Poem, Strophe
1 1, 1 | üstököse...~De csitt! barátim, ez nem a miénk!~ Oh nép! Kimondhatatlan
2 1, 2 | pokol!... meddig tart még ez igy?~Népem! - nevedről megfeledkezel?~
3 2 | S legszebb dicsőség... s ez ölő bajod...~Szabad léssz
4 5, 1 | szeretsz.~Legyen őrzött, szent ez érzelem!~Boldogságod drága
5 5, 1 | Boldogságod drága gyöngye ez.~ És ha - mint e fájó életü~
6 7, 1 | fogsz szeretni majd,~Mint ez történik rendesen;~Ez átok
7 7, 1 | Mint ez történik rendesen;~Ez átok az, mi végett soha
8 7, 3 | hervadj...~ Ne tudd, hogy ez óra ellen~Tehetlen minden
9 7, 3 | ne kérd: hogy mind miért ez?~ Hull a levél, hull a csillag,~
10 7, 9 | szeress! és átveszem mind~Ami ez áldásban átok!... ~
11 7, 15| Láttatok már erdőt égni?~Oh ez igen ritka látvány.~Szikrafényes
12 7, 26| már mindent.~Forog velem ez a világ,~De én nem is mozdulok,
13 7, 26| kérdem, vagyok én még?~Álom-e ez, vagy valóság?~És tán nem
14 7, 29| mit lehetlennek hiszek, ez üdv érne:~Borulnék az első
15 8 | sem rágódnánk,~De hát - ez a kenyerünk.~Nem maradt
16 8 | énekelünk.~ Már maholnap ez se kell majd.~"Elég volt
17 8 | oly csöndes ne volna!~De ez ugy fojt, ugy ijeszt...~
18 14 | Féreggé őrl a gondolat:~Mi ez a lét, mi maga itten~E vergődő
19 15 | le a földre ér.~Mondják, ez ama "nagy", melynek pályája~
20 20 | vetkőztetnek,~Osztoznak ruháidon.~"Ez az enyém, ez a tied"~S e
21 20 | ruháidon.~"Ez az enyém, ez a tied"~S e fölött hogy
22 23 | nemzedéke,~És nemzetem, ez a te multad képe.~Hogy szám
23 23 | senki téged -~Ha mégis élsz, ez méltó büszkeséged.~De hajh,
24 25 | fölgyujtottuk,~Hogy itt ez uj világot, melyhöz értünk,~
25 26 | Vagy nem igy kering-e itten~Ez a nagy, kerek világ?~Földi
26 26 | Földi élet, nem-e épen~Ez a te komédiád?~ Az idő,
27 30 | nem érni a legfőbb jót,~Ez itten a legszomorubb sor.~
28 30 | a legszomorubb sor.~ És ez volt enyim is. Csalódtam,~
29 30 | Mindennél, ami él, a vég ez.~Mennem kell, ahová megy
|