Poem,  Strophe

 1    1,  1 |       bocsátana meg istened?!~De mi a mult? A mult, ha egyszer
 2    2     |     magatokat~- Hisz külszin az, mi nektek élvet ád -~De ne
 3    3     |        el szép gyermekkorom,~Hol mi éretlen s tilos vala,~Lettem
 4    3     |        Eldobatták a pipát velem.~Mi több? a csíny napvilágra
 5    3     |          egyikünk se tudta, hogy mi a?~ Annyi emlék - s e kedves
 6    3     |        emlék - s e kedves helyem~Mi okon most mégis idegen?~
 7    5,  1 |       Elvetemült, bűnökkel teli:~Mi magas, nagy volna a tudat:~
 8    5,  2 |      minket soha senki!~Amennyit mi gondolunk,~Mind kevés az,
 9    5,  2 |         az, amit abból~Kifejez a mi dalunk.~Aminek örülni tud
10    5,  2 |        hijába dalolunk.~Barátom, mi e világon~Mindig egyedül
11    5,  2 |          vagyunk.~Forró vulkán a mi szivünk,~Fagyos hóhegy a
12    5,  2 |     minket soha senki!~Amennyi a mi bajunk,~Csak ugy lehet elviselni,~
13    5,  2 |     minket soha senki.~Bujdosunk mi, mint a szél;~Mint az elátkozott
14    5,  2 |     felzúdult tengeren~Hallják a mi hangunkat, de~Meg nem látnak
15    7,  1 |   történik rendesen;~Ez átok az, mi végett soha nincs~Egész
16    7,  3 |      sötét óra...~Oh ne kérdezz, mi bajom van?~Oh ne nézz most
17    7,  3 |  megrázkódik...~Alig sejti, hogy mi érte;~Ragyog a nap, ragyoghat
18    7,  3 |          fogy el, tele föld, ég;~Mi közöd van hozzá, féreg!~
19    7,  3 |     közöd van hozzá, féreg!~Hogy mi végre teremtették?~ Ne játszál
20    7,  9 |      téged.~(Csak elmondom, hogy mi sors ér~Vágyaid ha mind
21    7,  25|    nélkül való!~Oh engedd el, ha mi bűnöm van,~Tekintsd azt
22    7,  28|          maga nem tetézhet!~Vaj, mi haszna volna képed letipornom,~
23    7,  28|   homálytalan,~Hogy megaranyozd, mi folt van e világon?...~S
24    7,  29|       hallok,~Gondolom magamban: mi parányi bajok!~Milyen keserédes
25    7,  30|        szivemet;~Ah, mert hiszen mi az én átkom,~Ha képzelem
26    7,  30|       Csak ismétlés, elváltozás.~Mi jó, nemes, föntartja itt
27    7,  30|       lenn~Emlékezés, utánozás.~ Mi vagyok én tehozzád képest?~
28    7,  30|       vagyok én tehozzád képest?~Mi szegények e dalok itt!~Hogy
29    7,  30|      Emléke, nyoma fönnmarad.~Ki mi nagyot tett, szépet gondolt,~
30    7,  30|     embermilliók.~ Csak bübájod, mi mindezeknél~Valódibb, édesb,
31    7,  32|         32 ~Találkozunk majd még mi jókor,~Még ide lenn a földön,
32    7,  32| emlékedben...~És tépelődöl, hogy mi nóta?~De egyre távozik,
33    8     |          Csillagoltó sötétségben~Mi vagyunk még éberen.~ A sirásban
34    8     |       Valamennyi jó rokon.~Talán mi se volnánk ébren,~Hanem
35    8     |           mélyen;~Ébren már csak mi vagyunk.~Ők alusznak s nem
36    8     |         alusznak s nem álmodnak;~Mi virrasztunk ébren, haj csak~
37    8     |         ébren, haj csak~Ébren is mi - álmodunk.~ Álmodunk mi
38    8     |         mi - álmodunk.~ Álmodunk mi hihetetlent,~El se merjük
39    8     |          ha az álom elnyomott,~S mi is alszunk, boldog Isten!~
40   11,  1 |        szint'oly drága, mint te,~Mi szentebb még tán, mint magad,~
41   11,  1 |    szentebb még tán, mint magad,~Mi nélkül hitvány rongy az
42   11,  1 |         Egy csodatévő bűvszered,~Mi ismét mindent helyrehozhat,~
43   14     |      Elgondolom, döbbenve érzem,~Mi semmiség, parány vagyok!~
44   14     |          Féreggé őrl a gondolat:~Mi ez a lét, mi maga itten~
45   14     |         a gondolat:~Mi ez a lét, mi maga itten~E vergődő rabképzeletben~
46   16     |       Csak az a drága e világon,~Mi itt örökre elmuló.~ Odadnék
47   16     |   Odadnék én jó szivvel mindent,~Mi maradandót nyerhetek,~Szép
48   17     |          jól tudom, előre látom,~Mi bú, öröm van itt ezen~S
49   17     |         ami volt.~ És nem tudom, mi fáj majd jobban:~Mi itt
50   17     |       tudom, mi fáj majd jobban:~Mi itt örökre elveszett,~Vagy
51   17     |          se törli azt le végkép,~Mi egyszer itten megesett...~
52   18     |       Most a sikra eresztettünk.~Mi robog, zúg el mellettünk,~
53   18     |       mellettünk,~Vissza őrülten mi csörtet,~Összeláncolt sor
54   18     |      Összeláncolt sor kisértet?~ Mi jövünk magunkkal szembe,~
55   19     |   Üdvözitő csók, mely elcsattan,~Mi megesett, lett, halhatatlan.~
56   21     |          Mire jó e száraz firka?~Mi rimelne össze szebben~Mint
57   22     |         egyaránt?~Ah könnyü sor! mi drága még részletben -~Egészben
58   23     |       majd őket,~Nem nézve, hogy mi vagy, mi lesz belőled?~Te
59   23     |         Nem nézve, hogy mi vagy, mi lesz belőled?~Te egymagad
60   23     |      ostromoltál és vettél be...~Mi vagy te most? Im a szerep
61   23     |      méltó büszkeséged.~De hajh, mi írva a jövő könyvébe?~Ki
62   23     |      ellened fordult idő, világ.~Mi ős erényed volt, az most
63   24     |          maradok, hazám, adósod.~Mi tőlem telt, megtettem érted.~
64   26     |            Eltünődöm, e dologban~Mi lehet a cél, a jó?~Végre
65   29     |                 HARMINC ÉV UTÁN ~Mi hátra volt még, elkövetkezett.~
66   29     |      Oltára képében látod magad;~Mi vagyok én neked, most már
67   30     |          elfogy, tovaröppen...!~ Mi szép a föld! Van sok jó
68   30     |     hagyni e virágos völgyet.~Oh mi nagyobb, hasonlíthatlan:~