Poem,  Strophe

 1    1,  2 |       szinpadán!~Rosszabb ennél... mert nincsen életed,~És halni
 2    2     |          reánk, kiket nem ismerél,~Mert nagyravágyó és kevély valál;~
 3    2     |             felejtsd el, nemzetem:~Mert istened tenéked szánta azt!~
 4    7,  2 |           senkit sem szeretsz - oh mert hiszen~Hideg a sziv a fény
 5    7,  7 |             kérlek, akkor engemet.~Mert hiszen legszebb vagy lelkemben,~
 6    7,  8 |          halj meg!" Én gyötrelmem,~Mert ohajtlak, mert szeretlek,~
 7    7,  8 |         gyötrelmem,~Mert ohajtlak, mert szeretlek,~Ezzel átkoztál
 8    7,  21|            ugysem hallgat már rám,~Mert te vagy az én bálványom.~
 9    7,  25|                     25 ~Szeretlek, mert oly szép szemed van,~Hogy
10    7,  25|          sötét vagyok!~ Szeretlek, mert fölfoghatlan vagy;~Bűvös-bájos
11    7,  25|          fátyol föd el.~Szeretlek, mert olyan titok vagy,~Amiben
12    7,  25|       mégis hinni kell.~Szeretlek, mert bár el nem érlek,~Tégedet
13    7,  25|          Amelyre isten napja süt.~ Mert te vagy az úr, te a minden,~
14    7,  25|         ismer, csak sejt a lelkem,~Mert nagy hatalmad érezi.~ Téged
15    7,  25|   Szeretlek én, hiszlek, reméllek,~Mert nagyon büntetsz engemet;~
16    7,  25|         nagyon büntetsz engemet;~S mert szenvedek, tűrök, hiszem,
17    7,  28|          mely engem éghez köt.~ Oh mert bármi nagy is fájdalmam
18    7,  28|            mint bünüzlet máza.~ Oh mert, bárha tündér, hogy te is
19    7,  28|       vigasztalan átkozza lételét,~Mert jogos bosszúját csak gúnyolja
20    7,  29|    találják az ismert bajoknak; - ~Mert magára isten senkit nem
21    7,  29|      ellenében még az is tehetlen,~Mert a már megtörtént nemmé nem
22    7,  29|          semmi égi erő nem segít.~ Mert e nagy világon mindennek
23    7,  30|         elhamvasztod szivemet;~Ah, mert hiszen mi az én átkom,~Ha
24    7,  30|           oly siralmas, fekete...~ Mert semmi sem mulandó, minden~
25    7,  30|         szépet gondolt,~Örökké él, mert egyre hat.~ Maga a rosz,
26    7,  30|       Mindent fölérő áldozat!~ Tán mert irígyed e tárgy-limlom.~
27    7,  30|           semmi sem lakol meg itt.~Mert hogy te elmulsz mindörökkön,~
28    7,  32|      csöndes, hideg, sötét van...~ Mert letelik a szellemóra -~Le,
29    8     |            se volnánk ébren,~Hanem mert a torban, éhen,~Rágódunk
30    8     |    éjszakába~Ki-kinézünk olykoron.~Mert nem tudjuk, hány az óra,~
31   11,  1 |        jött ajkunkra vád, panasz.~ Mert ami szint'oly drága, mint
32   11,  2 |          Öljön meg ott a fájdalom,~Mert itt a szégyen ölne meg.~
33   11,  2 |         Nem hordja már rabláncait,~Mert szolga lett és hord igát.~
34   11,  2 |           Apáid hamvát sem leled.~ Mert nem nyughattak abban ők!~
35   19     |      halavány emelkednek föl;~Kik, mert e földön mennyet éltek,~
36   23     |          meggyalázza?~Urrá leszen, mert szapora a féreg?~Turul,
37   23     |           kéregető özvegy utfelen,~Mert harcban elrongyollot, meztelen,~
38   24     |        adsz, tartsd jobban számon.~Mert végre, nem lehetlen, mások~
39   25     | árvapénztárnok többé nem sikkaszt,~Mert cselekedni már nem úri "
40   25     |           ország és jómódu polgár;~Mert államát igaznak, szentnek
41   29     |      megbánásnak könnyét arcodon.~ Mert amit én vesztettem, óriás,~
42   30     |           és módja nincsen abban.~ Mert nincs e földön semmi ingyen.~
43   30     |          volt enyim is. Csalódtam,~Mert ami földi, jobbnak hittem,~