énértem,
49 16 | az a jó,~Csak az a drága e világon,~Mi itt örökre elmuló.~
50 16 | nyerhetek,~Szép Éva! csak e földi édent~Veszithetném
51 17 | eljövend a búcsuóra,~Ha majd e szív végsőt dobog,~A percben,
52 17 | lehet?~ A gondolat, hogy e mindenség~Nem lesz se több,
53 19 | emelkednek föl;~Kik, mert e földön mennyet éltek,~Mint
54 19 | megszedett virágra méhek,~E földre vágyva visszajárnak,~
55 19 | földre vágyva visszajárnak,~E nyugtalan, ártatlan árnyak,~
56 19 | nyugtalan, ártatlan árnyak,~E létsovár, bolyongó lelkek -~
57 20 | Ez az enyém, ez a tied"~S e fölött hogy verekednek! -~
58 21 | édes emlék nélkül~Mire jó e száraz firka?~Mi rimelne
59 22 | Ki hazudik nagyobbat?" E sivár~Föltétel a kikiáltási
60 22 | menekülj!~Kéj lesz nekem e gyilkos tűz-zuhany;~Szemlélni,
61 23 | Hogy kis szigetként állsz e néptengerben,~Páratlanul,
62 23 | tudnál adni érte veritéket?~E kirabolt, de ifju szép anyát,~
63 23 | lenézik, piperés banyák, -~E föladat méltó ne volna rád?~
64 23 | föladat méltó ne volna rád?~Ha e magasztos cél nem lelkesít,~
65 24 | Kiket dicsőiték versekben.~E földi édenből enyim csak~
66 25 | csalatkozhatlan minta,~És e cserével mindakettő jól
67 26 | óra letelik.~ Eltünődöm, e dologban~Mi lehet a cél,
68 26 | komédiád?~ Az idő, mint e nagy orsó,~Forg, de nem
69 28 | MESSZE INNEN! ~Oh hogy én e förtelmek helyéről~Nem tudok
70 28 | Tolvajok, csalók közé bezárva.~ E tömegben nincsen mit keresnem.~
71 28 | belátnom...~Futni kedvem nincs e bünversenyben,~S nincs hitem
72 28 | S nincs hitem fordítni e világon.~ Mire várni itt? -
73 28 | csattogtatja,~Itt vagyok én igazán, e körbe'~Egyedül, magamban,
74 29 | volt még, elkövetkezett.~E földi létben gyász sorunk
75 29 | nem dobbant szived.~ És e varázslat rád is visszahat.~
76 29 | varázslat rád is visszahat.~E lélek a te Veszta-templomod.~
77 30 | nincsen abban.~ Mert nincs e földön semmi ingyen.~Az
78 30 | mezőben.~Oh, hogy szememből e sugárod~Maholnap elfogy,
79 30 | gondolatban:~Itt hagyni e virágos völgyet.~Oh mi nagyobb,
|