Poem,  Strophe

 1    1,  1 |     olly dicsőn halhattál volna meg!~Most megöregedél, és sem
 2    1,  1 |  Kimondhatatlan sok a te bűnöd!~Meg tudnád-é gyónni bűneidet?~
 3    1,  1 |     eltagadál,~Hogyan bocsátana meg istened?!~De mi a mult?
 4    1,  1 |     érte ontom életem!~Hallgass meg hát engem, hazámnak nemzeti,~
 5    5,  1 |        ne volna párod erényben.~Meg ne állj sötétült utadon,~
 6    5,  2 |      Hallják a mi hangunkat, de~Meg nem látnak sohasem...~ 1855 ~~
 7    7,  3 |       lelkembe...~Isten őrizzen meg attól!~Légy kacér, víg,
 8    7,  3 |     kerülj - vigyázz - elejbe.~ Meg nem fejti soha senki,~Amit
 9    7,  7 |         világra;~És azután vesd meg a sarat,~Mely nem fogja
10    7,  8 |     Átkos szenvedélyed láza."~ "Meg se rezzenj, ha velődbe~A
11    7,  8 |        sírod ássad~S mégse halj meg!" Én gyötrelmem,~Mert ohajtlak,
12    7,  8 |       szeretlek,~Ezzel átkoztál meg engem?... ~
13    7,  9 |    lángol,~Hideg kigyó érintsen meg.~Ne gyötörjön féltés másért,~
14    7,  10|      Könyörülő világ,~Könyörülj meg rajta!~ Valakinek csendül~
15    7,  10|      Könyörülő Isten,~Könyörülj meg rajta.~ Az én szép szeretőm~
16    7,  10|      Könyörülő halál,~Könyörülj meg rajtam!~
17    7,  11|         fejem.~ Élj örömben, én meg bánatban;~Kedvnek, búnak
18    7,  13|   halált,~Az örökkévaló.~ Ölelj meg, csókolj meg,~S élek beléd
19    7,  13| örökkévaló.~ Ölelj meg, csókolj meg,~S élek beléd halva -~Örökké
20    7,  28|        hűtlent, ha szivem reped meg?~Nem, nem! Te vagy igaz,
21    7,  28|        Üres kirakványok álfénye meg nem csal.~Tekintsd, hogy
22    7,  28|     csal.~Tekintsd, hogy eléggé meg vagyok büntetve,~S ne boszuld
23    7,  28|   vagyok büntetve,~S ne boszuld meg rajtam magad - megalázva!~
24    7,  29|    imádjuk az istent,~S haljunk meg nyugodtan, ha enyészet int...~ -
25    7,  30| lángjától~Nem ifjodik egyszerre meg;~El nem feledkezik magáról,~
26    7,  30|       gondolkozzál,~Sohase lásd meg gyász jövőd.~ Tépd a virágot
27    7,  30|      földön,~És semmi sem lakol meg itt.~Mert hogy te elmulsz
28    8     |       szeme félig nyitva;~Hátha meg nem volna halva,~S lehetne
29   10     |        egy szép remény.~Álljunk meg egy kissé, barátim,~E zárt
30   10     |   szépen, dicsőn, mig~Nem őrjit meg a némaság!~ De  nincs remény,
31   11,  2 |         Ne hagyd el azt és halj meg ott!~ Öljön meg ott a fájdalom,~
32   11,  2 |         és halj meg ott!~ Öljön meg ott a fájdalom,~Mert itt
33   11,  2 |         Mert itt a szégyen ölne meg.~A hon, melyért szived sovárg,~
34   11,  2 |     földbe rejtik arcukat,~Hogy meg ne gyúljanak azok~A szégyen
35   17     |        titok,~Hogy csak az halt meg, ami nem lett,~S az él örökké,
36   17     | megesett...~ Vagy hogy nem halt meg voltakép itt~Csak az a perc,
37   20     |          Aszol-e, vagy valahára~Meg vagy halva igazán?~ A csatában
38   22     |    mindannyian~Látják, hogy hal meg köztük egy igaz.~ Mint egykor
39   23     |        higyjem áhitott jövődet?~Meg vagy talán most rontva,
40   23     |         saját fegyverével verni meg.~Hát munka kell csak? furfang,
41   23     |     öltek karddal óriások,~Fogd meg sörényen a kapát, az ásót.~
42   24     |         rajtam:~Nem renditettél meg hűségben.~ De engedd, adjak
43   26     |  ligetben, forgó gépen~Hogy üli meg a lovat.~Pörg a dob, cseng