10-dalka | dalod-fogyn | fohas-kapta | kapva-megvi | megy-ringa | ringv-tunod | tuz-zugva
Poem, Strophe
501 7, 19| közepére.~ Ott a szél, a madár~Dalod eltanulja -~Szivemnek nem
502 7, 30| tehozzád képest?~Mi szegények e dalok itt!~Hogy irhatnék rólad
503 3 | bokor alól~Emlékezet madara dalol.~ És a kis kert - egy paradicsom,~
504 5, 2 | soha senki.~Mind hijába dalolunk.~Barátom, mi e világon~Mindig
505 20 | Álomporral hintegetnek,~Altató dalt zengedeznek,~Hogy ne halljad
506 18 | maholnap~Még a dajkák sem danolnak.~Emberek nyeregbe fogták,~
507 3 | nap alatt~Estig öldöstem darázsokat.~Egy gombostüfoknyi méze
508 23 | mulass!~Hiába ottan puska, dárda, vas,~Egy-két golyótól ő
509 23 | el, akik bekeritettek.~És dárdaerdőt, ágyusort, várbástyát~-
510 5, 2 | ami nekünk fáj, nem értik,~Dehogy értik a panaszt.~Nem ért
511 2 | Keresztülélted a fényes delet!~Mely előbb még bálványozott,
512 25 | öltözött a puszta,~Szebb délibáb - jólét fényébe uszva:~Kinvallató
513 26 | A KÖRÖNDNÉL ~Ünnep délután van; nézem,~A szegény nép
514 7, 28| homlokomon~Kacagjon, ki rajtad diadalmaskodott?!~ Oh ég, véghetetlen! nap,
515 23 | Fölbátorodni az ellent hagyod,~Diadalod hogy lenne még nagyobb.~
516 22 | hogy réműl a gyáva gaz!~Diadalom, ha ők mindannyian~Látják,
517 11, 1 | fátylad,~Mit tisztelet, dics övezett,~A mennyezettel,
518 25 | Munkás jutalma méltó bér, dicsének,~Közmegvetés árnyéka a herének;~
519 7, 30| ha nálamnál is gyarlóbb,~Dicsőit majdan a tömeg,~S mig koporsómat
520 24 | tartozom leányaidnak,~Kiket dicsőiték versekben.~E földi édenből
521 23 | veled,~Veled, kit egykor oly dicsőnek láttam~Világszabadságért
522 7, 28| benned menhelyre találjon?~Dicsőséged, ó nap, azért homálytalan,~
523 20 | Jutalmul mást nem kivánva:~A te dicsőségedet.~Szenvedésem mind nem fájna;~
524 7, 30| csak szegény hived vagyok.~ Dicsőségednek mása nincsen.~Te uralkodol
525 20 | Aeolhangu sírjeled...~Zengve ős dicsőségedről,~Legalább a feledéstől~Megmentem
526 25 | térünk;~Nem pislogunk a sirba dicsőségér';~Csak szent ereklye már
527 23 | halál van,~Te jársz elől, dicsőséget, hatalmat~Szerezve másnak,
528 23 | megfutamodtak~S a szabadság, dicsőséglobogóját~Mikor már ők, a nagyok,
529 1, 1 | annyi dicső nemzet között~Dicsőségtelen e nemzet maga!~Ragyog fölöttünk,
530 9 | eleget.~Szenvedésim nyomorú dijába~Szánakoztak rajtam emberek.~
531 25 | az ősi cégér.~Eltünt: uj diszbe öltözött a puszta,~Szebb
532 23 | meztelen,~Felöltöztetni uj divat szerint,~Hogy irigyen csodálják
533 2 | arszlán hősei!~Kiknél csupán divatnak mondhatók~Az emberiség szent
534 26 | üli meg a lovat.~Pörg a dob, cseng a réztányér;~Boltinas,
535 23 | Arcátlanabbá válik bősz csoportja;~Dobálja és ingerli mindenképen,~
536 5, 1 | pajkosok~Göröngyökkel, sárral dobálnak.~ Hidd, hogy a világ rossz;
537 21 | szebben~Mint két szivnek dobbanása?~A költő csak énekeljen,~
538 29 | arcodat,~Mikor még másért nem dobbant szived.~ És e varázslat
539 17 | búcsuóra,~Ha majd e szív végsőt dobog,~A percben, mely létem kioltja,~
540 23 | már ők, a nagyok, sárba dobták,~S vészkiáltásaikkal fölkeltettek -~
541 7, 32| fejét lehajtja;~A nagy, döbbentő némaságból~Hozzád rejtelmes
542 14 | végetlenségen,~Elgondolom, döbbenve érzem,~Mi semmiség, parány
543 7, 32| szép szemekbe,~Hol máskor a dölyf lángja égett,~Ott majd csalódott
544 23 | üzérek.~Nem nyers vitézség dönti a csatát:~Géppé fegyelmezett
545 3 | Nagy volt a füst, erős a dohány.)~ Gyakran elzavartak s
546 26 | óra letelik.~ Eltünődöm, e dologban~Mi lehet a cél, a jó?~Végre
547 23 | sörényen a kapát, az ásót.~Dologra is, ha ember kell a gáton,~
548 23 | Kinek te mondád: ik huszár, du Hanswurst...~ Ó népem, mit
549 7, 30| tömeg,~S mig koporsómat dulják pondrók,~Kimélik rimelményimet.~
550 10 | hajót várjunk-e még,~Ha durva szirtbe ütközött?~Választanánk -
551 8 | kenyerünk.~Nem maradt ránk dús örökség;~Fizet minket a
552 8 | sötétségben~Mi vagyunk még éberen.~ A sirásban elfáradt már~
553 23 | zsarnok lidérc ült...~És ébredezve a nyomás álmából,~A névtelen
554 4 | ingató villámok,~Még föl is ébresztenének~Egy-egy percre csattanások.~ -
555 15 | csillag, életátkom képe,~Sugár ecset, mely festi végzetem,~Akárhová
556 29 | elvesztett -~Az el nem nyert éden fájdalma van.~ Igy űl a
557 24 | dicsőiték versekben.~E földi édenből enyim csak~Ugy festve volt
558 16 | Szép Éva! csak e földi édent~Veszithetném itt el veled...~
559 30 | néztél rám, bármi ére,~Mint édesanya az ölében~Reá mosolygó kisdedére.~
560 7, 30| mi mindezeknél~Valódibb, édesb, istenibb:~Tünékenyebb,
561 7, 30| ragyogtatnád~Odább egy perccel, édesem!~ O szörnyü törvény, gyászitélet!~
562 15 | csillagot;~Fenséges Niobéja az égboltnak,~Lobogó gyász, én neked
563 14 | pillanat?~ Ti ott a fölséges égbolton~Tündöklő fényes csillagok,~
564 1, 1 | ne ragyogna csak más hon ege fölött~A dicsőség üstökös
565 30 | Felhőimet megaranyoztad.~Egedet én láttam legszebbnek.~Én
566 7, 31| Vagy elfödne sötét árnyék;~Egem végig beborulva~Haragosan
567 9 | KESERŰ ÓRÁBAN ~Én sem éltem egészen hiába:~Fáztam és koplaltam
568 7, 28| te emlékedet - mely engem éghez köt.~ Oh mert bármi nagy
569 14 | féreg;~Azt gondolom, az égig érek,~S uram bocsá! - isten
570 7, 29| soha.~Mint két különböző égitest lakója~Élve egymással nem
571 7, 15| olthatatlan.~ Láttatok már erdőt égni?~Oh ez igen ritka látvány.~
572 10 | Választanánk - ha nincs egyéb -~Halál és őrület között?~
573 9 | tömeget.~És mivelhogy nem volt egyebem:~Odaadtam érte lelkemet.~
574 12 | Elalunni mindörökre...~S ott egyebet mit se tenni,~Csak pihenni,
575 7, 28| de egészben föl nem fog.~Egyedüliségem zordon átkát higyjék~Mesének, -
576 7, 29| tudom;~Társtalan, magában, egyes egyetlenben~Csak két dolog
577 7, 29| átkával~Örökös tanyát vert egyes-egyedül;~ Teremtőjét magát kacagván
578 7, 30| egyezményben~Benned remekké egyesül,~Eloszlik, mint felhő az
579 7, 30| egyedül magad,~A halhatatlan egyetemben~Mindent fölérő áldozat!~
580 7, 29| Társtalan, magában, egyes egyetlenben~Csak két dolog van a szörnyü
581 7, 29| bizonyosságával,~Zordon egyetlenség szörnyeteg átkával~Örökös
582 7, 30| ifjuság!~ Mind, ami égi egyezményben~Benned remekké egyesül,~
583 7, 29| vallják magokat~Ezek az egyforma többi emberek.~Pedig bizonyos,
584 3 | csókolt a kedves Zsuzsika...~S egyikünk se tudta, hogy mi a?~ Annyi
585 28 | örjöngő hiúság szörnye~Agyarát egymásra csattogtatja,~Itt vagyok
586 29 | siralomházi lelkek,~ És nézzük egymást hosszan, szótalan...~Tekintetünkben
587 8 | ébren,~Hanem mert a torban, éhen,~Rágódunk a csontokon.~
588 20 | minden órán késő...~Kapzsi, éhes, prédaleső~Banda élve eltemet.~
589 22 | hiúság.~Vonít az írigy önzés éhesen.~Itt már hiába átok és imádság!~
590 10 | ránk vár,~Koldus halála - éhhalál!~ Idő mulik, nap áldozik,~
591 7, 3 | sötétül egyre,~Közeleg az éj immáron!~Kiszenvedve, tévedésben~
592 30 | vigasztalás van -~A szűk sír éje szörnyű. Lennék~Halott,
593 7, 32| végre hosszu vándorlásból,~Éjfél után, sötét borúból,~Nagy,
594 7, 32| elmult, vissza nem jő:~ Majd éjfelenkint, ilyen percben,~Látsz megjelenni
595 19 | KISÉRTETEK ~Kik éjfelente sirkertekből~Holt halavány
596 13 | kigyúl,~Mint hosszu téli éjjelen~Montblanc örök hava, ha
597 23 | nagyszerű állatnak,~Kit éjnek idején verembe csaltak,~
598 8 | valami...~ A nagy tenger éjszakába~Ki-kinézünk olykoron.~Mert
599 30 | Kárpátnak,~Amelybe nyári éjszakánkint~Szűz csillagok förödni járnak.~
600 7, 28| vagy!~Kire mig bukás is ejt parányi mézet,~Szégyenkínja
601 13 | Hattyúi képed fölmerül.~ És ekkor még szivem kigyúl,~Mint
602 14 | tejút, körültem~Csak eszköz, ékszer, butorok...~ ...Ti csillagok
603 23 | bizván szertelen magadba,~El-elmaradsz, megkésel készakarva.~Fölbátorodni
604 7, 4 | soká éget.~Akárhogyan éget,~El-elnézegetem:~Hogyan lehet oly szép s~
605 23 | mivelsz te ott is, hiszem én.~El-elpihen, szenderg önérzeted.~El
606 8 | van a mult elfeledve,~És eladva az a föld.~ Hol pihennek
607 3 | elcsókoltak képemen,~Majd elállt belé lélekzetem.~Láttam
608 13 | De néha csöndes éjszakán~elálmodozva egyedül -~Mult ifjuság tündér
609 12 | S ismeretlen sírgödörbe'~Elalunni mindörökre...~S ott egyebet
610 7, 30| nem értenek.~ Elmulsz, eláradsz a mindenben.~Csillagba,
611 5, 2 | mi, mint a szél;~Mint az elátkozott lélek,~Mely se nem hal,
612 10 | odavan.~Iszap beföd, viz elborít~És elenyészünk nyomtalan.~
613 14 | csillagok a magas égbe'~Elbujhattok mind, bujjatok!~Isten jósága,
614 19 | megszületni.~ Üdvözitő csók, mely elcsattan,~Mi megesett, lett, halhatatlan.~
615 11, 1 | szerezték gyászodat.~ És elcserélted özvegy fátylad,~Mit tisztelet,
616 29 | űl a hold ádáz vihar után~Elcsöndesült nagy tornyos fellegen,~És
617 3 | mind a két öreg.~Annyit elcsókoltak képemen,~Majd elállt belé
618 7, 15| zöld ága,~Hol egy madár eldalolja:~Átkozott a nap sugára!~
619 12 | Abban a kis házikóban,~Élni, éldegélni szépen,~Békességben, csöndességben!...~
620 3 | Gyakran elzavartak s a gyepen~Eldobatták a pipát velem.~Mi több?
621 14 | mikor én azokba nézek,~Hogy éledek, hogy áradok!~Egyszerre
622 18 | régi füstös képek~Alakjai élednének...~Angyalok, kövült barátok~
623 7, 15| szemedtől meggyulladtam;~És elégek, mint az erdő,~Melynek lángja
624 9 | hiába:~Fáztam és koplaltam eleget.~Szenvedésim nyomorú dijába~
625 20 | volt szivemben,~Oltárodon elégettem;~Mindenem föláldozám.~ Jutalmul
626 7, 28| nem csal.~Tekintsd, hogy eléggé meg vagyok büntetve,~S ne
627 23 | inakkal,~Gunyolja, szidja, eleinte halkkal,~Majd önzajától
628 7, 3 | van;~Ne kerülj - vigyázz - elejbe.~ Meg nem fejti soha senki,~
629 7, 30| csodája~Még rajtad, élőn, elenyész.~Arcod tündöklő szinpompája~
630 10 | Iszap beföd, viz elborít~És elenyészünk nyomtalan.~Ajk nem mesél,
631 7, 30| földnek~Zsákmányul trónod elesik.~ Hóditó szépséged csodája~
632 15 | hódolok.~ Szomoru csillag, életátkom képe,~Sugár ecset, mely
633 7, 12| alól.~Oh, de mért is marad életbe~Aki egyszer el van temetve!... ~
634 7, 4 | szenvedtem eddig~Ebben az életben.~ Szerelem: mennyország;~
635 16 | ÉLETBÖLCSELEM ~Akármit mondotok, beszéltek,~
636 1, 2 | Rosszabb ennél... mert nincsen életed,~És halni se tudsz gyávaság
637 1, 1 | Majd egykor érte ontom életem!~Hallgass meg hát engem,
638 12 | Lehullani önmagától,~A kiszáradt életfáról...~ S ismeretlen sírgödörbe'~
639 29 | már tudod:~Ha majd a földi élettől megváltam,~Imába, dalba
640 5, 1 | ez.~ És ha - mint e fájó életü~Kishitű csoport hireszteli -~
641 5, 1 | szenvedés,~Mely kisérend életünkön át;~És ha egy a sor, mely
642 1, 1 | tudnád-é gyónni bűneidet?~Elfeledél sokat, sokat eltagadál,~
643 21 | feledhetlen,~Amelyben - elfeledkeztünk...~ 1887 ~~
644 7, 26| hogy~Örökké emlékezem rád!~ Elfeledtem én már mindent.~Forog velem
645 7, 31| örvény fölött járnék,~Vagy elfödne sötét árnyék;~Egem végig
646 7, 28| forrását bűnbánat feltörte,~Elfojtott könyeim, hulljatok immáron.~
647 23 | tekintetétül;~Legokosabb, ki elfut esze nélkül,~És valahol,
648 14 | Merengve a végetlenségen,~Elgondolom, döbbenve érzem,~Mi semmiség,
649 7, 11| lealázva a porba,~Ottan elgyötörve, tiporva.~Akkor sem tiéd
650 28 | körbe'~Egyedül, magamban, elhagyatva.~ ...Lombos erdők ábrándos
651 6 | Olyan édes - és ugy fáj!~ Elhagyom én e vidéket;~De el nem
652 7, 30| semmibb a szélnél,~Mely elhal, alig születik.~ Halhatlanság,
653 28 | hervadó levéllel,~Mig fölöttem elhaló madárdal~A bucsuztató imát
654 1, 1 | hazának népe,... nemzetem!~Elhalsz-é te, vagy még tovább is élsz?~
655 7, 15| kéjben,~Együtt élve, ott elhalva~Virágaid mézkelyhében.~
656 5, 1 | borítja az eget,~S örömömben elhalványodom,~Ha te majd a hajnalt hirdeted! ~
657 7, 30| felejtek; megbocsátom,~Hogy elhamvasztod szivemet;~Ah, mert hiszen
658 28 | kis hajlék;~Oh, ha ottan élhetném le békén,~Ami napjaimból
659 5, 1 | szeretsz és nem tudod, miért?~Elhihedd, hogy igazán szeretsz.~Legyen
660 5, 1 | hitvány korcsmának,~Mit a szél elhord, mit pajkosok~Göröngyökkel,
661 7, 30| Kincsei örökkévalók.~Olcsóság: élik ezredévek,~Használják embermilliók.~
662 7, 28| vágyam is nem véges?~Noha elismerem: gyarló, szegény vagyok...~
663 7, 28| Eltakartam képed, mint kit elitéltem~S emlékezetemből haragom
664 29 | halálban...~Az ég, ládd, mégis eljegyzett velem!~ Ki bájaidból méltatlan
665 7, 28| istenségen!~Hogy örökké éljen - föltámad emléked.~Hiábavalóság
666 17 | UTOLSÓ DAL, GINÁHOZ ~Ha eljövend a búcsuóra,~Ha majd e szív
667 20 | beszéltél,~Látva fényes képeket~ Eljövendő nagy napokról...~"Leszen
668 16 | Kivánatos, de angyalom!~Ha elkárhoznám szűz öledben,~Jobb lenne,
669 11, 1 | eltévedt anya!~Hősök szülője, elkerített~A sok hazudozó banya!~ A
670 29 | UTÁN ~Mi hátra volt még, elkövetkezett.~E földi létben gyász sorunk
671 20 | keresztfáról,~S ujra egyszer elkorbácsol~Templomábul titeket.~ -
672 7, 29| kacagván szünetlen,~Mért hogy ellenében még az is tehetlen,~Mert
673 7, 28| Hogy siromon békén kacagjon ellenem?...~Ha követve magas fényetek
674 23 | mindig nagyot.~Közelre várni ellenségidet,~S a saját fegyverével verni
675 23 | készakarva.~Fölbátorodni az ellent hagyod,~Diadalod hogy lenne
676 11, 1 | Te hagytad cserbe azokat.~Ellökted őket, s felölelted,~Akik
677 7, 32| Lelkét betölti borzalommal;~Elméje, sebtelt szive fájdul,~És
678 7, 32| varázsoltan;~S én majdan ujra elmélyedve~Az egykor gyilkos szép szemekbe,~
679 28 | förtelmek helyéről~Nem tudok elmenni valahára!~Ide vagyok én
680 7, 32| És ajkadon lebeg, hogy elmondd;~S holdfénykarod kitárva
681 7, 9 | én megáldlak téged.~(Csak elmondom, hogy mi sors ér~Vágyaid
682 21 | a sírban sem enyész el.~ Elmosódik emlékünkben~Minden bölcs
683 30 | ami megvolt,~- Hisz végre elmúl minden egykor, -~De el nem
684 7, 13| csókolni!~ Mit nekem e rövid~Elmulandó élet?~Örökkévalóság!~Amit
685 28 | szemekkel, elmerengve~Képein az elmulandóságnak.~ Ott lehetnék én jó társaságban.~
686 27 | EMLÉKSOROK ~Elmulni ily pillangó lét után!~Eltünni
687 16 | e világon,~Mi itt örökre elmuló.~ Odadnék én jó szivvel
688 7, 32| sugja vándor felhő,~Hogy ami elmult, vissza nem jő:~ Majd éjfelenkint,
689 23 | magasztos cél nem lelkesít,~Élned tovább vajh érdemes-e itt?~
690 25 | A szolgabírók rémmesében élnek,~Mágnás nem áll fölötte
691 14 | Ha illatos, ábrándos éjen~Elnézem a sok csillagot;~Merengve
692 8 | csuklik immár...~S ha az álom elnyomott,~S mi is alszunk, boldog
693 7, 32| fehér szűz a zárda tornyán,~Előjön a hold, s meg-megállva,~
694 7, 30| uralkodik csak;~Te szellemek, élők felett.~ Te szép vagy, édes,
695 23 | azok javára dől el,~Kik előkészitették jól a rőffel.~ De hát ha
696 23 | veszély, halál van,~Te jársz elől, dicsőséget, hatalmat~Szerezve
697 7, 26| Mintha erdőn járnék, éjjel;~Előlem futnának a fák,~És csak
698 7, 30| szépséged csodája~Még rajtad, élőn, elenyész.~Arcod tündöklő
699 18 | föld alattunk,~Vagy magunk előrehajtunk?~Hol vagyunk most, a pokolban?~
700 7, 30| Benned remekké egyesül,~Eloszlik, mint felhő az égen,~Örökre
701 29 | Utolszor, egyszer még, a - sír előtt.~Hittem, hogy lesz idő,
702 17 | lelkem eddig félve sejtett,~Előttem áll a nagy titok,~Hogy csak
703 7, 28| Mesének, - maradjon az titok előttök.~Ne lássák a sugárt - még
704 8 | VIRRASZTÓK ~Itt a nagy halott előttünk,~Kiterítve mereven.~A hideg,
705 17 | itt~Csak az a perc, mely elrepült;~A bimbó, mely nekem ki
706 24 | végre, nem lehetlen, mások~Elrettenhetnének példámon,~ Hogy ugy eresztesz
707 23 | özvegy utfelen,~Mert harcban elrongyollot, meztelen,~Felöltöztetni
708 29 | pillanat,~Mint oceánból elsülyedt sziget;~És látom ujra ifju
709 19 | el nem lobbant láng,~Az elszalasztott meddő óra~Nem fordul itten
710 7, 21| eszedbe én.~ Ha gyémántod mind elszórtad,~S megátkoztad mindazokkal,~
711 1, 1 | Elfeledél sokat, sokat eltagadál,~Hogyan bocsátana meg istened?!~
712 7, 28| 28 ~Eltakartam képed, mint kit elitéltem~
713 7, 19| Ott a szél, a madár~Dalod eltanulja -~Szivemnek nem ismert~Halhatatlan
714 20 | nagyobbak, erősebbek~Tőled eltaszítanak.~Álomporral hintegetnek,~
715 7, 19| hagyom - isten ments -~Hogy eltemessétek.~Élni fog bánatom,~Mint
716 20 | éhes, prédaleső~Banda élve eltemet.~ Még azt mondják, hazudozzák,~
717 11, 1 | boldogtalan hon!~Bukott hölgy, eltévedt anya!~Hősök szülője, elkerített~
718 25 | Cortez Nándor, multunk~Hajóit eltökélten fölgyujtottuk,~Hogy itt
719 7, 30| te elmulsz mindörökkön,~Eltörlöd a lét bűneit.~ És nem marad
720 30 | el akkor fénydus képed!~Eltört a kis tükör, amelyben~Magadat
721 26 | beleszédül,~Mig az óra letelik.~ Eltünődöm, e dologban~Mi lehet a cél,
722 25 | ereklye már az ősi cégér.~Eltünt: uj diszbe öltözött a puszta,~
723 7, 30| tökélyest,~Kit ragyogásod elvakít?~ S mégis, ha nálamnál is
724 7, 28| véve a parancsot.~Napja elvakitott! - oh én nehéz vétkem:~Nálad
725 7, 30| mulandó, minden~Csak ismétlés, elváltozás.~Mi jó, nemes, föntartja
726 7, 21| hideg vagy,~Mig szivem érted elvérez;~De hiába áldanálak:~Hogy
727 2 | Kiábrándult és szánja estedet.~Elvész a hir és dicsőség, amit~
728 30 | nincsen ifjusága.~ S nem elveszitni, ami megvolt,~- Hisz végre
729 29 | Tekintetünkben hajh! nem az elvesztett -~Az el nem nyert éden fájdalma
730 2 | Hisz külszin az, mi nektek élvet ád -~De ne mondjátok a világnak
731 5, 1 | Volna e világ valóban oly~Elvetemült, bűnökkel teli:~Mi magas,
732 5, 2 | mi bajunk,~Csak ugy lehet elviselni,~Hogy magunk rá - kacagunk.~
733 7, 19| embernyom~A füvet nem érte,~Elviszem meghalni~Erdő közepére.~
734 3 | erős a dohány.)~ Gyakran elzavartak s a gyepen~Eldobatták a
735 7, 28| haragom kivégzett.~Gyarló emberboszu igaz istenségen!~Hogy örökké
736 7, 29| ért.~ Nem gyűlölöm én az embereket, nem, nem!~(Vajha okom volna,
737 2 | csupán divatnak mondhatók~Az emberiség szent küzdelmei.~Csak gunyoljátok
738 7, 30| élik ezredévek,~Használják embermilliók.~ Csak bübájod, mi mindezeknél~
739 7, 28| Akármerre jársz-kelsz, csak embernek néznek. -~Imádhatja benned
740 7, 19| hallani fogjátok.~ Ahol még embernyom~A füvet nem érte,~Elviszem
741 7, 30| önző világot;~Marcangolj embersziveket.~Nevetik a mulandóságot,~
742 7, 29| Jólesik, ha látom ujjongni az embert,~Kit a végzet ugyis annyi
743 7, 29| Ugy választja ketté az embervilágot~Közöttem iszonyú változhatlan
744 27 | mulandó, koldus vagy király,~Emeld föl és hordd magasan fejed!~
745 7, 11| tiéd a győzelem;~Büszkén emelem föl még fejem.~ Élj örömben,
746 19 | sirkertekből~Holt halavány emelkednek föl;~Kik, mert e földön
747 7, 5 | dicsőség, hatalom;~Csak mulass emésztő kinomon.~Kegyetlen fény
748 7, 32| szivedben,~Talán csak ugy az emlékedben...~És tépelődöl, hogy mi
749 7, 28| még megirigyelnék! -~A te emlékedet - mely engem éghez köt.~
750 7, 30| nemes, föntartja itt lenn~Emlékezés, utánozás.~ Mi vagyok én
751 3 | hozzám minden bokor alól~Emlékezet madara dalol.~ És a kis
752 29 | senki más;~Csodákat mivel emlékezetem.~A multból fölmerül egy
753 7, 28| képed, mint kit elitéltem~S emlékezetemből haragom kivégzett.~Gyarló
754 7, 9 | multban vigaszt és~Ne találj emlékezetre."~ "Ohajts örök életet,
755 7, 32| megjelenni közeledben,~Merengve, emlékezve, szótlan,~A messze multba
756 7, 21| közel, sem a távol:~ Akkor emlékezz rám! s jőjj el~Ahová engem
757 27 | EMLÉKSOROK ~Elmulni ily pillangó lét
758 21 | ostromoltok~ Pár rimelt sorért, emlékül,~Fehér könyvetekbe irva.~
759 21 | sem enyész el.~ Elmosódik emlékünkben~Minden bölcs irásunk, tettünk;~
760 25 | Kerületek-körökről szól az ének,~Melynek közérdekűleg mért
761 21 | dobbanása?~A költő csak énekeljen,~És a mennyet soh'se lássa?~
762 8 | a nemzetség,~Ha sirunk, énekelünk.~ Már maholnap ez se kell
763 14 | e szép világ, mely itten~Énértem, kedvemért forog.~Én vagyok
764 7, 7 | kristálytengerben.~ Napvilágom, kelj föl énfölém!~Nézd magadat lelkem tűkörén.~
765 23 | várbástyát~- Soha világ nem látta ennek mását -~Ököllel ostromoltál
766 1, 2 | föld szinpadán!~Rosszabb ennél... mert nincsen életed,~
767 7, 27| pillangók és a - legyek...~És ennyi szerelem, gyönyör közt~Csak
768 7, 10| én szép szeretőm~Kiadott énrajtam.~Könyörülő halál,~Könyörülj
769 20 | Osztoznak ruháidon.~"Ez az enyém, ez a tied"~S e fölött hogy
770 21 | szikra~Még a sírban sem enyész el.~ Elmosódik emlékünkben~
771 7, 29| haljunk meg nyugodtan, ha enyészet int...~ - Ah, de mind nem
772 7, 14| Balzsama a sírnak,~Mely az enyészettel~Egy perc üdve alatt~Mindent
773 7, 29| panaszok,~Melyeket bús szivök enyhe siralmával,~Könyeik áldásos
774 12 | völgy ölében,~Sűrü árnyak enyhelyében;~ Oh milyen jó volna ottan,~
775 3 | Lettem annak fő-fő tolvaja.~ Enyhelyen a méhes amoda;~Ott készült
776 7, 28| fájdalma nyujt csak egy kis enyhet.~Leégett hiuság hamva homlokomon,~
777 30 | megcsaltak,~Keserüségem enyhitetted.~Felhőimet megaranyoztad.~
778 7, 29| tiédet,~Értem én is, te is az enyimet érted;~Folyjanak hát egybe
779 7, 3 | szélére...~ Ne fürkészd baját, epéjét.~Kétségbeejt a sötétség - ~
780 30 | föld! Van sok jó itten.~Egy epreért a zöld vágásnak~Nagy istenek
781 7, 15| Ahol egykor a vidámság~Édes epret szedett volna,~Kérlelhetlen
782 7, 4 | El nem gondolhatom,~Mivel érdemeltem;~Csak szenvedtem eddig~Ebben
783 23 | lelkesít,~Élned tovább vajh érdemes-e itt?~Benépesiti a vadon
784 28 | elhagyatva.~ ...Lombos erdők ábrándos homálya,~Áhitatra
785 30 | Te úgy néztél rám, bármi ére,~Mint édesanya az ölében~
786 23 | ingerli mindenképen,~Ki ereje - méltóságérzetében~Oda
787 14 | féreg;~Azt gondolom, az égig érek,~S uram bocsá! - isten vagyok!~
788 25 | dicsőségér';~Csak szent ereklye már az ősi cégér.~Eltünt:
789 5, 1 | hidd,~Hogy ne volna párod erényben.~Meg ne állj sötétült utadon,~
790 23 | fegyelmezett nagy sokaság,~ Hangyák erénye, munka, szorgalom.~Kalmár
791 23 | fordult idő, világ.~Mi ős erényed volt, az most hibád.~Vérmes
792 24 | Elrettenhetnének példámon,~ Hogy ugy eresztesz el magadtól,~Mint gazdag
793 18 | mélységbe?~ Most a sikra eresztettünk.~Mi robog, zúg el mellettünk,~
794 7, 14| Sírba koporsónkat~Szeliden eresztő.~ Szerelem - örök nap,~Öröme
795 3 | szép gyermekkorom,~Hol mi éretlen s tilos vala,~Lettem annak
796 7, 21| hiába áldanálak:~Hogy azt érezd, ami érez.~Mégis, ha áldásom
797 7, 21| Oh, pedig áldásom fogna,~Érezem, hogy fogna rajtad.~Minden
798 7, 25| lelkem,~Mert nagy hatalmad érezi.~ Téged szeretlek én, imádlak,~
799 7, 32| sejtésen,~Gondolsz magast, érezve mélyen;~ Ha végre hosszu
800 7, 9 | körülted boldogságot,~S érezz gúnyt magadra benne.~Keress
801 7, 28| földi nemzedéknek~Föl nem éri tündér látományom báját.~
802 7, 9 | lángért lángol,~Hideg kigyó érintsen meg.~Ne gyötörjön féltés
803 7, 9 | Vágyaid ha mind beteltek.)~ "Érjen annyi jó szerencse,~Hogy
804 1, 1 | jelennek az idő,~Melly a bünt - erkölccsé változtatá!~ S én e borus
805 1, 1 | mult, ha egyszer vétkezett,~Erkölccsel azt százszor kipótolá;~De
806 25 | rend szalagja:~A szellem és erkölcs fensége adja;~ Ha mint megannyi
807 7, 25| Szeretlek, mert bár el nem érlek,~Tégedet látlak mindenütt:~
808 7, 29| lehetlennek hiszek, ez üdv érne:~Borulnék az első ember
809 30 | minden egykor, -~De el nem érni a legfőbb jót,~Ez itten
810 7, 3 | sem adsz ingyen semmit;~Ernyőd ára: kigyó, méreg...~ -
811 7, 29| változhatlan átok,~Melyen semmi égi erő nem segít.~ Mert e nagy
812 20 | másért,~Szolgai liberiáért -~Erőd óriási, nagy!~ Önjavadra
813 23 | többi népek,~A hiresebb, erősebb, rátartóbbak,~Kik mindazáltal
814 20 | fenyeget.~ A nagyobbak, erősebbek~Tőled eltaszítanak.~Álomporral
815 29 | óriás,~Hozzá az ég adott erőt nekem.~Én látok itt olyant,
816 1, 2 | beszédek és szavak,...~Erőtlen keblek jó fohászai,...~Hazafi
817 7, 29| panaszom, mondd el a tiédet,~Értem én is, te is az enyimet
818 7, 30| fognak,~S imádnak bár, nem értenek.~ Elmulsz, eláradsz a mindenben.~
819 29 | méltatlan vadakra~Pazaroltál nem értett kincseket;~Én, a hideg bálvány
820 23 | nyelvén szólnod nem szabad!~Érthetlen, természettelen világ!~Ilyet
821 7, 28| addig boldog,~Ameddig nem érti fájó gondolatom,~Ameddig
822 25 | itt ez uj világot, melyhöz értünk,~Meghóditjuk, de vissza
823 7, 32| a tengerben;~És csak azt érzed a szivedben,~És mind azt
824 5, 1 | Legyen őrzött, szent ez érzelem!~Boldogságod drága gyöngye
825 1, 2 | hová~Arcodról a szemérem érzete?~Hová fér el kevély szakálladon~
826 7, 31| gonosz sejtelemtűl~Integetve, esdekelve~Rémült angyalarc meredne;~
827 23 | anyát,~Ki szégyenkezve, esdve néz reád,~Mint kéregető
828 18 | szirttorokban.~Vagy talán csak víz esése~Bérc öléből a mélységbe?~
829 23 | messze, mutogatja,~Hogyan esett remek lövése rajta?~ Világbíró
830 25 | ferblikártya,~És - tisztesség nem eshetik kimondva -~Rojtos gatya...
831 5, 1 | énnekem.~Ami a gyöngék közt esküszó,~Legyen az közöttünk sejtelem.~
832 23 | letenyerel.~Egy pofonátul tízen esnek el.~Van, aki megmered tekintetétül;~
833 23 | zúgva a gép orgonája~Arany esőt hullajt alá a tájra...~Ah
834 26 | gond nélkül~Váltakoznak, éspedig~Többnyire mind beleszédül,~
835 2 | föld~Kiábrándult és szánja estedet.~Elvész a hir és dicsőség,
836 20 | igazán?~ A csatában el nem estél,~Csak leraktad fegyvered.~
837 3 | rét, hol forró nap alatt~Estig öldöstem darázsokat.~Egy
838 23 | tekintetétül;~Legokosabb, ki elfut esze nélkül,~És valahol, valami
839 7, 21| most te engem:~Akkor jussak eszedbe én.~ Ha gyémántod mind elszórtad,~
840 17 | Egyszerre mind átérezem.~Eszembe jut majd minden átok,~Mind,
841 11, 1 | vissza nem hoz semmi sem! -~Eszeveszetten odadobtad~A szabadulás perciben!~
842 20 | mint az isten,~Kinek testét eszik itten,~És a papja mind kövér.~
843 14 | a tejút, körültem~Csak eszköz, ékszer, butorok...~ ...
844 7, 30| semmi rólad,~Csak dalomban eszméd, neved.~De, mint az istent,
845 7, 30| tarack.~Istenről, ördögről, eszményben~A rege képeket maraszt.~
846 7, 3 | Nézd a jégfelhőt az égen:~Észrevétlen hideg árnya~Halványan száll
847 12 | És azután, utóvégre,~Észrevétlenül, megérve,~Lehullani önmagától,~
848 8 | Haszontalan minden bánat!~Hajrá, étel, dal, ital!"~ Ilyen szelet
849 24 | gazdasszonynak.~Frankfurtiakban ettem kócot.~Amellyel puskát tisztitottak.~
850 16 | maradandót nyerhetek,~Szép Éva! csak e földi édent~Veszithetném
851 18 | élet!~Hogy szorulnak percbe évek!~ Hallga, hóha! most megállunk.~
852 22 | hamuözönből~Álmélkodó késő évezredek,~Találnak ott - s majd rám
853 7, 29| Szerencsétleneknek hogy vallják magokat~Ezek az egyforma többi emberek.~
854 17 | látom,~Mi bú, öröm van itt ezen~S az ismeretlen tulvilágon:~
855 3 | méze volt~Mindegyiknek, és ezért lakolt.~ A sövénynél sátoros
856 7, 30| örökkévalók.~Olcsóság: élik ezredévek,~Használják embermilliók.~
857 7, 8 | ohajtlak, mert szeretlek,~Ezzel átkoztál meg engem?... ~
858 7, 15| erdő! nem marad-e~Égett fádnak egy zöld ága,~Hol egy madár
859 5, 2 | Forró vulkán a mi szivünk,~Fagyos hóhegy a fejünk.~Jaj a földnek,
860 7, 21| nevet és gúnyol a fény,~Fagyosan, mint most te engem:~Akkor
861 7, 29| mégis ugy irígyelek.~ Azok a fájdalmak, a kinszenvedések,~Miket
862 7, 28| Oh mert bármi nagy is fájdalmam utánad,~Vigasztal, hogy
863 7, 32| borzalommal;~Elméje, sebtelt szive fájdul,~És könye sűrűn megered,
864 7, 30| nézek elmerengve rád:~ Mint fáklyaillat temetőből,~Egy gondolat
865 29 | sötét erdő alatt,~Amig a fákról nagy, nehéz könnycseppek~
866 9 | kerék.~Lett gunyám, megevő falatom.~Bezzeg öljt kiált a csőcselék,~
867 7, 12| szél.~Fogy a sugár, hull a falevél.~ Honnan e bús hangok, mely
868 7, 31| Haragosan villámolna;~Virágok és falevelek~Ijedtökben reszketnének;~
869 7, 32| éjen,~Hallsz lépteket a falevélen,~Halott alaktalan bus árnyak~-
870 7, 27| gólya~És föllármázzák a falut.~Majd verni kezd az erdő
871 7, 12| ingatják,~Mint a szél a fának sudarát.~ Ide hamar azt
872 26 | most mind ráér,~Lovagol faparipán.~ Alakok vigan, gond nélkül~
873 8 | ijeszt...~Dalunk is már egyre fárad,~Alig ad még bátorságot...~
874 7, 3 | Kiszenvedve, tévedésben~Fáradottan itt bevárom.~ Adtál mézet,
875 11, 1 | És elcserélted özvegy fátylad,~Mit tisztelet, dics övezett,~
876 7, 25| fölfoghatlan vagy;~Bűvös-bájos fátyol föd el.~Szeretlek, mert
877 9 | sem éltem egészen hiába:~Fáztam és koplaltam eleget.~Szenvedésim
878 7, 27| házeresz.~ Majd eljön a víg fecske, gólya~És föllármázzák a
879 23 | vitézség dönti a csatát:~Géppé fegyelmezett nagy sokaság,~ Hangyák erénye,
880 24 | inséges volt a kosztod,~Mint fegyencházi gazdasszonynak.~Frankfurtiakban
881 20 | nem estél,~Csak leraktad fegyvered.~Jó sokáig szenderegtél;~
882 23 | ellenségidet,~S a saját fegyverével verni meg.~Hát munka kell
883 23 | puszta kézzel, készületlen,~- Fegyvert, ugy mondád, azt hoz majd
884 27 | Emeld föl és hordd magasan fejed!~Hős vagy, fenséges, mind,
885 7, 12| nevet -~Egybe szétveti a fejemet.~ Most megint oly csöndes
886 13 | Versenyt kacérkodik, ragyog,~Fejemre szórja sugarát;~Azért még
887 7, 32| liliom megcsapva~Szomoruan fejét lehajtja;~A nagy, döbbentő
888 7, 3 | vigyázz - elejbe.~ Meg nem fejti soha senki,~Amit e szörny
889 5, 2 | szivünk,~Fagyos hóhegy a fejünk.~Jaj a földnek, ha kitörnénk;~
890 23 | csapatja körülállva~Rettentő fekhelyét rezgő inakkal,~Gunyolja,
891 7, 3 | nagyobb annál:~A lelkemen fekvő átok...~ Ne kutass, ne nézz
892 23 | Megannyi templommá avatni fel,~Hol messze zúgva a gép
893 1, 1 | ifjuságnak vége, megöregedél...~Fél lábbal a sírban... vagy
894 7, 32| Lombkarjai a gyászfüzeknek~Feléd hívólag integetnek;~Ásitozó
895 7, 28| rajtam magad - megalázva!~Feledd el sértésem, törd nemes
896 20 | dicsőségedről,~Legalább a feledéstől~Megmentem hired, neved...~
897 21 | irásunk, tettünk;~Csak az óra feledhetlen,~Amelyben - elfeledkeztünk...~
898 7, 30| Meríts ki minden örömöt.~Feledj, élj, csak ne gondolkozzál,~
899 7, 30| ifjodik egyszerre meg;~El nem feledkezik magáról,~S nem örökíti kellemed!~
900 7, 30| kezdelek nagyon.~ Mindent felejtek; megbocsátom,~Hogy elhamvasztod
901 20 | örjöngő~Sikolyával költelek.~Félek, minden órán késő...~Kapzsi,
902 23 | állna ellen.~Világhires, félelmes rohamod~Egyszerre lép át
903 15 | fényes üstökös; uszálya~Az ég felétől le a földre ér.~Mondják,
904 7, 30| csak;~Te szellemek, élők felett.~ Te szép vagy, édes, mondhatatlan;~
905 17 | történt s ami nem;~Mely felgyujtotta a világot,~Mást üdvözitvén,
906 30 | Keserüségem enyhitetted.~Felhőimet megaranyoztad.~Egedet én
907 12 | napsugárban,~Nézni illanó felhőkbe,~Mult időkbe, jövendőkbe...~
908 5, 2 | se nem él.~A viharban, a felhőkben,~A felzúdult tengeren~Hallják
909 7, 32| borúból,~Nagy, tarjagos felhőknek ormán,~Mint fehér szűz a
910 8 | merjük mondani.~A holt szeme félig nyitva;~Hátha meg nem volna
911 4 | mint ott~Ég, föld közt, a fellegekben?~ 1854 ~~
912 29 | Elcsöndesült nagy tornyos fellegen,~És néz alá a méla éjszakán~
913 11, 1 | azokat.~Ellökted őket, s felölelted,~Akik szerezték gyászodat.~
914 23 | elrongyollot, meztelen,~Felöltöztetni uj divat szerint,~Hogy irigyen
915 12 | vadonban,~A csalános iharosban,~Félreeső völgy ölében,~Sűrü árnyak
916 23 | rohamod~Egyszerre lép át egy félszázadot.~Kit el nem öltek karddal
917 7, 28| Amelynek forrását bűnbánat feltörte,~Elfojtott könyeim, hulljatok
918 7, 9 | gyötörjön féltés másért,~Féltsd magadat, gyúlt szivedet."~ "
919 17 | igen".~ Mit lelkem eddig félve sejtett,~Előttem áll a nagy
920 5, 2 | viharban, a felhőkben,~A felzúdult tengeren~Hallják a mi hangunkat,
921 7, 30| lét bűneit.~ És nem marad fen semmi rólad,~Csak dalomban
922 7, 30| Csak szépségedről nem marad fenn~Megközelítő fogalom!~ Shakspere,
923 25 | szalagja:~A szellem és erkölcs fensége adja;~ Ha mint megannyi
924 30 | Halott, csak szabadban, fényárban...~ Van fájdalom a gondolatban:~
925 8 | csillag:~Bolygó fény - vagy fénybogár!~ És csak oly csöndes ne
926 30 | fölséges égen~Takard el akkor fénydus képed!~Eltört a kis tükör,
927 25 | puszta,~Szebb délibáb - jólét fényébe uszva:~Kinvallató pandur
928 20 | csalódás, hogy hiába!~Őrüléssel fenyeget.~ A nagyobbak, erősebbek~
929 16 | veled...~ Az üdv az örök fényességben~Kivánatos, de angyalom!~
930 7, 28| ellenem?...~Ha követve magas fényetek intésit~Én e lomban, sárban
931 15 | sohase tér.~ Csillagvilágok fénylő táborán át~A végtelenséggel
932 7, 30| ifjabb a világ.~Hőbb a sugár, fénylőbb a harmat,~Illatosabb lesz
933 4 | le egy örökzöld,~Ringató fenyőbokorba,~Hol fölöttem tölgycsoportnak~
934 7, 30| verseng veled a nap,~Pazarol fényt, meleget;~Holt rétegen uralkodik
935 14 | vagyok!~E ragyogó napok fényteste~Mily óriási, szertelen.~
936 1, 2 | a szemérem érzete?~Hová fér el kevély szakálladon~A
937 25 | sátra,~Nemesség bibliája: ferblikártya,~És - tisztesség nem eshetik
938 14 | Csigává törpülök ijedten;~Féreggé őrl a gondolat:~Mi ez a
939 7, 28| mézet,~Szégyenkínja mégis férfiszivben oly nagy,~Minőt az magára
940 23 | Bakonynak~Hol most bün, inség férgei bolyongnak,~Fésülve, mosva,
941 11, 1 | keblet, mely tejével táplált,~Fertőzi undok idegen;~S ne fussak
942 7, 30| Hogy örökítse alakod.~Ki festené való szinekben~Verőfényével
943 15 | képe,~Sugár ecset, mely festi végzetem,~Akárhová mégysz
944 24 | földi édenből enyim csak~Ugy festve volt s azt - megfizettem.~
945 23 | inség férgei bolyongnak,~Fésülve, mosva, kivasalva szépen,~-
946 7, 15| Ezer a sikoltás, a jaj.~Fészke fölött vijjog, rí a~Kétségbeesett
947 1, 1 | én e borus honnak oly hű fia vagyok!~S én a hazát, e
948 7, 15| átkozott tevéled!~ Erdő, erdő! fiatal szép~Égő erdő, hamvadozó!~
949 21 | nélkül~Mire jó e száraz firka?~Mi rimelne össze szebben~
950 8 | maradt ránk dús örökség;~Fizet minket a nemzetség,~Ha sirunk,
951 1, 2 | szerezték a hazát,~E honért nem fizetni - tenni kell!~ Oh hon, legszerencsétlenebb
952 3 | tilos vala,~Lettem annak fő-fő tolvaja.~ Enyhelyen a méhes
953 11, 1 | undok idegen;~S ne fussak a födél alól, mely~Szégyent, gyalázatot
954 9 | öljt kiált a csőcselék,~Fölakad a kenyér torkomon.~Akik
955 20 | Oltárodon elégettem;~Mindenem föláldozám.~ Jutalmul mást nem kivánva:~
956 23 | El-elmaradsz, megkésel készakarva.~Fölbátorodni az ellent hagyod,~Diadalod
957 7, 30| Maga a rosz, selejtes földben,~Kiirthatlan, mint a tarack.~
958 4 | Körülöttem születnének~Földet ingató villámok,~Még föl
959 22 | rám ismernek erről -~Egy fölemelt főt s egy üres kezet!...~
960 23 | Te egymagad azt onnan fölemelted,~Mezetlen, puszta kézzel,
961 7, 30| halhatatlan egyetemben~Mindent fölérő áldozat!~ Tán mert irígyed
962 7, 25| vagyok!~ Szeretlek, mert fölfoghatlan vagy;~Bűvös-bájos fátyol
963 25 | multunk~Hajóit eltökélten fölgyujtottuk,~Hogy itt ez uj világot,
964 7, 12| szilajabb...~Majd sikoltva fölkacag, nevet -~Egybe szétveti
965 13 | Montblanc örök hava, ha túl~A fölkelő nap megjelen...~ 1876 ~~
966 11, 2 | ősök, a nagyok, dicsők,~Fölkeltek sirjaikbul, és~Most szerteszét
967 23 | dobták,~S vészkiáltásaikkal fölkeltettek -~Te egymagad azt onnan
968 7, 27| eljön a víg fecske, gólya~És föllármázzák a falut.~Majd verni kezd
969 7, 30| mint felhő az égen,~Örökre föllelhetlenül.~ Ledőlt bár, él a képzeletben~
970 3 | napvilágra jött,~Kaptam aztán fölöstökömöt.~ Ott a rét, hol forró nap
971 25 | rémmesében élnek,~Mágnás nem áll fölötte a törvénynek;~Az árvapénztárnok
972 22 | Megsiketűl a lelkiismeret.~A cég föloszlik; im végeladóban~Árverelik
973 23 | Én nemzetem, napod még fölragyog.~Nem tudsz te tenni, csak
974 18 | a rengetegnek~Álmaikból fölrezzennek.~És a csöndes erdőn a fák~
975 18 | barlang szája horkan.~Csattog, fölsikolt a sárkány,~Tarjagos füstfelleget
976 7, 15| látvány.~Szikrafényes füstje fölszáll,~Magasan, mint a szivárvány;~
977 4 | Tömlöctartó lehetett az~Aki a sírt föltalálta;~Vak sötétség kedvelője,~
978 7, 28| istenségen!~Hogy örökké éljen - föltámad emléked.~Hiábavalóság alakoskodásom.~
979 24 | a holtak~Egy pillanatra föltámadnak,~Ihattam rendszerint csak
980 22 | hazudik nagyobbat?" E sivár~Föltétel a kikiáltási ár.~ Föl és
981 7, 30| hódol minden~Kész örömest, föltétlenül.~ Hiába verseng veled a
982 7, 30| isten alkotód, ki benned~Fölülmulá egyszer magát,~Nem szán
983 23 | zsibvásáron,~Megveszi a bőrét fölvert nagy áron~A rettegett, a
984 6 | szól a tornyon:~Üt az óra, fönn a horgony;~Menni kell -
985 7, 30| remek volt,~Emléke, nyoma fönnmarad.~Ki mi nagyot tett, szépet
986 7, 30| elváltozás.~Mi jó, nemes, föntartja itt lenn~Emlékezés, utánozás.~
987 30 | éjszakánkint~Szűz csillagok förödni járnak.~ Te nekem a tündérországot~
988 28 | MESSZE INNEN! ~Oh hogy én e förtelmek helyéről~Nem tudok elmenni
989 7, 30| nem marad fenn~Megközelítő fogalom!~ Shakspere, Homér lángszellemének~
990 25 | megfogadja,~Törvénynek általános foganatja;~A szolgabírók rémmesében
991 23 | nem öltek karddal óriások,~Fogd meg sörényen a kapát, az
992 7, 7 | vesd meg a sarat,~Mely nem fogja föl a sugarat! ~
993 7, 19| mint a rémet,~S hallani fogjátok.~ Ahol még embernyom~A füvet
994 29 | megváltam,~Imába, dalba foglalt szerelem~Örökkévalósága
995 7, 30| mint az istent, föl nem fognak,~S imádnak bár, nem értenek.~
996 23 | a lovast kergetted,~Te fogtad el, akik bekeritettek.~És
997 18 | danolnak.~Emberek nyeregbe fogták,~Nézzed - imhol lovagolják..."~
998 24 | semmiképpen.~Azért ki mégse fogtál rajtam:~Nem renditettél
999 7, 30| visszatérsz.~Majd látni fogunk részeidben;~Egészben, ah,
1000 10 | se hiszik el.~Mindegyre fogynak a hivek.~Nincs mért keressen
|