Poem, Strophe
1 1, 1 | nemzetem!~Elhalsz-é te, vagy még tovább is élsz?~
2 1, 1 | nép! Kimondhatatlan sok a te bűnöd!~Meg tudnád-é gyónni
3 2 | honotok most is köztársaság!~ Te hatalom, hír s dicsőség
4 5, 1 | mondom, hogy barátod vagyok,~Te se mondd azt soha énnekem.~
5 5, 1 | örömömben elhalványodom,~Ha te majd a hajnalt hirdeted! ~
6 7, 1 | 1 ~Szeretsz-e te, vagy szeretél-e már - ~
7 7, 1 | hogy csak egyet szeress~Te, kit egész világ szeret?~
8 7, 2 | 2 ~Szeretsz-e te, vagy szeretél-e már,~S
9 7, 2 | Mely vigasztalja vágyamat:~Te senkit sem szeretsz - oh
10 7, 3 | Megátkozzalak-e téged,~Hogy te sem adsz ingyen semmit;~
11 7, 6 | is fáj a gondolat,~Hogy te magad, édes kedvesem,~Hogy
12 7, 6 | magad, édes kedvesem,~Hogy te sem lész boldog sohasem.~
13 7, 6 | kebleden~Más valaki - csak te magad nem.~ Legyen átkozott
14 7, 21| ugysem hallgat már rám,~Mert te vagy az én bálványom.~ Mit
15 7, 21| fény,~Fagyosan, mint most te engem:~Akkor jussak eszedbe
16 7, 25| Amelyre isten napja süt.~ Mert te vagy az úr, te a minden,~
17 7, 25| süt.~ Mert te vagy az úr, te a minden,~Minek nevét nem
18 7, 28| szivem reped meg?~Nem, nem! Te vagy igaz, egyetlen bálványom;~
19 7, 28| még megirigyelnék! -~A te emlékedet - mely engem éghez
20 7, 28| mert, bárha tündér, hogy te is csak nő vagy!~Kire mig
21 7, 28| Oh ég, véghetetlen! nap, te dicső, fényes!~Magasban
22 7, 28| folt van e világon?...~S te nagy ég, azért vagy ugy-e
23 7, 29| el a tiédet,~Értem én is, te is az enyimet érted;~Folyjanak
24 7, 30| Kit imádnak alattvalók.~Te ünnepelt, mindenható, nagy,~
25 7, 30| Dicsőségednek mása nincsen.~Te uralkodol egyedül.~Egy nézésedre
26 7, 30| rétegen uralkodik csak;~Te szellemek, élők felett.~
27 7, 30| szellemek, élők felett.~ Te szép vagy, édes, mondhatatlan;~
28 7, 30| Örökre, végkép, menthetetlen~Te mulsz el egyedül magad,~
29 7, 30| lakol meg itt.~Mert hogy te elmulsz mindörökkön,~Eltörlöd
30 11, 1 | ami szint'oly drága, mint te,~Mi szentebb még tán, mint
31 11, 1 | hű fiaid hagytak cserbe,~Te hagytad cserbe azokat.~Ellökted
32 15 | mégysz a mérhetlen égbe,~Te mindenütt egyetlen, idegen!...~
33 20 | Jutalmul mást nem kivánva:~A te dicsőségedet.~Szenvedésem
34 23 | nem is beszélnek?!~Hogy te vagy az utolsó; mind szabad
35 23 | mi vagy, mi lesz belőled?~Te egymagad vagy itt inas ruhában.~
36 23 | ezer veszély, halál van,~Te jársz elől, dicsőséget,
37 23 | szamárbőrt hordja tetszelegve?~S te tűröd ezt mind, tűröd, viseled.~
38 23 | vészkiáltásaikkal fölkeltettek -~Te egymagad azt onnan fölemelted,~
39 23 | voltál, a lovast kergetted,~Te fogtad el, akik bekeritettek.~
40 23 | és vettél be...~Mi vagy te most? Im a szerep cserélve:~
41 23 | és huzatja a tust,~Kinek te mondád: ik huszár, du Hanswurst...~
42 23 | nemzedéke,~És nemzetem, ez a te multad képe.~Hogy szám szerint
43 23 | még fölragyog.~Nem tudsz te tenni, csak mindig nagyot.~
44 23 | lelemény?~Csodát mivelsz te ott is, hiszem én.~El-elpihen,
45 23 | ha ember kell a gáton,~Te légy az első az egész világon!~
46 24 | telt, megtettem érted.~ És te nekem nem adtál semmit.~
47 26 | Földi élet, nem-e épen~Ez a te komédiád?~ Az idő, mint
48 29 | is visszahat.~E lélek a te Veszta-templomod.~Oltára
49 30 | önfeledten.~ Ugy tettem, mint te. Szórtam lángom~Mindenfelé,
50 30 | bevétellel nem törődtem.~ De te, ha emberek megcsaltak,~
51 30 | legszebbnek.~Én benned éltem, és te bennem.~ Te úgy néztél rám,
52 30 | benned éltem, és te bennem.~ Te úgy néztél rám, bármi ére,~
53 30 | csillagok förödni járnak.~ Te nekem a tündérországot~Mutattad
|