Poem,  Strophe

 1    5,  1 |      távol, ki igaz;~S ha hited van, nem vagy egyedül.~Ha szeretsz
 2    7,  3 |         Oh ne kérdezz, mi bajom van?~Oh ne nézz most homlokomra!~
 3    7,  3 |   Tehetlen minden bübájod;~Hogy van ami nagyobb annál:~A lelkemen
 4    7,  3 |         tele föld, ég;~Mi közöd van hozzá, féreg!~Hogy mi végre
 5    7,  3 |       Benn egy kérdő szörnyeteg van;~Ne kerülj - vigyázz - elejbe.~
 6    7,  11|     Kedvnek, búnak egyszer vége van.~Azt tanitják mind a vértanúk:~
 7    7,  12|     marad életbe~Aki egyszer el van temetve!... ~
 8    7,  25| Szeretlek, mert oly szép szemed van,~Hogy nappal van, hol az
 9    7,  25|         szemed van,~Hogy nappal van, hol az ragyog;~Még a lelkemben
10    7,  25|       Oh engedd el, ha mi bűnöm van,~Tekintsd azt bennem, ami
11    7,  28|       Hogy megaranyozd, mi folt van e világon?...~S te nagy
12    7,  29|             Ah, de mind nem igy van, s nem is lehet soha.~Mint
13    7,  29|        e nagy világon mindennek van mása.~A bolygó csillagnak
14    7,  29|          társa;~Gondolatok közt van rokonság, tudom;~Társtalan,
15    7,  29|      egyetlenben~Csak két dolog van a szörnyü mindenségben:~
16    7,  32|      Ahol csöndes, hideg, sötét van...~ Mert letelik a szellemóra -~
17    8     |        legtöbbet örökölt,~Annak van a legjobb kedve;~Ott van
18    8     |        van a legjobb kedve;~Ott van a mult elfeledve,~És eladva
19   11,  2 |    helyet,~Hol jeltelen temetve van~A számüzött honszeretet.~
20   12     |  háboritlan,~Ami immár közelebb van...~ Illatos hegy oldalában,~
21   17     |        előre látom,~Mi bú, öröm van itt ezen~S az ismeretlen
22   19     |    itten éltek, voltak,~Nem ugy van az, mint hiszik, tartják.~
23   19     |      itten vissza jóra;~Csak az van halva itt örökké,~A mult
24   23     |        ahol ezer veszély, halál van,~Te jársz elől, dicsőséget,
25   23     |      nem lőnek,~De akkor azután van ne mulass!~Hiába ottan puska,
26   23     |       pofonátul tízen esnek el.~Van, aki megmered tekintetétül;~
27   23     |        a rőffel.~ De hát ha igy van - s igy tagadhatatlan -~
28   23     |   hullajt alá a tájra...~Ah ugy van, ugy lesz, ugy kell lennie!~
29   26     |        KÖRÖNDNÉL ~Ünnep délután van; nézem,~A szegény nép hogy
30   28     |     békén,~Ami napjaimból hátra van még!~ ...Homlokát omló hajába
31   29     |         nem nyert éden fájdalma van.~ Igy űl a hold ádáz vihar
32   30     |         hagyva életet, világot,~Van itt sok szép, sok jó, mitől
33   30     | tovaröppen...!~ Mi szép a föld! Van sok jó itten.~Egy epreért
34   30     |      Hisz ebben még vigasztalás van -~A szűk sír éje szörnyű.
35   30     |        szabadban, fényárban...~ Van fájdalom a gondolatban:~