Poem, Strophe
1 2 | Keresztülélted a fényes delet!~Mely előbb még bálványozott,
2 3 | lélekzetem.~Láttam a zöld erdőt, mely mögött~Ábrándjaim holdvilága
3 5, 1 | az átok, egy a szenvedés,~Mely kisérend életünkön át;~És
4 5, 1 | életünkön át;~És ha egy a sor, mely szétszakít,~Mint az égbolt
5 5, 1 | csillagát:~Legyek csillag, mely ragyog, amig~Sötétség borítja
6 5, 2 | Mint az elátkozott lélek,~Mely se nem hal, se nem él.~A
7 7, 2 | de édes a tapasztalás,~Mely vigasztalja vágyamat:~Te
8 7, 7 | azután vesd meg a sarat,~Mely nem fogja föl a sugarat! ~
9 7, 12| falevél.~ Honnan e bús hangok, mely tájról?~Messze, nagyon messze
10 7, 14| szállván...~ Balzsama a sírnak,~Mely az enyészettel~Egy perc
11 7, 15| Átkozott a romboló láng,~Mely nem úgy hervaszt el kéjben,~
12 7, 15| minden önző és hiú fény,~Mely nem érez, mégis éget,~Nem
13 7, 28| megirigyelnék! -~A te emlékedet - mely engem éghez köt.~ Oh mert
14 7, 28| láng mardosó gyötrelmét~Mely kétségbeesik, hogy sebére
15 7, 28| kétségbeesik, hogy sebére nincs ír,~Mely itt vigasztalan átkozza
16 7, 30| Tünékenyebb, semmibb a szélnél,~Mely elhal, alig születik.~ Halhatlanság,
17 10 | végtelenbe:~Nincs egy hajó, mely közelít?~Az ég borult, s
18 10 | őrület között?~Óh a vihar, mely összetört, széjjelszórt,~
19 11, 1 | hazudozó banya!~ A keblet, mely tejével táplált,~Fertőzi
20 11, 1 | ne fussak a födél alól, mely~Szégyent, gyalázatot terem!?~
21 14 | vagyok!~ Enyim e szép világ, mely itten~Énértem, kedvemért
22 15 | életátkom képe,~Sugár ecset, mely festi végzetem,~Akárhová
23 17 | végsőt dobog,~A percben, mely létem kioltja,~Majd akkor
24 17 | ami történt s ami nem;~Mely felgyujtotta a világot,~
25 17 | voltakép itt~Csak az a perc, mely elrepült;~A bimbó, mely
26 17 | mely elrepült;~A bimbó, mely nekem ki nem nyilt,~A vágy,
27 19 | megszületni.~ Üdvözitő csók, mely elcsattan,~Mi megesett,
28 23 | Hogy bevilágitotta az eget,~Mely már nyugotról végig besötétült,~
|