Poem,  Strophe

 1    3     |            volt a legelső randevu.~Itt csókolt a kedves Zsuzsika...~
 2    7,  3 | Kiszenvedve, tévedésben~Fáradottan itt bevárom.~ Adtál mézet, virágot
 3    7,  28|           se tudom, látsz-e, ahogy itt térdelek;~Nem tudom, hallod-e;
 4    7,  28|     térdelek;~Nem tudom, hallod-e; itt vagyok, megtértem!~ E világ -
 5    7,  28|         hogy sebére nincs ír,~Mely itt vigasztalan átkozza lételét,~
 6    7,  28|         Ugy-e nem hagytok ti engem itt a porba,~Hogy siromon békén
 7    7,  30|            Mi jó, nemes, föntartja itt lenn~Emlékezés, utánozás.~
 8    7,  30|       képest?~Mi szegények e dalok itt!~Hogy irhatnék rólad tökélyest,~
 9    7,  30|     rimelményimet.~ Mindennek, ami itt remek volt,~Emléke, nyoma
10    7,  30|        senki nem kerülhet el.~Hogy itt születni oly nagy vétek,~
11    7,  30|             És semmi sem lakol meg itt.~Mert hogy te elmulsz mindörökkön,~
12    8     |                      A VIRRASZTÓK ~Itt a nagy halott előttünk,~
13   10     |             E zárt sziget mentében itt;~Nézzünk be jól a végtelenbe:~
14   11,  2 |      Elfáradt, a hit megtörött;~Ki itt nem életet keressz,~Csak
15   11,  2 |           meg ott a fájdalom,~Mert itt a szégyen ölne meg.~A hon,
16   11,  2 |              Ne lássatok nagyobbat itt:~A megőrült becsületet,~
17   14     |         kedvemért forog.~Én vagyok itt cél, központ, minden;~A
18   16     |           az a drága e világon,~Mi itt örökre elmuló.~ Odadnék
19   16     |           földi édent~Veszithetném itt el veled...~ Az üdv az örök
20   17     |       előre látom,~Mi bú, öröm van itt ezen~S az ismeretlen tulvilágon:~
21   17     |             mi fáj majd jobban:~Mi itt örökre elveszett,~Vagy ami
22   17     |         hogy nem halt meg voltakép itt~Csak az a perc, mely elrepült;~
23   18     |         Megfordulva vagy kerengve?~Itt egy város, ott egy zárda~
24   18     |      Hallga, hóha! most megállunk.~Itt kiszállunk, ott beszállunk.~
25   19     |            jóra;~Csak az van halva itt örökké,~A mult nem hozza
26   22     |       Vonít az írigy önzés éhesen.~Itt már hiába átok és imádság!~
27   22     |          lesem.~ És eljön az, hah, itt is a határon;~Én látom azt,
28   23     |          belőled?~Te egymagad vagy itt inas ruhában.~Pedig ahol
29   23     |       kifogjanak?~Nem tudna győzni itt erős karod,~A munka versenyén,
30   23     |        Élned tovább vajh érdemes-e itt?~Benépesiti a vadon pusztákat,~
31   25     |     eltökélten fölgyujtottuk,~Hogy itt ez uj világot, melyhöz értünk,~
32   28     |    fordítni e világon.~ Mire várni itt? - Vad állatokba~Menekült
33   28     |            igazt lábbal tapossák.~ Itt, hol örjöngő hiúság szörnye~
34   28     |     Agyarát egymásra csattogtatja,~Itt vagyok én igazán, e körbe'~
35   29     |         adott erőt nekem.~Én látok itt olyant, mit senki más;~Csodákat
36   29     |        kéjt szivébe temetett:~Most itt ülünk siralomházi lelkek,~
37   30     |         fényes ég, o tündöklő nap!~Itt hagyva életet, világot,~
38   30     |        hagyva életet, világot,~Van itt sok szép, sok jó, mitől
39   30     |            fájdalom a gondolatban:~Itt hagyni e virágos völgyet.~