Poem,  Strophe

 1    1,  1 |         gyűlölöm e népnek vétkeit,~Majd egykor érte ontom életem!~
 2    1,  1 |         egyet kérni akarok...~Hogy majd, ha érted meghalok, halálomért~
 3    2     |          ölő bajod...~Szabad léssz majd, de büntetésedül~Épen dicsőség
 4    3     |        Annyit elcsókoltak képemen,~Majd elállt belé lélekzetem.~
 5    5,  1 |     örömömben elhalványodom,~Ha te majd a hajnalt hirdeted! ~
 6    7,  1 |      Méltatlanabbat fogsz szeretni majd,~Mint ez történik rendesen;~
 7    7,  6 |          üldöz valami:~Boldog lesz majd egykor kebleden~Más valaki -
 8    7,  9 |          szégyeld magad miatta."~ "Majd ha szived lángért lángol,~
 9    7,  9 |             Ohajts örök életet, ha~Majd jövődet halva látod"~- Oh
10    7,  12|         vadabb, egyre szilajabb...~Majd sikoltva fölkacag, nevet -~
11    7,  21|         vérre, mit szivem hullat.~ Majd ha egykor körülötted~Rád
12    7,  21|          Istenkáromló ajakkal;~ Ha majd egykor egy igazán~Hűn szerető
13    7,  27|          Csorogva sír a házeresz.~ Majd eljön a víg fecske, gólya~
14    7,  27|           És föllármázzák a falut.~Majd verni kezd az erdő szíve,~
15    7,  27|           a patak, szól a kakukk.~ Majd jelt ad a kis dalkarmester:~
16    7,  27|            Áll a közös lakodalom.~ Majd belerikkant a rigó is,~És
17    7,  27|         hamar, tél lesz megint!~ S majd illatoznak a virágok,~Szeretnek
18    7,  27|            mind az emberek;~Szeret majd minden nyakra-főre,~A pillangók
19    7,  28|         vitézit,~Ha e földi hüvely majd lefoszlik rólam?~ Ugy-e,
20    7,  30|      Csillagba, napba visszatérsz.~Majd látni fogunk részeidben;~
21    7,  30| Verőfényével a napot?~ Megosztozik majd ég, föld rajtad,~És szebb
22    7,  30|            virág.~ S csak sejtenek majd téged abban,~Midőn már én
23    7,  32|                    32 ~Találkozunk majd még mi jókor,~Még ide lenn
24    7,  32|         lenn a földön, sokszor.~Ha majd virrasztva őszi éjen,~Hallsz
25    7,  32|            elmult, vissza nem jő:~ Majd éjfelenkint, ilyen percben,~
26    7,  32|            dölyf lángja égett,~Ott majd csalódott büszkeséged~S
27    8     |            Már maholnap ez se kell majd.~"Elég volt a gyász, a dal.~
28   17     |            eljövend a búcsuóra,~Ha majd e szív végsőt dobog,~A percben,
29   17     |       percben, mely létem kioltja,~Majd akkor is rád gondolok.~
30   17     |         mind átérezem.~Eszembe jut majd minden átok,~Mind, ami történt
31   17     |        volt.~ És nem tudom, mi fáj majd jobban:~Mi itt örökre elveszett,~
32   22     |    mozdulatlan őrhelyén maradt;~Ha majd kiásnak a hamuözönből~Álmélkodó
33   22     |        évezredek,~Találnak ott - s majd rám ismernek erről -~Egy
34   23     |          szokás szerint segited is majd őket,~Nem nézve, hogy mi
35   23     |      Fegyvert, ugy mondád, azt hoz majd az ellen -~És kapva lóra
36   23     |           szidja, eleinte halkkal,~Majd önzajától nekibátorodva,~
37   29     |         fájdalom;~És folyni látom, majd ha már késő lesz,~A megbánásnak
38   29     |          neked, most már tudod:~Ha majd a földi élettől megváltam,~
39   30     |            sok szép, sok jó, mitől majd~Megválni igazán sajnálok.~