Poem, Strophe
1 1, 1 | egyszer vétkezett,~Erkölccsel azt százszor kipótolá;~De szörnyeteget
2 2 | ne mondjátok a világnak azt,~Hogy honotok most is köztársaság!~
3 2 | Mert istened tenéked szánta azt!~ 1849 ~~
4 4 | avvagy álom:~A halált nem, de azt a szűk~Sötét börtönt én
5 5, 1 | barátod vagyok,~Te se mondd azt soha énnekem.~Ami a gyöngék
6 5, 2 | más,~Szánjuk vagy nevetjük azt;~S ami nekünk fáj, nem értik,~
7 7, 4 | Legalább ugy mondják.~Én csak azt tudom, hogy~Nekem mártiromság.~
8 7, 6 | siratnám.~ Alig merem én azt mondani,~Azzal ijeszt, üldöz
9 7, 11| búnak egyszer vége van.~Azt tanitják mind a vértanúk:~
10 7, 12| fának sudarát.~ Ide hamar azt a poharat!~Egyre vadabb,
11 7, 21| De hiába áldanálak:~Hogy azt érezd, ami érez.~Mégis,
12 7, 25| ha mi bűnöm van,~Tekintsd azt bennem, ami jó!~ Szeretlek
13 7, 28| nem tudom, nem kérdem.~Azt se tudom, látsz-e, ahogy
14 7, 32| búcsuének a tengerben;~És csak azt érzed a szivedben,~És mind
15 7, 32| érzed a szivedben,~És mind azt sugja vándor felhő,~Hogy
16 8 | ősök,~Kik szerezték vérökön~Azt is, amin ők mulatnak...~
17 11, 2 | legmostohább zuga:~Ne hagyd el azt és halj meg ott!~ Öljön
18 11, 2 | ha tán a mult emléke hí,~Azt is hijába keresed.~E meggyalázott
19 14 | Nagyok, dicsők!... de én azt mondom,~Az én szerelmes
20 14 | Egyszerre nőni kezd a féreg;~Azt gondolom, az égig érek,~
21 16 | dolog.~De mindamellett én azt látom,~Hogy végre is csak
22 16 | öledben,~Jobb lenne, én azt gondolom...~ Fukar királynál,
23 17 | kevesebb,~S isten se törli azt le végkép,~Mi egyszer itten
24 20 | Banda élve eltemet.~ Még azt mondják, hazudozzák,~Hogy
25 22 | itt is a határon;~Én látom azt, mint Lót, rég, egyedül.~
26 23 | fölkeltettek -~Te egymagad azt onnan fölemelted,~Mezetlen,
27 23 | Fegyvert, ugy mondád, azt hoz majd az ellen -~És kapva
28 24 | volt minden kincsem,~De azt od'adtam kicsinyenkint,~
29 24 | enyim csak~Ugy festve volt s azt - megfizettem.~ Aszúd helyett,
30 25 | cselekedni már nem úri "sikk" azt;~ Ha az adó lesz kétszerannyi
|