Poem,  Strophe

 1    1,  1 |       nemzetem!~Elhalsz-é te, vagy még tovább is élsz?~Az ifjuságnak
 2    1,  1 |            lábbal a sírban... vagy még reménylsz?~Mig ifju voltál,
 3    1,  2 |       Ördög, pokol!... meddig tart még ez igy?~Népem! - nevedről
 4    2     |           fényes delet!~Mely előbb még bálványozott, a föld~Kiábrándult
 5    4     |            Földet ingató villámok,~Még föl is ébresztenének~Egy-egy
 6    7,  11|       győzelem;~Büszkén emelem föl még fejem.~ Élj örömben, én
 7    7,  19|            hallani fogjátok.~ Ahol még embernyom~A füvet nem érte,~
 8    7,  25|         nappal van, hol az ragyog;~Még a lelkemben sincsen éjjel,~
 9    7,  26|           nem ád.~Csak emléked fáj még... oh hogy~Örökké emlékezem
10    7,  26|             Néha kérdem, vagyok én még?~Álom-e ez, vagy valóság?~
11    7,  28|      előttök.~Ne lássák a sugárt - még megirigyelnék! -~A te emlékedet -
12    7,  29|     szünetlen,~Mért hogy ellenében még az is tehetlen,~Mert a már
13    7,  30|           Hóditó szépséged csodája~Még rajtad, élőn, elenyész.~
14    7,  32|               32 ~Találkozunk majd még mi jókor,~Még ide lenn a
15    7,  32|     Találkozunk majd még mi jókor,~Még ide lenn a földön, sokszor.~
16    8     | Csillagoltó sötétségben~Mi vagyunk még éberen.~ A sirásban elfáradt
17    8     |         nem volna halva,~S lehetne még valami...~ A nagy tenger
18    8     |           már egyre fárad,~Alig ad még bátorságot...~Égen, földön
19   10     |      közelít?~Az ég borult, s szél még se leng;~Az ég villámlik
20   10     |              Mentő hajót várjunk-e még,~Ha durva szirtbe ütközött?~
21   10     |            de semmi jel!~Biztatnak még bátor szivek,~De már magok
22   10     |           szebb, hisz arról~Valaki még példát vehet!...~ 1858 ~~
23   11,  1 |        volna az;~Szenvedtünk volna még tovább is,~Nem jött ajkunkra
24   11,  1 |        drága, mint te,~Mi szentebb még tán, mint magad,~Mi nélkül
25   11,  1 |        hiába kértek,~Hogy várakozz még keveset:~"Nincs veszve semmi
26   11,  2 |          Ha már elég nagy átkotok,~Még vissza se tekintsetek.~
27   13     |      Fejemre szórja sugarát;~Azért még föl nem olvadok.~ De néha
28   13     |          képed fölmerül.~ És ekkor még szivem kigyúl,~Mint hosszu
29   18     |         Szörnyeinkről már maholnap~Még a dajkák sem danolnak.~Emberek
30   20     |     prédaleső~Banda élve eltemet.~ Még azt mondják, hazudozzák,~
31   21     |            Az a halhatatlan szikra~Még a sírban sem enyész el.~
32   22     |            Ah könnyü sor! mi drága még részletben -~Egészben szinte
33   22     |       hivén, hogy sirba tért.~Csak még a bőre! ezt adják, veszik,~
34   22     |             lávatemető alatt,~Volt még egy hű, valódi római,~Ki
35   23     |      rokontalan, egyetlen,~Segítve még mást, soha senki téged -~
36   23     |          volt!"~Én nemzetem, napod még fölragyog.~Nem tudsz te
37   23     |        hagyod,~Diadalod hogy lenne még nagyobb.~De ha megindulsz
38   24     |        gazdája,~Ki a szegény utast még egy jó~Pohár borával sem
39   28     |           Ami napjaimból hátra van még!~ ...Homlokát omló hajába
40   29     |     HARMINC ÉV UTÁN ~Mi hátra volt még, elkövetkezett.~E földi
41   29     |       végezet! -~Utolszor, egyszer még, a - sír előtt.~Hittem,
42   29     |           ujra ifju arcodat,~Mikor még másért nem dobbant szived.~
43   30     |             nem a vég~- Hisz ebben még vigasztalás van -~A szűk