Poem,  Strophe

 1    1,  1 |                              1 ~Oh nép! magyar hazának népe,...
 2    1,  1 |     reménylsz?~Mig ifju voltál, oh! volt egy szép viharod,~
 3    1,  1 |        nem tud a roskadt öreg!~ Oh, ne ragyogna csak más hon
 4    1,  1 |       barátim, ez nem a miénk!~ Oh nép! Kimondhatatlan sok
 5    1,  2 |         beszélni - tenni kell!~ Oh nemzet! nemzet! - hová lőn,
 6    1,  2 |      nem fizetni - tenni kell!~ Oh hon, legszerencsétlenebb
 7    2     |               FRANCIAORSZÁGNAK ~Oh napnyugot hazája! mily hamar~
 8    2     |  gyalázatos lesz, mint a tied!~ Oh nagyszerüen nevetségesek,~
 9    2     |       nagyszerüen nevetségesek,~Oh szent szabadság arszlán
10    2     |  Adandja vissza szabadságodat!~ Oh nemzetem, magyar nép! küzd,
11    2     |      bámulásától nem szólhatok.~Oh franciák országa, teneked~
12    6     |       Utójára most csókollak...~Oh hogy most érzem, tudom csak,~
13    7,  1 |         Ha engemet szeretnél! - oh hisz ugy~Kijátszanád a végzetet:~
14    7,  2 |        Te senkit sem szeretsz - oh mert hiszen~Hideg a sziv
15    7,  3 |          Közeleg a sötét óra...~Oh ne kérdezz, mi bajom van?~
16    7,  3 |       ne kérdezz, mi bajom van?~Oh ne nézz most homlokomra!~
17    7,  6 |         hidd, hogy nyugtot ad~- Oh nagyon is fáj a gondolat,~
18    7,  7 |                              7 ~Oh ha bájaidat szereted,~Szeress,
19    7,  9 |     Majd jövődet halva látod"~- Oh szeress! és átveszem mind~
20    7,  12|        jőne mélyből, föld alól.~Oh, de mért is marad életbe~
21    7,  15|        Láttatok már erdőt égni?~Oh ez igen ritka látvány.~Szikrafényes
22    7,  21|         Az a legsötétebb átok.~ Oh, pedig áldásom fogna,~Érezem,
23    7,  25|      Egyetlen, más nélkül való!~Oh engedd el, ha mi bűnöm van,~
24    7,  26|         Csak emléked fáj még... oh hogy~Örökké emlékezem rád!~
25    7,  28|  parancsot.~Napja elvakitott! - oh én nehéz vétkem:~Nálad jobb
26    7,  28|          mely engem éghez köt.~ Oh mert bármi nagy is fájdalmam
27    7,  28|       tündér látományom báját.~ Oh maradj erős és le ne szállj
28    7,  28|    mégsem, mint bünüzlet máza.~ Oh mert, bárha tündér, hogy
29    7,  28|       rajtad diadalmaskodott?!~ Oh ég, véghetetlen! nap, te
30    7,  29|                             29 ~Oh hogy panaszkodnak, hogy
31    7,  29| ajándékával~Keblökön ringatnak, oh azok, azok,~ Melyeket lelkemmel
32    7,  29|       kapa föld alatt beheged.~ Oh mind, mind e testvér kínok
33    7,  30|       osztja véled trónusát!~ - Oh csak gyötörj, csak uralkodjál,~
34   11,  1 |   Elköltözött a becsület...!~ - Oh én hazám, boldogtalan hon!~
35   11,  1 |   Szégyent, gyalázatot terem!?~ Oh én hazám, minő uton jársz,~
36   11,  2 |                              2 ~Oh honfi, aki leborulsz~Az
37   11,  2 |         véreid közt sírgödört;~ Oh honfi, immár légy nyugodt,~
38   12     |       Sűrü árnyak enyhelyében;~ Oh milyen jó volna ottan,~Abban
39   14     |       szebb, jobb fény ragyog.~ Oh!... mikor én azokba nézek,~
40   28     |                  MESSZE INNEN! ~Oh hogy én e förtelmek helyéről~
41   28     | Háboritlan alacsony kis hajlék;~Oh, ha ottan élhetném le békén,~
42   30     |      Mutattad erdőben, mezőben.~Oh, hogy szememből e sugárod~
43   30     |       hagyni e virágos völgyet.~Oh mi nagyobb, hasonlíthatlan:~