Poem, Strophe
1 1, 1 | Elhalsz-é te, vagy még tovább is élsz?~Az ifjuságnak vége,
2 1, 1 | int felénk...~Fölöttünk is ragyog a hír üstököse...~
3 2 | világnak azt,~Hogy honotok most is köztársaság!~ Te hatalom,
4 4 | völgybe lebámulva,~Hova ő is minden órán~Leszáll örök
5 4 | ingató villámok,~Még föl is ébresztenének~Egy-egy percre
6 7, 1 | végzetet:~Az örökkévaló is irigyel~Ilyen mulandó örömet!... ~
7 7, 3 | bevárom.~ Adtál mézet, virágot is;~Megátkozzalak-e téged,~
8 7, 6 | hogy nyugtot ad~- Oh nagyon is fáj a gondolat,~Hogy te
9 7, 6 | boldognak.~Fájna szivem ugy is; de talán~Csak a magam baját
10 7, 12| immár, vége mindennek!~ Nem is szomorú már, de szilaj;~
11 7, 12| szomorú már, de szilaj;~Nem is sohajtás, de kínos jaj;~
12 7, 12| föld alól.~Oh, de mért is marad életbe~Aki egyszer
13 7, 14| kiengesztel -~ Áldott az a szál is,~Melyet emléked sző,~Sírba
14 7, 26| velem ez a világ,~De én nem is mozdulok, csak~Örökké emlékezem
15 7, 26| vagy valóság?~És tán nem is élek én már -~Csak a sírból
16 7, 27| Majd belerikkant a rigó is,~És mondja: Rajta, rajta,
17 7, 28| csatatére! -~Zajával engem is soká fogva tartott.~Biztam
18 7, 28| tartott.~Biztam magamat is forgó szerencsére,~A világ
19 7, 28| köt.~ Oh mert bármi nagy is fájdalmam utánad,~Vigasztal,
20 7, 28| vesztettem;~Hogy tündévoltod is titok a világnak,~Hogy az
21 7, 28| mert, bárha tündér, hogy te is csak nő vagy!~Kire mig bukás
22 7, 28| nő vagy!~Kire mig bukás is ejt parányi mézet,~Szégyenkínja
23 7, 28| hogy amint létem, vágyam is nem véges?~Noha elismerem:
24 7, 28| pihen:~Csontjaim hamvát is kivesd, széllyelszórjad? ~
25 7, 29| Mért hogy ellenében még az is tehetlen,~Mert a már megtörtént
26 7, 29| mondd el a tiédet,~Értem én is, te is az enyimet érted;~
27 7, 29| tiédet,~Értem én is, te is az enyimet érted;~Folyjanak
28 7, 29| mind nem igy van, s nem is lehet soha.~Mint két különböző
29 7, 30| képzelem a tiedet?!~ Nem is nekem; - a legdicsőbbnek~
30 7, 30| elvakít?~ S mégis, ha nálamnál is gyarlóbb,~Dicsőit majdan
31 7, 30| téged abban,~Midőn már én is hamvadok;~Mig szemed fénye
32 8 | Ilyen szelet hallunk is már.~Ki legtöbbet örökölt,~
33 8 | Kik szerezték vérökön~Azt is, amin ők mulatnak...~Idegenek
34 8 | virrasztunk ébren, haj csak~Ébren is mi - álmodunk.~ Álmodunk
35 8 | fojt, ugy ijeszt...~Dalunk is már egyre fárad,~Alig ad
36 8 | semmi nesz...~ Szempillánk is csuklik immár...~S ha az
37 8 | az álom elnyomott,~S mi is alszunk, boldog Isten!~Akkor
38 10 | írna föl könyv?~Hogy vérünk is volt - hamu lett -~Ah a
39 10 | hamu lett -~Ah a bitó is szebb, hisz arról~Valaki
40 11, 1 | felüled?~Szeresselek-e ezután is,~Megengedi a becsület?~
41 11, 1 | Szenvedtünk volna még tovább is,~Nem jött ajkunkra vád,
42 11, 1 | felüled?~Szeresselek-e ezután is?...~Megengedi a becsület?... ~
43 11, 2 | tán a mult emléke hí,~Azt is hijába keresed.~E meggyalázott
44 16 | én azt látom,~Hogy végre is csak az a jó,~Csak az a
45 17 | létem kioltja,~Majd akkor is rád gondolok.~ És jól tudom,
46 20 | volt."~Vagy talán már nem is alszol,~Csak pihensz, vársz,
47 22 | És eljön az, hah, itt is a határon;~Én látom azt,
48 23 | mit beszélnek, vagy nem is beszélnek?!~Hogy te vagy
49 23 | S szokás szerint segited is majd őket,~Nem nézve, hogy
50 23 | rabláncot magadnak.~Immár nem is magyar, csak István-ország.~
51 23 | természettelen világ!~Ilyet mesében is vajon ki lát?~Oroszlánt,
52 23 | lelemény?~Csodát mivelsz te ott is, hiszem én.~El-elpihen,
53 23 | kapát, az ásót.~Dologra is, ha ember kell a gáton,~
54 24 | UTÓIRAT ~Bezárom én is már a boltot.~Napomnak vége;
55 26 | egyszer véget ért;~Róluk is csak ugy nem tudjuk,~Mint
56 28 | keresnem.~Hajh, hogy immár késő is belátnom...~Futni kedvem
57 28 | végkép teljesen, hogy~Emberek is vannak a világon...~ 1891 ~~
58 29 | szived.~ És e varázslat rád is visszahat.~E lélek a te
59 30 | legszomorubb sor.~ És ez volt enyim is. Csalódtam,~Mert ami földi,
|