10-dalka | dalod-fogyn | fohas-kapta | kapva-megvi | megy-ringa | ringv-tunod | tuz-zugva
Poem, Strophe
1 7, 10| 10 ~Szegény öreg koldus...~
2 7, 11| 11 ~Legyek lealázva a porba,~
3 7, 12| 12 ~Szól a zene, olyan szépen
4 7, 13| 13 ~Egyszer megölelni,~Egyszer
5 7, 14| 14 ~Szerelem, szerelem...~Édes
6 7, 15| 15 ~Mint az erdő napsugártól,~
7 1, 2 | kivánja, érte - halni kell!~ 1847 ~~
8 2 | istened tenéked szánta azt!~ 1849 ~~
9 3 | vagyok én már odahaza!...~ 1853 ~~
10 4 | föld közt, a fellegekben?~ 1854 ~~
11 7, 32| vissza! le a koporsóba!~ 1856 ~~
12 8 | Mozdulhat a tetszhalott!...~ 1857 ~~
13 11, 2 | Gúnykacaja közé temet...!~ 1867 ~~
14 12 | pihenni, csak pihenni...~ 1875 ~~
15 13 | fölkelő nap megjelen...~ 1876 ~~
16 14 | Higyjétek el, - ott legnagyobb!~ 1881 ~~
17 15 | mindenütt egyetlen, idegen!...~ 1882 ~~
18 16 | Mezitlen Ádám többet élt...~ 1883 ~~
19 17 | vágy, amely nem teljesült?~ 1884 ~~
20 29 | levélre halkan hullanak...~ 1892 ~~
21 30 | oly kedvtelve nézted...~ 1895 ~
22 7, 19| 19 ~Nem viszem bánatom~Meghalni
23 7, 21| 21 ~Ha istenben hinni tudnál,~
24 7, 25| 25 ~Szeretlek, mert oly szép
25 7, 26| 26 ~Énnekem már nem fáj semmi,~
26 7, 27| 27 ~Indulnak már a barna felhők,~
27 7, 28| 28 ~Eltakartam képed, mint
28 7, 29| 29 ~Oh hogy panaszkodnak, hogy
29 7, 3 | 3 ~Elfogy a nap, az én napom...~
30 7, 30| 30 ~Sokat györörtél, öltél
31 7, 31| 31 ~Mintha örvény fölött járnék,~
32 7, 32| 32 ~Találkozunk majd még mi
33 7, 4 | 4 ~Ver az isten engem~Mind
34 7, 5 | 5 ~Tied a dicsőség, hatalom;~
35 7, 6 | 6 ~De azért ne hidd, hogy
36 7, 7 | 7 ~Oh ha bájaidat szereted,~
37 7, 8 | 8 ~"Légy vidám, kétségbeesve;~
38 7, 9 | 9 ~Mivel engem megátkoztál,~
39 23 | lát?~Oroszlánt, melynek abba teljék kedve,~Hogy a szamárbőrt
40 5, 2 | gondolunk,~Mind kevés az, amit abból~Kifejez a mi dalunk.~Aminek
41 19 | Csak a testet nem öltött ábránd,~Be nem telt vágy, el nem
42 3 | zöld erdőt, mely mögött~Ábrándjaim holdvilága tölt.~Hol hozzám
43 7, 3 | nehéz lég.~ Álmodozzál, ábrándozzál,~Szemlélődjél, csak ne kérdezz;~
44 16 | paradicsomból kiűzött~Mezitlen Ádám többet élt...~ 1883 ~~
45 2 | ismeretlen nép ajándokul~Adandja vissza szabadságodat!~ Oh
46 7, 28| Megnyugtat, ha látom, hogy csak addig boldog,~Ameddig nem érti
47 24 | meg hűségben.~ De engedd, adjak egy tanácsot.~Kinek mit
48 22 | tért.~Csak még a bőre! ezt adják, veszik,~Igaz, hogy olcsón:
49 4 | Sötét börtönt én utálom.~ Adjatok vadállatoknak,~Vessetek
50 21 | egy lelkesítő csókot~Nem adnátok a költőnek,~Mégis egyre
51 23 | ontod véred,~Nem tudnál adni érte veritéket?~E kirabolt,
52 7, 30| vissza tőled,~És vissza kell adnod nekik.~Az ellened lázongó
53 24 | mérleg:~Nem maradok, hazám, adósod.~Mi tőlem telt, megtettem
54 9 | rajtam emberek.~Nem maradtam adósuk magam sem:~Szerettem e szánó
55 29 | vesztettem, óriás,~Hozzá az ég adott erőt nekem.~Én látok itt
56 25 | igaznak, szentnek tudva,~Adózó mit keres, el nem hazudja;~
57 24 | minden kincsem,~De azt od'adtam kicsinyenkint,~Ott már,
58 30 | földön semmi ingyen.~Az élet adva uzsorára.~A gazdagé a jóbul
59 20 | Megkövülve, mindörökre,~Aeolhangu sírjeled...~Zengve ős dicsőségedről,~
60 7, 15| marad-e~Égett fádnak egy zöld ága,~Hol egy madár eldalolja:~
61 28 | hol örjöngő hiúság szörnye~Agyarát egymásra csattogtatja,~Itt
62 23 | bekeritettek.~És dárdaerdőt, ágyusort, várbástyát~- Soha világ
63 28 | erdők ábrándos homálya,~Áhitatra késztő csöndessége;~Rajta
64 23 | felőled,~Higyjem, ne higyjem áhitott jövődet?~Meg vagy talán
65 11, 1 | övezett,~A mennyezettel, hajh! ahonnan~Elköltözött a becsület...!~ -
66 22 | Föl a kabinba, hol a szűz ajak?~Nyerít a kéjvágy, bőg a
67 7, 21| szeretnek,~Istenkáromló ajakkal;~ Ha majd egykor egy igazán~
68 7, 29| siralmával,~Könyeik áldásos nagy ajándékával~Keblökön ringatnak, oh azok,
69 2 | szabad:~Egy ismeretlen nép ajándokul~Adandja vissza szabadságodat!~
70 10 | És elenyészünk nyomtalan.~Ajk nem mesél, s mit írna föl
71 7, 32| gondolatfény csillog,~És ajkadon lebeg, hogy elmondd;~S holdfénykarod
72 10 | susognak,~Mint a haldoklók ajkai,~Kik jobb világ titkába
73 11, 1 | még tovább is,~Nem jött ajkunkra vád, panasz.~ Mert ami szint'
74 15 | Forogni körbe nem tud, nem akar, hát~Örökké társtalan, boldogtalan!~
75 7, 28| ölelése!~ A tömeg nevessen - akár megszakadjon! -~Megnyugtat,
76 7, 4 | mégis~Olyan soká éget.~Akárhogyan éget,~El-elnézegetem:~Hogyan
77 15 | ecset, mely festi végzetem,~Akárhová mégysz a mérhetlen égbe,~
78 23 | mind, tűröd, viseled.~Tehet akárki akármit veled,~Veled, kit
79 7, 28| csupán az én szerelmemben.~Akármerre jársz-kelsz, csak embernek
80 5, 1 | szivünknek cégére,~Mint akármi hitvány korcsmának,~Mit
81 23 | karod,~A munka versenyén, ha akarod?~Ki a hazáért bőven ontod
82 1, 1 | nemzeti,~Én tőled egyet kérni akarok...~Hogy majd, ha érted meghalok,
83 23 | tizenkét sebből,~Jaj annak, akit ő letenyerel.~Egy pofonátul
84 28 | sűrük mélyén~Háboritlan alacsony kis hajlék;~Oh, ha ottan
85 7, 32| indulsz,~De szived oly nehéz, aláhuz,~Alá, alásülyedve lassan,~
86 18 | Mintha régi füstös képek~Alakjai élednének...~Angyalok, kövült
87 7, 30| tehetlen,~Hogy örökítse alakod.~Ki festené való szinekben~
88 26 | ráér,~Lovagol faparipán.~ Alakok vigan, gond nélkül~Váltakoznak,
89 7, 28| föltámad emléked.~Hiábavalóság alakoskodásom.~Játszhatom-e hűtlent, ha
90 7, 32| lépteket a falevélen,~Halott alaktalan bus árnyak~- Sír rabjai -
91 7, 32| oly nehéz, aláhuz,~Alá, alásülyedve lassan,~Ahol csöndes, hideg,
92 18 | VASÚTON ~Megindult a föld alattunk,~Vagy magunk előrehajtunk?~
93 7, 30| dicső vagy,~Kit imádnak alattvalók.~Te ünnepelt, mindenható,
94 21 | ALBUMBA ~Szép leányok, kedves hölgyek,~
95 7, 21| érted elvérez;~De hiába áldanálak:~Hogy azt érezd, ami érez.~
96 7, 21| Minden isten meghallgatja~Áldását a haldoklónak.~ Megbocsátnám,
97 7, 9 | és átveszem mind~Ami ez áldásban átok!... ~
98 7, 29| enyhe siralmával,~Könyeik áldásos nagy ajándékával~Keblökön
99 7, 21| tudnál,~Mondanám, hogy isten áldjon;~De az ugysem hallgat már
100 7, 14| alatt~Mindent kiengesztel -~ Áldott az a szál is,~Melyet emléked
101 7, 30| egyetemben~Mindent fölérő áldozat!~ Tán mert irígyed e tárgy-limlom.~
102 10 | éhhalál!~ Idő mulik, nap áldozik,~S szép ifjuságunk odavan.~
103 7, 28| csoportja,~Üres kirakványok álfénye meg nem csal.~Tekintsd,
104 7, 28| hamva homlokomon,~Szivemben aljas kéj büszke megvetése.~És
105 7, 3 | Szemlélődjél, csak ne kérdezz;~Alkoss magad uj világot,~Csak ne
106 23 | rontva, babonázva,~Vagy alkotását Isten meggyalázza?~Urrá
107 7, 30| örökíti kellemed!~ Hogy isten alkotód, ki benned~Fölülmulá egyszer
108 25 | ország és jómódu polgár;~Mert államát igaznak, szentnek tudva,~
109 7, 31| meredne;~És azonban ember, állat~Szédelegve futosnának,~Kézkulcsolva,
110 23 | A rettegett, a nagyszerű állatnak,~Kit éjnek idején verembe
111 28 | Mire várni itt? - Vad állatokba~Menekült az egyenes jámborság.~
112 5, 1 | volna párod erényben.~Meg ne állj sötétült utadon,~Mig egy
113 7, 28| örökre~Fenséges képedről - álljon az oltáron.~Amelynek forrását
114 10 | távolabb egy szép remény.~Álljunk meg egy kissé, barátim,~
115 23 | Nincs akkor, aki neked állna ellen.~Világhires, félelmes
116 23 | most rideg tanyák, bitófák állnak,~Mosolygó kertek, nyájas
117 23 | sokaság.~Hogy kis szigetként állsz e néptengerben,~Páratlanul,
118 23 | És ébredezve a nyomás álmából,~A névtelen hősök csatazajától,~
119 28 | sincs immár számvetésem.~ S álmadozva álmodó virággal,~Hervadozva
120 18 | beszállunk.~Tölgyei a rengetegnek~Álmaikból fölrezzennek.~És a csöndes
121 22 | majd kiásnak a hamuözönből~Álmélkodó késő évezredek,~Találnak
122 23 | csatazajától,~ Megszégyenülve, álmélkodva néztek~Körös-körül rád mind
123 7, 3 | volt szivemnek~Annyi édes álmodása!~ Árnyatok sötétül egyre,~
124 20 | sokáig szenderegtél;~Halkan álmodban beszéltél,~Látva fényes
125 8 | vagyunk.~Ők alusznak s nem álmodnak;~Mi virrasztunk ébren, haj
126 28 | számvetésem.~ S álmadozva álmodó virággal,~Hervadozva hervadó
127 20 | verekednek! -~Vagy talán én álmodom?~Neked éltem, érted éltem,~
128 7, 3 | Előbb megfojt a nehéz lég.~ Álmodozzál, ábrándozzál,~Szemlélődjél,
129 7, 26| nekem minden,~Mint aki nehéz álmot lát,~És tünődik, ha való-e?~
130 30 | zöld vágásnak~Nagy istenek álöltözetben,~Ismeretlenben le-leszállnak.~
131 7, 26| Néha kérdem, vagyok én még?~Álom-e ez, vagy valóság?~És tán
132 20 | erősebbek~Tőled eltaszítanak.~Álomporral hintegetnek,~Altató dalt
133 20 | Vagy talán már nem is alszol,~Csak pihensz, vársz, hallgatózol,~
134 8 | álom elnyomott,~S mi is alszunk, boldog Isten!~Akkor aztán
135 25 | ki megfogadja,~Törvénynek általános foganatja;~A szolgabírók
136 20 | Álomporral hintegetnek,~Altató dalt zengedeznek,~Hogy ne
137 7, 29| volna, magam jobb szeretnem.~Ám erről már sem ég sem föld
138 24 | Frankfurtiakban ettem kócot.~Amellyel puskát tisztitottak.~ Nem
139 30 | Tengerszemében a Kárpátnak,~Amelybe nyári éjszakánkint~Szűz
140 11, 2 | nincs, elveszett!~ A nép, amelyért vérezél,~Megtagadá önnönmagát.~
141 7, 28| képedről - álljon az oltáron.~Amelynek forrását bűnbánat feltörte,~
142 7, 25| virágban, a harmatban,~Amelyre isten napja süt.~ Mert te
143 5, 2 | Nem ért minket soha senki!~Amennyi a mi bajunk,~Csak ugy lehet
144 5, 2 | Nem ért minket soha senki!~Amennyit mi gondolunk,~Mind kevés
145 7, 25| mert olyan titok vagy,~Amiben mégis hinni kell.~Szeretlek,
146 11, 2 | számüzött honszeretet.~ És amikor rájok virad,~E földbe rejtik
147 8 | szerezték vérökön~Azt is, amin ők mulatnak...~Idegenek
148 5, 2 | abból~Kifejez a mi dalunk.~Aminek örülni tud más,~Szánjuk
149 7, 28| mosolygó csillagok!~Mért hogy amint létem, vágyam is nem véges?~
150 3 | tolvaja.~ Enyhelyen a méhes amoda;~Ott készült el a gubapipa.~
151 23 | Végetlen gyöngysorával, és amott~Bozontjait a Kárpát és Bakonynak~
152 7, 32| keresztfákra~Mint csöndes őrült, ki andalgva~Magához jő egy pillanatra,~
153 7, 3 | Isten veled, szép sudárfák~Andalító suhogása!~Árnyatokban volt
154 7, 31| Integetve, esdekelve~Rémült angyalarc meredne;~És azonban ember,
155 18 | képek~Alakjai élednének...~Angyalok, kövült barátok~Morogják
156 16 | fényességben~Kivánatos, de angyalom!~Ha elkárhoznám szűz öledben,~
157 7, 3 | bübájod;~Hogy van ami nagyobb annál:~A lelkemen fekvő átok...~
158 5, 2 | hogy e kacajtól~Megőrülnénk annyiszor!~De hogy igy se boldoguljunk,~
159 3 | sziv volt mind a két öreg.~Annyit elcsókoltak képemen,~Majd
160 25 | vasárnap frakkot öltve,~Utolsó antisémita kitömve;~Nadrágszij, csáti
161 11, 1 | Bukott hölgy, eltévedt anya!~Hősök szülője, elkerített~
162 20 | PROFUNDIS ~Mint az árva holt anyára,~Ugy borulok rád, hazám.~
163 23 | E kirabolt, de ifju szép anyát,~Ki szégyenkezve, esdve
164 11, 2 | meggyalázott földbe már~Apáid hamvát sem leled.~ Mert
165 7, 29| volna -~Hogy a mások annyi apró baja-búja~Az, mit tőlök
166 7, 3 | kérdez tőled,~Bár izenkint, apródonkint~Szíja el fájó velődet.~
167 22 | sivár~Föltétel a kikiáltási ár.~ Föl és alá ki tud hizelgni
168 7, 3 | adsz ingyen semmit;~Ernyőd ára: kigyó, méreg...~ - Légy
169 14 | nézek,~Hogy éledek, hogy áradok!~Egyszerre nőni kezd a féreg;~
170 1, 2 | kutyái viszik el...~Nem arannyal szerezték a hazát,~E honért
171 23 | messze zúgva a gép orgonája~Arany esőt hullajt alá a tájra...~
172 25 | kétszerannyi mint ma,~De kulcs, arány csalatkozhatlan minta,~És
173 5, 1 | a bűn~Özönéből, mint egy Ararát!~ Egy az átok, egy a szenvedés,~
174 8 | mulatnak...~Idegenek jól aratnak~Vérben ázott térökön.~ Ők
175 7, 30| legforróbb sugarát,~Fehér arcát a szende liljom,~A rózsa
176 23 | önzajától nekibátorodva,~ Arcátlanabbá válik bősz csoportja;~Dobálja
177 29 | sziget;~És látom ujra ifju arcodat,~Mikor még másért nem dobbant
178 1, 2 | nemzet! - hová lőn, hová~Arcodról a szemérem érzete?~Hová
179 11, 2 | rájok virad,~E földbe rejtik arcukat,~Hogy meg ne gyúljanak azok~
180 7, 3 | égen:~Észrevétlen hideg árnya~Halványan száll a gyanutlan~
181 7, 3 | szivemnek~Annyi édes álmodása!~ Árnyatok sötétül egyre,~Közeleg az
182 7, 3 | sudárfák~Andalító suhogása!~Árnyatokban volt szivemnek~Annyi édes
183 7, 31| járnék,~Vagy elfödne sötét árnyék;~Egem végig beborulva~Haragosan
184 25 | bér, dicsének,~Közmegvetés árnyéka a herének;~Rangot, cimet
185 23 | Megveszi a bőrét fölvert nagy áron~A rettegett, a nagyszerű
186 10 | Ah a bitó is szebb, hisz arról~Valaki még példát vehet!...~
187 2 | nevetségesek,~Oh szent szabadság arszlán hősei!~Kiknél csupán divatnak
188 13 | csucsán a jég,~Minek nem árt se nap, se szél,~Csöndes
189 19 | visszajárnak,~E nyugtalan, ártatlan árnyak,~E létsovár, bolyongó
190 22 | a kerületeket.~Kapós az áru; hogyne? sokat ér,~S potomság,
191 20 | hallgatózol,~Hogy ki hived, árulód?~ Fiaid már vetkőztetnek,~
192 20 | DE PROFUNDIS ~Mint az árva holt anyára,~Ugy borulok
193 25 | fölötte a törvénynek;~Az árvapénztárnok többé nem sikkaszt,~Mert
194 22 | föloszlik; im végeladóban~Árverelik a kerületeket.~Kapós az
195 7, 32| Feléd hívólag integetnek;~Ásitozó sötét odúkból~Kelő nehéz,
196 23 | meg sörényen a kapát, az ásót.~Dologra is, ha ember kell
197 7, 8 | jőnek."~ "És örökké sírod ássad~S mégse halj meg!" Én gyötrelmem,~
198 20 | Hideg vagy, fekete, sárga;~Aszol-e, vagy valahára~Meg vagy
199 24 | volt s azt - megfizettem.~ Aszúd helyett, mitől a holtak~
200 17 | tulvilágon:~Egyszerre mind átérezem.~Eszembe jut majd minden
201 7, 31| mámor!~És én ezt mind, mind átérzem,~Valahányszor rád emlékszem...~
202 7, 3 | Örömben égő virágra;~ Keble áthül, megrázkódik...~Alig sejti,
203 7, 28| fog.~Egyedüliségem zordon átkát higyjék~Mesének, - maradjon
204 7, 29| Zordon egyetlenség szörnyeteg átkával~Örökös tanyát vert egyes-egyedül;~
205 7, 30| Ah, mert hiszen mi az én átkom,~Ha képzelem a tiedet?!~
206 7, 8 | Légy hideg, ha lánggal éget~Átkos szenvedélyed láza."~ "Meg
207 11, 2 | szellemek,~Ha már elég nagy átkotok,~Még vissza se tekintsetek.~
208 7, 8 | ohajtlak, mert szeretlek,~Ezzel átkoztál meg engem?... ~
209 7, 28| ír,~Mely itt vigasztalan átkozza lételét,~Mert jogos bosszúját
210 28 | késztő csöndessége;~Rajta átlövellő nap sugára...~Ott, csak
211 5, 2 | hogy igy se boldoguljunk,~Átokúl azért a bor!~ Nem ért minket
212 7, 3 | lelkembe...~Isten őrizzen meg attól!~Légy kacér, víg, csapodár,
213 7, 9 | látod"~- Oh szeress! és átveszem mind~Ami ez áldásban átok!... ~
214 23 | minaretjeivel~Megannyi templommá avatni fel,~Hol messze zúgva a
215 11, 1 | cserbe,~Te hagytad cserbe azokat.~Ellökted őket, s felölelted,~
216 14 | ragyog.~ Oh!... mikor én azokba nézek,~Hogy éledek, hogy
217 1, 2 | gyilkoló, vészes szokásait~Azokkal együtt el nem hagyhatád;~
218 7, 31| Rémült angyalarc meredne;~És azonban ember, állat~Szédelegve
219 8 | Idegenek jól aratnak~Vérben ázott térökön.~ Ők alusznak szépen,
220 16 | gyüjtött~Országokat, kincset, babért:~Egy paradicsomból kiűzött~
221 23 | vagy talán most rontva, babonázva,~Vagy alkotását Isten meggyalázza?~
222 7, 3 | ne kérdezz, mit morogtam;~Badar beszéd... kacagj, kérlek...~-
223 7, 29| Hogy a mások annyi apró baja-búja~Az, mit tőlök mégis ugy
224 11, 2 | ama~Szebb, jobb világnak bájai,~Hogy ne ohajtsd köztünk,
225 7, 7 | 7 ~Oh ha bájaidat szereted,~Szeress, kérlek,
226 29 | mégis eljegyzett velem!~ Ki bájaidból méltatlan vadakra~Pazaroltál
227 7, 28| nem éri tündér látományom báját.~ Oh maradj erős és le ne
228 12 | a világgal,~A világ ezer bajával.~Meggondolni háboritlan,~
229 7, 29| Kit a végzet ugyis annyi bajjal megvert,~Örülök, látván,
230 2 | legszebb dicsőség... s ez ölő bajod...~Szabad léssz majd, de
231 7, 29| Gondolom magamban: mi parányi bajok!~Milyen keserédes jótékony
232 7, 29| Gyógyszerét találják az ismert bajoknak; - ~Mert magára isten senkit
233 5, 2 | soha senki!~Amennyi a mi bajunk,~Csak ugy lehet elviselni,~
234 23 | amott~Bozontjait a Kárpát és Bakonynak~Hol most bün, inség férgei
235 7, 29| tehet.)~De miért tagadnám - balgatagság volna -~Hogy a mások annyi
236 29 | értett kincseket;~Én, a hideg bálvány vezeklő rabja,~Ki minden
237 2 | fényes delet!~Mely előbb még bálványozott, a föld~Kiábrándult és szánja
238 7, 14| Rajt' a földre szállván...~ Balzsama a sírnak,~Mely az enyészettel~
239 2 | hidd el, oly nagy az,~Hogy bámulásától nem szólhatok.~Oh franciák
240 7, 11| fejem.~ Élj örömben, én meg bánatban;~Kedvnek, búnak egyszer
241 7, 12| szól,~Csodálatos búból, bánatból.~Oly szomorú, mint az őszi
242 7, 27| leszek.~Vigasztalan nagy bánatomnak~Nem találok csöndes helyet. ~
243 29 | néz alá a méla éjszakán~Bánatosan, de szenvedélytelen,~Hallgatva
244 20 | Kapzsi, éhes, prédaleső~Banda élve eltemet.~ Még azt mondják,
245 7, 28| tudom, késő minden,~Jólesik bánkódva megütnöm mellemet.~Panasszal,
246 7, 6 | megterem.~Szívnek, melyet bánt e gondolat,~Maga a halál
247 13 | szívem; többé nem ég;~Nem bántja újabb szenvedély.~ Körültem
248 11, 1 | elkerített~A sok hazudozó banya!~ A keblet, mely tejével
249 23 | Kik most lenézik, piperés banyák, -~E föladat méltó ne volna
250 5, 1 | Nála jobbnak lenni, jó barát!~Egyedül kilátszani a bűn~
251 5, 1 | 1 ~Nem mondom, hogy barátod vagyok,~Te se mondd azt
252 18 | élednének...~Angyalok, kövült barátok~Morogják a miatyánkot,~Olvasót
253 5, 2 | senki.~Mind hijába dalolunk.~Barátom, mi e világon~Mindig egyedül
254 5 | KÖLTŐ BARÁTOMHOZ ~
255 7, 28| bünüzlet máza.~ Oh mert, bárha tündér, hogy te is csak
256 18 | most, a pokolban?~Hosszu barlang szája horkan.~Csattog, fölsikolt
257 7, 27| 27 ~Indulnak már a barna felhők,~Az ég maholnap tiszta
258 10 | semmi jel!~Biztatnak még bátor szivek,~De már magok se
259 8 | egyre fárad,~Alig ad még bátorságot...~Égen, földön semmi nesz...~
260 18 | küzdve langal~Végig a függő bazaltfal.~ Mintha régi füstös képek~
261 7, 31| sötét árnyék;~Egem végig beborulva~Haragosan villámolna;~Virágok
262 11, 1 | Mikor már minden elveszett.~ Becsületed - e legfőbb kincsed,~Mit
263 11, 2 | nagyobbat itt:~A megőrült becsületet,~Mit a helóta ivadék~Gúnykacaja
264 10 | ifjuságunk odavan.~Iszap beföd, viz elborít~És elenyészünk
265 7, 3 | gyöngyvirágom,~Légy hamis, begyes, rátartó:~Nyujtsd magasra
266 7, 29| egy-két kapa föld alatt beheged.~ Oh mind, mind e testvér
267 7, 3 | játszál a gondolattal!~Ha bejársz e rengetegbe,~Benn egy kérdő
268 23 | kergetted,~Te fogtad el, akik bekeritettek.~És dárdaerdőt, ágyusort,
269 12 | Élni, éldegélni szépen,~Békességben, csöndességben!...~Nem törődni
270 28 | Hajh, hogy immár késő is belátnom...~Futni kedvem nincs e
271 7, 13| meg, csókolj meg,~S élek beléd halva -~Örökké ölelve,~Örökké
272 7, 28| a sír:~ Ha ti oltottatok belém, halandóba~Indulatot, amely
273 7, 27| a közös lakodalom.~ Majd belerikkant a rigó is,~És mondja: Rajta,
274 26 | éspedig~Többnyire mind beleszédül,~Mig az óra letelik.~ Eltünődöm,
275 23 | nézve, hogy mi vagy, mi lesz belőled?~Te egymagad vagy itt inas
276 1, 2 | szakálladon~A gyalázatnak annyi bélyege?~A közboldogság szent igéivel~
277 23 | tovább vajh érdemes-e itt?~Benépesiti a vadon pusztákat,~Hol most
278 7, 3 | Ha bejársz e rengetegbe,~Benn egy kérdő szörnyeteg van;~
279 29 | megösmersz,~S helyet cserél bennünk a fájdalom;~És folyni látom,
280 7, 30| Letörli ajkad bíborát.~Bepókhálózza csuf redővel~Fölséges arcod
281 25 | hazudja;~Munkás jutalma méltó bér, dicsének,~Közmegvetés árnyéka
282 18 | Vagy talán csak víz esése~Bérc öléből a mélységbe?~ Most
283 23 | Mely már nyugotról végig besötétült,~Az emberek lelkén zsarnok
284 18 | megállunk.~Itt kiszállunk, ott beszállunk.~Tölgyei a rengetegnek~Álmaikból
285 1, 2 | 2 ~Szó és beszéd... beszédek és szavak,...~Erőtlen keblek
286 6 | szerettelek!~ Néma ajkad oly beszédes,~Sohase volt olyan édes;~
287 23 | méltóságérzetében~Oda se néz hitvány beszédnek, kőnek;~Nem mozdul ő, amig
288 28 | társaságban.~Hallgatózva, mit beszél az Isten~Suttogó szellőben,
289 1, 2 | szerezte e hazát,~E honért nem beszélni - tenni kell!~ Oh nemzet!
290 16 | ÉLETBÖLCSELEM ~Akármit mondotok, beszéltek,~Tudom én jól, amit tudok.~
291 20 | szenderegtél;~Halkan álmodban beszéltél,~Látva fényes képeket~ Eljövendő
292 5, 1 | hibája.~Nem a föld sötét, beteg szemük~Von fekete fátyolt
293 7, 21| kivánjak én neked jót? - ~Hogy beteljék legfőbb vágyod?~Isten őrizz! -
294 23 | ugy lesz, ugy kell lennie!~Beteljesülni látlak jós ige:~"Nem volt,
295 7, 9 | sors ér~Vágyaid ha mind beteltek.)~ "Érjen annyi jó szerencse,~
296 29 | földi létben gyász sorunk betölt.~Találkozunk - irgalmas
297 7, 32| amit lát, hall,~Lelkét betölti borzalommal;~Elméje, sebtelt
298 25 | Kinvallató pandur s futó betyár~Helyén sürűn a mozdony griffje
299 30 | kiadás volt boldogságom;~A bevétellel nem törődtem.~ De te, ha
300 23 | oly lángot vetett,~Hogy bevilágitotta az eget,~Mely már nyugotról
301 24 | UTÓIRAT ~Bezárom én is már a boltot.~Napomnak
302 28 | végezettől~Tolvajok, csalók közé bezárva.~ E tömegben nincsen mit
303 9 | gunyám, megevő falatom.~Bezzeg öljt kiált a csőcselék,~
304 25 | cigányok sátra,~Nemesség bibliája: ferblikártya,~És - tisztesség
305 7, 30| ádáz kezével,~Letörli ajkad bíborát.~Bepókhálózza csuf redővel~
306 11, 2 | ohajtsd köztünk, velünk~Bilincseinket hordani;~ Kinek keblében
307 17 | a perc, mely elrepült;~A bimbó, mely nekem ki nem nyilt,~
308 7, 28| szállj a porba!~Fáj nem birhatásod, de hitem vigasztal:~Hogy
309 7, 3 | kacagj, kérlek...~- Ah! ha birhatnám kis üres~Boldogságos fejecskédet! ~
310 10 | világ titkába látnak,~De nem birják kimondani.~ Mentő hajót
311 7, 5 | tépheted.~Megmarad az igaz birónak,~Szerelmemért bosszuállónak! ~
312 19 | semmi, semmi,~Csak ami nem birt megszületni.~ Üdvözitő csók,
313 10 | volt - hamu lett -~Ah a bitó is szebb, hisz arról~Valaki
314 23 | Hol most rideg tanyák, bitófák állnak,~Mosolygó kertek,
315 7, 29| hogy panaszkodnak, hogy bizalmaskodnak,~Szerencsétleneknek hogy
316 7, 29| testvértelenül,~Vigasztalhatatlanság bizonyosságával,~Zordon egyetlenség szörnyeteg
317 7, 28| engem is soká fogva tartott.~Biztam magamat is forgó szerencsére,~
318 10 | nincs remény, de semmi jel!~Biztatnak még bátor szivek,~De már
319 23 | szégyenlened.~Sőt néha, bizván szertelen magadba,~El-elmaradsz,
320 14 | gondolom, az égig érek,~S uram bocsá! - isten vagyok!~ Enyim
321 1, 1 | sokat eltagadál,~Hogyan bocsátana meg istened?!~De mi a mult?
322 21 | Elmosódik emlékünkben~Minden bölcs irásunk, tettünk;~Csak az
323 14 | bujjatok!~Isten jósága, bölcsessége~Az én galambom szép szemébe'~-
324 11, 1 | oldaladtól,~Bár rémitett börtön, halál.~ Szegény valál bár,
325 4 | nem, de azt a szűk~Sötét börtönt én utálom.~ Adjatok vadállatoknak,~
326 22 | ajak?~Nyerít a kéjvágy, bőg a hiúság.~Vonít az írigy
327 25 | közérdekűleg mért határát~Már nem "bogár" után keringve járták;~Lesz
328 26 | jobban,~Az egész nem oly bohó...~ Vagy nem igy kering-e
329 7, 3 | Mondtalak mindenhatónak!~Üres bók, édes hazugság...~Menj,
330 3 | tölt.~Hol hozzám minden bokor alól~Emlékezet madara dalol.~
331 2 | sasod a völgy ibolyáinak~Bokraihoz csak ragadozni száll.~Nézz
332 7, 6 | gondoljak?~Örömest látnálak boldognak.~Fájna szivem ugy is; de
333 5, 1 | őrzött, szent ez érzelem!~Boldogságod drága gyöngye ez.~ És ha -
334 30 | körös-körültem.~A kiadás volt boldogságom;~A bevétellel nem törődtem.~
335 7, 3 | Ah! ha birhatnám kis üres~Boldogságos fejecskédet! ~
336 7, 9 | szivedet."~ "Láss körülted boldogságot,~S érezz gúnyt magadra benne.~
337 5, 2 | annyiszor!~De hogy igy se boldoguljunk,~Átokúl azért a bor!~ Nem
338 23 | szerb, rumán, az lesz a bolgár,~S szokás szerint segited
339 26 | dob, cseng a réztányér;~Boltinas, szobaleány,~Cselédség,
340 22 | sokat ér,~S potomság, mit a boltos érte kér:~"Ki hazudik nagyobbat?"
341 24 | UTÓIRAT ~Bezárom én is már a boltot.~Napomnak vége; kész a mérleg:~
342 28 | ott a sebhegesztő béke.~ Boltozatos, titkos sűrük mélyén~Háboritlan
343 11, 2 | miatt...~ O honfi, csak bolygj hontalan,~S ti koporsótlan
344 19 | ártatlan árnyak,~E létsovár, bolyongó lelkek -~Nem ők, akik kétségbeejtnek.~
345 5, 2 | boldoguljunk,~Átokúl azért a bor!~ Nem ért minket soha senki.~
346 24 | szegény utast még egy jó~Pohár borával sem kinálja...~ 1887 ~~
347 22 | hogy sirba tért.~Csak még a bőre! ezt adják, veszik,~Igaz,
348 22 | Igaz, hogy olcsón: egy üveg borért...~ Mint mikor a hajó a
349 23 | zsibvásáron,~Megveszi a bőrét fölvert nagy áron~A rettegett,
350 5, 1 | mely ragyog, amig~Sötétség borítja az eget,~S örömömben elhalványodom,~
351 6 | nehéz gyász,~Az égen sötét ború.~ Most csöngetnek utójára -~
352 7, 32| vándorlásból,~Éjfél után, sötét borúból,~Nagy, tarjagos felhőknek
353 7, 29| lehetlennek hiszek, ez üdv érne:~Borulnék az első ember kebelére,~
354 20 | az árva holt anyára,~Ugy borulok rád, hazám.~Hideg vagy,
355 10 | hajó, mely közelít?~Az ég borult, s szél még se leng;~Az
356 1, 1 | erkölccsé változtatá!~ S én e borus honnak oly hű fia vagyok!~
357 7, 32| lát, hall,~Lelkét betölti borzalommal;~Elméje, sebtelt szive fájdul,~
358 7, 5 | igaz birónak,~Szerelmemért bosszuállónak! ~
359 7, 28| átkozza lételét,~Mert jogos bosszúját csak gúnyolja a sír:~ Ha
360 7, 28| meg vagyok büntetve,~S ne boszuld meg rajtam magad - megalázva!~
361 25 | kitömve;~Nadrágszij, csáti bot, cigányok sátra,~Nemesség
362 23 | ha akarod?~Ki a hazáért bőven ontod véred,~Nem tudnál
363 23 | gyöngysorával, és amott~Bozontjait a Kárpát és Bakonynak~Hol
364 17 | jól tudom, előre látom,~Mi bú, öröm van itt ezen~S az
365 7, 12| szépen szól,~Csodálatos búból, bánatból.~Oly szomorú,
366 10 | HAJÓTÖRÖTTEK ~Egy búborékkal kevesebb~Az örök semmi tengerén.~
367 7, 32| egyre távozik, halódva,~Mint búcsuének a tengerben;~És csak azt
368 7, 21| ha áldásom nem kell,~Vedd bucsúmat, végbucsúmat;~Aztán menj,
369 17 | GINÁHOZ ~Ha eljövend a búcsuóra,~Ha majd e szív végsőt dobog,~
370 28 | fölöttem elhaló madárdal~A bucsuztató imát zengné el:~ Ott, hol
371 23 | Kárpát és Bakonynak~Hol most bün, inség férgei bolyongnak,~
372 7, 30| látván tégedet!~ Minden bünös, hibás e földön,~És semmi
373 1, 1 | jelennek az idő,~Melly a bünt - erkölccsé változtatá!~
374 2 | szabadság istene,~S halállal büntet e rut vétkedért...~ Tekints
375 7, 5 | szenvedés,~Tied az önkény s a büntetés.~ Szenvedek, de nékem nyugtot
376 2 | Szabad léssz majd, de büntetésedül~Épen dicsőség nélkül léssz
377 7, 25| hiszlek, reméllek,~Mert nagyon büntetsz engemet;~S mert szenvedek,
378 7, 28| hogy eléggé meg vagyok büntetve,~S ne boszuld meg rajtam
379 7, 28| Nem éget úgy mégsem, mint bünüzlet máza.~ Oh mert, bárha tündér,
380 28 | Futni kedvem nincs e bünversenyben,~S nincs hitem fordítni
381 7, 11| Akkor sem tiéd a győzelem;~Büszkén emelem föl még fejem.~ Élj
382 7, 19| Szivemnek nem ismert~Halhatatlan búja! ~
383 5, 2 | Nem ért minket soha senki.~Bujdosunk mi, mint a szél;~Mint az
384 14 | égbe'~Elbujhattok mind, bujjatok!~Isten jósága, bölcsessége~
385 7, 28| is csak nő vagy!~Kire mig bukás is ejt parányi mézet,~Szégyenkínja
386 7, 30| A legnagyobbnak végzete:~Bukása magas isteneknek~Nem oly
387 11, 1 | hazám, boldogtalan hon!~Bukott hölgy, eltévedt anya!~Hősök
388 5, 1 | barát!~Egyedül kilátszani a bűn~Özönéből, mint egy Ararát!~
389 7, 11| én meg bánatban;~Kedvnek, búnak egyszer vége van.~Azt tanitják
390 7, 28| oltáron.~Amelynek forrását bűnbánat feltörte,~Elfojtott könyeim,
391 1, 1 | bűnöd!~Meg tudnád-é gyónni bűneidet?~Elfeledél sokat, sokat
392 7, 30| mindörökkön,~Eltörlöd a lét bűneit.~ És nem marad fen semmi
393 1, 1 | Kimondhatatlan sok a te bűnöd!~Meg tudnád-é gyónni bűneidet?~
394 5, 1 | valóban oly~Elvetemült, bűnökkel teli:~Mi magas, nagy volna
395 7, 25| való!~Oh engedd el, ha mi bűnöm van,~Tekintsd azt bennem,
396 7, 32| falevélen,~Halott alaktalan bus árnyak~- Sír rabjai - sötéten
397 7, 27| szerelem, gyönyör közt~Csak búsabb számüzött leszek.~Vigasztalan
398 7, 12| Most megint oly csöndes búsan szól~Mintha jőne mélyből,
399 14 | körültem~Csak eszköz, ékszer, butorok...~ ...Ti csillagok a magas
400 7, 25| mert fölfoghatlan vagy;~Bűvös-bájos fátyol föd el.~Szeretlek,
401 11, 1 | jutalmad,~Egy csodatévő bűvszered,~Mi ismét mindent helyrehozhat,~
402 22 | Megsiketűl a lelkiismeret.~A cég föloszlik; im végeladóban~
403 25 | szent ereklye már az ősi cégér.~Eltünt: uj diszbe öltözött
404 5, 1 | sejtelem.~Ne legyen szivünknek cégére,~Mint akármi hitvány korcsmának,~
405 25 | Nadrágszij, csáti bot, cigányok sátra,~Nemesség bibliája:
406 23 | horvát csatlósid tiporják.~Ős cimered, szineid megtagadva,~Nem
407 25 | árnyéka a herének;~Rangot, cimet nem koldult rend szalagja:~
408 25 | adja;~ Ha mint megannyi Cortez Nándor, multunk~Hajóit eltökélten
409 25 | CREDO ~Ha neve sem lesz a régi
410 11, 2 | hazavágyó fájdalom;~Kit nem csábítnak el ama~Szebb, jobb világnak
411 7, 28| földbe nyugalmat,~Ahol a csábitó és a hűtlen pihen:~Csontjaim
412 7, 28| kirakványok álfénye meg nem csal.~Tekintsd, hogy eléggé meg
413 12 | Odabenn a mély vadonban,~A csalános iharosban,~Félreeső völgy
414 25 | mint ma,~De kulcs, arány csalatkozhatlan minta,~És e cserével mindakettő
415 1, 2 | szerezte e hazát,~E hazáért nem csalni - tenni kell!~ Az ősapák
416 20 | Szenvedésem mind nem fájna;~A csalódás, hogy hiába!~Őrüléssel fenyeget.~
417 20 | titeket.~ - És ha meghalsz, ha csalódom,~S szellemed elköltözött:~
418 7, 32| dölyf lángja égett,~Ott majd csalódott büszkeséged~S egy késő gondolatfény
419 30 | sor.~ És ez volt enyim is. Csalódtam,~Mert ami földi, jobbnak
420 7, 27| ad a kis dalkarmester:~A csalogány a lombokon;~És szól a dal,
421 3 | Szemem a távolba téved el,~Csalogat valami innen el...~ Tul
422 28 | bősz végezettől~Tolvajok, csalók közé bezárva.~ E tömegben
423 7, 4 | Két szép szemefénye~A csalóka méreg;~Olyan erős, mégis~
424 23 | Kit éjnek idején verembe csaltak,~És viszi el, nagy messze,
425 23 | sivatag királya,~Mig sorlövők csapatja körülállva~Rettentő fekhelyét
426 7, 3 | attól!~Légy kacér, víg, csapodár, csak~Óvd magad a gondolattól!~
427 20 | Meg vagy halva igazán?~ A csatában el nem estél,~Csak leraktad
428 23 | Világszabadságért vivott csatákban,~Midőn nagy lelked oly lángot
429 23 | Nem nyers vitézség dönti a csatát:~Géppé fegyelmezett nagy
430 23 | hős a világszinpadon.~A csatatér kockája voltaképen~Előre
431 7, 28| E világ - hiúság örök csatatére! -~Zajával engem is soká
432 23 | álmából,~A névtelen hősök csatazajától,~ Megszégyenülve, álmélkodva
433 25 | antisémita kitömve;~Nadrágszij, csáti bot, cigányok sátra,~Nemesség
434 23 | István-ország.~Zászlódat horvát csatlósid tiporják.~Ős cimered, szineid
435 23 | kivasalva szépen,~- Völgyén csatorna; mozdony a hegyélen -~Gyárak
436 4 | ébresztenének~Egy-egy percre csattanások.~ - Költőnek, ki egyaránt
437 7, 31| hörögne;~Iszonyú nagyot csattanva~Az égbolt kettéhasadna,~
438 18 | Hosszu barlang szája horkan.~Csattog, fölsikolt a sárkány,~Tarjagos
439 28 | szörnye~Agyarát egymásra csattogtatja,~Itt vagyok én igazán, e
440 26 | réztányér;~Boltinas, szobaleány,~Cselédség, ki most mind ráér,~Lovagol
441 25 | többé nem sikkaszt,~Mert cselekedni már nem úri "sikk" azt;~
442 1, 2 | számolsz, kereskedel,...~Nem cselszövény szerezte e hazát,~E hazáért
443 7, 10| Könyörülj meg rajta!~ Valakinek csendül~A lélekharangja.~Könyörülő
444 23 | pusztán,~Csak rabkalitban csenevész oroszlán?~Vagy csak pihen
445 26 | meg a lovat.~Pörg a dob, cseng a réztányér;~Boltinas, szobaleány,~
446 7, 32| Valami régi, régi dal szól,~Cseng-bong agyadban és szivedben,~Talán
447 7, 30| könyekkel,~Mind csak kéjért cserébe hull.~ Ne szánd e korcs,
448 29 | midőn megösmersz,~S helyet cserél bennünk a fájdalom;~És folyni
449 7, 29| Kárhozott szivemben ha pokolt cserélne~Azzal, ami ottan testvértelenül,~
450 23 | vagy te most? Im a szerep cserélve:~Az adja a hőst és huzatja
451 25 | csalatkozhatlan minta,~És e cserével mindakettő jól jár:~Hatalmas
452 14 | legmerészebb képzelem!~ Csigává törpülök ijedten;~Féreggé
453 25 | keresnek gouvernantenak;~Csikós mulat vasárnap frakkot öltve,~
454 5, 1 | Mint az égbolt két szép csillagát:~Legyek csillag, mely ragyog,
455 7, 30| Elmulsz, eláradsz a mindenben.~Csillagba, napba visszatérsz.~Majd
456 7, 30| hamvadok;~Mig szemed fénye szép csillagban~Siromra sírva mosolyog... ~
457 7, 28| lefoszlik rólam?~ Ugy-e, szép csillaghad, azért vagy számtalan,~Hogy
458 13 | újabb szenvedély.~ Körültem csillagmiriád~Versenyt kacérkodik, ragyog,~
459 7, 29| mindennek van mása.~A bolygó csillagnak lehet holdja, társa;~Gondolatok
460 8 | A hideg, a téli éjben,~Csillagoltó sötétségben~Mi vagyunk még
461 8 | kakasszóra,~Merengünk egy csillagon,~ Jó reménnyel, vak reménnyel,~
462 15 | vissza hát sohase tér.~ Csillagvilágok fénylő táborán át~A végtelenséggel
463 3 | pipát velem.~Mi több? a csíny napvilágra jött,~Kaptam
464 23 | utolsó; mind szabad már,~Csipetnyi szerb, rumán, az lesz a
465 1, 1 | ragyog a hír üstököse...~De csitt! barátim, ez nem a miénk!~
466 9 | falatom.~Bezzeg öljt kiált a csőcselék,~Fölakad a kenyér torkomon.~
467 7, 30| elesik.~ Hóditó szépséged csodája~Még rajtad, élőn, elenyész.~
468 29 | itt olyant, mit senki más;~Csodákat mivel emlékezetem.~A multból
469 26 | halad tova.~A jelen egy csodakorsó,~Fogy, de nem fogy el soha.~
470 7, 12| zene, olyan szépen szól,~Csodálatos búból, bánatból.~Oly szomorú,
471 23 | divat szerint,~Hogy irigyen csodálják őt megint,~Kik most lenézik,
472 7, 30| mondhatatlan;~Imádott, szeretett, csodált.~És mégis - istenem! - magamban,~
473 23 | csak? furfang, lelemény?~Csodát mivelsz te ott is, hiszem
474 11, 1 | kincsed, egy jutalmad,~Egy csodatévő bűvszered,~Mi ismét mindent
475 12 | éldegélni szépen,~Békességben, csöndességben!...~Nem törődni a világgal,~
476 28 | homálya,~Áhitatra késztő csöndessége;~Rajta átlövellő nap sugára...~
477 29 | szenvedélytelen,~Hallgatva a sirbolti csöndességet~A rémteli sötét erdő alatt,~
478 6 | Az égen sötét ború.~ Most csöngetnek utójára -~Az itélet trombitája~
479 7, 27| verni kezd az erdő szíve,~Csörg a patak, szól a kakukk.~
480 18 | mellettünk,~Vissza őrülten mi csörtet,~Összeláncolt sor kisértet?~
481 19 | birt megszületni.~ Üdvözitő csók, mely elcsattan,~Mi megesett,
482 30 | Szép a leány: a szűznek csókja~Édes lehet kimondhatatlan.~
483 7, 13| örökkévaló.~ Ölelj meg, csókolj meg,~S élek beléd halva -~
484 6 | Isten veled.~ Utójára most csókollak...~Oh hogy most érzem, tudom
485 7, 13| megcsókolni;~Örökké ölelni,~Örökké csókolni!~ Mit nekem e rövid~Elmulandó
486 3 | volt a legelső randevu.~Itt csókolt a kedves Zsuzsika...~S egyikünk
487 7, 13| Örökké ölelve,~Örökké csókolva! ~
488 21 | hölgyek,~Kik egy lelkesítő csókot~Nem adnátok a költőnek,~
489 7, 28| csábitó és a hűtlen pihen:~Csontjaim hamvát is kivesd, széllyelszórjad? ~
490 5, 1 | mint e fájó életü~Kishitű csoport hireszteli -~Volna e világ
491 7, 27| A nap kisüt, és örömében~Csorogva sír a házeresz.~ Majd eljön
492 26 | Jönnek, mennek szüntelen.~Csóválgatja, mint egy zsákot,~Ismeretlen
493 13 | MULVA ~Mint a Montblanc csucsán a jég,~Minek nem árt se
494 11, 1 | alatt az,~Ki soha el nem csüggedett."~ Nem hű fiaid hagytak
495 7, 30| ajkad bíborát.~Bepókhálózza csuf redővel~Fölséges arcod himporát.~
496 8 | nesz...~ Szempillánk is csuklik immár...~S ha az álom elnyomott,~
497 3 | Meglátogattam szülőimet;~Csupa sziv volt mind a két öreg.~
498 18 | Szörnyeinkről már maholnap~Még a dajkák sem danolnak.~Emberek nyeregbe
499 29 | élettől megváltam,~Imába, dalba foglalt szerelem~Örökkévalósága
500 7, 27| kakukk.~ Majd jelt ad a kis dalkarmester:~A csalogány a lombokon;~
|