Poem, Strophe
1 1, 2 | szemérem érzete?~Hová fér el kevély szakálladon~A gyalázatnak
2 1, 2 | szokásait~Azokkal együtt el nem hagyhatád;~Pazar vagy,
3 1, 2 | Idegen föld kutyái viszik el...~Nem arannyal szerezték
4 2 | Szabadságért, s piruljon el hired.~...Meghalhatunk,
5 2 | gondolok;~Látom jövődet: hidd el, oly nagy az,~Hogy bámulásától
6 2 | Ha szenvedél, felejtsd el, nemzetem:~Mert istened
7 3 | egy paradicsom,~Benne tölt el szép gyermekkorom,~Hol mi
8 3 | méhes amoda;~Ott készült el a gubapipa.~Haragudtak a
9 3 | Szemem a távolba téved el,~Csalogat valami innen el...~
10 3 | el,~Csalogat valami innen el...~ Tul a messze kéklő hegyeken~
11 5, 1 | szerettél, emberek~Hagyjanak el bár mind hűtlenül:~Hidd,
12 6 | Elhagyom én e vidéket;~De el nem föd soha téged,~Nincsen
13 7, 3 | hazugság...~Menj, kerülj, hogy el ne hervadj...~ Ne tudd,
14 7, 3 | hull a csillag,~Mégse fogy el, tele föld, ég;~Mi közöd
15 7, 3 | izenkint, apródonkint~Szíja el fájó velődet.~ Isten veled,
16 7, 4 | ostorával,~Tüzes szerelemmel.~ El nem gondolhatom,~Mivel érdemeltem;~
17 7, 5 | az én szivemet,~A magadét el nem tépheted.~Megmarad az
18 7, 8 | forog körülted."~ "Fojtogasd el minden üdvöd,~S ha tudod,
19 7, 8 | üdvöd,~S ha tudod, felejtsd el őket,~Mikor éjjel siránkozva~
20 7, 12| marad életbe~Aki egyszer el van temetve!... ~
21 7, 15| láng,~Mely nem úgy hervaszt el kéjben,~Együtt élve, ott
22 7, 21| Akkor emlékezz rám! s jőjj el~Ahová engem temettek,~S
23 7, 25| Bűvös-bájos fátyol föd el.~Szeretlek, mert olyan titok
24 7, 25| kell.~Szeretlek, mert bár el nem érlek,~Tégedet látlak
25 7, 25| más nélkül való!~Oh engedd el, ha mi bűnöm van,~Tekintsd
26 7, 28| magad - megalázva!~Feledd el sértésem, törd nemes szivedbe,~
27 7, 28| intésit~Én e lomban, sárban el nem tántorodtam:~Nem hagyjátok
28 7, 29| Halld az én panaszom, mondd el a tiédet,~Értem én is, te
29 7, 30| végkép, menthetetlen~Te mulsz el egyedül magad,~A halhatatlan
30 7, 30| Mit senki nem kerülhet el.~Hogy itt születni oly nagy
31 7, 30| Nem ifjodik egyszerre meg;~El nem feledkezik magáról,~
32 7, 30| Tépd a virágot és tipord el,~Hisz uj tavaszra kivirul!~
33 8 | Álmodunk mi hihetetlent,~El se merjük mondani.~A holt
34 10 | vissza legalább,~És ölne el szépen, dicsőn, mig~Nem
35 10 | De már magok se hiszik el.~Mindegyre fogynak a hivek.~
36 11, 1 | Amig szerencsétlen valál.~El nem riasztott oldaladtól,~
37 11, 1 | semmi sors alatt az,~Ki soha el nem csüggedett."~ Nem hű
38 11, 2 | fájdalom;~Kit nem csábítnak el ama~Szebb, jobb világnak
39 11, 2 | legmostohább zuga:~Ne hagyd el azt és halj meg ott!~ Öljön
40 14 | titkait keresve,~Hogy rémül el kétségbeesve~A legmerészebb
41 14 | szép szemébe'~- Higyjétek el, - ott legnagyobb!~ 1881 ~~
42 16 | földi édent~Veszithetném itt el veled...~ Az üdv az örök
43 18 | eresztettünk.~Mi robog, zúg el mellettünk,~Vissza őrülten
44 19 | halhatatlanság.~Nem vész el innen semmi, semmi,~Csak
45 19 | ábránd,~Be nem telt vágy, el nem lobbant láng,~Az elszalasztott
46 20 | halva igazán?~ A csatában el nem estél,~Csak leraktad
47 21 | Még a sírban sem enyész el.~ Elmosódik emlékünkben~
48 23 | lovast kergetted,~Te fogtad el, akik bekeritettek.~És dárdaerdőt,
49 23 | Egy pofonátul tízen esnek el.~Van, aki megmered tekintetétül;~
50 23 | verembe csaltak,~És viszi el, nagy messze, mutogatja,~
51 23 | Mindenfelé azok javára dől el,~Kik előkészitették jól
52 23 | El-elpihen, szenderg önérzeted.~El kell magad kissé szégyenlened.~
53 23 | át egy félszázadot.~Kit el nem öltek karddal óriások,~
54 24 | példámon,~ Hogy ugy eresztesz el magadtól,~Mint gazdag ház
55 25 | tudva,~Adózó mit keres, el nem hazudja;~Munkás jutalma
56 26 | csodakorsó,~Fogy, de nem fogy el soha.~ Csillagok, felhők,
57 28 | A bucsuztató imát zengné el:~ Ott, hol a világi lárma
58 29 | nem az elvesztett -~Az el nem nyert éden fájdalma
59 30 | elmúl minden egykor, -~De el nem érni a legfőbb jót,~
60 30 | nap a fölséges égen~Takard el akkor fénydus képed!~Eltört
|