10-dalka | dalod-fogyn | fohas-kapta | kapva-megvi | megy-ringa | ringv-tunod | tuz-zugva
Poem, Strophe
1001 1, 2 | szavak,...~Erőtlen keblek jó fohászai,...~Hazafi száj és honvédő
1002 8 | csöndes ne volna!~De ez ugy fojt, ugy ijeszt...~Dalunk is
1003 7, 8 | Táncol és forog körülted."~ "Fojtogasd el minden üdvöd,~S ha tudod,
1004 7, 28| Megátkozván rajt' az olthatatlan foltot?~Hogy e folt lángjától őrült
1005 7, 29| te is az enyimet érted;~Folyjanak hát egybe rokon könyeink.~
1006 29 | cserél bennünk a fájdalom;~És folyni látom, majd ha már késő
1007 28 | bünversenyben,~S nincs hitem fordítni e világon.~ Mire várni itt? -
1008 19 | elszalasztott meddő óra~Nem fordul itten vissza jóra;~Csak
1009 26 | Az idő, mint e nagy orsó,~Forg, de nem halad tova.~A jelen
1010 15 | végtelenséggel versenyt rohan.~Forogni körbe nem tud, nem akar,
1011 1, 2 | De én szeretlek. Bennem forr a vér~Megvívni sorsod ördögeivel...~
1012 7, 28| álljon az oltáron.~Amelynek forrását bűnbánat feltörte,~Elfojtott
1013 7, 1 | nem - szeretsz-e valaha?~Forró-é a nap keble, vagy csupán~
1014 7, 3 | most lelkem mélyére;~Ha forrong, ha zúg a tűzhegy,~Vigyázz,
1015 22 | ismernek erről -~Egy fölemelt főt s egy üres kezet!...~ 1887 ~~
1016 25 | gouvernantenak;~Csikós mulat vasárnap frakkot öltve,~Utolsó antisémita
1017 2 | bámulásától nem szólhatok.~Oh franciák országa, teneked~Volt szánva
1018 2 | FRANCIAORSZÁGNAK ~Oh napnyugot hazája! mily
1019 24 | fegyencházi gazdasszonynak.~Frankfurtiakban ettem kócot.~Amellyel puskát
1020 7, 21| hallgasd ott, mit suttog a fű:~Szerettelek, szerettelek. ~
1021 7, 25| Tégedet látlak mindenütt:~Fűben, virágban, a harmatban,~
1022 18 | sötéttel küzdve langal~Végig a függő bazaltfal.~ Mintha régi
1023 7, 3 | nem menj szélére...~ Ne fürkészd baját, epéjét.~Kétségbeejt
1024 30 | kimondhatatlan.~De savanyu fürt, ha a róka~Szegény és módja
1025 3 | méhek reám~(Nagy volt a füst, erős a dohány.)~ Gyakran
1026 7, 15| szivárvány;~ És a fojtó füstborúban~Ezer a sikoltás, a jaj.~
1027 18 | fölsikolt a sárkány,~Tarjagos füstfelleget hány.~Rajzik a szállongó
1028 7, 15| ritka látvány.~Szikrafényes füstje fölszáll,~Magasan, mint
1029 18 | bazaltfal.~ Mintha régi füstös képek~Alakjai élednének...~
1030 7, 19| fogjátok.~ Ahol még embernyom~A füvet nem érte,~Elviszem meghalni~
1031 23 | meg.~Hát munka kell csak? furfang, lelemény?~Csodát mivelsz
1032 11, 1 | Fertőzi undok idegen;~S ne fussak a födél alól, mely~Szégyent,
1033 7, 26| erdőn járnék, éjjel;~Előlem futnának a fák,~És csak egy csillagot
1034 28 | immár késő is belátnom...~Futni kedvem nincs e bünversenyben,~
1035 25 | uszva:~Kinvallató pandur s futó betyár~Helyén sürűn a mozdony
1036 7, 31| ember, állat~Szédelegve futosnának,~Kézkulcsolva, nyöszörögve;~
1037 23 | Dologra is, ha ember kell a gáton,~Te légy az első az egész
1038 25 | eshetik kimondva -~Rojtos gatya... kerülnek muzeumba:~Akkor
1039 22 | Szemlélni, hogy réműl a gyáva gaz!~Diadalom, ha ők mindannyian~
1040 24 | eresztesz el magadtól,~Mint gazdag ház fukar gazdája,~Ki a
1041 30 | Az élet adva uzsorára.~A gazdagé a jóbul minden.~Szegénynek
1042 24 | magadtól,~Mint gazdag ház fukar gazdája,~Ki a szegény utast még
1043 24 | kosztod,~Mint fegyencházi gazdasszonynak.~Frankfurtiakban ettem kócot.~
1044 10 | sem;~Mézharmat csillog a gazon.~A habok oly halkan susognak,~
1045 23 | fel,~Hol messze zúgva a gép orgonája~Arany esőt hullajt
1046 26 | mulat.~A ligetben, forgó gépen~Hogy üli meg a lovat.~Pörg
1047 23 | vitézség dönti a csatát:~Géppé fegyelmezett nagy sokaság,~
1048 7 | GINA EMLÉKE ~
1049 17 | UTOLSÓ DAL, GINÁHOZ ~Ha eljövend a búcsuóra,~
1050 18 | Hova lettek a tündérek?~Gnómok, rémek, gyiksárkányok,~Óriások,
1051 5, 1 | szél elhord, mit pajkosok~Göröngyökkel, sárral dobálnak.~ Hidd,
1052 28 | egyenes jámborság.~Kerge gőg, hitványság összefogva,~
1053 7, 27| Majd eljön a víg fecske, gólya~És föllármázzák a falut.~
1054 23 | puska, dárda, vas,~Egy-két golyótól ő mindjárt le nem dől.~Egyszerre
1055 3 | öldöstem darázsokat.~Egy gombostüfoknyi méze volt~Mindegyiknek,
1056 26 | faparipán.~ Alakok vigan, gond nélkül~Váltakoznak, éspedig~
1057 27 | fenséges, mind, ki a halál~Gondolatát agyadban viseled! -~ 1891 ~~
1058 30 | fényárban...~ Van fájdalom a gondolatban:~Itt hagyni e virágos völgyet.~
1059 7, 32| csalódott büszkeséged~S egy késő gondolatfény csillog,~És ajkadon lebeg,
1060 7, 29| csillagnak lehet holdja, társa;~Gondolatok közt van rokonság, tudom;~
1061 7, 28| boldog,~Ameddig nem érti fájó gondolatom,~Ameddig csak sejt, de egészben
1062 7, 3 | teremtették?~ Ne játszál a gondolattal!~Ha bejársz e rengetegbe,~
1063 7, 4 | Tüzes szerelemmel.~ El nem gondolhatom,~Mivel érdemeltem;~Csak
1064 7, 28| És ha vérem lángol: rólad gondolkozom, -~Tündért vesztve, nem
1065 7, 30| örömöt.~Feledj, élj, csak ne gondolkozzál,~Sohase lásd meg gyász jövőd.~
1066 7, 32| merengve, ringva bús sejtésen,~Gondolsz magast, érezve mélyen;~
1067 7, 30| Ki mi nagyot tett, szépet gondolt,~Örökké él, mert egyre hat.~
1068 5, 2 | soha senki!~Amennyit mi gondolunk,~Mind kevés az, amit abból~
1069 7, 31| fekete felhők közül~Űzve gonosz sejtelemtűl~Integetve, esdekelve~
1070 25 | Magyar leányt keresnek gouvernantenak;~Csikós mulat vasárnap frakkot
1071 25 | betyár~Helyén sürűn a mozdony griffje jár;~ Ha németek hozzánk
1072 3 | amoda;~Ott készült el a gubapipa.~Haragudtak a méhek reám~(
1073 23 | Mint pásztor a tilosba ment gulyát.~Gyalog ha voltál, a lovast
1074 9 | egyet fordult a kerék.~Lett gunyám, megevő falatom.~Bezzeg
1075 11, 2 | becsületet,~Mit a helóta ivadék~Gúnykacaja közé temet...!~ 1867 ~~
1076 7, 21| körülötted~Rád nevet és gúnyol a fény,~Fagyosan, mint most
1077 23 | fekhelyét rezgő inakkal,~Gunyolja, szidja, eleinte halkkal,~
1078 7, 28| Mert jogos bosszúját csak gúnyolja a sír:~ Ha ti oltottatok
1079 2 | emberiség szent küzdelmei.~Csak gunyoljátok hát magatokat~- Hisz külszin
1080 1, 1 | halálomért~Hideg poromnál ne - gúnyoljatok!! ~
1081 1, 1 | ragyog a hír csillaga;~De gúnyoló sugárral int felénk...~Fölöttünk
1082 7, 9 | körülted boldogságot,~S érezz gúnyt magadra benne.~Keress a
1083 3 | a füst, erős a dohány.)~ Gyakran elzavartak s a gyepen~Eldobatták
1084 1, 2 | el kevély szakálladon~A gyalázatnak annyi bélyege?~A közboldogság
1085 2 | de halálunk dicső~S nem gyalázatos lesz, mint a tied!~ Oh nagyszerüen
1086 11, 1 | födél alól, mely~Szégyent, gyalázatot terem!?~ Oh én hazám, minő
1087 23 | pásztor a tilosba ment gulyát.~Gyalog ha voltál, a lovast kergetted,~
1088 7, 3 | árnya~Halványan száll a gyanutlan~Örömben égő virágra;~ Keble
1089 23 | csatorna; mozdony a hegyélen -~Gyárak sugár minaretjeivel~Megannyi
1090 7, 30| S mégis, ha nálamnál is gyarlóbb,~Dicsőit majdan a tömeg,~
1091 7, 30| A dicsőség hódolni járt,~Gyászával intő pelengér lesz~- Számodra,
1092 7, 30| temetőből,~Egy gondolat mély gyászba von.~Megered rá a köny szememből,~
1093 7, 32| sötéten járnak;~Lombkarjai a gyászfüzeknek~Feléd hívólag integetnek;~
1094 7, 30| édesem!~ O szörnyü törvény, gyászitélet!~Mit senki nem kerülhet
1095 11, 1 | a becsület?~ Szerettelek gyásznapjaidban,~Amig szerencsétlen valál.~
1096 11, 1 | felölelted,~Akik szerezték gyászodat.~ És elcserélted özvegy
1097 7, 12| messze világból?~Fekete és gyászos üzenet,~Vége immár, vége
1098 1, 2 | életed,~És halni se tudsz gyávaság mián!~De én szeretlek. Bennem
1099 7, 21| Akkor jussak eszedbe én.~ Ha gyémántod mind elszórtad,~S megátkoztad
1100 3 | paradicsom,~Benne tölt el szép gyermekkorom,~Hol mi éretlen s tilos
1101 18 | tündérek?~Gnómok, rémek, gyiksárkányok,~Óriások, tüzet hányók?~
1102 1, 2 | lélekkel megtagadád;~De gyilkoló, vészes szokásait~Azokkal
1103 5, 1 | azt soha énnekem.~Ami a gyöngék közt esküszó,~Legyen az
1104 5, 1 | érzelem!~Boldogságod drága gyöngye ez.~ És ha - mint e fájó
1105 23 | nyájas kéjlakok~Végetlen gyöngysorával, és amott~Bozontjait a Kárpát
1106 7, 3 | méreg...~ - Légy hiú én gyöngyvirágom,~Légy hamis, begyes, rátartó:~
1107 7, 27| legyek...~És ennyi szerelem, gyönyör közt~Csak búsabb számüzött
1108 7, 14| féreg...~ Ég vigasztalása:~Gyönyörű szivárvány;~Teremtő láng
1109 7, 30| 30 ~Sokat györörtél, öltél engem,~S én csak
1110 11, 2 | partokon,~Felénk tekintesz és gyötör~A hazavágyó fájdalom;~Kit
1111 7, 30| véled trónusát!~ - Oh csak gyötörj, csak uralkodjál,~Meríts
1112 7, 9 | Hideg kigyó érintsen meg.~Ne gyötörjön féltés másért,~Féltsd magadat,
1113 7, 8 | ássad~S mégse halj meg!" Én gyötrelmem,~Mert ohajtlak, mert szeretlek,~
1114 7, 28| határtalan láng mardosó gyötrelmét~Mely kétségbeesik, hogy
1115 7, 29| hogy megvigasztalódnak,~Gyógyszerét találják az ismert bajoknak; - ~
1116 1, 1 | a te bűnöd!~Meg tudnád-é gyónni bűneidet?~Elfeledél sokat,
1117 7, 11| tiporva.~Akkor sem tiéd a győzelem;~Büszkén emelem föl még
1118 23 | rajtad kifogjanak?~Nem tudna győzni itt erős karod,~A munka
1119 16 | Fukar királynál, ki csak gyüjtött~Országokat, kincset, babért:~
1120 11, 2 | rejtik arcukat,~Hogy meg ne gyúljanak azok~A szégyen és harag
1121 7, 9 | másért,~Féltsd magadat, gyúlt szivedet."~ "Láss körülted
1122 10 | Mézharmat csillog a gazon.~A habok oly halkan susognak,~Mint
1123 7, 7 | tűkörén.~Mint a nap a miljom habokban,~Képed ragyog minden dalomban.~ -
1124 23 | a magad nevével indulsz hadba.~S hogy lelkesülj, első
1125 23 | valál, hol halni kell, a hadban,~Gyöngébbek most a könnyebb
1126 11, 2 | föld legmostohább zuga:~Ne hagyd el azt és halj meg ott!~
1127 1, 2 | szokásait~Azokkal együtt el nem hagyhatád;~Pazar vagy, hej de zsiros
1128 5, 1 | Kiket hűn szerettél, emberek~Hagyjanak el bár mind hűtlenül:~Hidd,
1129 4 | Vessetek ki a tengerbe,~Avvagy hagyjatok szabadban~Magas hegytetőn
1130 7, 28| el nem tántorodtam:~Nem hagyjátok cserbe zászlótok vitézit,~
1131 30 | fájdalom a gondolatban:~Itt hagyni e virágos völgyet.~Oh mi
1132 23 | Fölbátorodni az ellent hagyod,~Diadalod hogy lenne még
1133 7, 19| bánatom~Meghalni közétek,~Nem hagyom - isten ments -~Hogy eltemessétek.~
1134 7, 29| magára isten senkit nem hagyott.~ Hallgatom, és látom könnyebbülésöket.~
1135 11, 1 | fiaid hagytak cserbe,~Te hagytad cserbe azokat.~Ellökted
1136 11, 1 | csüggedett."~ Nem hű fiaid hagytak cserbe,~Te hagytad cserbe
1137 7, 28| végtelen s tehetlen:~Ugy-e nem hagytok ti engem itt a porba,~Hogy
1138 30 | ég, o tündöklő nap!~Itt hagyva életet, világot,~Van itt
1139 22 | kénkőesőt lesem.~ És eljön az, hah, itt is a határon;~Én látom
1140 5, 2 | földnek, ha kitörnénk;~És hahogy nem, jaj nekünk!~ Nem ért
1141 28 | van még!~ ...Homlokát omló hajába rejtve~Ama sziklán ül a
1142 9 | torkomon.~Akik előbb szerettek, hajgálnak~Kövekkel... És már most
1143 28 | Háboritlan alacsony kis hajlék;~Oh, ha ottan élhetném le
1144 8 | Hogyha megvirradna már!~De a hajnal csak nem pirkad,~S amit
1145 5, 1 | elhalványodom,~Ha te majd a hajnalt hirdeted! ~
1146 25 | megannyi Cortez Nándor, multunk~Hajóit eltökélten fölgyujtottuk,~
1147 6 | Nincsen az a messze táj!~ A hajón a könnyü podgyász,~A szivemen
1148 10 | birják kimondani.~ Mentő hajót várjunk-e még,~Ha durva
1149 10 | HAJÓTÖRÖTTEK ~Egy búborékkal kevesebb~
1150 8 | Haszontalan minden bánat!~Hajrá, étel, dal, ital!"~ Ilyen
1151 23 | Vagdaltad őket képen, s hajszolád,~Mint pásztor a tilosba
1152 26 | nagy orsó,~Forg, de nem halad tova.~A jelen egy csodakorsó,~
1153 10 | vinne: ami ránk vár,~Koldus halála - éhhalál!~ Idő mulik, nap
1154 2 | Meggyülölt a szabadság istene,~S halállal büntet e rut vétkedért...~
1155 1, 1 | majd, ha érted meghalok, halálomért~Hideg poromnál ne - gúnyoljatok!! ~
1156 7, 30| csak nagyon szerettelek.~Halálos a tőröd szivemben,~Mit vértanudként
1157 7, 5 | Kegyetlen fény ragyog szemedben.~Halálra itélt rab - szerelmem.~
1158 2 | hired.~...Meghalhatunk, de halálunk dicső~S nem gyalázatos lesz,
1159 7, 28| Ha ti oltottatok belém, halandóba~Indulatot, amely végtelen
1160 19 | éjfelente sirkertekből~Holt halavány emelkednek föl;~Kik, mert
1161 10 | halkan susognak,~Mint a haldoklók ajkai,~Kik jobb világ titkába
1162 7, 21| isten meghallgatja~Áldását a haldoklónak.~ Megbocsátnám, hogy hideg
1163 7, 30| Mely elhal, alig születik.~ Halhatlanság, haszontalanság;~Ne tudna
1164 1, 1 | viharod,~Hol olly dicsőn halhattál volna meg!~Most megöregedél,
1165 7, 29| jövőt, imádjuk az istent,~S haljunk meg nyugodtan, ha enyészet
1166 23 | Gunyolja, szidja, eleinte halkkal,~Majd önzajától nekibátorodva,~
1167 7, 32| széttekintvén, amit lát, hall,~Lelkét betölti borzalommal;~
1168 7, 19| Látni, mint a rémet,~S hallani fogjátok.~ Ahol még embernyom~
1169 23 | vérem,~Mit kell felőled hallanom, megérnem!~Kik tégedet uraltak
1170 7, 29| társa, szenvedek veled...~ Halld az én panaszom, mondd el
1171 18 | szorulnak percbe évek!~ Hallga, hóha! most megállunk.~Itt
1172 7, 21| Ahová engem temettek,~S hallgasd ott, mit suttog a fű:~Szerettelek,
1173 1, 1 | egykor érte ontom életem!~Hallgass meg hát engem, hazámnak
1174 7, 21| isten áldjon;~De az ugysem hallgat már rám,~Mert te vagy az
1175 7, 29| isten senkit nem hagyott.~ Hallgatom, és látom könnyebbülésöket.~
1176 20 | alszol,~Csak pihensz, vársz, hallgatózol,~Hogy ki hived, árulód?~
1177 28 | lehetnék én jó társaságban.~Hallgatózva, mit beszél az Isten~Suttogó
1178 8 | nem tudjuk, hány az óra,~Hallgatunk a kakasszóra,~Merengünk
1179 29 | Bánatosan, de szenvedélytelen,~Hallgatva a sirbolti csöndességet~
1180 10 | villámlik szárazon;~Ha üt, nem hallja senki sem;~Mézharmat csillog
1181 20 | dalt zengedeznek,~Hogy ne halljad hangomat.~ Kétségbeesett
1182 5, 2 | felhőkben,~A felzúdult tengeren~Hallják a mi hangunkat, de~Meg nem
1183 7, 28| itt térdelek;~Nem tudom, hallod-e; itt vagyok, megtértem!~
1184 7, 29| lelkemmel szomjazok s ha hallok,~Gondolom magamban: mi parányi
1185 7, 32| majd virrasztva őszi éjen,~Hallsz lépteket a falevélen,~Halott
1186 8 | dal, ital!"~ Ilyen szelet hallunk is már.~Ki legtöbbet örökölt,~
1187 7, 32| nóta?~De egyre távozik, halódva,~Mint búcsuének a tengerben;~
1188 20 | féreg, nem rágódom,~Ott halok tested fölött,~ Megkövülve,
1189 7, 32| hull,~Hull egy hideg fehér halottra,~Mint holdsugár a sirszoborra;~
1190 24 | Mitől gyöngébbek szörnyet haltak.~ Szó ami szó, tagadhatatlan,~
1191 7, 3 | Észrevétlen hideg árnya~Halványan száll a gyanutlan~Örömben
1192 7, 3 | hiú én gyöngyvirágom,~Légy hamis, begyes, rátartó:~Nyujtsd
1193 10 | könyv?~Hogy vérünk is volt - hamu lett -~Ah a bitó is szebb,
1194 22 | maradt;~Ha majd kiásnak a hamuözönből~Álmélkodó késő évezredek,~
1195 7, 28| kis enyhet.~Leégett hiuság hamva homlokomon,~Szivemben aljas
1196 7, 30| téged abban,~Midőn már én is hamvadok;~Mig szemed fénye szép csillagban~
1197 7, 15| erdő! fiatal szép~Égő erdő, hamvadozó!~Hozzád, én szivem, szerelmem,~
1198 23 | a királyi szót~A Phönix hamvain "és szebb lesz mint volt!"~
1199 8 | Talán mi se volnánk ébren,~Hanem mert a torban, éhen,~Rágódunk
1200 7, 12| a falevél.~ Honnan e bús hangok, mely tájról?~Messze, nagyon
1201 20 | zengedeznek,~Hogy ne halljad hangomat.~ Kétségbeesett örjöngő~
1202 5, 2 | felzúdult tengeren~Hallják a mi hangunkat, de~Meg nem látnak sohasem...~
1203 23 | fegyelmezett nagy sokaság,~ Hangyák erénye, munka, szorgalom.~
1204 23 | te mondád: ik huszár, du Hanswurst...~ Ó népem, mit gondoljak
1205 18 | gyiksárkányok,~Óriások, tüzet hányók?~Szörnyeinkről már maholnap~
1206 7, 3 | Szép vagy és hatalmas - hányszor~Mondtalak mindenhatónak!~
1207 11, 2 | gyúljanak azok~A szégyen és harag miatt...~ O honfi, csak
1208 7, 28| elitéltem~S emlékezetemből haragom kivégzett.~Gyarló emberboszu
1209 7, 31| árnyék;~Egem végig beborulva~Haragosan villámolna;~Virágok és falevelek~
1210 3 | Ott készült el a gubapipa.~Haragudtak a méhek reám~(Nagy volt
1211 23 | kéregető özvegy utfelen,~Mert harcban elrongyollot, meztelen,~
1212 20 | gyönge vagy.~De ha kell harcolni másért,~Szolgai liberiáért -~
1213 7, 30| Hőbb a sugár, fénylőbb a harmat,~Illatosabb lesz a virág.~
1214 7, 25| mindenütt:~Fűben, virágban, a harmatban,~Amelyre isten napja süt.~
1215 29 | HARMINC ÉV UTÁN ~Mi hátra volt még,
1216 30 | völgyet.~Oh mi nagyobb, hasonlíthatlan:~Hogy tégedet nem látlak
1217 7, 28| maga nem tetézhet!~Vaj, mi haszna volna képed letipornom,~
1218 7, 30| Olcsóság: élik ezredévek,~Használják embermilliók.~ Csak bübájod,
1219 7, 30| születik.~ Halhatlanság, haszontalanság;~Ne tudna rólam senki sem,~
1220 7, 30| gondolt,~Örökké él, mert egyre hat.~ Maga a rosz, selejtes
1221 7, 25| sejt a lelkem,~Mert nagy hatalmad érezi.~ Téged szeretlek
1222 23 | jársz elől, dicsőséget, hatalmat~Szerezve másnak, rabláncot
1223 25 | Melynek közérdekűleg mért határát~Már nem "bogár" után keringve
1224 22 | eljön az, hah, itt is a határon;~Én látom azt, mint Lót,
1225 7, 28| gyarló, szegény vagyok...~E határtalan láng mardosó gyötrelmét~
1226 8 | holt szeme félig nyitva;~Hátha meg nem volna halva,~S lehetne
1227 13 | Mult ifjuság tündér taván~Hattyúi képed fölmerül.~ És ekkor
1228 13 | téli éjjelen~Montblanc örök hava, ha túl~A fölkelő nap megjelen...~
1229 24 | el magadtól,~Mint gazdag ház fukar gazdája,~Ki a szegény
1230 1, 2 | hon, legszerencsétlenebb haza!~Szomorujáték a föld szinpadán!~
1231 23 | lelkesülj, első parancsolat:~Hazádnak nyelvén szólnod nem szabad!~
1232 1, 2 | Erőtlen keblek jó fohászai,...~Hazafi száj és honvédő torok,~Reformerek
1233 2 | FRANCIAORSZÁGNAK ~Oh napnyugot hazája! mily hamar~Keresztülélted
1234 1, 1 | Hallgass meg hát engem, hazámnak nemzeti,~Én tőled egyet
1235 1, 1 | 1 ~Oh nép! magyar hazának népe,... nemzetem!~Elhalsz-é
1236 22 | Egészben szinte semmit ér hazánk...~Lemondott róla régen
1237 11, 2 | Felénk tekintesz és gyötör~A hazavágyó fájdalom;~Kit nem csábítnak
1238 7, 27| örömében~Csorogva sír a házeresz.~ Majd eljön a víg fecske,
1239 12 | volna ottan,~Abban a kis házikóban,~Élni, éldegélni szépen,~
1240 22 | mit a boltos érte kér:~"Ki hazudik nagyobbat?" E sivár~Föltétel
1241 25 | Adózó mit keres, el nem hazudja;~Munkás jutalma méltó bér,
1242 11, 1 | szülője, elkerített~A sok hazudozó banya!~ A keblet, mely tejével
1243 20 | eltemet.~ Még azt mondják, hazudozzák,~Hogy magadnak gyönge vagy.~
1244 7, 21| megátkoztad mindazokkal,~Kik hazudták, hogy szeretnek,~Istenkáromló
1245 7, 28| vigasztal:~Hogy rútul hizelgő hazugok csoportja,~Üres kirakványok
1246 7, 3 | mindenhatónak!~Üres bók, édes hazugság...~Menj, kerülj, hogy el
1247 12 | közelebb van...~ Illatos hegy oldalában,~A tavaszi napsugárban,~
1248 18 | Társaiknak mondogatják:~ "Hegyeink méhéből - kérded - ~Hova
1249 3 | el...~ Tul a messze kéklő hegyeken~Újabb csillag kel föl énnekem.~
1250 23 | Völgyén csatorna; mozdony a hegyélen -~Gyárak sugár minaretjeivel~
1251 4 | hagyjatok szabadban~Magas hegytetőn heverve.~ Tegyetek le egy
1252 1, 2 | nem hagyhatád;~Pazar vagy, hej de zsiros koncaid~Idegen
1253 11, 2 | megőrült becsületet,~Mit a helóta ivadék~Gúnykacaja közé temet...!~
1254 3 | Annyi emlék - s e kedves helyem~Mi okon most mégis idegen?~
1255 25 | Kinvallató pandur s futó betyár~Helyén sürűn a mozdony griffje
1256 28 | Oh hogy én e förtelmek helyéről~Nem tudok elmenni valahára!~
1257 24 | azt - megfizettem.~ Aszúd helyett, mitől a holtak~Egy pillanatra
1258 11, 1 | bűvszered,~Mi ismét mindent helyrehozhat,~Mikor már minden elveszett.~
1259 25 | dicsének,~Közmegvetés árnyéka a herének;~Rangot, cimet nem koldult
1260 22 | köztük egy igaz.~ Mint egykor Herkulanum és Pompeji~Végnapján, lávatemető
1261 7, 3 | Menj, kerülj, hogy el ne hervadj...~ Ne tudd, hogy ez óra
1262 7, 30| Nevetik a mulandóságot,~Hervadni látván tégedet!~ Minden
1263 28 | álmodó virággal,~Hervadozva hervadó levéllel,~Mig fölöttem elhaló
1264 28 | álmadozva álmodó virággal,~Hervadozva hervadó levéllel,~Mig fölöttem
1265 29 | nagy, nehéz könnycseppek~Hervadt levélre halkan hullanak...~
1266 7, 15| romboló láng,~Mely nem úgy hervaszt el kéjben,~Együtt élve,
1267 23 | De ha megindulsz telivér hevedben,~Nincs akkor, aki neked
1268 4 | szabadban~Magas hegytetőn heverve.~ Tegyetek le egy örökzöld,~
1269 11, 2 | S ha tán a mult emléke hí,~Azt is hijába keresed.~
1270 7, 28| éljen - föltámad emléked.~Hiábavalóság alakoskodásom.~Játszhatom-e
1271 23 | ős erényed volt, az most hibád.~Vérmes hited, pazar nagylelküséged~
1272 5, 1 | ürügye:~A világ, az ember hibája.~Nem a föld sötét, beteg
1273 7, 30| tégedet!~ Minden bünös, hibás e földön,~És semmi sem lakol
1274 7, 14| szivárvány;~Teremtő láng hidja,~Rajt' a földre szállván...~
1275 7, 28| Egyedüliségem zordon átkát higyjék~Mesének, - maradjon az titok
1276 14 | galambom szép szemébe'~- Higyjétek el, - ott legnagyobb!~ 1881 ~~
1277 7, 29| hát egybe rokon könyeink.~Higyjük a szent multat, szeressük
1278 8 | álmodunk.~ Álmodunk mi hihetetlent,~El se merjük mondani.~A
1279 7, 30| csuf redővel~Fölséges arcod himporát.~ Szépséged oltárából, melyhez~
1280 20 | eltaszítanak.~Álomporral hintegetnek,~Altató dalt zengedeznek,~
1281 2 | szánja estedet.~Elvész a hir és dicsőség, amit~A szabadságnál
1282 5, 1 | elhalványodom,~Ha te majd a hajnalt hirdeted! ~
1283 23 | rád mind a többi népek,~A hiresebb, erősebb, rátartóbbak,~Kik
1284 5, 1 | fájó életü~Kishitű csoport hireszteli -~Volna e világ valóban
1285 7, 29| lehet...~Ha mit lehetlennek hiszek, ez üdv érne:~Borulnék az
1286 7, 25| ami jó!~ Szeretlek én, hiszlek, reméllek,~Mert nagyon büntetsz
1287 11, 2 | keblében a remény~Elfáradt, a hit megtörött;~Ki itt nem életet
1288 28 | egyenes jámborság.~Kerge gőg, hitványság összefogva,~A szerény igazt
1289 7, 28| egy kis enyhet.~Leégett hiuság hamva homlokomon,~Szivemben
1290 7, 28| a szátyár világot!~Hogy hiuságomnál kisebb volt szerelmem,~Kezed
1291 10 | el.~Mindegyre fogynak a hivek.~Nincs mért keressen föl
1292 22 | régen mindenik,~Adó, vevő, hivén, hogy sirba tért.~Csak még
1293 7, 32| Lombkarjai a gyászfüzeknek~Feléd hívólag integetnek;~Ásitozó sötét
1294 22 | kikiáltási ár.~ Föl és alá ki tud hizelgni szebben~A mennynek és pokolnak
1295 7, 28| hitem vigasztal:~Hogy rútul hizelgő hazugok csoportja,~Üres
1296 7, 30| szebb lesz, ifjabb a világ.~Hőbb a sugár, fénylőbb a harmat,~
1297 7, 30| Zsákmányul trónod elesik.~ Hóditó szépséged csodája~Még rajtad,
1298 7, 30| uralkodol egyedül.~Egy nézésedre hódol minden~Kész örömest, föltétlenül.~
1299 7, 30| oltárából, melyhez~A dicsőség hódolni járt,~Gyászával intő pelengér
1300 15 | Lobogó gyász, én neked hódolok.~ Szomoru csillag, életátkom
1301 11, 1 | boldogtalan hon!~Bukott hölgy, eltévedt anya!~Hősök szülője,
1302 21 | ALBUMBA ~Szép leányok, kedves hölgyek,~Kik egy lelkesítő csókot~
1303 7, 31| nyöszörögve;~Távol orkán már hörögne;~Iszonyú nagyot csattanva~
1304 8 | reménnyel, vak reménnyel,~Hogyha megvirradna már!~De a hajnal
1305 22 | kerületeket.~Kapós az áru; hogyne? sokat ér,~S potomság, mit
1306 18 | szorulnak percbe évek!~ Hallga, hóha! most megállunk.~Itt kiszállunk,
1307 5, 2 | vulkán a mi szivünk,~Fagyos hóhegy a fejünk.~Jaj a földnek,
1308 7, 30| Végkép, örökre odavész.~ Hóhér idő, ádáz kezével,~Letörli
1309 15 | Imádja más a változékony holdat,~A kacéran keringő csillagot;~
1310 7, 32| ajkadon lebeg, hogy elmondd;~S holdfénykarod kitárva indulsz,~De szived
1311 7, 29| bolygó csillagnak lehet holdja, társa;~Gondolatok közt
1312 7, 32| hideg fehér halottra,~Mint holdsugár a sirszoborra;~ Aztán, nem
1313 3 | mely mögött~Ábrándjaim holdvilága tölt.~Hol hozzám minden
1314 28 | Lombos erdők ábrándos homálya,~Áhitatra késztő csöndessége;~
1315 7, 26| Örökké emlékezem rád.~ Oly homályos nekem minden,~Mint aki nehéz
1316 7, 28| Dicsőséged, ó nap, azért homálytalan,~Hogy megaranyozd, mi folt
1317 7, 30| Megközelítő fogalom!~ Shakspere, Homér lángszellemének~Kincsei
1318 28 | napjaimból hátra van még!~ ...Homlokát omló hajába rejtve~Ama sziklán
1319 7, 3 | bajom van?~Oh ne nézz most homlokomra!~ Szép vagy és hatalmas -
1320 1, 1 | változtatá!~ S én e borus honnak oly hű fia vagyok!~S én
1321 7, 12| sugár, hull a falevél.~ Honnan e bús hangok, mely tájról?~
1322 11, 2 | nyugodt,~S ha menhelyed, újabb honod~A föld legmostohább zuga:~
1323 2 | mondjátok a világnak azt,~Hogy honotok most is köztársaság!~ Te
1324 11, 2 | temetve van~A számüzött honszeretet.~ És amikor rájok virad,~
1325 11, 2 | O honfi, csak bolygj hontalan,~S ti koporsótlan szellemek,~
1326 1, 2 | fohászai,...~Hazafi száj és honvédő torok,~Reformerek pókhálós
1327 11, 2 | rabláncait,~Mert szolga lett és hord igát.~ S ha tán a mult emléke
1328 11, 2 | köztünk, velünk~Bilincseinket hordani;~ Kinek keblében a remény~
1329 27 | vagy király,~Emeld föl és hordd magasan fejed!~Hős vagy,
1330 6 | tornyon:~Üt az óra, fönn a horgony;~Menni kell - Isten veled.~
1331 18 | pokolban?~Hosszu barlang szája horkan.~Csattog, fölsikolt a sárkány,~
1332 23 | István-ország.~Zászlódat horvát csatlósid tiporják.~Ős cimered,
1333 2 | szent szabadság arszlán hősei!~Kiknél csupán divatnak
1334 29 | lelkek,~ És nézzük egymást hosszan, szótalan...~Tekintetünkben
1335 23 | szerep cserélve:~Az adja a hőst és huzatja a tust,~Kinek
1336 19 | halva itt örökké,~A mult nem hozza vissza többé.~
1337 7, 4 | egy minutára:~ Tudom, hogy hozzáég~Egyszerre az övé:~Magad
1338 3 | Ábrándjaim holdvilága tölt.~Hol hozzám minden bokor alól~Emlékezet
1339 25 | griffje jár;~ Ha németek hozzánk tanulni járnak,~Magyar leányt
1340 7, 28| zászlótok vitézit,~Ha e földi hüvely majd lefoszlik rólam?~ Ugy-e,
1341 23 | gép orgonája~Arany esőt hullajt alá a tájra...~Ah ugy van,
1342 7, 31| Az égbolt kettéhasadna,~S hullana a kénkőzápor...~Ah pokolkín-képes
1343 29 | könnycseppek~Hervadt levélre halkan hullanak...~ 1892 ~~
1344 7, 21| rátapodva~A vérre, mit szivem hullat.~ Majd ha egykor körülötted~
1345 7, 28| feltörte,~Elfojtott könyeim, hulljatok immáron.~Szeretsz vagy nem
1346 24 | rajtam:~Nem renditettél meg hűségben.~ De engedd, adjak egy tanácsot.~
1347 13 | HUSZ ÉV MULVA ~Mint a Montblanc
1348 23 | tust,~Kinek te mondád: ik huszár, du Hanswurst...~ Ó népem,
1349 7, 28| nyugalmat,~Ahol a csábitó és a hűtlen pihen:~Csontjaim hamvát
1350 7, 28| alakoskodásom.~Játszhatom-e hűtlent, ha szivem reped meg?~Nem,
1351 5, 1 | emberek~Hagyjanak el bár mind hűtlenül:~Hidd, hogy él egy távol,
1352 23 | cserélve:~Az adja a hőst és huzatja a tust,~Kinek te mondád:
1353 2 | valál;~Hisz sasod a völgy ibolyáinak~Bokraihoz csak ragadozni
1354 8 | is, amin ők mulatnak...~Idegenek jól aratnak~Vérben ázott
1355 20 | Önjavadra semmid sincsen.~Idegennek telivér.~Meztelen vagy,
1356 23 | nagyszerű állatnak,~Kit éjnek idején verembe csaltak,~És viszi
1357 12 | Nézni illanó felhőkbe,~Mult időkbe, jövendőkbe...~ És azután,
1358 7, 30| föld rajtad,~És szebb lesz, ifjabb a világ.~Hőbb a sugár, fénylőbb
1359 7, 30| idő, szemed lángjától~Nem ifjodik egyszerre meg;~El nem feledkezik
1360 30 | minden.~Szegénynek nincsen ifjusága.~ S nem elveszitni, ami
1361 1, 1 | vagy még tovább is élsz?~Az ifjuságnak vége, megöregedél...~Fél
1362 10 | mulik, nap áldozik,~S szép ifjuságunk odavan.~Iszap beföd, viz
1363 11, 2 | Mert szolga lett és hord igát.~ S ha tán a mult emléke
1364 19 | kétségbeejtnek.~ Nem azok az igazi holtak,~Kik egyszer itten
1365 25 | jómódu polgár;~Mert államát igaznak, szentnek tudva,~Adózó mit
1366 7, 5 | zsarnokánál szabadabb.~Enyim az igazság s szenvedés,~Tied az önkény
1367 28 | hitványság összefogva,~A szerény igazt lábbal tapossák.~ Itt, hol
1368 23 | Beteljesülni látlak jós ige:~"Nem volt, de lesz." S
1369 1, 2 | bélyege?~A közboldogság szent igéivel~Zsidóskodol, számolsz, kereskedel,...~
1370 12 | mély vadonban,~A csalános iharosban,~Félreeső völgy ölében,~
1371 24 | pillanatra föltámadnak,~Ihattam rendszerint csak ollyat,~
1372 14 | képzelem!~ Csigává törpülök ijedten;~Féreggé őrl a gondolat:~
1373 7, 31| villámolna;~Virágok és falevelek~Ijedtökben reszketnének;~Rám fekete
1374 7, 4 | kegyetlen?~ Én uram teremtőm,~Ijesztenél rája;~Tedd szivére szivem~
1375 23 | a tust,~Kinek te mondád: ik huszár, du Hanswurst...~
1376 7, 30| képzeletben~Kartágo, fényes Ílion;~Csak szépségedről nem marad
1377 12 | tavaszi napsugárban,~Nézni illanó felhőkbe,~Mult időkbe, jövendőkbe...~
1378 28 | Isten~Suttogó szellőben, illatárban...~- Mással úgy sincs immár
1379 7, 30| szende liljom,~A rózsa tündér illatát -~ Mind követelik vissza
1380 7, 30| sugár, fénylőbb a harmat,~Illatosabb lesz a virág.~ S csak sejtenek
1381 7, 27| tél lesz megint!~ S majd illatoznak a virágok,~Szeretnek mind
1382 7, 32| odúkból~Kelő nehéz, fojtó illattól~A rózsa, liliom megcsapva~
1383 27 | EMLÉKSOROK ~Elmulni ily pillangó lét után!~Eltünni
1384 23 | Érthetlen, természettelen világ!~Ilyet mesében is vajon ki lát?~
1385 29 | földi élettől megváltam,~Imába, dalba foglalt szerelem~
1386 7, 28| csak embernek néznek. -~Imádhatja benned a föld legszebb lányát;~
1387 15 | társtalan, boldogtalan!~ Imádja más a változékony holdat,~
1388 7, 29| jelent,~Reméljük a jövőt, imádjuk az istent,~S haljunk meg
1389 7, 25| érezi.~ Téged szeretlek én, imádlak,~Egyetlen, más nélkül való!~
1390 7, 30| vagy, édes, mondhatatlan;~Imádott, szeretett, csodált.~És
1391 22 | éhesen.~Itt már hiába átok és imádság!~Én már csak a kénkőesőt
1392 7, 28| a föld legszebb lányát;~Imádsága egész földi nemzedéknek~
1393 28 | elhaló madárdal~A bucsuztató imát zengné el:~ Ott, hol a világi
1394 18 | nyeregbe fogták,~Nézzed - imhol lovagolják..."~ 1885 ~~
1395 23 | Rettentő fekhelyét rezgő inakkal,~Gunyolja, szidja, eleinte
1396 23 | belőled?~Te egymagad vagy itt inas ruhában.~Pedig ahol ezer
1397 7, 28| oltottatok belém, halandóba~Indulatot, amely végtelen s tehetlen:~
1398 7, 27| 27 ~Indulnak már a barna felhők,~Az ég
1399 7, 12| jaj;~Szivem tépik, fejem ingatják,~Mint a szél a fának sudarát.~
1400 4 | Körülöttem születnének~Földet ingató villámok,~Még föl is ébresztenének~
1401 23 | bősz csoportja;~Dobálja és ingerli mindenképen,~Ki ereje -
1402 24 | semmi sincsen.~ Kimért, inséges volt a kosztod,~Mint fegyencházi
1403 7, 32| gyászfüzeknek~Feléd hívólag integetnek;~Ásitozó sötét odúkból~Kelő
1404 7, 31| Űzve gonosz sejtelemtűl~Integetve, esdekelve~Rémült angyalarc
1405 7, 28| Ha követve magas fényetek intésit~Én e lomban, sárban el nem
1406 7, 30| hódolni járt,~Gyászával intő pelengér lesz~- Számodra,
1407 7, 28| kétségbeesik, hogy sebére nincs ír,~Mely itt vigasztalan átkozza
1408 21 | emlékünkben~Minden bölcs irásunk, tettünk;~Csak az óra feledhetlen,~
1409 29 | sorunk betölt.~Találkozunk - irgalmas végezet! -~Utolszor, egyszer
1410 7, 30| szegények e dalok itt!~Hogy irhatnék rólad tökélyest,~Kit ragyogásod
1411 22 | bőg a hiúság.~Vonít az írigy önzés éhesen.~Itt már hiába
1412 7, 30| fölérő áldozat!~ Tán mert irígyed e tárgy-limlom.~A nap legforróbb
1413 7, 1 | végzetet:~Az örökkévaló is irigyel~Ilyen mulandó örömet!... ~
1414 7, 29| Az, mit tőlök mégis ugy irígyelek.~ Azok a fájdalmak, a kinszenvedések,~
1415 7, 29| könnyebbülésöket.~Tudja ég, hogy én nem irigyelem őket~A megenyhülésért, örömeikért.~
1416 23 | Felöltöztetni uj divat szerint,~Hogy irigyen csodálják őt megint,~Kik
1417 10 | nyomtalan.~Ajk nem mesél, s mit írna föl könyv?~Hogy vérünk is
1418 23 | büszkeséged.~De hajh, mi írva a jövő könyvébe?~Ki a nemesnek
1419 7, 25| nevét nem nevezi,~Kit nem ismer, csak sejt a lelkem,~Mert
1420 2 | Tekints reánk, kiket nem ismerél,~Mert nagyravágyó és kevély
1421 30 | Nagy istenek álöltözetben,~Ismeretlenben le-leszállnak.~ És mégsem
1422 7, 7 | igen - csak menj az utcára,~Ismerj rá e hitvány világra;~És
1423 22 | Találnak ott - s majd rám ismernek erről -~Egy fölemelt főt
1424 11, 1 | csodatévő bűvszered,~Mi ismét mindent helyrehozhat,~Mikor
1425 7, 30| sem mulandó, minden~Csak ismétlés, elváltozás.~Mi jó, nemes,
1426 7, 21| 21 ~Ha istenben hinni tudnál,~Mondanám,
1427 2 | Meggyülölt a szabadság istene,~S halállal büntet e rut
1428 30 | epreért a zöld vágásnak~Nagy istenek álöltözetben,~Ismeretlenben
1429 7, 30| legnagyobbnak végzete:~Bukása magas isteneknek~Nem oly siralmas, fekete...~
1430 7, 30| szeretett, csodált.~És mégis - istenem! - magamban,~Ha nézek elmerengve
1431 20 | élek, én remélek,~Hiszem az istenemet:~Leszáll az a keresztfáról,~
1432 7, 30| mindezeknél~Valódibb, édesb, istenibb:~Tünékenyebb, semmibb a
1433 7, 21| hazudták, hogy szeretnek,~Istenkáromló ajakkal;~ Ha majd egykor
1434 7, 14| Egyedül szivemben~Ostora istennek!... ~
1435 7, 30| Kiirthatlan, mint a tarack.~Istenről, ördögről, eszményben~A
1436 7, 14| Édes ölő méreg;~Mulandó istenség.~Halhatatlan féreg...~ Ég
1437 7, 28| Gyarló emberboszu igaz istenségen!~Hogy örökké éljen - föltámad
1438 23 | Immár nem is magyar, csak István-ország.~Zászlódat horvát csatlósid
1439 10 | szép ifjuságunk odavan.~Iszap beföd, viz elborít~És elenyészünk
1440 8 | bánat!~Hajrá, étel, dal, ital!"~ Ilyen szelet hallunk
1441 7, 5 | ragyog szemedben.~Halálra itélt rab - szerelmem.~ Rab vagyok
1442 11, 2 | becsületet,~Mit a helóta ivadék~Gúnykacaja közé temet...!~
1443 7, 3 | szörny kérdez tőled,~Bár izenkint, apródonkint~Szíja el fájó
1444 18 | szállongó szikra.~Hogy forog az izzó szikla!~A sötéttel küzdve
1445 28 | állatokba~Menekült az egyenes jámborság.~Kerge gőg, hitványság összefogva,~
1446 23 | szolgája a verébnek?~Nem járna többé a szabadban, pusztán,~
1447 7, 28| szerelmemben.~Akármerre jársz-kelsz, csak embernek néznek. -~
1448 7, 30| melyhez~A dicsőség hódolni járt,~Gyászával intő pelengér
1449 25 | nem "bogár" után keringve járták;~Lesz ki parancsol és ki
1450 7, 28| Hiábavalóság alakoskodásom.~Játszhatom-e hűtlent, ha szivem reped
1451 7, 13| szerelmem!~Az élet mulandó -~Játszuk ki a halált,~Az örökkévaló.~
1452 22 | SODOMA ~Javában áll a vásár; a zsivajban~
1453 11, 1 | élet,~S haszontalan minden javad:~ Megvolt egy kincsed, egy
1454 23 | versenyében~Mindenfelé azok javára dől el,~Kik előkészitették
1455 13 | Mint a Montblanc csucsán a jég,~Minek nem árt se nap, se
1456 7, 3 | magad a gondolattól!~ Nézd a jégfelhőt az égen:~Észrevétlen hideg
1457 10 | nincs remény, de semmi jel!~Biztatnak még bátor szivek,~
1458 26 | Forg, de nem halad tova.~A jelen egy csodakorsó,~Fogy, de
1459 1, 1 | kipótolá;~De szörnyeteget szült jelennek az idő,~Melly a bünt - erkölccsé
1460 7, 29| szent multat, szeressük a jelent,~Reméljük a jövőt, imádjuk
1461 7, 27| patak, szól a kakukk.~ Majd jelt ad a kis dalkarmester:~A
1462 11, 2 | egy-egy szent helyet,~Hol jeltelen temetve van~A számüzött
1463 30 | adva uzsorára.~A gazdagé a jóbul minden.~Szegénynek nincsen
1464 26 | Csillagok, felhők, világok~Jönnek, mennek szüntelen.~Csóválgatja,
1465 12 | illanó felhőkbe,~Mult időkbe, jövendőkbe...~ És azután, utóvégre,~
1466 7, 30| gondolkozzál,~Sohase lásd meg gyász jövőd.~ Tépd a virágot és tipord
1467 7, 29| szeressük a jelent,~Reméljük a jövőt, imádjuk az istent,~S haljunk
1468 18 | Összeláncolt sor kisértet?~ Mi jövünk magunkkal szembe,~Megfordulva
1469 7, 28| vigasztalan átkozza lételét,~Mert jogos bosszúját csak gúnyolja
1470 7, 21| Akkor emlékezz rám! s jőjj el~Ahová engem temettek,~
1471 7, 32| Találkozunk majd még mi jókor,~Még ide lenn a földön,
1472 25 | puszta,~Szebb délibáb - jólét fényébe uszva:~Kinvallató
1473 25 | jár:~Hatalmas ország és jómódu polgár;~Mert államát igaznak,
1474 7, 12| csöndes búsan szól~Mintha jőne mélyből, föld alól.~Oh,
1475 7, 8 | siránkozva~Szellemeik hozzád jőnek."~ "És örökké sírod ássad~
1476 19 | Nem fordul itten vissza jóra;~Csak az van halva itt örökké,~
1477 23 | lennie!~Beteljesülni látlak jós ige:~"Nem volt, de lesz."
1478 14 | Elbujhattok mind, bujjatok!~Isten jósága, bölcsessége~Az én galambom
1479 25 | muzeumba:~Akkor telik be jósigéd, Széchényi!~Dicsőség, boldogság
1480 7, 29| bajok!~Milyen keserédes jótékony sebek!~Különböző, mégis
1481 7, 8 | féltés villámai ütnek.~Maradj józan, mikor ég, föld~Táncol és
1482 7, 21| mint most te engem:~Akkor jussak eszedbe én.~ Ha gyémántod
1483 17 | Egyszerre mind átérezem.~Eszembe jut majd minden átok,~Mind,
1484 25 | el nem hazudja;~Munkás jutalma méltó bér, dicsének,~Közmegvetés
1485 11, 1 | Megvolt egy kincsed, egy jutalmad,~Egy csodatévő bűvszered,~
1486 20 | elégettem;~Mindenem föláldozám.~ Jutalmul mást nem kivánva:~A te dicsőségedet.~
1487 22 | becsület, szemérem!~Föl a kabinba, hol a szűz ajak?~Nyerít
1488 7, 3 | morogtam;~Badar beszéd... kacagj, kérlek...~- Ah! ha birhatnám
1489 5, 2 | elviselni,~Hogy magunk rá - kacagunk.~Az igaz, hogy e kacajtól~
1490 7, 29| egyes-egyedül;~ Teremtőjét magát kacagván szünetlen,~Mért hogy ellenében
1491 5, 2 | kacagunk.~Az igaz, hogy e kacajtól~Megőrülnénk annyiszor!~De
1492 7, 3 | őrizzen meg attól!~Légy kacér, víg, csapodár, csak~Óvd
1493 15 | a változékony holdat,~A kacéran keringő csillagot;~Fenséges
1494 13 | Körültem csillagmiriád~Versenyt kacérkodik, ragyog,~Fejemre szórja
1495 8 | hány az óra,~Hallgatunk a kakasszóra,~Merengünk egy csillagon,~
1496 7, 27| szíve,~Csörg a patak, szól a kakukk.~ Majd jelt ad a kis dalkarmester:~
1497 7, 29| vigasztalással,~Vagy egy-két kapa föld alatt beheged.~ Oh
1498 23 | óriások,~Fogd meg sörényen a kapát, az ásót.~Dologra is, ha
1499 22 | Árverelik a kerületeket.~Kapós az áru; hogyne? sokat ér,~
1500 3 | a csíny napvilágra jött,~Kaptam aztán fölöstökömöt.~ Ott
|