Poem,  Strophe

 1    1,  1 |            ragyog a hír csillaga;~De gúnyoló sugárral int felénk...~
 2    1,  1 |          ragyog a hír üstököse...~De csitt! barátim, ez nem a
 3    1,  1 |           bocsátana meg istened?!~De mi a mult? A mult, ha egyszer
 4    1,  1 | Erkölccsel azt százszor kipótolá;~De szörnyeteget szült jelennek
 5    1,  2 |     Kifajult lélekkel megtagadád;~De gyilkoló, vészes szokásait~
 6    1,  2 |        hagyhatád;~Pazar vagy, hej de zsiros koncaid~Idegen föld
 7    1,  2 |           se tudsz gyávaság mián!~De én szeretlek. Bennem forr
 8    2     |           hired.~...Meghalhatunk, de halálunk dicső~S nem gyalázatos
 9    2     |          az, mi nektek élvet ád -~De ne mondjátok a világnak
10    2     |       bajod...~Szabad léssz majd, de büntetésedül~Épen dicsőség
11    4     |        avvagy álom:~A halált nem, de azt a szűk~Sötét börtönt
12    5,  1 |         Hidd, hogy a világ rossz; de ne hidd,~Hogy ne volna párod
13    5,  2 |   kacajtól~Megőrülnénk annyiszor!~De hogy igy se boldoguljunk,~
14    5,  2 |           Hallják a mi hangunkat, de~Meg nem látnak sohasem...~
15    6     |            Elhagyom én e vidéket;~De el nem föd soha téged,~Nincsen
16    7,  2 |          súgja: nem, soha!~Sötét, de édes a tapasztalás,~Mely
17    7,  5 |   szerelmem.~ Rab vagyok én, rab, de olyan rab,~Aki zsarnokánál
18    7,  5 |           a büntetés.~ Szenvedek, de nékem nyugtot ad~Vigasztaló
19    7,  6 |                                6 ~De azért ne hidd, hogy nyugtot
20    7,  6 |   boldognak.~Fájna szivem ugy is; de talán~Csak a magam baját
21    7,  12|   mindennek!~ Nem is szomorú már, de szilaj;~Nem is sohajtás,
22    7,  12|          szilaj;~Nem is sohajtás, de kínos jaj;~Szivem tépik,
23    7,  12|           mélyből, föld alól.~Oh, de mért is marad életbe~Aki
24    7,  21|      Mondanám, hogy isten áldjon;~De az ugysem hallgat már rám,~
25    7,  21|         Mig szivem érted elvérez;~De hiába áldanálak:~Hogy azt
26    7,  21|         szivre vágyol,~S keresed, de nem mutatja,~Sem a közel,
27    7,  26|           Forog velem ez a világ,~De én nem is mozdulok, csak~
28    7,  28|    gondolatom,~Ameddig csak sejt, de egészben föl nem fog.~Egyedüliségem
29    7,  28|        porba!~Fáj nem birhatásod, de hitem vigasztal:~Hogy rútul
30    7,  29|           ég sem föld nem tehet.)~De miért tagadnám - balgatagság
31    7,  29|         ha enyészet int...~ - Ah, de mind nem igy van, s nem
32    7,  30|           dalomban eszméd, neved.~De, mint az istent, föl nem
33    7,  32|          tépelődöl, hogy mi nóta?~De egyre távozik, halódva,~
34    7,  32|    holdfénykarod kitárva indulsz,~De szived oly nehéz, aláhuz,~
35    8     |          csontokon sem rágódnánk,~De hát - ez a kenyerünk.~Nem
36    8     |           Hogyha megvirradna már!~De a hajnal csak nem pirkad,~
37    8     |        csak oly csöndes ne volna!~De ez ugy fojt, ugy ijeszt...~
38    9     |       Odaadtam érte lelkemet.~ No de egyet fordult a kerék.~Lett
39   10     |        jobb világ titkába látnak,~De nem birják kimondani.~ Mentő
40   10     |         Nem őrjit meg a némaság!~ De  nincs remény, de semmi
41   10     |       némaság!~ De  nincs remény, de semmi jel!~Biztatnak még
42   10     |       Biztatnak még bátor szivek,~De már magok se hiszik el.~
43   11,  1 |         valál bár, koldus és rab,~De bár maradtál volna az;~Szenvedtünk
44   13     |       Azért még föl nem olvadok.~ De néha csöndes éjszakán~elálmodozva
45   14     |     csillagok,~Nagyok, dicsők!... de én azt mondom,~Az én szerelmes
46   16     |      Megengedem, mind szép dolog.~De mindamellett én azt látom,~
47   16     |           fényességben~Kivánatos, de angyalom!~Ha elkárhoznám
48   20     |                                   DE PROFUNDIS ~Mint az árva
49   20     |        Hogy magadnak gyönge vagy.~De ha kell harcolni másért,~
50   20     |           És a papja mind kövér.~ De míg élek, én remélek,~Hiszem
51   22     |           mint Lót, rég, egyedül.~De nem megyek, nem mozdulok...
52   23     |           ő, amig belé nem lőnek,~De akkor azután van ne mulass!~
53   23     |       élsz, ez méltó büszkeséged.~De hajh, mi írva a jövő könyvébe?~
54   23     |     előkészitették jól a rőffel.~ De hát ha igy van - s igy tagadhatatlan -~
55   23     |       érte veritéket?~E kirabolt, de ifju szép anyát,~Ki szégyenkezve,
56   23     |        látlak jós ige:~"Nem volt, de lesz." S rá a királyi szót~
57   23     |           hogy lenne még nagyobb.~De ha megindulsz telivér hevedben,~
58   24     |       szivem volt minden kincsem,~De azt od'adtam kicsinyenkint,~
59   24     |        renditettél meg hűségben.~ De engedd, adjak egy tanácsot.~
60   25     |        lesz kétszerannyi mint ma,~De kulcs, arány csalatkozhatlan
61   25     |      melyhöz értünk,~Meghóditjuk, de vissza már nem térünk;~Nem
62   26     |           mint e nagy orsó,~Forg, de nem halad tova.~A jelen
63   26     |       jelen egy csodakorsó,~Fogy, de nem fogy el soha.~ Csillagok,
64   29     |          méla éjszakán~Bánatosan, de szenvedélytelen,~Hallgatva
65   30     |        Édes lehet kimondhatatlan.~De savanyu fürt, ha a róka~
66   30     |      végre elmúl minden egykor, -~De el nem érni a legfőbb jót,~
67   30     |         bevétellel nem törődtem.~ De te, ha emberek megcsaltak,~
68   30     |       tégedet nem látlak többet!~ De hát eltünni a nagy éjben,~