Poem,  Strophe

 1    2     |        dicső~S nem gyalázatos lesz, mint a tied!~ Oh nagyszerüen
 2    4     |         égben,~Volna-e szebb sírja, mint ott~Ég, föld közt, a fellegekben?~
 3    5,  1 |           legyen szivünknek cégére,~Mint akármi hitvány korcsmának,~
 4    5,  1 |          drága gyöngye ez.~ És ha - mint e fájó életü~Kishitű csoport
 5    5,  1 |          kilátszani a bűn~Özönéből, mint egy Ararát!~ Egy az átok,
 6    5,  1 |             a sor, mely szétszakít,~Mint az égbolt két szép csillagát:~
 7    5,  2 |           soha senki.~Bujdosunk mi, mint a szél;~Mint az elátkozott
 8    5,  2 |          Bujdosunk mi, mint a szél;~Mint az elátkozott lélek,~Mely
 9    7,  1 | Méltatlanabbat fogsz szeretni majd,~Mint ez történik rendesen;~Ez
10    7,  3 |       magasra fejecskédet,~Szökdelj mint egy kis pillangó;~ És ne
11    7,  6 |         Legyen átkozott e sejtelem!~Mint a szív az, melyben megterem.~
12    7,  7 |            legszebb vagy lelkemben,~Mint a nap a kristálytengerben.~
13    7,  7 |             magadat lelkem tűkörén.~Mint a nap a miljom habokban,~
14    7,  12|              bánatból.~Oly szomorú, mint az őszi szél.~Fogy a sugár,
15    7,  12|       Szivem tépik, fejem ingatják,~Mint a szél a fának sudarát.~
16    7,  15|                                 15 ~Mint az erdő napsugártól,~Én
17    7,  15|           meggyulladtam;~És elégek, mint az erdő,~Melynek lángja
18    7,  15|           füstje fölszáll,~Magasan, mint a szivárvány;~ És a fojtó
19    7,  19|     eltemessétek.~Élni fog bánatom,~Mint nehéz nagy átok;~Látni,
20    7,  19|             nehéz nagy átok;~Látni, mint a rémet,~S hallani fogjátok.~
21    7,  21|            gúnyol a fény,~Fagyosan, mint most te engem:~Akkor jussak
22    7,  26|          Oly homályos nekem minden,~Mint aki nehéz álmot lát,~És
23    7,  28|               28 ~Eltakartam képed, mint kit elitéltem~S emlékezetemből
24    7,  28|      szivedbe,~Nem éget úgy mégsem, mint bünüzlet máza.~ Oh mert,
25    7,  29|           van, s nem is lehet soha.~Mint két különböző égitest lakója~
26    7,  30|           Ha nézek elmerengve rád:~ Mint fáklyaillat temetőből,~Egy
27    7,  30|      selejtes földben,~Kiirthatlan, mint a tarack.~Istenről, ördögről,
28    7,  30|          remekké egyesül,~Eloszlik, mint felhő az égen,~Örökre föllelhetlenül.~
29    7,  30|         dalomban eszméd, neved.~De, mint az istent, föl nem fognak,~
30    7,  32|           tarjagos felhőknek ormán,~Mint fehér szűz a zárda tornyán,~
31    7,  32|         Merengve néz a keresztfákra~Mint csöndes őrült, ki andalgva~
32    7,  32|           egy hideg fehér halottra,~Mint holdsugár a sirszoborra;~
33    7,  32|             egyre távozik, halódva,~Mint búcsuének a tengerben;~És
34   10     |          habok oly halkan susognak,~Mint a haldoklók ajkai,~Kik jobb
35   11,  1 |           Mert ami szint'oly drága, mint te,~Mi szentebb még tán,
36   11,  1 |            te,~Mi szentebb még tán, mint magad,~Mi nélkül hitvány
37   13     |                      HUSZ ÉV MULVA ~Mint a Montblanc csucsán a jég,~
38   13     |            ekkor még szivem kigyúl,~Mint hosszu téli éjjelen~Montblanc
39   19     |             e földön mennyet éltek,~Mint megszedett virágra méhek,~
40   19     |             voltak,~Nem ugy van az, mint hiszik, tartják.~A porban
41   20     |                       DE PROFUNDIS ~Mint az árva holt anyára,~Ugy
42   20     |            napokról...~"Leszen ugy, mint régen volt."~Vagy talán
43   20     |             telivér.~Meztelen vagy, mint az isten,~Kinek testét eszik
44   20     |  elköltözött:~Tetemeden, koporsódon~Mint a féreg, nem rágódom,~Ott
45   21     |            Mi rimelne össze szebben~Mint két szivnek dobbanása?~A
46   22     |         olcsón: egy üveg borért...~ Mint mikor a hajó a viztölcsérben,~
47   22     |            a határon;~Én látom azt, mint Lót, rég, egyedül.~De nem
48   22     |           hal meg köztük egy igaz.~ Mint egykor Herkulanum és Pompeji~
49   23     |            őket képen, s hajszolád,~Mint pásztor a tilosba ment gulyát.~
50   23     |       szégyenkezve, esdve néz reád,~Mint kéregető özvegy utfelen,~
51   23     |       Phönix hamvain "és szebb lesz mint volt!"~Én nemzetem, napod
52   24     |             inséges volt a kosztod,~Mint fegyencházi gazdasszonynak.~
53   24     |          ugy eresztesz el magadtól,~Mint gazdag ház fukar gazdája,~
54   25     |            az adó lesz kétszerannyi mint ma,~De kulcs, arány csalatkozhatlan
55   25     |           erkölcs fensége adja;~ Ha mint megannyi Cortez Nándor,
56   26     |             a te komédiád?~ Az idő, mint e nagy orsó,~Forg, de nem
57   26     |             szüntelen.~Csóválgatja, mint egy zsákot,~Ismeretlen őselem.~
58   26     |             is csak ugy nem tudjuk,~Mint magunkról, hogy miért?~
59   29     |      multból fölmerül egy pillanat,~Mint oceánból elsülyedt sziget;~
60   30     |         hittem,~És szebbnek láttam, mint valóban -~Aztán szerettem,
61   30     |            önfeledten.~ Ugy tettem, mint te. Szórtam lángom~Mindenfelé,
62   30     |          úgy néztél rám, bármi ére,~Mint édesanya az ölében~Reá mosolygó
63   30     |         láthattad arcod tisztábban, mint~Tengerszemében a Kárpátnak,~