Poem,  Strophe

 1    3     |            szülőimet;~Csupa sziv volt mind a két öreg.~Annyit elcsókoltak
 2    5,  1 |              emberek~Hagyjanak el bár mind hűtlenül:~Hidd, hogy él
 3    5,  2 |                Amennyit mi gondolunk,~Mind kevés az, amit abból~Kifejez
 4    5,  2 |            Nem ért minket soha senki.~Mind hijába dalolunk.~Barátom,
 5    7,  3 |           világot,~Csak ne kérd: hogy mind miért ez?~ Hull a levél,
 6    7,  4 |                 4 ~Ver az isten engem~Mind a két kezével,~Tüzes ostorával,~
 7    7,  9 |            hogy mi sors ér~Vágyaid ha mind beteltek.)~ "Érjen annyi
 8    7,  9 |               Oh szeress! és átveszem mind~Ami ez áldásban átok!... ~
 9    7,  11|        egyszer vége van.~Azt tanitják mind a vértanúk:~Halhatatlan
10    7,  21|             eszedbe én.~ Ha gyémántod mind elszórtad,~S megátkoztad
11    7,  27|              És mondja: Rajta, rajta, mind,~Siessetek szeretni, élni,~
12    7,  27|       illatoznak a virágok,~Szeretnek mind az emberek;~Szeret majd
13    7,  29|               sebek!~Különböző, mégis mind rokon egymással,~Megenyhithető
14    7,  29|               föld alatt beheged.~ Oh mind, mind e testvér kínok szövetsége~
15    7,  29|              alatt beheged.~ Oh mind, mind e testvér kínok szövetsége~
16    7,  29|             enyészet int...~ - Ah, de mind nem igy van, s nem is lehet
17    7,  30|               rózsa tündér illatát -~ Mind követelik vissza tőled,~
18    7,  30|             Számodra, újabb ifjuság!~ Mind, ami égi egyezményben~Benned
19    7,  30|        Játszál sohajjal és könyekkel,~Mind csak kéjért cserébe hull.~
20    7,  31|       pokolkín-képes mámor!~És én ezt mind, mind átérzem,~Valahányszor
21    7,  31| pokolkín-képes mámor!~És én ezt mind, mind átérzem,~Valahányszor rád
22    7,  32|             azt érzed a szivedben,~És mind azt sugja vándor felhő,~
23   14     |               magas égbe'~Elbujhattok mind, bujjatok!~Isten jósága,
24   16     |                örök élet,~Megengedem, mind szép dolog.~De mindamellett
25   17     |      ismeretlen tulvilágon:~Egyszerre mind átérezem.~Eszembe jut majd
26   17     |         Eszembe jut majd minden átok,~Mind, ami történt s ami nem;~
27   20     |             dicsőségedet.~Szenvedésem mind nem fájna;~A csalódás, hogy
28   20     |               eszik itten,~És a papja mind kövér.~ De míg élek, én
29   23     |               tégedet uraltak egykor, mind a népek,~Most mit beszélnek,
30   23     |               Hogy te vagy az utolsó; mind szabad már,~Csipetnyi szerb,
31   23     |           tetszelegve?~S te tűröd ezt mind, tűröd, viseled.~Tehet akárki
32   23     |     álmélkodva néztek~Körös-körül rád mind a többi népek,~A hiresebb,
33   26     |        szobaleány,~Cselédség, ki most mind ráér,~Lovagol faparipán.~
34   26     |        Váltakoznak, éspedig~Többnyire mind beleszédül,~Mig az óra letelik.~
35   27     |            fejed!~Hős vagy, fenséges, mind, ki a halál~Gondolatát agyadban