Poem,  Strophe

 1    3     |          csillaga,~Ott vagyok én már odahaza!...~ 1853 ~~
 2    7,  1 |   Szeretsz-e te, vagy szeretél-e már - ~S ha nem - szeretsz-e
 3    7,  2 |   Szeretsz-e te, vagy szeretél-e már,~S ha nem - szeretsz-e valaha?~
 4    7,  3 |          Ragyog a nap, ragyoghat már!~A virágnak vége... vége...~
 5    7,  12|       mindennek!~ Nem is szomorú már, de szilaj;~Nem is sohajtás,
 6    7,  15|    lángja olthatatlan.~ Láttatok már erdőt égni?~Oh ez igen ritka
 7    7,  21|     áldjon;~De az ugysem hallgat már rám,~Mert te vagy az én
 8    7,  26|                      26 ~Énnekem már nem fáj semmi,~És örömöt
 9    7,  26|    emlékezem rád!~ Elfeledtem én már mindent.~Forog velem ez
10    7,  26|   valóság?~És tán nem is élek én már -~Csak a sírból emlékszem
11    7,  27|                     27 ~Indulnak már a barna felhők,~Az ég maholnap
12    7,  28|     vágott.~ S mégis most, midőn már, tudom, késő minden,~Jólesik
13    7,  28|     Panasszal, kinokkal ugy teli már szivem,~Hogy uj seb fájdalma
14    7,  29|         jobb szeretnem.~Ám erről már sem ég sem föld nem tehet.)~
15    7,  29|       még az is tehetlen,~Mert a már megtörtént nemmé nem lehet...~
16    7,  30|          majd téged abban,~Midőn már én is hamvadok;~Mig szemed
17    7,  31|         nyöszörögve;~Távol orkán már hörögne;~Iszonyú nagyot
18    8     |     éberen.~ A sirásban elfáradt már~Valamennyi jó rokon.~Talán
19    8     |           Ha sirunk, énekelünk.~ Már maholnap ez se kell majd.~"
20    8     |          Ilyen szelet hallunk is már.~Ki legtöbbet örökölt,~Annak
21    8     |   alusznak szépen, mélyen;~Ébren már csak mi vagyunk.~Ők alusznak
22    8     |    reménnyel,~Hogyha megvirradna már!~De a hajnal csak nem pirkad,~
23    8     |          ugy ijeszt...~Dalunk is már egyre fárad,~Alig ad még
24    9     |         hajgálnak~Kövekkel... És már most mit tegyek?~Legjobb
25   10     |   Biztatnak még bátor szivek,~De már magok se hiszik el.~Mindegyre
26   11,  1 |      mindent helyrehozhat,~Mikor már minden elveszett.~ Becsületed -
27   11,  2 | Megtagadá önnönmagát.~Nem hordja már rabláncait,~Mert szolga
28   11,  2 |   keresed.~E meggyalázott földbe már~Apáid hamvát sem leled.~
29   11,  2 |        koporsótlan szellemek,~Ha már elég nagy átkotok,~Még vissza
30   18     |      tüzet hányók?~Szörnyeinkről már maholnap~Még a dajkák sem
31   20     |          régen volt."~Vagy talán már nem is alszol,~Csak pihensz,
32   20     |         ki hived, árulód?~ Fiaid már vetkőztetnek,~Osztoznak
33   22     |          írigy önzés éhesen.~Itt már hiába átok és imádság!~Én
34   22     |        hiába átok és imádság!~Én már csak a kénkőesőt lesem.~
35   23     |      vagy az utolsó; mind szabad már,~Csipetnyi szerb, rumán,
36   23     |      bevilágitotta az eget,~Mely már nyugotról végig besötétült,~
37   23     |     rátartóbbak,~Kik mindazáltal már megfutamodtak~S a szabadság,
38   23     |          dicsőséglobogóját~Mikor már ők, a nagyok, sárba dobták,~
39   23     |           Ó népem, mit gondoljak már felőled,~Higyjem, ne higyjem
40   23     |         kockája voltaképen~Előre már a béke versenyében~Mindenfelé
41   24     |           UTÓIRAT ~Bezárom én is már a boltot.~Napomnak vége;
42   24     |         adtam kicsinyenkint,~Ott már, ugy tetszik, semmi sincsen.~
43   25     |        közérdekűleg mért határát~Már nem "bogár" után keringve
44   25     |        sikkaszt,~Mert cselekedni már nem úri "sikk" azt;~ Ha
45   25     |           Meghóditjuk, de vissza már nem térünk;~Nem pislogunk
46   25     |  dicsőségér';~Csak szent ereklye már az ősi cégér.~Eltünt: uj
47   29     |         És folyni látom, majd ha már késő lesz,~A megbánásnak
48   29     |         Mi vagyok én neked, most már tudod:~Ha majd a földi élettől