10-dalka | dalod-fogyn | fohas-kapta | kapva-megvi | megy-ringa | ringv-tunod | tuz-zugva
Poem, Strophe
1501 23 | azt hoz majd az ellen -~És kapva lóra szőrén, a kezedbe~Karikás
1502 20 | Félek, minden órán késő...~Kapzsi, éhes, prédaleső~Banda élve
1503 23 | félszázadot.~Kit el nem öltek karddal óriások,~Fogd meg sörényen
1504 7, 29| testvér kínok szövetsége~Kárhozott szivemben ha pokolt cserélne~
1505 23 | kapva lóra szőrén, a kezedbe~Karikás ostoroddal, kieresztve,~
1506 23 | Nem tudna győzni itt erős karod,~A munka versenyén, ha akarod?~
1507 23 | gyöngysorával, és amott~Bozontjait a Kárpát és Bakonynak~Hol most bün,
1508 30 | tisztábban, mint~Tengerszemében a Kárpátnak,~Amelybe nyári éjszakánkint~
1509 7, 15| a nap sirathatná,~Mennyi kárt tesz örök fénye...~ Ahol
1510 7, 30| Ledőlt bár, él a képzeletben~Kartágo, fényes Ílion;~Csak szépségedről
1511 7, 29| Borulnék az első ember kebelére,~Mondván, bajom társa, szenvedek
1512 11, 2 | Bilincseinket hordani;~ Kinek keblében a remény~Elfáradt, a hit
1513 7, 6 | Boldog lesz majd egykor kebleden~Más valaki - csak te magad
1514 1, 2 | beszédek és szavak,...~Erőtlen keblek jó fohászai,...~Hazafi száj
1515 11, 1 | A sok hazudozó banya!~ A keblet, mely tejével táplált,~Fertőzi
1516 7, 29| áldásos nagy ajándékával~Keblökön ringatnak, oh azok, azok,~
1517 4 | föltalálta;~Vak sötétség kedvelője,~Szolgalélek, vakandpára...~
1518 28 | késő is belátnom...~Futni kedvem nincs e bünversenyben,~S
1519 14 | világ, mely itten~Énértem, kedvemért forog.~Én vagyok itt cél,
1520 7, 11| örömben, én meg bánatban;~Kedvnek, búnak egyszer vége van.~
1521 30 | tükör, amelyben~Magadat oly kedvtelve nézted...~ 1895 ~
1522 7, 15| Mely nem úgy hervaszt el kéjben,~Együtt élve, ott elhalva~
1523 7, 30| és könyekkel,~Mind csak kéjért cserébe hull.~ Ne szánd
1524 23 | Mosolygó kertek, nyájas kéjlakok~Végetlen gyöngysorával,
1525 29 | vezeklő rabja,~Ki minden kéjt szivébe temetett:~Most itt
1526 22 | hol a szűz ajak?~Nyerít a kéjvágy, bőg a hiúság.~Vonít az
1527 3 | innen el...~ Tul a messze kéklő hegyeken~Újabb csillag kel
1528 3 | kéklő hegyeken~Újabb csillag kel föl énnekem.~Szerelmemnek
1529 7, 7 | kristálytengerben.~ Napvilágom, kelj föl énfölém!~Nézd magadat
1530 7, 30| feledkezik magáról,~S nem örökíti kellemed!~ Hogy isten alkotód, ki
1531 7, 32| integetnek;~Ásitozó sötét odúkból~Kelő nehéz, fojtó illattól~A
1532 22 | és imádság!~Én már csak a kénkőesőt lesem.~ És eljön az, hah,
1533 7, 31| kettéhasadna,~S hullana a kénkőzápor...~Ah pokolkín-képes mámor!~
1534 9 | kiált a csőcselék,~Fölakad a kenyér torkomon.~Akik előbb szerettek,
1535 9 | kutyáknak~Vetem e panaszos kenyeret?!~ 1858 ~~
1536 8 | rágódnánk,~De hát - ez a kenyerünk.~Nem maradt ránk dús örökség;~
1537 24 | szó, tagadhatatlan,~Nem kényeztettél semmiképpen.~Azért ki mégse
1538 29 | Veszta-templomod.~Oltára képében látod magad;~Mi vagyok én
1539 7, 28| ujra és örökre~Fenséges képedről - álljon az oltáron.~Amelynek
1540 28 | Téveteg szemekkel, elmerengve~Képein az elmulandóságnak.~ Ott
1541 18 | bazaltfal.~ Mintha régi füstös képek~Alakjai élednének...~Angyalok,
1542 3 | öreg.~Annyit elcsókoltak képemen,~Majd elállt belé lélekzetem.~
1543 23 | kieresztve,~Vagdaltad őket képen, s hajszolád,~Mint pásztor
1544 7, 30| Mi vagyok én tehozzád képest?~Mi szegények e dalok itt!~
1545 7, 30| nem élsz...!~ S müvészet, képzelet tehetlen,~Hogy örökítse
1546 7, 30| föllelhetlenül.~ Ledőlt bár, él a képzeletben~Kartágo, fényes Ílion;~Csak
1547 22 | potomság, mit a boltos érte kér:~"Ki hazudik nagyobbat?"
1548 7, 3 | magad uj világot,~Csak ne kérd: hogy mind miért ez?~ Hull
1549 18 | mondogatják:~ "Hegyeink méhéből - kérded - ~Hova lettek a tündérek?~
1550 7, 3 | soha senki,~Amit e szörny kérdez tőled,~Bár izenkint, apródonkint~
1551 7, 3 | bejársz e rengetegbe,~Benn egy kérdő szörnyeteg van;~Ne kerülj -
1552 23 | szégyenkezve, esdve néz reád,~Mint kéregető özvegy utfelen,~Mert harcban
1553 26 | kering-e itten~Ez a nagy, kerek világ?~Földi élet, nem-e
1554 9 | No de egyet fordult a kerék.~Lett gunyám, megevő falatom.~
1555 7, 13| Örökkévalóság!~Amit tőled kérek.~ Kedvesem, szerelmem!~Az
1556 18 | szembe,~Megfordulva vagy kerengve?~Itt egy város, ott egy
1557 25 | szentnek tudva,~Adózó mit keres, el nem hazudja;~Munkás
1558 1, 2 | igéivel~Zsidóskodol, számolsz, kereskedel,...~Nem cselszövény szerezte
1559 25 | tanulni járnak,~Magyar leányt keresnek gouvernantenak;~Csikós mulat
1560 28 | E tömegben nincsen mit keresnem.~Hajh, hogy immár késő is
1561 7, 9 | érezz gúnyt magadra benne.~Keress a multban vigaszt és~Ne
1562 10 | fogynak a hivek.~Nincs mért keressen föl a kalmár,~S rablócsapat
1563 11, 2 | megtörött;~Ki itt nem életet keressz,~Csak véreid közt sírgödört;~
1564 7, 32| meg-megállva,~Merengve néz a keresztfákra~Mint csöndes őrült, ki andalgva~
1565 20 | istenemet:~Leszáll az a keresztfáról,~S ujra egyszer elkorbácsol~
1566 2 | napnyugot hazája! mily hamar~Keresztülélted a fényes delet!~Mely előbb
1567 28 | Menekült az egyenes jámborság.~Kerge gőg, hitványság összefogva,~
1568 23 | Gyalog ha voltál, a lovast kergetted,~Te fogtad el, akik bekeritettek.~
1569 26 | oly bohó...~ Vagy nem igy kering-e itten~Ez a nagy, kerek világ?~
1570 15 | változékony holdat,~A kacéran keringő csillagot;~Fenséges Niobéja
1571 25 | határát~Már nem "bogár" után keringve járták;~Lesz ki parancsol
1572 7, 15| Édes epret szedett volna,~Kérlelhetlen mérgű tűzláng~Legel a gyepen
1573 1, 1 | nemzeti,~Én tőled egyet kérni akarok...~Hogy majd, ha
1574 3 | madara dalol.~ És a kis kert - egy paradicsom,~Benne
1575 23 | bitófák állnak,~Mosolygó kertek, nyájas kéjlakok~Végetlen
1576 11, 1 | perciben!~Legjobbjaid hiába kértek,~Hogy várakozz még keveset:~"
1577 25 | lesz a régi vármegyének;~Kerületek-körökről szól az ének,~Melynek közérdekűleg
1578 22 | végeladóban~Árverelik a kerületeket.~Kapós az áru; hogyne? sokat
1579 7, 30| gyászitélet!~Mit senki nem kerülhet el.~Hogy itt születni oly
1580 25 | kimondva -~Rojtos gatya... kerülnek muzeumba:~Akkor telik be
1581 10 | összetört, széjjelszórt,~Kerűlne vissza legalább,~És ölne
1582 23 | szapora a féreg?~Turul, kesely szolgája a verébnek?~Nem
1583 7, 29| mi parányi bajok!~Milyen keserédes jótékony sebek!~Különböző,
1584 9 | KESERŰ ÓRÁBAN ~Én sem éltem egészen
1585 30 | ha emberek megcsaltak,~Keserüségem enyhitetted.~Felhőimet megaranyoztad.~
1586 23 | El-elmaradsz, megkésel készakarva.~Fölbátorodni az ellent
1587 28 | ábrándos homálya,~Áhitatra késztő csöndessége;~Rajta átlövellő
1588 23 | Mezetlen, puszta kézzel, készületlen,~- Fegyvert, ugy mondád,
1589 3 | Enyhelyen a méhes amoda;~Ott készült el a gubapipa.~Haragudtak
1590 7, 3 | fürkészd baját, epéjét.~Kétségbeejt a sötétség - ~Rémeitől megőrülsz,
1591 19 | bolyongó lelkek -~Nem ők, akik kétségbeejtnek.~ Nem azok az igazi holtak,~
1592 7, 28| mardosó gyötrelmét~Mely kétségbeesik, hogy sebére nincs ír,~Mely
1593 25 | sikk" azt;~ Ha az adó lesz kétszerannyi mint ma,~De kulcs, arány
1594 7, 29| ölelkezhetik:~Ugy választja ketté az embervilágot~Közöttem
1595 7, 31| nagyot csattanva~Az égbolt kettéhasadna,~S hullana a kénkőzápor...~
1596 11, 1 | kértek,~Hogy várakozz még keveset:~"Nincs veszve semmi sors
1597 7, 30| köny szememből,~S én szánni kezdelek nagyon.~ Mindent felejtek;
1598 7, 28| hiuságomnál kisebb volt szerelmem,~Kezed rá örökkön égő sebet vágott.~
1599 23 | És kapva lóra szőrén, a kezedbe~Karikás ostoroddal, kieresztve,~
1600 22 | fölemelt főt s egy üres kezet!...~ 1887 ~~
1601 7, 31| állat~Szédelegve futosnának,~Kézkulcsolva, nyöszörögve;~Távol orkán
1602 23 | fölemelted,~Mezetlen, puszta kézzel, készületlen,~- Fegyvert,
1603 8 | A nagy tenger éjszakába~Ki-kinézünk olykoron.~Mert nem tudjuk,
1604 2 | még bálványozott, a föld~Kiábrándult és szánja estedet.~Elvész
1605 30 | Mindenfelé, körös-körültem.~A kiadás volt boldogságom;~A bevétellel
1606 7, 10| rajta.~ Az én szép szeretőm~Kiadott énrajtam.~Könyörülő halál,~
1607 9 | megevő falatom.~Bezzeg öljt kiált a csőcselék,~Fölakad a kenyér
1608 22 | őrhelyén maradt;~Ha majd kiásnak a hamuözönből~Álmélkodó
1609 24 | kincsem,~De azt od'adtam kicsinyenkint,~Ott már, ugy tetszik, semmi
1610 7, 14| perc üdve alatt~Mindent kiengesztel -~ Áldott az a szál is,~
1611 23 | kezedbe~Karikás ostoroddal, kieresztve,~Vagdaltad őket képen, s
1612 1, 2 | ősapák szép tulajdonait~Kifajult lélekkel megtagadád;~De
1613 5, 2 | Mind kevés az, amit abból~Kifejez a mi dalunk.~Aminek örülni
1614 23 | föladat:~Lét küzdterén rajtad kifogjanak?~Nem tudna győzni itt erős
1615 13 | fölmerül.~ És ekkor még szivem kigyúl,~Mint hosszu téli éjjelen~
1616 7, 30| rosz, selejtes földben,~Kiirthatlan, mint a tarack.~Istenről,
1617 7, 1 | szeretnél! - oh hisz ugy~Kijátszanád a végzetet:~Az örökkévaló
1618 22 | nagyobbat?" E sivár~Föltétel a kikiáltási ár.~ Föl és alá ki tud hizelgni
1619 2 | szabadság arszlán hősei!~Kiknél csupán divatnak mondhatók~
1620 5, 1 | lenni, jó barát!~Egyedül kilátszani a bűn~Özönéből, mint egy
1621 7, 30| koporsómat dulják pondrók,~Kimélik rimelményimet.~ Mindennek,
1622 24 | tetszik, semmi sincsen.~ Kimért, inséges volt a kosztod,~
1623 10 | titkába látnak,~De nem birják kimondani.~ Mentő hajót várjunk-e
1624 25 | tisztesség nem eshetik kimondva -~Rojtos gatya... kerülnek
1625 24 | egy jó~Pohár borával sem kinálja...~ 1887 ~~
1626 7, 30| Shakspere, Homér lángszellemének~Kincsei örökkévalók.~Olcsóság: élik
1627 29 | vadakra~Pazaroltál nem értett kincseket;~Én, a hideg bálvány vezeklő
1628 24 | csak szivem volt minden kincsem,~De azt od'adtam kicsinyenkint,~
1629 16 | csak gyüjtött~Országokat, kincset, babért:~Egy paradicsomból
1630 7, 29| Oh mind, mind e testvér kínok szövetsége~Kárhozott szivemben
1631 7, 28| megütnöm mellemet.~Panasszal, kinokkal ugy teli már szivem,~Hogy
1632 7, 5 | hatalom;~Csak mulass emésztő kinomon.~Kegyetlen fény ragyog szemedben.~
1633 7, 12| szilaj;~Nem is sohajtás, de kínos jaj;~Szivem tépik, fejem
1634 7, 29| irígyelek.~ Azok a fájdalmak, a kinszenvedések,~Miket földi sorsuk sziveikbe
1635 25 | délibáb - jólét fényébe uszva:~Kinvallató pandur s futó betyár~Helyén
1636 17 | dobog,~A percben, mely létem kioltja,~Majd akkor is rád gondolok.~
1637 1, 1 | Erkölccsel azt százszor kipótolá;~De szörnyeteget szült jelennek
1638 23 | tudnál adni érte veritéket?~E kirabolt, de ifju szép anyát,~Ki
1639 7, 28| hazugok csoportja,~Üres kirakványok álfénye meg nem csal.~Tekintsd,
1640 27 | Ember, mulandó, koldus vagy király,~Emeld föl és hordd magasan
1641 23 | Nem volt, de lesz." S rá a királyi szót~A Phönix hamvain "és
1642 16 | én azt gondolom...~ Fukar királynál, ki csak gyüjtött~Országokat,
1643 7, 28| hogy te is csak nő vagy!~Kire mig bukás is ejt parányi
1644 30 | édesanya az ölében~Reá mosolygó kisdedére.~ S láthattad arcod tisztábban,
1645 7, 28| világot!~Hogy hiuságomnál kisebb volt szerelmem,~Kezed rá
1646 5, 1 | átok, egy a szenvedés,~Mely kisérend életünkön át;~És ha egy
1647 18 | csörtet,~Összeláncolt sor kisértet?~ Mi jövünk magunkkal szembe,~
1648 19 | KISÉRTETEK ~Kik éjfelente sirkertekből~
1649 5, 1 | És ha - mint e fájó életü~Kishitű csoport hireszteli -~Volna
1650 7, 27| maholnap tiszta lesz.~A nap kisüt, és örömében~Csorogva sír
1651 18 | hóha! most megállunk.~Itt kiszállunk, ott beszállunk.~Tölgyei
1652 12 | Lehullani önmagától,~A kiszáradt életfáról...~ S ismeretlen
1653 7, 3 | Közeleg az éj immáron!~Kiszenvedve, tévedésben~Fáradottan itt
1654 7, 32| elmondd;~S holdfénykarod kitárva indulsz,~De szived oly nehéz,
1655 8 | a nagy halott előttünk,~Kiterítve mereven.~A hideg, a téli
1656 25 | öltve,~Utolsó antisémita kitömve;~Nadrágszij, csáti bot,
1657 5, 2 | fejünk.~Jaj a földnek, ha kitörnénk;~És hahogy nem, jaj nekünk!~
1658 16 | babért:~Egy paradicsomból kiűzött~Mezitlen Ádám többet élt...~
1659 16 | üdv az örök fényességben~Kivánatos, de angyalom!~Ha elkárhoznám
1660 1, 2 | szerezte e hazát~S ha ugy kivánja, érte - halni kell!~ 1847 ~~
1661 7, 21| vagy az én bálványom.~ Mit kivánjak én neked jót? - ~Hogy beteljék
1662 20 | föláldozám.~ Jutalmul mást nem kivánva:~A te dicsőségedet.~Szenvedésem
1663 23 | bolyongnak,~Fésülve, mosva, kivasalva szépen,~- Völgyén csatorna;
1664 7, 28| S emlékezetemből haragom kivégzett.~Gyarló emberboszu igaz
1665 17 | ami él a multban, s onnan~Kivenni többé nem lehet?~ A gondolat,
1666 7, 28| pihen:~Csontjaim hamvát is kivesd, széllyelszórjad? ~
1667 7, 30| tipord el,~Hisz uj tavaszra kivirul!~Játszál sohajjal és könyekkel,~
1668 23 | világszinpadon.~A csatatér kockája voltaképen~Előre már a béke
1669 24 | gazdasszonynak.~Frankfurtiakban ettem kócot.~Amellyel puskát tisztitottak.~
1670 20 | Kétségbeesett örjöngő~Sikolyával költelek.~Félek, minden órán késő...~
1671 29 | Amig a fákról nagy, nehéz könnycseppek~Hervadt levélre halkan hullanak...~
1672 23 | hadban,~Gyöngébbek most a könnyebb föladat:~Lét küzdterén rajtad
1673 7, 29| hagyott.~ Hallgatom, és látom könnyebbülésöket.~Tudja ég, hogy én nem irigyelem
1674 29 | késő lesz,~A megbánásnak könnyét arcodon.~ Mert amit én vesztettem,
1675 7, 30| gyászba von.~Megered rá a köny szememből,~S én szánni kezdelek
1676 7, 32| sebtelt szive fájdul,~És könye sűrűn megered, hull,~Hull
1677 7, 29| szivök enyhe siralmával,~Könyeik áldásos nagy ajándékával~
1678 7, 28| bűnbánat feltörte,~Elfojtott könyeim, hulljatok immáron.~Szeretsz
1679 7, 29| Folyjanak hát egybe rokon könyeink.~Higyjük a szent multat,
1680 7, 30| kivirul!~Játszál sohajjal és könyekkel,~Mind csak kéjért cserébe
1681 2 | nép! küzd, remélj!~Szemem könyez, midőn rád gondolok;~Látom
1682 10 | nem mesél, s mit írna föl könyv?~Hogy vérünk is volt - hamu
1683 23 | De hajh, mi írva a jövő könyvébe?~Ki a nemesnek voltál mintaképe,~
1684 21 | rimelt sorért, emlékül,~Fehér könyvetekbe irva.~Minden édes emlék
1685 7, 9 | Hogy ne tudj örülni rajta.~Környékezzen oly magas fény,~Hogy szégyeld
1686 26 | A KÖRÖNDNÉL ~Ünnep délután van; nézem,~
1687 23 | Megszégyenülve, álmélkodva néztek~Körös-körül rád mind a többi népek,~
1688 30 | Szórtam lángom~Mindenfelé, körös-körültem.~A kiadás volt boldogságom;~
1689 23 | királya,~Mig sorlövők csapatja körülállva~Rettentő fekhelyét rezgő
1690 7, 21| hullat.~ Majd ha egykor körülötted~Rád nevet és gúnyol a fény,~
1691 4 | Leszáll örök nyugalomra.~Körülöttem születnének~Földet ingató
1692 7, 28| emlékedet - mely engem éghez köt.~ Oh mert bármi nagy is
1693 9 | előbb szerettek, hajgálnak~Kövekkel... És már most mit tegyek?~
1694 20 | eszik itten,~És a papja mind kövér.~ De míg élek, én remélek,~
1695 7, 30| rózsa tündér illatát -~ Mind követelik vissza tőled,~És vissza
1696 7, 28| kacagjon ellenem?...~Ha követve magas fényetek intésit~Én
1697 18 | Alakjai élednének...~Angyalok, kövült barátok~Morogják a miatyánkot,~
1698 1, 2 | gyalázatnak annyi bélyege?~A közboldogság szent igéivel~Zsidóskodol,
1699 7, 21| keresed, de nem mutatja,~Sem a közel, sem a távol:~ Akkor emlékezz
1700 7, 32| percben,~Látsz megjelenni közeledben,~Merengve, emlékezve, szótlan,~
1701 10 | végtelenbe:~Nincs egy hajó, mely közelít?~Az ég borult, s szél még
1702 23 | tenni, csak mindig nagyot.~Közelre várni ellenségidet,~S a
1703 7, 19| Elviszem meghalni~Erdő közepére.~ Ott a szél, a madár~Dalod
1704 25 | Kerületek-körökről szól az ének,~Melynek közérdekűleg mért határát~Már nem "bogár"
1705 7, 19| viszem bánatom~Meghalni közétek,~Nem hagyom - isten ments -~
1706 25 | jutalma méltó bér, dicsének,~Közmegvetés árnyéka a herének;~Rangot,
1707 7, 3 | fogy el, tele föld, ég;~Mi közöd van hozzá, féreg!~Hogy mi
1708 7, 27| dal, és égen, földön~Áll a közös lakodalom.~ Majd belerikkant
1709 7, 29| választja ketté az embervilágot~Közöttem iszonyú változhatlan átok,~
1710 5, 1 | közt esküszó,~Legyen az közöttünk sejtelem.~Ne legyen szivünknek
1711 14 | forog.~Én vagyok itt cél, központ, minden;~A nap, hold, a
1712 2 | azt,~Hogy honotok most is köztársaság!~ Te hatalom, hír s dicsőség
1713 22 | mindannyian~Látják, hogy hal meg köztük egy igaz.~ Mint egykor Herkulanum
1714 11, 2 | világnak bájai,~Hogy ne ohajtsd köztünk, velünk~Bilincseinket hordani;~
1715 7, 31| reszketnének;~Rám fekete felhők közül~Űzve gonosz sejtelemtűl~
1716 25 | herének;~Rangot, cimet nem koldult rend szalagja:~A szellem
1717 26 | élet, nem-e épen~Ez a te komédiád?~ Az idő, mint e nagy orsó,~
1718 1, 2 | Pazar vagy, hej de zsiros koncaid~Idegen föld kutyái viszik
1719 23 | se néz hitvány beszédnek, kőnek;~Nem mozdul ő, amig belé
1720 9 | egészen hiába:~Fáztam és koplaltam eleget.~Szenvedésim nyomorú
1721 7, 32| szellemóra -~Le, vissza! le a koporsóba!~ 1856 ~~
1722 20 | elköltözött:~Tetemeden, koporsódon~Mint a féreg, nem rágódom,~
1723 7, 30| Dicsőit majdan a tömeg,~S mig koporsómat dulják pondrók,~Kimélik
1724 7, 14| Melyet emléked sző,~Sírba koporsónkat~Szeliden eresztő.~ Szerelem -
1725 11, 2 | csak bolygj hontalan,~S ti koporsótlan szellemek,~Ha már elég nagy
1726 7, 30| cserébe hull.~ Ne szánd e korcs, önző világot;~Marcangolj
1727 5, 1 | cégére,~Mint akármi hitvány korcsmának,~Mit a szél elhord, mit
1728 4 | fölöttem tölgycsoportnak~Koronás királya szólna.~ Mulandóságról,
1729 24 | Kimért, inséges volt a kosztod,~Mint fegyencházi gazdasszonynak.~
1730 7, 7 | lelkemben,~Mint a nap a kristálytengerben.~ Napvilágom, kelj föl énfölém!~
1731 2 | gunyoljátok hát magatokat~- Hisz külszin az, mi nektek élvet ád -~
1732 2 | Oh nemzetem, magyar nép! küzd, remélj!~Szemem könyez,
1733 2 | mondhatók~Az emberiség szent küzdelmei.~Csak gunyoljátok hát magatokat~-
1734 23 | a könnyebb föladat:~Lét küzdterén rajtad kifogjanak?~Nem tudna
1735 2 | ragadozni száll.~Nézz ránk, kik küzdünk egyedül csak a ~Szabadságért,
1736 18 | izzó szikla!~A sötéttel küzdve langal~Végig a függő bazaltfal.~
1737 25 | kétszerannyi mint ma,~De kulcs, arány csalatkozhatlan minta,~
1738 7, 3 | lelkemen fekvő átok...~ Ne kutass, ne nézz lelkembe...~Isten
1739 1, 2 | zsiros koncaid~Idegen föld kutyái viszik el...~Nem arannyal
1740 9 | Legjobb lesz tán, ha a kutyáknak~Vetem e panaszos kenyeret?!~
1741 29 | Örökkévalósága a halálban...~Az ég, ládd, mégis eljegyzett velem!~
1742 7, 27| égen, földön~Áll a közös lakodalom.~ Majd belerikkant a rigó
1743 7, 29| Mint két különböző égitest lakója~Élve egymással nem ölelkezhetik:~
1744 7, 30| hibás e földön,~És semmi sem lakol meg itt.~Mert hogy te elmulsz
1745 3 | volt~Mindegyiknek, és ezért lakolt.~ A sövénynél sátoros lapu,~
1746 18 | szikla!~A sötéttel küzdve langal~Végig a függő bazaltfal.~
1747 7, 9 | miatta."~ "Majd ha szived lángért lángol,~Hideg kigyó érintsen
1748 7, 8 | megalázva,~Légy hideg, ha lánggal éget~Átkos szenvedélyed
1749 30 | tettem, mint te. Szórtam lángom~Mindenfelé, körös-körültem.~
1750 23 | csatákban,~Midőn nagy lelked oly lángot vetett,~Hogy bevilágitotta
1751 7, 30| fogalom!~ Shakspere, Homér lángszellemének~Kincsei örökkévalók.~Olcsóság:
1752 7, 28| Imádhatja benned a föld legszebb lányát;~Imádsága egész földi nemzedéknek~
1753 3 | lakolt.~ A sövénynél sátoros lapu,~Ott volt a legelső randevu.~
1754 28 | zengné el:~ Ott, hol a világi lárma elfogy,~Várni rád utolsó,
1755 7, 30| ne gondolkozzál,~Sohase lásd meg gyász jövőd.~ Tépd a
1756 7, 9 | magadat, gyúlt szivedet."~ "Láss körülted boldogságot,~S
1757 21 | énekeljen,~És a mennyet soh'se lássa?~ Csak ami a szívbe irva~
1758 7, 28| maradjon az titok előttök.~Ne lássák a sugárt - még megirigyelnék! -~
1759 7, 32| aláhuz,~Alá, alásülyedve lassan,~Ahol csöndes, hideg, sötét
1760 11, 2 | vissza se tekintsetek.~ Ne lássatok nagyobbat itt:~A megőrült
1761 30 | Reá mosolygó kisdedére.~ S láthattad arcod tisztábban, mint~Tengerszemében
1762 22 | Diadalom, ha ők mindannyian~Látják, hogy hal meg köztük egy
1763 7, 28| megbocsátsz szivemnek,~Látlak-e valaha? - nem tudom, nem
1764 7, 6 | hogy mit gondoljak?~Örömest látnálak boldognak.~Fájna szivem
1765 7, 26| fák,~És csak egy csillagot látnék...~Örökké emlékezem rád.~
1766 29 | ég adott erőt nekem.~Én látok itt olyant, mit senki más;~
1767 7, 28| nemzedéknek~Föl nem éri tündér látományom báját.~ Oh maradj erős és
1768 7, 28| nem kérdem.~Azt se tudom, látsz-e, ahogy itt térdelek;~Nem
1769 23 | várbástyát~- Soha világ nem látta ennek mását -~Ököllel ostromoltál
1770 7, 15| Melynek lángja olthatatlan.~ Láttatok már erdőt égni?~Oh ez igen
1771 8 | csak nem pirkad,~S amit látunk, az se csillag:~Bolygó fény -
1772 20 | Halkan álmodban beszéltél,~Látva fényes képeket~ Eljövendő
1773 7, 15| erdőt égni?~Oh ez igen ritka látvány.~Szikrafényes füstje fölszáll,~
1774 22 | Herkulanum és Pompeji~Végnapján, lávatemető alatt,~Volt még egy hű,
1775 7, 8 | éget~Átkos szenvedélyed láza."~ "Meg se rezzenj, ha velődbe~
1776 7, 30| adnod nekik.~Az ellened lázongó földnek~Zsákmányul trónod
1777 30 | álöltözetben,~Ismeretlenben le-leszállnak.~ És mégsem a halál, nem
1778 7, 11| 11 ~Legyek lealázva a porba,~Ottan elgyötörve,
1779 30 | igazán sajnálok.~ Szép a leány: a szűznek csókja~Édes lehet
1780 24 | tisztitottak.~ Nem tartozom leányaidnak,~Kiket dicsőiték versekben.~
1781 21 | ALBUMBA ~Szép leányok, kedves hölgyek,~Kik egy
1782 25 | hozzánk tanulni járnak,~Magyar leányt keresnek gouvernantenak;~
1783 4 | viharról...~A mély völgybe lebámulva,~Hova ő is minden órán~Leszáll
1784 7, 32| gondolatfény csillog,~És ajkadon lebeg, hogy elmondd;~S holdfénykarod
1785 11, 2 | 2 ~Oh honfi, aki leborulsz~Az oceáni partokon,~Felénk
1786 7, 30| Örökre föllelhetlenül.~ Ledőlt bár, él a képzeletben~Kartágo,
1787 7, 28| nyujt csak egy kis enyhet.~Leégett hiuság hamva homlokomon,~
1788 7, 28| Ha e földi hüvely majd lefoszlik rólam?~ Ugy-e, szép csillaghad,
1789 7, 3 | vagy~Előbb megfojt a nehéz lég.~ Álmodozzál, ábrándozzál,~
1790 7, 30| tiedet?!~ Nem is nekem; - a legdicsőbbnek~A legnagyobbnak végzete:~
1791 7, 15| Kérlelhetlen mérgű tűzláng~Legel a gyepen ropogva...~ Erdő,
1792 3 | sátoros lapu,~Ott volt a legelső randevu.~Itt csókolt a kedves
1793 7, 30| irígyed e tárgy-limlom.~A nap legforróbb sugarát,~Fehér arcát a szende
1794 11, 1 | odadobtad~A szabadulás perciben!~Legjobbjaid hiába kértek,~Hogy várakozz
1795 14 | rémül el kétségbeesve~A legmerészebb képzelem!~ Csigává törpülök
1796 11, 2 | menhelyed, újabb honod~A föld legmostohább zuga:~Ne hagyd el azt és
1797 14 | szemébe'~- Higyjétek el, - ott legnagyobb!~ 1881 ~~
1798 7, 30| nekem; - a legdicsőbbnek~A legnagyobbnak végzete:~Bukása magas isteneknek~
1799 23 | aki megmered tekintetétül;~Legokosabb, ki elfut esze nélkül,~És
1800 7, 21| őrizz! - Én tudom, hogy~Az a legsötétebb átok.~ Oh, pedig áldásom
1801 30 | megaranyoztad.~Egedet én láttam legszebbnek.~Én benned éltem, és te
1802 1, 2 | fizetni - tenni kell!~ Oh hon, legszerencsétlenebb haza!~Szomorujáték a föld
1803 30 | legfőbb jót,~Ez itten a legszomorubb sor.~ És ez volt enyim is.
1804 8 | szelet hallunk is már.~Ki legtöbbet örökölt,~Annak van a legjobb
1805 7, 32| megcsapva~Szomoruan fejét lehajtja;~A nagy, döbbentő némaságból~
1806 7, 1 | csupán~Visszaverődő sugara?~ Lehet-e az, hogy csak egyet szeress~
1807 24 | számon.~Mert végre, nem lehetlen, mások~Elrettenhetnének
1808 7, 29| nemmé nem lehet...~Ha mit lehetlennek hiszek, ez üdv érne:~Borulnék
1809 8 | Hátha meg nem volna halva,~S lehetne még valami...~ A nagy tenger
1810 28 | az elmulandóságnak.~ Ott lehetnék én jó társaságban.~Hallgatózva,
1811 12 | Észrevétlenül, megérve,~Lehullani önmagától,~A kiszáradt életfáról...~
1812 11, 2 | földbe már~Apáid hamvát sem leled.~ Mert nem nyughattak abban
1813 7, 10| rajta!~ Valakinek csendül~A lélekharangja.~Könyörülő Isten,~Könyörülj
1814 1, 2 | szép tulajdonait~Kifajult lélekkel megtagadád;~De gyilkoló,
1815 3 | képemen,~Majd elállt belé lélekzetem.~Láttam a zöld erdőt, mely
1816 23 | munka kell csak? furfang, lelemény?~Csodát mivelsz te ott is,
1817 23 | vivott csatákban,~Midőn nagy lelked oly lángot vetett,~Hogy
1818 7, 3 | átok...~ Ne kutass, ne nézz lelkembe...~Isten őrizzen meg attól!~
1819 7, 3 | van ami nagyobb annál:~A lelkemen fekvő átok...~ Ne kutass,
1820 9 | volt egyebem:~Odaadtam érte lelkemet.~ No de egyet fordult a
1821 7, 29| oh azok, azok,~ Melyeket lelkemmel szomjazok s ha hallok,~Gondolom
1822 23 | végig besötétült,~Az emberek lelkén zsarnok lidérc ült...~És
1823 23 | Ha e magasztos cél nem lelkesít,~Élned tovább vajh érdemes-e
1824 21 | kedves hölgyek,~Kik egy lelkesítő csókot~Nem adnátok a költőnek,~
1825 23 | nevével indulsz hadba.~S hogy lelkesülj, első parancsolat:~Hazádnak
1826 7, 32| széttekintvén, amit lát, hall,~Lelkét betölti borzalommal;~Elméje,
1827 22 | a zsivajban~Megsiketűl a lelkiismeret.~A cég föloszlik; im végeladóban~
1828 22 | szinte semmit ér hazánk...~Lemondott róla régen mindenik,~Adó,
1829 23 | csodálják őt megint,~Kik most lenézik, piperés banyák, -~E föladat
1830 10 | ég borult, s szél még se leng;~Az ég villámlik szárazon;~
1831 30 | A szűk sír éje szörnyű. Lennék~Halott, csak szabadban,
1832 23 | van, ugy lesz, ugy kell lennie!~Beteljesülni látlak jós
1833 23 | félelmes rohamod~Egyszerre lép át egy félszázadot.~Kit
1834 7, 32| virrasztva őszi éjen,~Hallsz lépteket a falevélen,~Halott alaktalan
1835 20 | csatában el nem estél,~Csak leraktad fegyvered.~Jó sokáig szenderegtél;~
1836 22 | Én már csak a kénkőesőt lesem.~ És eljön az, hah, itt
1837 7, 6 | édes kedvesem,~Hogy te sem lész boldog sohasem.~ Nem tudom
1838 7, 27| közt~Csak búsabb számüzött leszek.~Vigasztalan nagy bánatomnak~
1839 29 | elkövetkezett.~E földi létben gyász sorunk betölt.~Találkozunk -
1840 7, 28| itt vigasztalan átkozza lételét,~Mert jogos bosszúját csak
1841 23 | sebből,~Jaj annak, akit ő letenyerel.~Egy pofonátul tízen esnek
1842 7, 28| Vaj, mi haszna volna képed letipornom,~Megátkozván rajt' az olthatatlan
1843 7, 30| Hóhér idő, ádáz kezével,~Letörli ajkad bíborát.~Bepókhálózza
1844 19 | nyugtalan, ártatlan árnyak,~E létsovár, bolyongó lelkek -~Nem ők,
1845 18 | méhéből - kérded - ~Hova lettek a tündérek?~Gnómok, rémek,
1846 3 | mi éretlen s tilos vala,~Lettem annak fő-fő tolvaja.~ Enyhelyen
1847 26 | És letünnek, ahogy utjuk,~Létük egyszer véget ért;~Róluk
1848 26 | Ismeretlen őselem.~ És letünnek, ahogy utjuk,~Létük egyszer
1849 7, 3 | hogy mind miért ez?~ Hull a levél, hull a csillag,~Mégse fogy
1850 28 | virággal,~Hervadozva hervadó levéllel,~Mig fölöttem elhaló madárdal~
1851 29 | nehéz könnycseppek~Hervadt levélre halkan hullanak...~ 1892 ~~
1852 7, 28| aki csak téged szeretlek!~ Leveszem a fátyolt ujra és örökre~
1853 20 | harcolni másért,~Szolgai liberiáért -~Erőd óriási, nagy!~ Önjavadra
1854 23 | Az emberek lelkén zsarnok lidérc ült...~És ébredezve a nyomás
1855 26 | szegény nép hogy mulat.~A ligetben, forgó gépen~Hogy üli meg
1856 7, 32| fojtó illattól~A rózsa, liliom megcsapva~Szomoruan fejét
1857 7, 30| sugarát,~Fehér arcát a szende liljom,~A rózsa tündér illatát -~
1858 19 | Be nem telt vágy, el nem lobbant láng,~Az elszalasztott meddő
1859 15 | Fenséges Niobéja az égboltnak,~Lobogó gyász, én neked hódolok.~
1860 23 | mutogatja,~Hogyan esett remek lövése rajta?~ Világbíró nagy ősök
1861 7, 28| magas fényetek intésit~Én e lomban, sárban el nem tántorodtam:~
1862 7, 32| rabjai - sötéten járnak;~Lombkarjai a gyászfüzeknek~Feléd hívólag
1863 7, 27| dalkarmester:~A csalogány a lombokon;~És szól a dal, és égen,
1864 28 | magamban, elhagyatva.~ ...Lombos erdők ábrándos homálya,~
1865 1, 2 | Oh nemzet! nemzet! - hová lőn, hová~Arcodról a szemérem
1866 23 | mozdul ő, amig belé nem lőnek,~De akkor azután van ne
1867 23 | majd az ellen -~És kapva lóra szőrén, a kezedbe~Karikás
1868 22 | határon;~Én látom azt, mint Lót, rég, egyedül.~De nem megyek,
1869 26 | Cselédség, ki most mind ráér,~Lovagol faparipán.~ Alakok vigan,
1870 18 | nyeregbe fogták,~Nézzed - imhol lovagolják..."~ 1885 ~~
1871 23 | gulyát.~Gyalog ha voltál, a lovast kergetted,~Te fogtad el,
1872 26 | forgó gépen~Hogy üli meg a lovat.~Pörg a dob, cseng a réztányér;~
1873 11 | LUZITÁN DAL~Midőn vezéreik a rómaiaknak
1874 25 | adó lesz kétszerannyi mint ma,~De kulcs, arány csalatkozhatlan
1875 3 | minden bokor alól~Emlékezet madara dalol.~ És a kis kert -
1876 28 | levéllel,~Mig fölöttem elhaló madárdal~A bucsuztató imát zengné
1877 7, 15| vijjog, rí a~Kétségbeesett madárraj.~Oda minden, oda minden!~
1878 7, 29| rokonság, tudom;~Társtalan, magában, egyes egyetlenben~Csak
1879 23 | Sőt néha, bizván szertelen magadba,~El-elmaradsz, megkésel
1880 7, 5 | Összetépted az én szivemet,~A magadét el nem tépheted.~Megmarad
1881 7, 9 | boldogságot,~S érezz gúnyt magadra benne.~Keress a multban
1882 24 | Hogy ugy eresztesz el magadtól,~Mint gazdag ház fukar gazdája,~
1883 7, 32| csöndes őrült, ki andalgva~Magához jő egy pillanatra,~És széttekintvén,
1884 7, 28| soká fogva tartott.~Biztam magamat is forgó szerencsére,~A
1885 7, 30| egyszerre meg;~El nem feledkezik magáról,~S nem örökíti kellemed!~
1886 7, 28| nap, te dicső, fényes!~Magasban szeliden mosolygó csillagok!~
1887 7, 3 | begyes, rátartó:~Nyujtsd magasra fejecskédet,~Szökdelj mint
1888 7, 32| ringva bús sejtésen,~Gondolsz magast, érezve mélyen;~ Ha végre
1889 23 | méltó ne volna rád?~Ha e magasztos cél nem lelkesít,~Élned
1890 2 | küzdelmei.~Csak gunyoljátok hát magatokat~- Hisz külszin az, mi nektek
1891 25 | szolgabírók rémmesében élnek,~Mágnás nem áll fölötte a törvénynek;~
1892 10 | még bátor szivek,~De már magok se hiszik el.~Mindegyre
1893 7, 29| Szerencsétleneknek hogy vallják magokat~Ezek az egyforma többi emberek.~
1894 18 | sor kisértet?~ Mi jövünk magunkkal szembe,~Megfordulva vagy
1895 26 | csak ugy nem tudjuk,~Mint magunkról, hogy miért?~ 1888 ~~
1896 7, 31| kénkőzápor...~Ah pokolkín-képes mámor!~És én ezt mind, mind átérzem,~
1897 7, 15| ropogva...~ Erdő, erdő! nem marad-e~Égett fádnak egy zöld ága,~
1898 16 | én jó szivvel mindent,~Mi maradandót nyerhetek,~Szép Éva! csak
1899 7, 28| átkát higyjék~Mesének, - maradjon az titok előttök.~Ne lássák
1900 24 | vége; kész a mérleg:~Nem maradok, hazám, adósod.~Mi tőlem
1901 11, 1 | bár, koldus és rab,~De bár maradtál volna az;~Szenvedtünk volna
1902 9 | Szánakoztak rajtam emberek.~Nem maradtam adósuk magam sem:~Szerettem
1903 7, 30| eszményben~A rege képeket maraszt.~ Örökre, végkép, menthetetlen~
1904 7, 30| szánd e korcs, önző világot;~Marcangolj embersziveket.~Nevetik a
1905 7, 28| vagyok...~E határtalan láng mardosó gyötrelmét~Mely kétségbeesik,
1906 7, 4 | csak azt tudom, hogy~Nekem mártiromság.~ Két szép szemefénye~A
1907 23 | Soha világ nem látta ennek mását -~Ököllel ostromoltál és
1908 7, 32| gyilkos szép szemekbe,~Hol máskor a dölyf lángja égett,~Ott
1909 23 | dicsőséget, hatalmat~Szerezve másnak, rabláncot magadnak.~Immár
1910 28 | szellőben, illatárban...~- Mással úgy sincs immár számvetésem.~
1911 7, 28| úgy mégsem, mint bünüzlet máza.~ Oh mert, bárha tündér,
1912 1, 2 | szivei...~Ördög, pokol!... meddig tart még ez igy?~Népem! -
1913 19 | lobbant láng,~Az elszalasztott meddő óra~Nem fordul itten vissza
1914 7, 32| tornyán,~Előjön a hold, s meg-megállva,~Merengve néz a keresztfákra~
1915 23 | szerint kevés vagy, ritkaság,~Meg-megrohant a gyáva sokaság.~Hogy kis
1916 7, 9 | megátkoztál,~Viszont én megáldlak téged.~(Csak elmondom, hogy
1917 18 | évek!~ Hallga, hóha! most megállunk.~Itt kiszállunk, ott beszállunk.~
1918 7, 28| azért homálytalan,~Hogy megaranyozd, mi folt van e világon?...~
1919 30 | Keserüségem enyhitetted.~Felhőimet megaranyoztad.~Egedet én láttam legszebbnek.~
1920 7, 21| gyémántod mind elszórtad,~S megátkoztad mindazokkal,~Kik hazudták,
1921 7, 9 | 9 ~Mivel engem megátkoztál,~Viszont én megáldlak téged.~(
1922 7, 28| volna képed letipornom,~Megátkozván rajt' az olthatatlan foltot?~
1923 7, 3 | Adtál mézet, virágot is;~Megátkozzalak-e téged,~Hogy te sem adsz
1924 29 | majd ha már késő lesz,~A megbánásnak könnyét arcodon.~ Mert amit
1925 7, 21| Áldását a haldoklónak.~ Megbocsátnám, hogy hideg vagy,~Mig szivem
1926 7, 30| nagyon.~ Mindent felejtek; megbocsátom,~Hogy elhamvasztod szivemet;~
1927 7, 28| Szeretsz vagy nem szeretsz, megbocsátsz szivemnek,~Látlak-e valaha? -
1928 30 | törődtem.~ De te, ha emberek megcsaltak,~Keserüségem enyhitetted.~
1929 7, 32| illattól~A rózsa, liliom megcsapva~Szomoruan fejét lehajtja;~
1930 7, 13| Egyszer megölelni,~Egyszer megcsókolni;~Örökké ölelni,~Örökké csókolni!~
1931 16 | Halhatatlanság, örök élet,~Megengedem, mind szép dolog.~De mindamellett
1932 7, 29| mégis mind rokon egymással,~Megenyhithető egy kis vigasztalással,~
1933 7, 29| én nem irigyelem őket~A megenyhülésért, örömeikért.~Jólesik, ha
1934 23 | Mit kell felőled hallanom, megérnem!~Kik tégedet uraltak egykor,
1935 12 | utóvégre,~Észrevétlenül, megérve,~Lehullani önmagától,~A
1936 9 | fordult a kerék.~Lett gunyám, megevő falatom.~Bezzeg öljt kiált
1937 1, 2 | ez igy?~Népem! - nevedről megfeledkezel?~Nem pletykanyelv szerezte
1938 24 | Ugy festve volt s azt - megfizettem.~ Aszúd helyett, mitől a
1939 25 | Lesz ki parancsol és ki megfogadja,~Törvénynek általános foganatja;~
1940 7, 3 | Rémeitől megőrülsz, vagy~Előbb megfojt a nehéz lég.~ Álmodozzál,
1941 18 | jövünk magunkkal szembe,~Megfordulva vagy kerengve?~Itt egy város,
1942 23 | rátartóbbak,~Kik mindazáltal már megfutamodtak~S a szabadság, dicsőséglobogóját~
1943 12 | világgal,~A világ ezer bajával.~Meggondolni háboritlan,~Ami immár közelebb
1944 26 | lehet a cél, a jó?~Végre meggondolva jobban,~Az egész nem oly
1945 11, 2 | Azt is hijába keresed.~E meggyalázott földbe már~Apáid hamvát
1946 23 | babonázva,~Vagy alkotását Isten meggyalázza?~Urrá leszen, mert szapora
1947 2 | szabadságnál jobban szeretél;~Meggyülölt a szabadság istene,~S halállal
1948 7, 15| napsugártól,~Én szemedtől meggyulladtam;~És elégek, mint az erdő,~
1949 2 | s piruljon el hired.~...Meghalhatunk, de halálunk dicső~S nem
1950 7, 21| fogna rajtad.~Minden isten meghallgatja~Áldását a haldoklónak.~
1951 1, 1 | akarok...~Hogy majd, ha érted meghalok, halálomért~Hideg poromnál
1952 20 | Templomábul titeket.~ - És ha meghalsz, ha csalódom,~S szellemed
1953 25 | világot, melyhöz értünk,~Meghóditjuk, de vissza már nem térünk;~
1954 11 | Midőn vezéreik a rómaiaknak meghódoltak ~
1955 8 | volt a gyász, a dal.~Ami megholt, föl nem támad.~Haszontalan
1956 23 | lenne még nagyobb.~De ha megindulsz telivér hevedben,~Nincs
1957 18 | VASÚTON ~Megindult a föld alattunk,~Vagy magunk
1958 7, 28| Ne lássák a sugárt - még megirigyelnék! -~A te emlékedet - mely
1959 13 | hava, ha túl~A fölkelő nap megjelen...~ 1876 ~~
1960 7, 32| éjfelenkint, ilyen percben,~Látsz megjelenni közeledben,~Merengve, emlékezve,
1961 23 | szertelen magadba,~El-elmaradsz, megkésel készakarva.~Fölbátorodni
1962 20 | Ott halok tested fölött,~ Megkövülve, mindörökre,~Aeolhangu sírjeled...~
1963 7, 30| szépségedről nem marad fenn~Megközelítő fogalom!~ Shakspere, Homér
1964 3 | OTTHON ~Meglátogattam szülőimet;~Csupa sziv volt
1965 7, 25| szenvedek, tűrök, hiszem, hogy~Meglátom egykor - mennyemet! ~
1966 7, 5 | magadét el nem tépheted.~Megmarad az igaz birónak,~Szerelmemért
1967 20 | dicsőségedről,~Legalább a feledéstől~Megmentem hired, neved...~ 1887 ~~
1968 23 | tízen esnek el.~Van, aki megmered tekintetétül;~Legokosabb,
1969 7, 28| nevessen - akár megszakadjon! -~Megnyugtat, ha látom, hogy csak addig
1970 7, 13| 13 ~Egyszer megölelni,~Egyszer megcsókolni;~Örökké
1971 29 | Hittem, hogy lesz idő, midőn megösmersz,~S helyet cserél bennünk
1972 5, 2 | Az igaz, hogy e kacajtól~Megőrülnénk annyiszor!~De hogy igy se
1973 7, 3 | Kétségbeejt a sötétség - ~Rémeitől megőrülsz, vagy~Előbb megfojt a nehéz
1974 11, 2 | lássatok nagyobbat itt:~A megőrült becsületet,~Mit a helóta
1975 7, 30| szinekben~Verőfényével a napot?~ Megosztozik majd ég, föld rajtad,~És
1976 7, 3 | égő virágra;~ Keble áthül, megrázkódik...~Alig sejti, hogy mi érte;~
1977 7, 30| egyszer magát,~Nem szán megsemmisítni téged,~S nem osztja véled
1978 27 | és nem tudni, hogy hova?~Megsemmisülni, mindörökre tán;~Nem látni
1979 22 | áll a vásár; a zsivajban~Megsiketűl a lelkiismeret.~A cég föloszlik;
1980 7, 28| A tömeg nevessen - akár megszakadjon! -~Megnyugtat, ha látom,
1981 19 | földön mennyet éltek,~Mint megszedett virágra méhek,~E földre
1982 23 | névtelen hősök csatazajától,~ Megszégyenülve, álmélkodva néztek~Körös-körül
1983 19 | semmi,~Csak ami nem birt megszületni.~ Üdvözitő csók, mely elcsattan,~
1984 11, 2 | A nép, amelyért vérezél,~Megtagadá önnönmagát.~Nem hordja már
1985 1, 2 | tulajdonait~Kifajult lélekkel megtagadád;~De gyilkoló, vészes szokásait~
1986 23 | tiporják.~Ős cimered, szineid megtagadva,~Nem a magad nevével indulsz
1987 7, 6 | Mint a szív az, melyben megterem.~Szívnek, melyet bánt e
1988 7, 28| tudom, hallod-e; itt vagyok, megtértem!~ E világ - hiúság örök
1989 24 | adósod.~Mi tőlem telt, megtettem érted.~ És te nekem nem
1990 11, 2 | a remény~Elfáradt, a hit megtörött;~Ki itt nem életet keressz,~
1991 7, 29| is tehetlen,~Mert a már megtörtént nemmé nem lehet...~Ha mit
1992 7, 28| minden,~Jólesik bánkódva megütnöm mellemet.~Panasszal, kinokkal
1993 30 | szép, sok jó, mitől majd~Megválni igazán sajnálok.~ Szép a
1994 29 | Ha majd a földi élettől megváltam,~Imába, dalba foglalt szerelem~
1995 7, 29| végzet ugyis annyi bajjal megvert,~Örülök, látván, hogy egy
1996 23 | valahol, valami zsibvásáron,~Megveszi a bőrét fölvert nagy áron~
1997 7, 28| Szivemben aljas kéj büszke megvetése.~És ha vérem lángol: rólad
1998 7, 29| emberek.~Pedig bizonyos, hogy megvigasztalódnak,~Gyógyszerét találják az
1999 8 | reménnyel, vak reménnyel,~Hogyha megvirradna már!~De a hajnal csak nem
2000 1, 2 | szeretlek. Bennem forr a vér~Megvívni sorsod ördögeivel...~Vér
|