10-dalka | dalod-fogyn | fohas-kapta | kapva-megvi | megy-ringa | ringv-tunod | tuz-zugva
Poem, Strophe
2001 30 | vég ez.~Mennem kell, ahová megy minden;~Ahol csöndes, hideg,
2002 22 | Lót, rég, egyedül.~De nem megyek, nem mozdulok... bevárom...~
2003 15 | festi végzetem,~Akárhová mégysz a mérhetlen égbe,~Te mindenütt
2004 18 | mondogatják:~ "Hegyeink méhéből - kérded - ~Hova lettek
2005 3 | fő-fő tolvaja.~ Enyhelyen a méhes amoda;~Ott készült el a
2006 18 | És a csöndes erdőn a fák~Mélabúba~Összesúgva~Társaiknak mondogatják:~ "
2007 7, 30| veled a nap,~Pazarol fényt, meleget;~Holt rétegen uralkodik
2008 7, 28| Jólesik bánkódva megütnöm mellemet.~Panasszal, kinokkal ugy
2009 18 | eresztettünk.~Mi robog, zúg el mellettünk,~Vissza őrülten mi csörtet,~
2010 1, 1 | szörnyeteget szült jelennek az idő,~Melly a bünt - erkölccsé változtatá!~
2011 29 | eljegyzett velem!~ Ki bájaidból méltatlan vadakra~Pazaroltál nem értett
2012 7, 1 | Szeretni nem fogsz engemet.~ Méltatlanabbat fogsz szeretni majd,~Mint
2013 23 | mindenképen,~Ki ereje - méltóságérzetében~Oda se néz hitvány beszédnek,
2014 7, 6 | sejtelem!~Mint a szív az, melyben megterem.~Szívnek, melyet
2015 7, 12| csöndes búsan szól~Mintha jőne mélyből, föld alól.~Oh, de mért
2016 7, 29| iszonyú változhatlan átok,~Melyen semmi égi erő nem segít.~
2017 28 | Boltozatos, titkos sűrük mélyén~Háboritlan alacsony kis
2018 7, 3 | gondolattól!~Ne nézz most lelkem mélyére;~Ha forrong, ha zúg a tűzhegy,~
2019 11, 2 | szégyen ölne meg.~A hon, melyért szived sovárg,~Az a hon -
2020 7, 30| himporát.~ Szépséged oltárából, melyhez~A dicsőség hódolni járt,~
2021 25 | Hogy itt ez uj világot, melyhöz értünk,~Meghóditjuk, de
2022 18 | víz esése~Bérc öléből a mélységbe?~ Most a sikra eresztettünk.~
2023 22 | bevárom...~Hiába a sugallat: menekülj!~Kéj lesz nekem e gyilkos
2024 28 | várni itt? - Vad állatokba~Menekült az egyenes jámborság.~Kerge
2025 11, 2 | immár légy nyugodt,~S ha menhelyed, újabb honod~A föld legmostohább
2026 7, 28| számtalan,~Hogy e lélek benned menhelyre találjon?~Dicsőséged, ó
2027 26 | felhők, világok~Jönnek, mennek szüntelen.~Csóválgatja,
2028 30 | Mindennél, ami él, a vég ez.~Mennem kell, ahová megy minden;~
2029 6 | az óra, fönn a horgony;~Menni kell - Isten veled.~ Utójára
2030 7, 25| hogy~Meglátom egykor - mennyemet! ~
2031 11, 1 | tisztelet, dics övezett,~A mennyezettel, hajh! ahonnan~Elköltözött
2032 7, 15| Maga a nap sirathatná,~Mennyi kárt tesz örök fénye...~
2033 6 | most érzem, tudom csak,~Mennyire szerettelek!~ Néma ajkad
2034 22 | ki tud hizelgni szebben~A mennynek és pokolnak egyaránt?~Ah
2035 23 | Mint pásztor a tilosba ment gulyát.~Gyalog ha voltál,
2036 10 | barátim,~E zárt sziget mentében itt;~Nézzünk be jól a végtelenbe:~
2037 7, 30| maraszt.~ Örökre, végkép, menthetetlen~Te mulsz el egyedül magad,~
2038 10 | De nem birják kimondani.~ Mentő hajót várjunk-e még,~Ha
2039 7, 19| közétek,~Nem hagyom - isten ments -~Hogy eltemessétek.~Élni
2040 18 | Olvasót pörgetve ottan~A meredek szirttorokban.~Vagy talán
2041 7, 31| esdekelve~Rémült angyalarc meredne;~És azonban ember, állat~
2042 7, 6 | magam baját siratnám.~ Alig merem én azt mondani,~Azzal ijeszt,
2043 8 | Hallgatunk a kakasszóra,~Merengünk egy csillagon,~ Jó reménnyel,
2044 8 | halott előttünk,~Kiterítve mereven.~A hideg, a téli éjben,~
2045 7, 15| szedett volna,~Kérlelhetlen mérgű tűzláng~Legel a gyepen ropogva...~
2046 15 | végzetem,~Akárhová mégysz a mérhetlen égbe,~Te mindenütt egyetlen,
2047 7, 30| gyötörj, csak uralkodjál,~Meríts ki minden örömöt.~Feledj,
2048 8 | Álmodunk mi hihetetlent,~El se merjük mondani.~A holt szeme félig
2049 24 | boltot.~Napomnak vége; kész a mérleg:~Nem maradok, hazám, adósod.~
2050 7, 32| sirszoborra;~ Aztán, nem tudni merről és hol,~Valami régi, régi
2051 23 | természettelen világ!~Ilyet mesében is vajon ki lát?~Oroszlánt,
2052 10 | elenyészünk nyomtalan.~Ajk nem mesél, s mit írna föl könyv?~Hogy
2053 7, 28| Egyedüliségem zordon átkát higyjék~Mesének, - maradjon az titok előttök.~
2054 3 | darázsokat.~Egy gombostüfoknyi méze volt~Mindegyiknek, és ezért
2055 23 | egymagad azt onnan fölemelted,~Mezetlen, puszta kézzel, készületlen,~-
2056 10 | üt, nem hallja senki sem;~Mézharmat csillog a gazon.~A habok
2057 16 | Egy paradicsomból kiűzött~Mezitlen Ádám többet élt...~ 1883 ~~
2058 7, 15| élve, ott elhalva~Virágaid mézkelyhében.~ S minden önző és hiú fény,~
2059 30 | tündérországot~Mutattad erdőben, mezőben.~Oh, hogy szememből e sugárod~
2060 1, 2 | halni se tudsz gyávaság mián!~De én szeretlek. Bennem
2061 11, 2 | azok~A szégyen és harag miatt...~ O honfi, csak bolygj
2062 7, 9 | fény,~Hogy szégyeld magad miatta."~ "Majd ha szived lángért
2063 18 | kövült barátok~Morogják a miatyánkot,~Olvasót pörgetve ottan~
2064 1, 1 | csitt! barátim, ez nem a miénk!~ Oh nép! Kimondhatatlan
2065 20 | a papja mind kövér.~ De míg élek, én remélek,~Hiszem
2066 7, 29| fájdalmak, a kinszenvedések,~Miket földi sorsuk sziveikbe vésett,~
2067 7, 7 | lelkem tűkörén.~Mint a nap a miljom habokban,~Képed ragyog minden
2068 23 | hegyélen -~Gyárak sugár minaretjeivel~Megannyi templommá avatni
2069 25 | csalatkozhatlan minta,~És e cserével mindakettő jól jár:~Hatalmas ország
2070 16 | Megengedem, mind szép dolog.~De mindamellett én azt látom,~Hogy végre
2071 22 | gyáva gaz!~Diadalom, ha ők mindannyian~Látják, hogy hal meg köztük
2072 23 | erősebb, rátartóbbak,~Kik mindazáltal már megfutamodtak~S a szabadság,
2073 7, 21| elszórtad,~S megátkoztad mindazokkal,~Kik hazudták, hogy szeretnek,~
2074 3 | gombostüfoknyi méze volt~Mindegyiknek, és ezért lakolt.~ A sövénynél
2075 10 | már magok se hiszik el.~Mindegyre fogynak a hivek.~Nincs mért
2076 7, 30| értenek.~ Elmulsz, eláradsz a mindenben.~Csillagba, napba visszatérsz.~
2077 20 | szivemben,~Oltárodon elégettem;~Mindenem föláldozám.~ Jutalmul mást
2078 7, 30| alattvalók.~Te ünnepelt, mindenható, nagy,~S én csak szegény
2079 7, 3 | hatalmas - hányszor~Mondtalak mindenhatónak!~Üres bók, édes hazugság...~
2080 22 | Lemondott róla régen mindenik,~Adó, vevő, hivén, hogy
2081 23 | csoportja;~Dobálja és ingerli mindenképen,~Ki ereje - méltóságérzetében~
2082 30 | hát eltünni a nagy éjben,~Mindennél, ami él, a vég ez.~Mennem
2083 17 | lehet?~ A gondolat, hogy e mindenség~Nem lesz se több, se kevesebb,~
2084 7, 29| két dolog van a szörnyü mindenségben:~Égben egy úr, földön az
2085 7, 30| embermilliók.~ Csak bübájod, mi mindezeknél~Valódibb, édesb, istenibb:~
2086 23 | vas,~Egy-két golyótól ő mindjárt le nem dől.~Egyszerre vérzik
2087 7, 30| itt.~Mert hogy te elmulsz mindörökkön,~Eltörlöd a lét bűneit.~
2088 7, 28| mégis férfiszivben oly nagy,~Minőt az magára maga nem tetézhet!~
2089 25 | kulcs, arány csalatkozhatlan minta,~És e cserével mindakettő
2090 23 | könyvébe?~Ki a nemesnek voltál mintaképe,~Im ellened fordult idő,
2091 7, 4 | szivére szivem~Csak egy minutára:~ Tudom, hogy hozzáég~Egyszerre
2092 9 | Szerettem e szánó tömeget.~És mivelhogy nem volt egyebem:~Odaadtam
2093 23 | furfang, lelemény?~Csodát mivelsz te ott is, hiszem én.~El-elpihen,
2094 30 | fürt, ha a róka~Szegény és módja nincsen abban.~ Mert nincs
2095 3 | Láttam a zöld erdőt, mely mögött~Ábrándjaim holdvilága tölt.~
2096 7, 21| Ha istenben hinni tudnál,~Mondanám, hogy isten áldjon;~De az
2097 7, 30| felett.~ Te szép vagy, édes, mondhatatlan;~Imádott, szeretett, csodált.~
2098 2 | Kiknél csupán divatnak mondhatók~Az emberiség szent küzdelmei.~
2099 7, 27| belerikkant a rigó is,~És mondja: Rajta, rajta, mind,~Siessetek
2100 2 | nektek élvet ád -~De ne mondjátok a világnak azt,~Hogy honotok
2101 18 | Mélabúba~Összesúgva~Társaiknak mondogatják:~ "Hegyeink méhéből - kérded - ~
2102 16 | ÉLETBÖLCSELEM ~Akármit mondotok, beszéltek,~Tudom én jól,
2103 7, 3 | vagy és hatalmas - hányszor~Mondtalak mindenhatónak!~Üres bók,
2104 7, 29| az első ember kebelére,~Mondván, bajom társa, szenvedek
2105 18 | Angyalok, kövült barátok~Morogják a miatyánkot,~Olvasót pörgetve
2106 7, 3 | pillangó;~ És ne kérdezz, mit morogtam;~Badar beszéd... kacagj,
2107 7, 30| csillagban~Siromra sírva mosolyog... ~
2108 23 | férgei bolyongnak,~Fésülve, mosva, kivasalva szépen,~- Völgyén
2109 23 | hitvány beszédnek, kőnek;~Nem mozdul ő, amig belé nem lőnek,~
2110 22 | egy hű, valódi római,~Ki mozdulatlan őrhelyén maradt;~Ha majd
2111 8 | Akkor aztán késő minden -~Mozdulhat a tetszhalott!...~ 1857 ~~
2112 7, 30| ah, többé nem élsz...!~ S müvészet, képzelet tehetlen,~Hogy
2113 7, 30| embersziveket.~Nevetik a mulandóságot,~Hervadni látván tégedet!~
2114 4 | Koronás királya szólna.~ Mulandóságról, viharról...~A mély völgybe
2115 8 | vérökön~Azt is, amin ők mulatnak...~Idegenek jól aratnak~
2116 10 | Koldus halála - éhhalál!~ Idő mulik, nap áldozik,~S szép ifjuságunk
2117 7, 30| végkép, menthetetlen~Te mulsz el egyedül magad,~A halhatatlan
2118 23 | nemzedéke,~És nemzetem, ez a te multad képe.~Hogy szám szerint
2119 7, 29| könyeink.~Higyjük a szent multat, szeressük a jelent,~Reméljük
2120 7, 32| emlékezve, szótlan,~A messze multba varázsoltan;~S én majdan
2121 29 | Csodákat mivel emlékezetem.~A multból fölmerül egy pillanat,~Mint
2122 25 | megannyi Cortez Nándor, multunk~Hajóit eltökélten fölgyujtottuk,~
2123 13 | HUSZ ÉV MULVA ~Mint a Montblanc csucsán
2124 25 | mit keres, el nem hazudja;~Munkás jutalma méltó bér, dicsének,~
2125 7, 21| vágyol,~S keresed, de nem mutatja,~Sem a közel, sem a távol:~
2126 30 | Te nekem a tündérországot~Mutattad erdőben, mezőben.~Oh, hogy
2127 23 | És viszi el, nagy messze, mutogatja,~Hogyan esett remek lövése
2128 25 | Rojtos gatya... kerülnek muzeumba:~Akkor telik be jósigéd,
2129 25 | Utolsó antisémita kitömve;~Nadrágszij, csáti bot, cigányok sátra,~
2130 23 | hibád.~Vérmes hited, pazar nagylelküséged~Titkon nevetve zsebelik
2131 20 | Őrüléssel fenyeget.~ A nagyobbak, erősebbek~Tőled eltaszítanak.~
2132 2 | kiket nem ismerél,~Mert nagyravágyó és kevély valál;~Hisz sasod
2133 14 | Mily óriási, szertelen.~Nagyságuk titkait keresve,~Hogy rémül
2134 23 | nagy áron~A rettegett, a nagyszerű állatnak,~Kit éjnek idején
2135 2 | gyalázatos lesz, mint a tied!~ Oh nagyszerüen nevetségesek,~Oh szent szabadság
2136 5, 1 | magas, nagy volna a tudat:~Nála jobbnak lenni, jó barát!~
2137 7, 28| elvakitott! - oh én nehéz vétkem:~Nálad jobb szeretni a szátyár
2138 7, 30| ragyogásod elvakít?~ S mégis, ha nálamnál is gyarlóbb,~Dicsőit majdan
2139 25 | Ha mint megannyi Cortez Nándor, multunk~Hajóit eltökélten
2140 7, 30| a mindenben.~Csillagba, napba visszatérsz.~Majd látni
2141 28 | ottan élhetném le békén,~Ami napjaimból hátra van még!~ ...Homlokát
2142 2 | FRANCIAORSZÁGNAK ~Oh napnyugot hazája! mily hamar~Keresztülélted
2143 23 | mint volt!"~Én nemzetem, napod még fölragyog.~Nem tudsz
2144 14 | parány vagyok!~E ragyogó napok fényteste~Mily óriási, szertelen.~
2145 20 | képeket~ Eljövendő nagy napokról...~"Leszen ugy, mint régen
2146 7, 3 | 3 ~Elfogy a nap, az én napom...~Közeleg a sötét óra...~
2147 24 | Bezárom én is már a boltot.~Napomnak vége; kész a mérleg:~Nem
2148 7, 25| oly szép szemed van,~Hogy nappal van, hol az ragyog;~Még
2149 12 | hegy oldalában,~A tavaszi napsugárban,~Nézni illanó felhőkbe,~
2150 7, 15| 15 ~Mint az erdő napsugártól,~Én szemedtől meggyulladtam;~
2151 30 | BÚCSU A NAPTÓL ~O fényes ég, o tündöklő
2152 7, 7 | nap a kristálytengerben.~ Napvilágom, kelj föl énfölém!~Nézd
2153 3 | velem.~Mi több? a csíny napvilágra jött,~Kaptam aztán fölöstökömöt.~
2154 7, 5 | büntetés.~ Szenvedek, de nékem nyugtot ad~Vigasztaló csöndes
2155 22 | a viztölcsérben,~Haj rá, neki! hol a pezsgős palack?~Pokolba
2156 23 | halkkal,~Majd önzajától nekibátorodva,~ Arcátlanabbá válik bősz
2157 7, 30| tőled,~És vissza kell adnod nekik.~Az ellened lázongó földnek~
2158 2 | magatokat~- Hisz külszin az, mi nektek élvet ád -~De ne mondjátok
2159 26 | kerek világ?~Földi élet, nem-e épen~Ez a te komédiád?~
2160 6 | Mennyire szerettelek!~ Néma ajkad oly beszédes,~Sohase
2161 10 | dicsőn, mig~Nem őrjit meg a némaság!~ De nincs remény, de semmi
2162 7, 32| lehajtja;~A nagy, döbbentő némaságból~Hozzád rejtelmes szellemhang
2163 23 | írva a jövő könyvébe?~Ki a nemesnek voltál mintaképe,~Im ellened
2164 25 | csáti bot, cigányok sátra,~Nemesség bibliája: ferblikártya,~
2165 25 | mozdony griffje jár;~ Ha németek hozzánk tanulni járnak,~
2166 7, 29| tehetlen,~Mert a már megtörtént nemmé nem lehet...~Ha mit lehetlennek
2167 23 | rajta?~ Világbíró nagy ősök nemzedéke,~És nemzetem, ez a te multad
2168 7, 28| lányát;~Imádsága egész földi nemzedéknek~Föl nem éri tündér látományom
2169 1 | A NEMZETHEZ ~
2170 1, 1 | meg hát engem, hazámnak nemzeti,~Én tőled egyet kérni akarok...~
2171 8 | örökség;~Fizet minket a nemzetség,~Ha sirunk, énekelünk.~
2172 1, 1 | Oh nép! magyar hazának népe,... nemzetem!~Elhalsz-é
2173 1, 1 | vagyok!~S én a hazát, e népet - szeretem!~Én, aki gyűlölöm
2174 1, 1 | szeretem!~Én, aki gyűlölöm e népnek vétkeit,~Majd egykor érte
2175 23 | Hogy kis szigetként állsz e néptengerben,~Páratlanul, rokontalan,
2176 8 | bátorságot...~Égen, földön semmi nesz...~ Szempillánk is csuklik
2177 25 | CREDO ~Ha neve sem lesz a régi vármegyének;~
2178 1, 2 | tart még ez igy?~Népem! - nevedről megfeledkezel?~Nem pletykanyelv
2179 7, 28| földi ölelése!~ A tömeg nevessen - akár megszakadjon! -~Megnyugtat,
2180 7, 25| az úr, te a minden,~Minek nevét nem nevezi,~Kit nem ismer,
2181 7, 30| Marcangolj embersziveket.~Nevetik a mulandóságot,~Hervadni
2182 5, 2 | örülni tud más,~Szánjuk vagy nevetjük azt;~S ami nekünk fáj, nem
2183 2 | a tied!~ Oh nagyszerüen nevetségesek,~Oh szent szabadság arszlán
2184 23 | pazar nagylelküséged~Titkon nevetve zsebelik üzérek.~Nem nyers
2185 23 | megtagadva,~Nem a magad nevével indulsz hadba.~S hogy lelkesülj,
2186 7, 25| minden,~Minek nevét nem nevezi,~Kit nem ismer, csak sejt
2187 23 | ébredezve a nyomás álmából,~A névtelen hősök csatazajától,~ Megszégyenülve,
2188 26 | KÖRÖNDNÉL ~Ünnep délután van; nézem,~A szegény nép hogy mulat.~
2189 7, 30| Te uralkodol egyedül.~Egy nézésedre hódol minden~Kész örömest,
2190 7, 28| jársz-kelsz, csak embernek néznek. -~Imádhatja benned a föld
2191 12 | A tavaszi napsugárban,~Nézni illanó felhőkbe,~Mult időkbe,
2192 30 | amelyben~Magadat oly kedvtelve nézted...~ 1895 ~
2193 23 | Megszégyenülve, álmélkodva néztek~Körös-körül rád mind a többi
2194 30 | éltem, és te bennem.~ Te úgy néztél rám, bármi ére,~Mint édesanya
2195 23 | segited is majd őket,~Nem nézve, hogy mi vagy, mi lesz belőled?~
2196 18 | Emberek nyeregbe fogták,~Nézzed - imhol lovagolják..."~
2197 29 | siralomházi lelkek,~ És nézzük egymást hosszan, szótalan...~
2198 10 | zárt sziget mentében itt;~Nézzünk be jól a végtelenbe:~Nincs
2199 15 | keringő csillagot;~Fenséges Niobéja az égboltnak,~Lobogó gyász,
2200 7, 28| létem, vágyam is nem véges?~Noha elismerem: gyarló, szegény
2201 14 | hogy áradok!~Egyszerre nőni kezd a féreg;~Azt gondolom,
2202 7, 32| És tépelődöl, hogy mi nóta?~De egyre távozik, halódva,~
2203 23 | állnak,~Mosolygó kertek, nyájas kéjlakok~Végetlen gyöngysorával,
2204 7, 27| emberek;~Szeret majd minden nyakra-főre,~A pillangók és a - legyek...~
2205 30 | Tengerszemében a Kárpátnak,~Amelybe nyári éjszakánkint~Szűz csillagok
2206 23 | első parancsolat:~Hazádnak nyelvén szólnod nem szabad!~Érthetlen,
2207 7, 28| véghetetlen,~Hogy ha testem sem nyer e földbe nyugalmat,~Ahol
2208 18 | dajkák sem danolnak.~Emberek nyeregbe fogták,~Nézzed - imhol lovagolják..."~
2209 16 | szivvel mindent,~Mi maradandót nyerhetek,~Szép Éva! csak e földi
2210 22 | kabinba, hol a szűz ajak?~Nyerít a kéjvágy, bőg a hiúság.~
2211 23 | nevetve zsebelik üzérek.~Nem nyers vitézség dönti a csatát:~
2212 29 | az elvesztett -~Az el nem nyert éden fájdalma van.~ Igy
2213 17 | bimbó, mely nekem ki nem nyilt,~A vágy, amely nem teljesült?~
2214 8 | mondani.~A holt szeme félig nyitva;~Hátha meg nem volna halva,~
2215 7, 31| futosnának,~Kézkulcsolva, nyöszörögve;~Távol orkán már hörögne;~
2216 7, 30| itt remek volt,~Emléke, nyoma fönnmarad.~Ki mi nagyot
2217 23 | lidérc ült...~És ébredezve a nyomás álmából,~A névtelen hősök
2218 9 | koplaltam eleget.~Szenvedésim nyomorú dijába~Szánakoztak rajtam
2219 10 | viz elborít~És elenyészünk nyomtalan.~Ajk nem mesél, s mit írna
2220 7, 28| testem sem nyer e földbe nyugalmat,~Ahol a csábitó és a hűtlen
2221 4 | minden órán~Leszáll örök nyugalomra.~Körülöttem születnének~
2222 11, 2 | hamvát sem leled.~ Mert nem nyughattak abban ők!~Az ősök, a nagyok,
2223 11, 2 | sírgödört;~ Oh honfi, immár légy nyugodt,~S ha menhelyed, újabb honod~
2224 7, 29| az istent,~S haljunk meg nyugodtan, ha enyészet int...~ - Ah,
2225 23 | bevilágitotta az eget,~Mely már nyugotról végig besötétült,~Az emberek
2226 7, 28| szivem,~Hogy uj seb fájdalma nyujt csak egy kis enyhet.~Leégett
2227 7, 3 | hamis, begyes, rátartó:~Nyujtsd magasra fejecskédet,~Szökdelj
2228 29 | fölmerül egy pillanat,~Mint oceánból elsülyedt sziget;~És látom
2229 11, 2 | honfi, aki leborulsz~Az oceáni partokon,~Felénk tekintesz
2230 24 | volt minden kincsem,~De azt od'adtam kicsinyenkint,~Ott
2231 9 | mivelhogy nem volt egyebem:~Odaadtam érte lelkemet.~ No de egyet
2232 7, 30| Csak szemeidet ragyogtatnád~Odább egy perccel, édesem!~ O
2233 12 | A VAÁLI ERDŐBEN ~Odabenn a mély vadonban,~A csalános
2234 16 | Mi itt örökre elmuló.~ Odadnék én jó szivvel mindent,~Mi
2235 11, 1 | semmi sem! -~Eszeveszetten odadobtad~A szabadulás perciben!~Legjobbjaid
2236 3 | csillaga,~Ott vagyok én már odahaza!...~ 1853 ~~
2237 10 | áldozik,~S szép ifjuságunk odavan.~Iszap beföd, viz elborít~
2238 7, 30| szinpompája~Végkép, örökre odavész.~ Hóhér idő, ádáz kezével,~
2239 7, 32| integetnek;~Ásitozó sötét odúkból~Kelő nehéz, fojtó illattól~
2240 23 | nem látta ennek mását -~Ököllel ostromoltál és vettél be...~
2241 3 | hol forró nap alatt~Estig öldöstem darázsokat.~Egy gombostüfoknyi
2242 18 | talán csak víz esése~Bérc öléből a mélységbe?~ Most a sikra
2243 16 | angyalom!~Ha elkárhoznám szűz öledben,~Jobb lenne, én azt gondolom...~
2244 7, 28| vesztve, nem kell földi ölelése!~ A tömeg nevessen - akár
2245 7, 13| halált,~Az örökkévaló.~ Ölelj meg, csókolj meg,~S élek
2246 7, 29| lakója~Élve egymással nem ölelkezhetik:~Ugy választja ketté az
2247 7, 13| Egyszer megcsókolni;~Örökké ölelni,~Örökké csókolni!~ Mit nekem
2248 7, 13| élek beléd halva -~Örökké ölelve,~Örökké csókolva! ~
2249 11, 2 | el azt és halj meg ott!~ Öljön meg ott a fájdalom,~Mert
2250 9 | megevő falatom.~Bezzeg öljt kiált a csőcselék,~Fölakad
2251 23 | félszázadot.~Kit el nem öltek karddal óriások,~Fogd meg
2252 7, 30| 30 ~Sokat györörtél, öltél engem,~S én csak nagyon
2253 19 | halhatatlan.~Csak a testet nem öltött ábránd,~Be nem telt vágy,
2254 25 | cégér.~Eltünt: uj diszbe öltözött a puszta,~Szebb délibáb -
2255 25 | Csikós mulat vasárnap frakkot öltve,~Utolsó antisémita kitömve;~
2256 23 | én.~El-elpihen, szenderg önérzeted.~El kell magad kissé szégyenlened.~
2257 20 | liberiáért -~Erőd óriási, nagy!~ Önjavadra semmid sincsen.~Idegennek
2258 7, 5 | igazság s szenvedés,~Tied az önkény s a büntetés.~ Szenvedek,
2259 12 | Észrevétlenül, megérve,~Lehullani önmagától,~A kiszáradt életfáról...~
2260 11, 2 | amelyért vérezél,~Megtagadá önnönmagát.~Nem hordja már rabláncait,~
2261 7, 5 | nyugtot ad~Vigasztaló csöndes öntudat.~Téged fogva tart a nagy
2262 23 | szidja, eleinte halkkal,~Majd önzajától nekibátorodva,~ Arcátlanabbá
2263 22 | a hiúság.~Vonít az írigy önzés éhesen.~Itt már hiába átok
2264 1, 2 | Reformerek pókhálós szivei...~Ördög, pokol!... meddig tart még
2265 1, 2 | forr a vér~Megvívni sorsod ördögeivel...~Vér és halál szerezte
2266 7, 30| mint a tarack.~Istenről, ördögről, eszményben~A rege képeket
2267 7, 30| feledkezik magáról,~S nem örökíti kellemed!~ Hogy isten alkotód,
2268 7, 30| képzelet tehetlen,~Hogy örökítse alakod.~Ki festené való
2269 7, 30| lángszellemének~Kincsei örökkévalók.~Olcsóság: élik ezredévek,~
2270 29 | dalba foglalt szerelem~Örökkévalósága a halálban...~Az ég, ládd,
2271 14 | vergődő rabképzeletben~Az öröklét - egy pillanat?~ Ti ott
2272 8 | hallunk is már.~Ki legtöbbet örökölt,~Annak van a legjobb kedve;~
2273 7, 29| egyetlenség szörnyeteg átkával~Örökös tanyát vert egyes-egyedül;~
2274 8 | kenyerünk.~Nem maradt ránk dús örökség;~Fizet minket a nemzetség,~
2275 4 | heverve.~ Tegyetek le egy örökzöld,~Ringató fenyőbokorba,~Hol
2276 17 | tudom, előre látom,~Mi bú, öröm van itt ezen~S az ismeretlen
2277 7, 14| eresztő.~ Szerelem - örök nap,~Öröme mindennek -~Egyedül szivemben~
2278 7, 27| tiszta lesz.~A nap kisüt, és örömében~Csorogva sír a házeresz.~
2279 7, 29| irigyelem őket~A megenyhülésért, örömeikért.~Jólesik, ha látom ujjongni
2280 7, 1 | is irigyel~Ilyen mulandó örömet!... ~
2281 5, 1 | Sötétség borítja az eget,~S örömömben elhalványodom,~Ha te majd
2282 7, 29| ugyis annyi bajjal megvert,~Örülök, látván, hogy egy jó percet
2283 7, 31| 31 ~Mintha örvény fölött járnék,~Vagy elfödne
2284 21 | száraz firka?~Mi rimelne össze szebben~Mint két szivnek
2285 28 | jámborság.~Kerge gőg, hitványság összefogva,~A szerény igazt lábbal
2286 18 | Vissza őrülten mi csörtet,~Összeláncolt sor kisértet?~ Mi jövünk
2287 18 | csöndes erdőn a fák~Mélabúba~Összesúgva~Társaiknak mondogatják:~ "
2288 7, 5 | Enyim az örökkévalóság.~ Összetépted az én szivemet,~A magadét
2289 10 | között?~Óh a vihar, mely összetört, széjjelszórt,~Kerűlne vissza
2290 7, 4 | hogy hozzáég~Egyszerre az övé:~Magad sem veszed le~Soha
2291 11, 1 | fátylad,~Mit tisztelet, dics övezett,~A mennyezettel, hajh! ahonnan~
2292 5, 1 | Egyedül kilátszani a bűn~Özönéből, mint egy Ararát!~ Egy az
2293 10 | Halál és őrület között?~Óh a vihar, mely összetört,
2294 7, 8 | meg!" Én gyötrelmem,~Mert ohajtlak, mert szeretlek,~Ezzel átkoztál
2295 7, 9 | Ne találj emlékezetre."~ "Ohajts örök életet, ha~Majd jövődet
2296 11, 2 | világnak bájai,~Hogy ne ohajtsd köztünk, velünk~Bilincseinket
2297 7, 29| embereket, nem, nem!~(Vajha okom volna, magam jobb szeretnem.~
2298 3 | emlék - s e kedves helyem~Mi okon most mégis idegen?~Szemem
2299 22 | adják, veszik,~Igaz, hogy olcsón: egy üveg borért...~ Mint
2300 7, 30| lángszellemének~Kincsei örökkévalók.~Olcsóság: élik ezredévek,~Használják
2301 12 | közelebb van...~ Illatos hegy oldalában,~A tavaszi napsugárban,~
2302 11, 1 | valál.~El nem riasztott oldaladtól,~Bár rémitett börtön, halál.~
2303 1, 1 | volt egy szép viharod,~Hol olly dicsőn halhattál volna meg!~
2304 24 | Ihattam rendszerint csak ollyat,~Mitől gyöngébbek szörnyet
2305 29 | lélek a te Veszta-templomod.~Oltára képében látod magad;~Mi
2306 7, 30| arcod himporát.~ Szépséged oltárából, melyhez~A dicsőség hódolni
2307 20 | tüz, láng volt szivemben,~Oltárodon elégettem;~Mindenem föláldozám.~
2308 7, 28| Fenséges képedről - álljon az oltáron.~Amelynek forrását bűnbánat
2309 7, 28| csak gúnyolja a sír:~ Ha ti oltottatok belém, halandóba~Indulatot,
2310 13 | sugarát;~Azért még föl nem olvadok.~ De néha csöndes éjszakán~
2311 18 | barátok~Morogják a miatyánkot,~Olvasót pörgetve ottan~A meredek
2312 29 | erőt nekem.~Én látok itt olyant, mit senki más;~Csodákat
2313 8 | tenger éjszakába~Ki-kinézünk olykoron.~Mert nem tudjuk, hány az
2314 28 | hátra van még!~ ...Homlokát omló hajába rejtve~Ama sziklán
2315 23 | akarod?~Ki a hazáért bőven ontod véred,~Nem tudnál adni érte
2316 1, 1 | vétkeit,~Majd egykor érte ontom életem!~Hallgass meg hát
2317 9 | KESERŰ ÓRÁBAN ~Én sem éltem egészen hiába:~
2318 23 | Hol messze zúgva a gép orgonája~Arany esőt hullajt alá a
2319 22 | valódi római,~Ki mozdulatlan őrhelyén maradt;~Ha majd kiásnak
2320 29 | Mert amit én vesztettem, óriás,~Hozzá az ég adott erőt
2321 7, 3 | virágnak vége... vége...~ Őrizkedj a gondolattól!~Ne nézz most
2322 7, 21| beteljék legfőbb vágyod?~Isten őrizz! - Én tudom, hogy~Az a legsötétebb
2323 7, 3 | ne nézz lelkembe...~Isten őrizzen meg attól!~Légy kacér, víg,
2324 10 | szépen, dicsőn, mig~Nem őrjit meg a némaság!~ De nincs
2325 7, 31| Kézkulcsolva, nyöszörögve;~Távol orkán már hörögne;~Iszonyú nagyot
2326 14 | törpülök ijedten;~Féreggé őrl a gondolat:~Mi ez a lét,
2327 7, 32| Nagy, tarjagos felhőknek ormán,~Mint fehér szűz a zárda
2328 23 | Csak rabkalitban csenevész oroszlán?~Vagy csak pihen a sivatag
2329 23 | mesében is vajon ki lát?~Oroszlánt, melynek abba teljék kedve,~
2330 26 | komédiád?~ Az idő, mint e nagy orsó,~Forg, de nem halad tova.~
2331 25 | mindakettő jól jár:~Hatalmas ország és jómódu polgár;~Mert államát
2332 2 | nem szólhatok.~Oh franciák országa, teneked~Volt szánva e jövő...
2333 16 | királynál, ki csak gyüjtött~Országokat, kincset, babért:~Egy paradicsomból
2334 20 | A csalódás, hogy hiába!~Őrüléssel fenyeget.~ A nagyobbak,
2335 10 | ha nincs egyéb -~Halál és őrület között?~Óh a vihar, mely
2336 18 | zúg el mellettünk,~Vissza őrülten mi csörtet,~Összeláncolt
2337 5, 1 | igazán szeretsz.~Legyen őrzött, szent ez érzelem!~Boldogságod
2338 1, 2 | csalni - tenni kell!~ Az ősapák szép tulajdonait~Kifajult
2339 26 | mint egy zsákot,~Ismeretlen őselem.~ És letünnek, ahogy utjuk,~
2340 25 | Csak szent ereklye már az ősi cégér.~Eltünt: uj diszbe
2341 7, 14| mindennek -~Egyedül szivemben~Ostora istennek!... ~
2342 7, 4 | Mind a két kezével,~Tüzes ostorával,~Tüzes szerelemmel.~ El
2343 23 | szőrén, a kezedbe~Karikás ostoroddal, kieresztve,~Vagdaltad őket
2344 23 | látta ennek mását -~Ököllel ostromoltál és vettél be...~Mi vagy
2345 21 | a költőnek,~Mégis egyre ostromoltok~ Pár rimelt sorért, emlékül,~
2346 7, 30| megsemmisítni téged,~S nem osztja véled trónusát!~ - Oh csak
2347 20 | Fiaid már vetkőztetnek,~Osztoznak ruháidon.~"Ez az enyém,
2348 23 | Hogy irigyen csodálják őt megint,~Kik most lenézik,
2349 3 | OTTHON ~Meglátogattam szülőimet;~
2350 7, 3 | kacér, víg, csapodár, csak~Óvd magad a gondolattól!~ Nézd
2351 5, 1 | Mit a szél elhord, mit pajkosok~Göröngyökkel, sárral dobálnak.~
2352 22 | rá, neki! hol a pezsgős palack?~Pokolba őrült becsület,
2353 15 | ez ama "nagy", melynek pályája~Egyenes; vissza hát sohase
2354 7, 28| bánkódva megütnöm mellemet.~Panasszal, kinokkal ugy teli már szivem,~
2355 11, 1 | Nem jött ajkunkra vád, panasz.~ Mert ami szint'oly drága,
2356 7, 29| 29 ~Oh hogy panaszkodnak, hogy bizalmaskodnak,~Szerencsétleneknek
2357 7, 29| Azok a nagy s mégis szokott panaszok,~Melyeket bús szivök enyhe
2358 7, 29| szenvedek veled...~ Halld az én panaszom, mondd el a tiédet,~Értem
2359 9 | ha a kutyáknak~Vetem e panaszos kenyeret?!~ 1858 ~~
2360 5, 2 | nem értik,~Dehogy értik a panaszt.~Nem ért minket soha senki.~
2361 25 | fényébe uszva:~Kinvallató pandur s futó betyár~Helyén sürűn
2362 20 | testét eszik itten,~És a papja mind kövér.~ De míg élek,
2363 21 | Mégis egyre ostromoltok~ Pár rimelt sorért, emlékül,~
2364 3 | dalol.~ És a kis kert - egy paradicsom,~Benne tölt el szép gyermekkorom,~
2365 16 | Országokat, kincset, babért:~Egy paradicsomból kiűzött~Mezitlen Ádám többet
2366 25 | keringve járták;~Lesz ki parancsol és ki megfogadja,~Törvénynek
2367 23 | S hogy lelkesülj, első parancsolat:~Hazádnak nyelvén szólnod
2368 7, 28| A világ szájából véve a parancsot.~Napja elvakitott! - oh
2369 14 | döbbenve érzem,~Mi semmiség, parány vagyok!~E ragyogó napok
2370 23 | szigetként állsz e néptengerben,~Páratlanul, rokontalan, egyetlen,~Segítve
2371 5, 1 | de ne hidd,~Hogy ne volna párod erényben.~Meg ne állj sötétült
2372 11, 2 | aki leborulsz~Az oceáni partokon,~Felénk tekintesz és gyötör~
2373 23 | képen, s hajszolád,~Mint pásztor a tilosba ment gulyát.~Gyalog
2374 7, 27| kezd az erdő szíve,~Csörg a patak, szól a kakukk.~ Majd jelt
2375 7, 30| Hiába verseng veled a nap,~Pazarol fényt, meleget;~Holt rétegen
2376 29 | bájaidból méltatlan vadakra~Pazaroltál nem értett kincseket;~Én,
2377 24 | mások~Elrettenhetnének példámon,~ Hogy ugy eresztesz el
2378 10 | szebb, hisz arról~Valaki még példát vehet!...~ 1858 ~~
2379 7, 30| hódolni járt,~Gyászával intő pelengér lesz~- Számodra, újabb ifjuság!~
2380 18 | milyen élet!~Hogy szorulnak percbe évek!~ Hallga, hóha! most
2381 7, 30| szemeidet ragyogtatnád~Odább egy perccel, édesem!~ O szörnyü törvény,
2382 7, 29| Örülök, látván, hogy egy jó percet ért.~ Nem gyűlölöm én az
2383 11, 1 | Eszeveszetten odadobtad~A szabadulás perciben!~Legjobbjaid hiába kértek,~
2384 4 | is ébresztenének~Egy-egy percre csattanások.~ - Költőnek,
2385 22 | viztölcsérben,~Haj rá, neki! hol a pezsgős palack?~Pokolba őrült becsület,
2386 23 | S rá a királyi szót~A Phönix hamvain "és szebb lesz mint
2387 8 | És eladva az a föld.~ Hol pihennek a nagy ősök,~Kik szerezték
2388 20 | már nem is alszol,~Csak pihensz, vársz, hallgatózol,~Hogy
2389 7, 27| majd minden nyakra-főre,~A pillangók és a - legyek...~És ennyi
2390 3 | s a gyepen~Eldobatták a pipát velem.~Mi több? a csíny
2391 23 | megint,~Kik most lenézik, piperés banyák, -~E föladat méltó
2392 8 | már!~De a hajnal csak nem pirkad,~S amit látunk, az se csillag:~
2393 2 | csak a ~Szabadságért, s piruljon el hired.~...Meghalhatunk,
2394 25 | vissza már nem térünk;~Nem pislogunk a sirba dicsőségér';~Csak
2395 1, 2 | nevedről megfeledkezel?~Nem pletykanyelv szerezte e hazát,~E honért
2396 6 | messze táj!~ A hajón a könnyü podgyász,~A szivemen a nehéz gyász,~
2397 26 | gépen~Hogy üli meg a lovat.~Pörg a dob, cseng a réztányér;~
2398 18 | Morogják a miatyánkot,~Olvasót pörgetve ottan~A meredek szirttorokban.~
2399 23 | akit ő letenyerel.~Egy pofonátul tízen esnek el.~Van, aki
2400 24 | szegény utast még egy jó~Pohár borával sem kinálja...~
2401 7, 12| sudarát.~ Ide hamar azt a poharat!~Egyre vadabb, egyre szilajabb...~
2402 1, 2 | honvédő torok,~Reformerek pókhálós szivei...~Ördög, pokol!...
2403 1, 2 | pókhálós szivei...~Ördög, pokol!... meddig tart még ez igy?~
2404 22 | neki! hol a pezsgős palack?~Pokolba őrült becsület, szemérem!~
2405 18 | előrehajtunk?~Hol vagyunk most, a pokolban?~Hosszu barlang szája horkan.~
2406 7, 31| hullana a kénkőzápor...~Ah pokolkín-képes mámor!~És én ezt mind, mind
2407 22 | hizelgni szebben~A mennynek és pokolnak egyaránt?~Ah könnyü sor!
2408 7, 29| szövetsége~Kárhozott szivemben ha pokolt cserélne~Azzal, ami ottan
2409 25 | Hatalmas ország és jómódu polgár;~Mert államát igaznak, szentnek
2410 22 | Mint egykor Herkulanum és Pompeji~Végnapján, lávatemető alatt,~
2411 7, 30| S mig koporsómat dulják pondrók,~Kimélik rimelményimet.~
2412 19 | mint hiszik, tartják.~A porban a halhatatlanság.~Nem vész
2413 1, 1 | meghalok, halálomért~Hideg poromnál ne - gúnyoljatok!! ~
2414 22 | áru; hogyne? sokat ér,~S potomság, mit a boltos érte kér:~"
2415 20 | órán késő...~Kapzsi, éhes, prédaleső~Banda élve eltemet.~ Még
2416 20 | DE PROFUNDIS ~Mint az árva holt anyára,~
2417 23 | van ne mulass!~Hiába ottan puska, dárda, vas,~Egy-két golyótól
2418 24 | Frankfurtiakban ettem kócot.~Amellyel puskát tisztitottak.~ Nem tartozom
2419 23 | itt?~Benépesiti a vadon pusztákat,~Hol most rideg tanyák,
2420 23 | járna többé a szabadban, pusztán,~Csak rabkalitban csenevész
2421 29 | a hideg bálvány vezeklő rabja,~Ki minden kéjt szivébe
2422 7, 32| alaktalan bus árnyak~- Sír rabjai - sötéten járnak;~Lombkarjai
2423 23 | szabadban, pusztán,~Csak rabkalitban csenevész oroszlán?~Vagy
2424 14 | mi maga itten~E vergődő rabképzeletben~Az öröklét - egy pillanat?~
2425 11, 2 | önnönmagát.~Nem hordja már rabláncait,~Mert szolga lett és hord
2426 23 | hatalmat~Szerezve másnak, rabláncot magadnak.~Immár nem is magyar,
2427 10 | keressen föl a kalmár,~S rablócsapat ha ránk talál,~Csak rabul
2428 10 | rablócsapat ha ránk talál,~Csak rabul vinne: ami ránk vár,~Koldus
2429 26 | Cselédség, ki most mind ráér,~Lovagol faparipán.~ Alakok
2430 2 | ibolyáinak~Bokraihoz csak ragadozni száll.~Nézz ránk, kik küzdünk
2431 8 | csontokon.~ A csontokon sem rágódnánk,~De hát - ez a kenyerünk.~
2432 20 | koporsódon~Mint a féreg, nem rágódom,~Ott halok tested fölött,~
2433 8 | Hanem mert a torban, éhen,~Rágódunk a csontokon.~ A csontokon
2434 7, 30| irhatnék rólad tökélyest,~Kit ragyogásod elvakít?~ S mégis, ha nálamnál
2435 7, 15| mégis éget,~Nem érez, hogy ragyoghasson:~Legyen átkozott tevéled!~
2436 7, 3 | hogy mi érte;~Ragyog a nap, ragyoghat már!~A virágnak vége...
2437 1, 1 | a roskadt öreg!~ Oh, ne ragyogna csak más hon ege fölött~
2438 14 | semmiség, parány vagyok!~E ragyogó napok fényteste~Mily óriási,
2439 7, 30| senki sem,~Csak szemeidet ragyogtatnád~Odább egy perccel, édesem!~
2440 7, 4 | uram teremtőm,~Ijesztenél rája;~Tedd szivére szivem~Csak
2441 11, 2 | honszeretet.~ És amikor rájok virad,~E földbe rejtik arcukat,~
2442 18 | Tarjagos füstfelleget hány.~Rajzik a szállongó szikra.~Hogy
2443 3 | lapu,~Ott volt a legelső randevu.~Itt csókolt a kedves Zsuzsika...~
2444 25 | Közmegvetés árnyéka a herének;~Rangot, cimet nem koldult rend
2445 7, 21| végbucsúmat;~Aztán menj, rátapodva~A vérre, mit szivem hullat.~
2446 7, 3 | gyöngyvirágom,~Légy hamis, begyes, rátartó:~Nyujtsd magasra fejecskédet,~
2447 23 | népek,~A hiresebb, erősebb, rátartóbbak,~Kik mindazáltal már megfutamodtak~
2448 30 | Mint édesanya az ölében~Reá mosolygó kisdedére.~ S láthattad
2449 23 | szégyenkezve, esdve néz reád,~Mint kéregető özvegy utfelen,~
2450 5, 1 | szemük~Von fekete fátyolt reája.~ Kiket hűn szerettél, emberek~
2451 3 | gubapipa.~Haragudtak a méhek reám~(Nagy volt a füst, erős
2452 2 | rut vétkedért...~ Tekints reánk, kiket nem ismerél,~Mert
2453 7, 30| bíborát.~Bepókhálózza csuf redővel~Fölséges arcod himporát.~
2454 1, 2 | Hazafi száj és honvédő torok,~Reformerek pókhálós szivei...~Ördög,
2455 22 | Én látom azt, mint Lót, rég, egyedül.~De nem megyek,
2456 7, 30| ördögről, eszményben~A rege képeket maraszt.~ Örökre,
2457 7, 32| döbbentő némaságból~Hozzád rejtelmes szellemhang szól,~S merengve,
2458 11, 2 | amikor rájok virad,~E földbe rejtik arcukat,~Hogy meg ne gyúljanak
2459 28 | Homlokát omló hajába rejtve~Ama sziklán ül a méla bánat,~
2460 7, 3 | Kétségbeejt a sötétség - ~Rémeitől megőrülsz, vagy~Előbb megfojt
2461 18 | lettek a tündérek?~Gnómok, rémek, gyiksárkányok,~Óriások,
2462 7, 30| égi egyezményben~Benned remekké egyesül,~Eloszlik, mint
2463 20 | kövér.~ De míg élek, én remélek,~Hiszem az istenemet:~Leszáll
2464 2 | nemzetem, magyar nép! küzd, remélj!~Szemem könyez, midőn rád
2465 7, 29| multat, szeressük a jelent,~Reméljük a jövőt, imádjuk az istent,~
2466 7, 25| Szeretlek én, hiszlek, reméllek,~Mert nagyon büntetsz engemet;~
2467 7, 15| minden!~Annyi boldogság reménye.~Maga a nap sirathatná,~
2468 1, 1 | lábbal a sírban... vagy még reménylsz?~Mig ifju voltál, oh! volt
2469 7, 19| nagy átok;~Látni, mint a rémet,~S hallani fogjátok.~ Ahol
2470 11, 1 | riasztott oldaladtól,~Bár rémitett börtön, halál.~ Szegény
2471 25 | foganatja;~A szolgabírók rémmesében élnek,~Mágnás nem áll fölötte
2472 29 | sirbolti csöndességet~A rémteli sötét erdő alatt,~Amig a
2473 14 | Nagyságuk titkait keresve,~Hogy rémül el kétségbeesve~A legmerészebb
2474 7, 31| sejtelemtűl~Integetve, esdekelve~Rémült angyalarc meredne;~És azonban
2475 22 | tűz-zuhany;~Szemlélni, hogy réműl a gyáva gaz!~Diadalom, ha
2476 25 | Rangot, cimet nem koldult rend szalagja:~A szellem és erkölcs
2477 7, 1 | szeretni majd,~Mint ez történik rendesen;~Ez átok az, mi végett soha
2478 24 | mégse fogtál rajtam:~Nem renditettél meg hűségben.~ De engedd,
2479 24 | pillanatra föltámadnak,~Ihattam rendszerint csak ollyat,~Mitől gyöngébbek
2480 7, 3 | gondolattal!~Ha bejársz e rengetegbe,~Benn egy kérdő szörnyeteg
2481 18 | ott beszállunk.~Tölgyei a rengetegnek~Álmaikból fölrezzennek.~
2482 7, 28| Játszhatom-e hűtlent, ha szivem reped meg?~Nem, nem! Te vagy igaz,
2483 7, 30| visszatérsz.~Majd látni fogunk részeidben;~Egészben, ah, többé nem
2484 7, 31| és falevelek~Ijedtökben reszketnének;~Rám fekete felhők közül~
2485 22 | könnyü sor! mi drága még részletben -~Egészben szinte semmit
2486 3 | aztán fölöstökömöt.~ Ott a rét, hol forró nap alatt~Estig
2487 7, 30| Pazarol fényt, meleget;~Holt rétegen uralkodik csak;~Te szellemek,
2488 23 | bőrét fölvert nagy áron~A rettegett, a nagyszerű állatnak,~Kit
2489 23 | sorlövők csapatja körülállva~Rettentő fekhelyét rezgő inakkal,~
2490 23 | körülállva~Rettentő fekhelyét rezgő inakkal,~Gunyolja, szidja,
2491 26 | lovat.~Pörg a dob, cseng a réztányér;~Boltinas, szobaleány,~Cselédség,
2492 7, 8 | szenvedélyed láza."~ "Meg se rezzenj, ha velődbe~A féltés villámai
2493 7, 15| jaj.~Fészke fölött vijjog, rí a~Kétségbeesett madárraj.~
2494 11, 1 | szerencsétlen valál.~El nem riasztott oldaladtól,~Bár rémitett
2495 23 | vadon pusztákat,~Hol most rideg tanyák, bitófák állnak,~
2496 7, 27| lakodalom.~ Majd belerikkant a rigó is,~És mondja: Rajta, rajta,
2497 7, 30| dulják pondrók,~Kimélik rimelményimet.~ Mindennek, ami itt remek
2498 21 | Mire jó e száraz firka?~Mi rimelne össze szebben~Mint két szivnek
2499 21 | Mégis egyre ostromoltok~ Pár rimelt sorért, emlékül,~Fehér könyvetekbe
2500 7, 29| nagy ajándékával~Keblökön ringatnak, oh azok, azok,~ Melyeket
2501 4 | Tegyetek le egy örökzöld,~Ringató fenyőbokorba,~Hol fölöttem
|