10-dalka | dalod-fogyn | fohas-kapta | kapva-megvi | megy-ringa | ringv-tunod | tuz-zugva
Poem, Strophe
2502 7, 32| szellemhang szól,~S merengve, ringva bús sejtésen,~Gondolsz magast,
2503 7, 15| már erdőt égni?~Oh ez igen ritka látvány.~Szikrafényes füstje
2504 23 | szám szerint kevés vagy, ritkaság,~Meg-megrohant a gyáva sokaság.~
2505 18 | a sikra eresztettünk.~Mi robog, zúg el mellettünk,~Vissza
2506 7, 13| Örökké csókolni!~ Mit nekem e rövid~Elmulandó élet?~Örökkévalóság!~
2507 23 | Kik előkészitették jól a rőffel.~ De hát ha igy van - s
2508 23 | ellen.~Világhires, félelmes rohamod~Egyszerre lép át egy félszázadot.~
2509 15 | végtelenséggel versenyt rohan.~Forogni körbe nem tud,
2510 18 | város, ott egy zárda~Tornyai rohannak hátra.~Milyen álom, milyen
2511 25 | tisztesség nem eshetik kimondva -~Rojtos gatya... kerülnek muzeumba:~
2512 30 | kimondhatatlan.~De savanyu fürt, ha a róka~Szegény és módja nincsen
2513 7, 29| társa;~Gondolatok közt van rokonság, tudom;~Társtalan, magában,
2514 23 | néptengerben,~Páratlanul, rokontalan, egyetlen,~Segítve még mást,
2515 22 | semmit ér hazánk...~Lemondott róla régen mindenik,~Adó, vevő,
2516 26 | Létük egyszer véget ért;~Róluk is csak ugy nem tudjuk,~
2517 22 | Volt még egy hű, valódi római,~Ki mozdulatlan őrhelyén
2518 11 | LUZITÁN DAL~Midőn vezéreik a rómaiaknak meghódoltak ~
2519 7, 15| nap sugára!~ Átkozott a romboló láng,~Mely nem úgy hervaszt
2520 11, 1 | magad,~Mi nélkül hitvány rongy az élet,~S haszontalan minden
2521 23 | jövődet?~Meg vagy talán most rontva, babonázva,~Vagy alkotását
2522 7, 15| mérgű tűzláng~Legel a gyepen ropogva...~ Erdő, erdő! nem marad-e~
2523 1, 1 | dicsőn,~Sem halni nem tud a roskadt öreg!~ Oh, ne ragyogna csak
2524 5, 1 | dobálnak.~ Hidd, hogy a világ rossz; de ne hidd,~Hogy ne volna
2525 1, 2 | Szomorujáték a föld szinpadán!~Rosszabb ennél... mert nincsen életed,~
2526 7, 30| mert egyre hat.~ Maga a rosz, selejtes földben,~Kiirthatlan,
2527 23 | Te egymagad vagy itt inas ruhában.~Pedig ahol ezer veszély,
2528 20 | vetkőztetnek,~Osztoznak ruháidon.~"Ez az enyém, ez a tied"~
2529 23 | szabad már,~Csipetnyi szerb, rumán, az lesz a bolgár,~S szokás
2530 2 | istene,~S halállal büntet e rut vétkedért...~ Tekints reánk,
2531 7, 28| de hitem vigasztal:~Hogy rútul hizelgő hazugok csoportja,~
2532 23 | várni ellenségidet,~S a saját fegyverével verni meg.~Hát
2533 30 | mitől majd~Megválni igazán sajnálok.~ Szép a leány: a szűznek
2534 7, 7 | világra;~És azután vesd meg a sarat,~Mely nem fogja föl a sugarat! ~
2535 23 | Mikor már ők, a nagyok, sárba dobták,~S vészkiáltásaikkal
2536 7, 28| fényetek intésit~Én e lomban, sárban el nem tántorodtam:~Nem
2537 20 | hazám.~Hideg vagy, fekete, sárga;~Aszol-e, vagy valahára~
2538 18 | horkan.~Csattog, fölsikolt a sárkány,~Tarjagos füstfelleget hány.~
2539 5, 1 | mit pajkosok~Göröngyökkel, sárral dobálnak.~ Hidd, hogy a
2540 2 | nagyravágyó és kevély valál;~Hisz sasod a völgy ibolyáinak~Bokraihoz
2541 3 | ezért lakolt.~ A sövénynél sátoros lapu,~Ott volt a legelső
2542 25 | Nadrágszij, csáti bot, cigányok sátra,~Nemesség bibliája: ferblikártya,~
2543 30 | lehet kimondhatatlan.~De savanyu fürt, ha a róka~Szegény
2544 7, 28| teli már szivem,~Hogy uj seb fájdalma nyujt csak egy
2545 23 | Egyszerre vérzik bár tizenkét sebből,~Jaj annak, akit ő letenyerel.~
2546 7, 29| Milyen keserédes jótékony sebek!~Különböző, mégis mind rokon
2547 7, 28| Mely kétségbeesik, hogy sebére nincs ír,~Mely itt vigasztalan
2548 7, 28| szerelmem,~Kezed rá örökkön égő sebet vágott.~ S mégis most, midőn
2549 28 | sugára...~Ott, csak ott a sebhegesztő béke.~ Boltozatos, titkos
2550 7, 32| betölti borzalommal;~Elméje, sebtelt szive fájdul,~És könye sűrűn
2551 7, 29| Melyen semmi égi erő nem segít.~ Mert e nagy világon mindennek
2552 23 | bolgár,~S szokás szerint segited is majd őket,~Nem nézve,
2553 23 | Páratlanul, rokontalan, egyetlen,~Segítve még mást, soha senki téged -~
2554 7, 31| felhők közül~Űzve gonosz sejtelemtűl~Integetve, esdekelve~Rémült
2555 7, 30| Illatosabb lesz a virág.~ S csak sejtenek majd téged abban,~Midőn
2556 7, 32| S merengve, ringva bús sejtésen,~Gondolsz magast, érezve
2557 17 | Mit lelkem eddig félve sejtett,~Előttem áll a nagy titok,~
2558 7, 3 | áthül, megrázkódik...~Alig sejti, hogy mi érte;~Ragyog a
2559 7, 30| egyre hat.~ Maga a rosz, selejtes földben,~Kiirthatlan, mint
2560 7, 30| istenibb:~Tünékenyebb, semmibb a szélnél,~Mely elhal, alig
2561 20 | óriási, nagy!~ Önjavadra semmid sincsen.~Idegennek telivér.~
2562 24 | tagadhatatlan,~Nem kényeztettél semmiképpen.~Azért ki mégse fogtál rajtam:~
2563 14 | Elgondolom, döbbenve érzem,~Mi semmiség, parány vagyok!~E ragyogó
2564 4 | Legyen bármi a halálban,~Semmivélét avvagy álom:~A halált nem,
2565 7, 28| magad - megalázva!~Feledd el sértésem, törd nemes szivedbe,~Nem
2566 7, 30| fenn~Megközelítő fogalom!~ Shakspere, Homér lángszellemének~Kincsei
2567 7, 27| mondja: Rajta, rajta, mind,~Siessetek szeretni, élni,~Hamar, hamar,
2568 25 | cselekedni már nem úri "sikk" azt;~ Ha az adó lesz kétszerannyi
2569 25 | árvapénztárnok többé nem sikkaszt,~Mert cselekedni már nem
2570 7, 15| fojtó füstborúban~Ezer a sikoltás, a jaj.~Fészke fölött vijjog,
2571 7, 12| egyre szilajabb...~Majd sikoltva fölkacag, nevet -~Egybe
2572 20 | Kétségbeesett örjöngő~Sikolyával költelek.~Félek, minden
2573 18 | öléből a mélységbe?~ Most a sikra eresztettünk.~Mi robog,
2574 28 | illatárban...~- Mással úgy sincs immár számvetésem.~ S álmadozva
2575 7, 30| magas isteneknek~Nem oly siralmas, fekete...~ Mert semmi sem
2576 7, 29| Melyeket bús szivök enyhe siralmával,~Könyeik áldásos nagy ajándékával~
2577 29 | temetett:~Most itt ülünk siralomházi lelkek,~ És nézzük egymást
2578 7, 8 | felejtsd el őket,~Mikor éjjel siránkozva~Szellemeik hozzád jőnek."~ "
2579 8 | Mi vagyunk még éberen.~ A sirásban elfáradt már~Valamennyi
2580 7, 15| boldogság reménye.~Maga a nap sirathatná,~Mennyi kárt tesz örök fénye...~
2581 7, 6 | talán~Csak a magam baját siratnám.~ Alig merem én azt mondani,~
2582 7, 14| is,~Melyet emléked sző,~Sírba koporsónkat~Szeliden eresztő.~
2583 7, 26| is élek én már -~Csak a sírból emlékszem rád!... ~
2584 29 | szenvedélytelen,~Hallgatva a sirbolti csöndességet~A rémteli sötét
2585 12 | életfáról...~ S ismeretlen sírgödörbe'~Elalunni mindörökre...~
2586 11, 2 | keressz,~Csak véreid közt sírgödört;~ Oh honfi, immár légy nyugodt,~
2587 4 | az égben,~Volna-e szebb sírja, mint ott~Ég, föld közt,
2588 11, 2 | nagyok, dicsők,~Fölkeltek sirjaikbul, és~Most szerteszét bolyongnak
2589 20 | Megkövülve, mindörökre,~Aeolhangu sírjeled...~Zengve ős dicsőségedről,~
2590 19 | KISÉRTETEK ~Kik éjfelente sirkertekből~Holt halavány emelkednek
2591 7, 14| szállván...~ Balzsama a sírnak,~Mely az enyészettel~Egy
2592 7, 8 | hozzád jőnek."~ "És örökké sírod ássad~S mégse halj meg!"
2593 7, 28| engem itt a porba,~Hogy siromon békén kacagjon ellenem?...~
2594 7, 30| szemed fénye szép csillagban~Siromra sírva mosolyog... ~
2595 7, 32| halottra,~Mint holdsugár a sirszoborra;~ Aztán, nem tudni merről
2596 4 | Tömlöctartó lehetett az~Aki a sírt föltalálta;~Vak sötétség
2597 8 | Fizet minket a nemzetség,~Ha sirunk, énekelünk.~ Már maholnap
2598 7, 30| szép csillagban~Siromra sírva mosolyog... ~
2599 22 | Ki hazudik nagyobbat?" E sivár~Föltétel a kikiáltási ár.~
2600 23 | oroszlán?~Vagy csak pihen a sivatag királya,~Mig sorlövők csapatja
2601 22 | SODOMA ~Javában áll a vásár; a
2602 23 | karddal óriások,~Fogd meg sörényen a kapát, az ásót.~Dologra
2603 7, 32| bus árnyak~- Sír rabjai - sötéten járnak;~Lombkarjai a gyászfüzeknek~
2604 8 | téli éjben,~Csillagoltó sötétségben~Mi vagyunk még éberen.~
2605 18 | forog az izzó szikla!~A sötéttel küzdve langal~Végig a függő
2606 7, 3 | édes álmodása!~ Árnyatok sötétül egyre,~Közeleg az éj immáron!~
2607 5, 1 | párod erényben.~Meg ne állj sötétült utadon,~Mig egy csillagot
2608 3 | Mindegyiknek, és ezért lakolt.~ A sövénynél sátoros lapu,~Ott volt a
2609 21 | énekeljen,~És a mennyet soh'se lássa?~ Csak ami a szívbe
2610 7, 30| tavaszra kivirul!~Játszál sohajjal és könyekkel,~Mind csak
2611 7, 12| szomorú már, de szilaj;~Nem is sohajtás, de kínos jaj;~Szivem tépik,
2612 2 | hatalom, hír s dicsőség után~Sohajtozol örökkön, s nem tudod,~Hogy
2613 20 | Csak leraktad fegyvered.~Jó sokáig szenderegtél;~Halkan álmodban
2614 7, 32| Még ide lenn a földön, sokszor.~Ha majd virrasztva őszi
2615 21 | ostromoltok~ Pár rimelt sorért, emlékül,~Fehér könyvetekbe
2616 23 | pihen a sivatag királya,~Mig sorlövők csapatja körülállva~Rettentő
2617 1, 2 | Bennem forr a vér~Megvívni sorsod ördögeivel...~Vér és halál
2618 7, 29| kinszenvedések,~Miket földi sorsuk sziveikbe vésett,~Azok a
2619 29 | elkövetkezett.~E földi létben gyász sorunk betölt.~Találkozunk - irgalmas
2620 23 | magad kissé szégyenlened.~Sőt néha, bizván szertelen magadba,~
2621 11, 2 | meg.~A hon, melyért szived sovárg,~Az a hon - volt, nincs,
2622 7, 12| ingatják,~Mint a szél a fának sudarát.~ Ide hamar azt a poharat!~
2623 7, 3 | velődet.~ Isten veled, szép sudárfák~Andalító suhogása!~Árnyatokban
2624 25 | pandur s futó betyár~Helyén sürűn a mozdony griffje jár;~
2625 7, 25| harmatban,~Amelyre isten napja süt.~ Mert te vagy az úr, te
2626 22 | mozdulok... bevárom...~Hiába a sugallat: menekülj!~Kéj lesz nekem
2627 7, 1 | vagy csupán~Visszaverődő sugara?~ Lehet-e az, hogy csak
2628 7, 7 | sarat,~Mely nem fogja föl a sugarat! ~
2629 30 | mezőben.~Oh, hogy szememből e sugárod~Maholnap elfogy, tovaröppen...!~
2630 1, 1 | hír csillaga;~De gúnyoló sugárral int felénk...~Fölöttünk
2631 7, 28| titok előttök.~Ne lássák a sugárt - még megirigyelnék! -~A
2632 7, 32| a szivedben,~És mind azt sugja vándor felhő,~Hogy ami elmult,
2633 7, 2 | arcodon! - s nekem~Valami súgja: nem, soha!~Sötét, de édes
2634 7, 3 | szép sudárfák~Andalító suhogása!~Árnyatokban volt szivemnek~
2635 12 | Félreeső völgy ölében,~Sűrü árnyak enyhelyében;~ Oh
2636 28 | béke.~ Boltozatos, titkos sűrük mélyén~Háboritlan alacsony
2637 7, 32| sebtelt szive fájdul,~És könye sűrűn megered, hull,~Hull egy
2638 10 | gazon.~A habok oly halkan susognak,~Mint a haldoklók ajkai,~
2639 7, 21| temettek,~S hallgasd ott, mit suttog a fű:~Szerettelek, szerettelek. ~
2640 28 | Hallgatózva, mit beszél az Isten~Suttogó szellőben, illatárban...~-
2641 7, 5 | olyan rab,~Aki zsarnokánál szabadabb.~Enyim az igazság s szenvedés,~
2642 2 | küzdünk egyedül csak a ~Szabadságért, s piruljon el hired.~...
2643 2 | hir és dicsőség, amit~A szabadságnál jobban szeretél;~Meggyülölt
2644 2 | ajándokul~Adandja vissza szabadságodat!~ Oh nemzetem, magyar nép!
2645 11, 1 | Eszeveszetten odadobtad~A szabadulás perciben!~Legjobbjaid hiába
2646 1, 2 | keblek jó fohászai,...~Hazafi száj és honvédő torok,~Reformerek
2647 18 | pokolban?~Hosszu barlang szája horkan.~Csattog, fölsikolt
2648 7, 28| forgó szerencsére,~A világ szájából véve a parancsot.~Napja
2649 1, 2 | érzete?~Hová fér el kevély szakálladon~A gyalázatnak annyi bélyege?~
2650 7, 14| kiengesztel -~ Áldott az a szál is,~Melyet emléked sző,~
2651 25 | cimet nem koldult rend szalagja:~A szellem és erkölcs fensége
2652 7, 28| Oh maradj erős és le ne szállj a porba!~Fáj nem birhatásod,
2653 18 | füstfelleget hány.~Rajzik a szállongó szikra.~Hogy forog az izzó
2654 7, 14| láng hidja,~Rajt' a földre szállván...~ Balzsama a sírnak,~Mely
2655 23 | ez a te multad képe.~Hogy szám szerint kevés vagy, ritkaság,~
2656 23 | abba teljék kedve,~Hogy a szamárbőrt hordja tetszelegve?~S te
2657 7, 30| Gyászával intő pelengér lesz~- Számodra, újabb ifjuság!~ Mind, ami
2658 1, 2 | szent igéivel~Zsidóskodol, számolsz, kereskedel,...~Nem cselszövény
2659 24 | mit adsz, tartsd jobban számon.~Mert végre, nem lehetlen,
2660 7, 28| szép csillaghad, azért vagy számtalan,~Hogy e lélek benned menhelyre
2661 28 | Mással úgy sincs immár számvetésem.~ S álmadozva álmodó virággal,~
2662 7, 30| Fölülmulá egyszer magát,~Nem szán megsemmisítni téged,~S nem
2663 9 | Szenvedésim nyomorú dijába~Szánakoztak rajtam emberek.~Nem maradtam
2664 7, 30| kéjért cserébe hull.~ Ne szánd e korcs, önző világot;~Marcangolj
2665 2 | bálványozott, a föld~Kiábrándult és szánja estedet.~Elvész a hir és
2666 5, 2 | Aminek örülni tud más,~Szánjuk vagy nevetjük azt;~S ami
2667 7, 30| rá a köny szememből,~S én szánni kezdelek nagyon.~ Mindent
2668 9 | adósuk magam sem:~Szerettem e szánó tömeget.~És mivelhogy nem
2669 2 | nemzetem:~Mert istened tenéked szánta azt!~ 1849 ~~
2670 2 | franciák országa, teneked~Volt szánva e jövő... sirasd, sirasd...~-
2671 23 | meggyalázza?~Urrá leszen, mert szapora a féreg?~Turul, kesely szolgája
2672 21 | édes emlék nélkül~Mire jó e száraz firka?~Mi rimelne össze
2673 10 | se leng;~Az ég villámlik szárazon;~Ha üt, nem hallja senki
2674 7, 28| vétkem:~Nálad jobb szeretni a szátyár világot!~Hogy hiuságomnál
2675 1, 2 | és beszéd... beszédek és szavak,...~Erőtlen keblek jó fohászai,...~
2676 1, 1 | vétkezett,~Erkölccsel azt százszor kipótolá;~De szörnyeteget
2677 30 | földi, jobbnak hittem,~És szebbnek láttam, mint valóban -~Aztán
2678 25 | Akkor telik be jósigéd, Széchényi!~Dicsőség, boldogság lesz
2679 7, 31| És azonban ember, állat~Szédelegve futosnának,~Kézkulcsolva,
2680 7, 15| egykor a vidámság~Édes epret szedett volna,~Kérlelhetlen mérgű
2681 7, 30| vagyok én tehozzád képest?~Mi szegények e dalok itt!~Hogy irhatnék
2682 30 | gazdagé a jóbul minden.~Szegénynek nincsen ifjusága.~ S nem
2683 7, 9 | Környékezzen oly magas fény,~Hogy szégyeld magad miatta."~ "Majd ha
2684 23 | de ifju szép anyát,~Ki szégyenkezve, esdve néz reád,~Mint kéregető
2685 7, 28| bukás is ejt parányi mézet,~Szégyenkínja mégis férfiszivben oly nagy,~
2686 23 | önérzeted.~El kell magad kissé szégyenlened.~Sőt néha, bizván szertelen
2687 11, 1 | fussak a födél alól, mely~Szégyent, gyalázatot terem!?~ Oh
2688 10 | a vihar, mely összetört, széjjelszórt,~Kerűlne vissza legalább,~
2689 7, 3 | Vigyázz, hogy nem menj szélére...~ Ne fürkészd baját, epéjét.~
2690 8 | étel, dal, ital!"~ Ilyen szelet hallunk is már.~Ki legtöbbet
2691 25 | koldult rend szalagja:~A szellem és erkölcs fensége adja;~
2692 20 | meghalsz, ha csalódom,~S szellemed elköltözött:~Tetemeden,
2693 7, 8 | Mikor éjjel siránkozva~Szellemeik hozzád jőnek."~ "És örökké
2694 7, 32| némaságból~Hozzád rejtelmes szellemhang szól,~S merengve, ringva
2695 7, 32| sötét van...~ Mert letelik a szellemóra -~Le, vissza! le a koporsóba!~
2696 28 | beszél az Isten~Suttogó szellőben, illatárban...~- Mással
2697 7, 28| Csontjaim hamvát is kivesd, széllyelszórjad? ~
2698 7, 30| Tünékenyebb, semmibb a szélnél,~Mely elhal, alig születik.~
2699 18 | kisértet?~ Mi jövünk magunkkal szembe,~Megfordulva vagy kerengve?~
2700 8 | se merjük mondani.~A holt szeme félig nyitva;~Hátha meg
2701 14 | bölcsessége~Az én galambom szép szemébe'~- Higyjétek el, - ott legnagyobb!~
2702 14 | én szerelmes kis galambom~Szemében szebb, jobb fény ragyog.~
2703 7, 5 | kinomon.~Kegyetlen fény ragyog szemedben.~Halálra itélt rab - szerelmem.~
2704 7, 15| az erdő napsugártól,~Én szemedtől meggyulladtam;~És elégek,
2705 7, 4 | Nekem mártiromság.~ Két szép szemefénye~A csalóka méreg;~Olyan erős,
2706 7, 30| tudna rólam senki sem,~Csak szemeidet ragyogtatnád~Odább egy perccel,
2707 7, 32| elmélyedve~Az egykor gyilkos szép szemekbe,~Hol máskor a dölyf lángja
2708 28 | ül a méla bánat,~Téveteg szemekkel, elmerengve~Képein az elmulandóságnak.~
2709 22 | nekem e gyilkos tűz-zuhany;~Szemlélni, hogy réműl a gyáva gaz!~
2710 7, 3 | Álmodozzál, ábrándozzál,~Szemlélődjél, csak ne kérdezz;~Alkoss
2711 8 | Égen, földön semmi nesz...~ Szempillánk is csuklik immár...~S ha
2712 5, 1 | Nem a föld sötét, beteg szemük~Von fekete fátyolt reája.~
2713 7, 30| legforróbb sugarát,~Fehér arcát a szende liljom,~A rózsa tündér illatát -~
2714 20 | leraktad fegyvered.~Jó sokáig szenderegtél;~Halkan álmodban beszéltél,~
2715 23 | hiszem én.~El-elpihen, szenderg önérzeted.~El kell magad
2716 11, 1 | szint'oly drága, mint te,~Mi szentebb még tán, mint magad,~Mi
2717 25 | polgár;~Mert államát igaznak, szentnek tudva,~Adózó mit keres,
2718 2 | sirasd, sirasd...~- Ha szenvedél, felejtsd el, nemzetem:~
2719 13 | nem ég;~Nem bántja újabb szenvedély.~ Körültem csillagmiriád~
2720 7, 8 | hideg, ha lánggal éget~Átkos szenvedélyed láza."~ "Meg se rezzenj,
2721 29 | méla éjszakán~Bánatosan, de szenvedélytelen,~Hallgatva a sirbolti csöndességet~
2722 20 | kivánva:~A te dicsőségedet.~Szenvedésem mind nem fájna;~A csalódás,
2723 9 | Fáztam és koplaltam eleget.~Szenvedésim nyomorú dijába~Szánakoztak
2724 7, 4 | Mivel érdemeltem;~Csak szenvedtem eddig~Ebben az életben.~
2725 11, 1 | De bár maradtál volna az;~Szenvedtünk volna még tovább is,~Nem
2726 7, 30| fönnmarad.~Ki mi nagyot tett, szépet gondolt,~Örökké él, mert
2727 7, 30| Kartágo, fényes Ílion;~Csak szépségedről nem marad fenn~Megközelítő
2728 23 | mind szabad már,~Csipetnyi szerb, rumán, az lesz a bolgár,~
2729 21 | Csak ami a szívbe irva~Szerelemben égő vérrel,~Az a halhatatlan
2730 7, 4 | Tüzes ostorával,~Tüzes szerelemmel.~ El nem gondolhatom,~Mivel
2731 7, 28| Hogy az való csupán az én szerelmemben.~Akármerre jársz-kelsz,
2732 7, 5 | Megmarad az igaz birónak,~Szerelmemért bosszuállónak! ~
2733 3 | csillag kel föl énnekem.~Szerelmemnek fényes csillaga,~Ott vagyok
2734 14 | de én azt mondom,~Az én szerelmes kis galambom~Szemében szebb,
2735 7, 9 | beteltek.)~ "Érjen annyi jó szerencse,~Hogy ne tudj örülni rajta.~
2736 7, 28| Biztam magamat is forgó szerencsére,~A világ szájából véve a
2737 11, 1 | Szerettelek gyásznapjaidban,~Amig szerencsétlen valál.~El nem riasztott
2738 7, 29| panaszkodnak, hogy bizalmaskodnak,~Szerencsétleneknek hogy vallják magokat~Ezek
2739 28 | hitványság összefogva,~A szerény igazt lábbal tapossák.~
2740 23 | Mi vagy te most? Im a szerep cserélve:~Az adja a hőst
2741 7, 29| Higyjük a szent multat, szeressük a jelent,~Reméljük a jövőt,
2742 7, 7 | 7 ~Oh ha bájaidat szereted,~Szeress, kérlek, akkor
2743 2 | amit~A szabadságnál jobban szeretél;~Meggyülölt a szabadság
2744 1, 1 | S én a hazát, e népet - szeretem!~Én, aki gyűlölöm e népnek
2745 7, 30| mondhatatlan;~Imádott, szeretett, csodált.~És mégis - istenem! -
2746 7, 1 | ide lenn...~ Ha engemet szeretnél! - oh hisz ugy~Kijátszanád
2747 7, 29| Vajha okom volna, magam jobb szeretnem.~Ám erről már sem ég sem
2748 7, 21| majd egykor egy igazán~Hűn szerető szivre vágyol,~S keresed,
2749 7, 10| Könyörülj meg rajta.~ Az én szép szeretőm~Kiadott énrajtam.~Könyörülő
2750 9 | kenyér torkomon.~Akik előbb szerettek, hajgálnak~Kövekkel... És
2751 5, 1 | fátyolt reája.~ Kiket hűn szerettél, emberek~Hagyjanak el bár
2752 23 | elől, dicsőséget, hatalmat~Szerezve másnak, rabláncot magadnak.~
2753 11, 2 | Fölkeltek sirjaikbul, és~Most szerteszét bolyongnak ők.~ Bolyongnak
2754 5, 1 | át;~És ha egy a sor, mely szétszakít,~Mint az égbolt két szép
2755 7, 32| Magához jő egy pillanatra,~És széttekintvén, amit lát, hall,~Lelkét
2756 7, 12| fölkacag, nevet -~Egybe szétveti a fejemet.~ Most megint
2757 23 | rezgő inakkal,~Gunyolja, szidja, eleinte halkkal,~Majd önzajától
2758 23 | gyáva sokaság.~Hogy kis szigetként állsz e néptengerben,~Páratlanul,
2759 7, 3 | Bár izenkint, apródonkint~Szíja el fájó velődet.~ Isten
2760 18 | szikra.~Hogy forog az izzó szikla!~A sötéttel küzdve langal~
2761 28 | Homlokát omló hajába rejtve~Ama sziklán ül a méla bánat,~Téveteg
2762 7, 15| Oh ez igen ritka látvány.~Szikrafényes füstje fölszáll,~Magasan,
2763 7, 12| Nem is szomorú már, de szilaj;~Nem is sohajtás, de kínos
2764 7, 12| poharat!~Egyre vadabb, egyre szilajabb...~Majd sikoltva fölkacag,
2765 23 | csatlósid tiporják.~Ős cimered, szineid megtagadva,~Nem a magad
2766 7, 30| alakod.~Ki festené való szinekben~Verőfényével a napot?~ Megosztozik
2767 1, 2 | haza!~Szomorujáték a föld szinpadán!~Rosszabb ennél... mert
2768 7, 30| elenyész.~Arcod tündöklő szinpompája~Végkép, örökre odavész.~
2769 11, 1 | ajkunkra vád, panasz.~ Mert ami szint'oly drága, mint te,~Mi szentebb
2770 22 | még részletben -~Egészben szinte semmit ér hazánk...~Lemondott
2771 10 | várjunk-e még,~Ha durva szirtbe ütközött?~Választanánk -
2772 18 | pörgetve ottan~A meredek szirttorokban.~Vagy talán csak víz esése~
2773 21 | soh'se lássa?~ Csak ami a szívbe irva~Szerelemben égő vérrel,~
2774 7, 32| borzalommal;~Elméje, sebtelt szive fájdul,~És könye sűrűn megered,
2775 7, 27| Majd verni kezd az erdő szíve,~Csörg a patak, szól a kakukk.~
2776 29 | vezeklő rabja,~Ki minden kéjt szivébe temetett:~Most itt ülünk
2777 7, 28| el sértésem, törd nemes szivedbe,~Nem éget úgy mégsem, mint
2778 7, 9 | másért,~Féltsd magadat, gyúlt szivedet."~ "Láss körülted boldogságot,~
2779 1, 2 | torok,~Reformerek pókhálós szivei...~Ördög, pokol!... meddig
2780 7, 29| kinszenvedések,~Miket földi sorsuk sziveikbe vésett,~Azok a nagy s mégis
2781 10 | jel!~Biztatnak még bátor szivek,~De már magok se hiszik
2782 13 | se nap, se szél,~Csöndes szívem; többé nem ég;~Nem bántja
2783 6 | hajón a könnyü podgyász,~A szivemen a nehéz gyász,~Az égen sötét
2784 7, 4 | teremtőm,~Ijesztenél rája;~Tedd szivére szivem~Csak egy minutára:~
2785 21 | rimelne össze szebben~Mint két szivnek dobbanása?~A költő csak
2786 7, 6 | szív az, melyben megterem.~Szívnek, melyet bánt e gondolat,~
2787 7, 29| szokott panaszok,~Melyeket bús szivök enyhe siralmával,~Könyeik
2788 7, 21| egykor egy igazán~Hűn szerető szivre vágyol,~S keresed, de nem
2789 5, 2 | vagyunk.~Forró vulkán a mi szivünk,~Fagyos hóhegy a fejünk.~
2790 5, 1 | közöttünk sejtelem.~Ne legyen szivünknek cégére,~Mint akármi hitvány
2791 16 | örökre elmuló.~ Odadnék én jó szivvel mindent,~Mi maradandót nyerhetek,~
2792 7, 14| szál is,~Melyet emléked sző,~Sírba koporsónkat~Szeliden
2793 26 | cseng a réztányér;~Boltinas, szobaleány,~Cselédség, ki most mind
2794 7, 3 | Nyujtsd magasra fejecskédet,~Szökdelj mint egy kis pillangó;~
2795 7, 3 | fejti soha senki,~Amit e szörny kérdez tőled,~Bár izenkint,
2796 28 | Itt, hol örjöngő hiúság szörnye~Agyarát egymásra csattogtatja,~
2797 18 | Óriások, tüzet hányók?~Szörnyeinkről már maholnap~Még a dajkák
2798 24 | ollyat,~Mitől gyöngébbek szörnyet haltak.~ Szó ami szó, tagadhatatlan,~
2799 1, 1 | azt százszor kipótolá;~De szörnyeteget szült jelennek az idő,~Melly
2800 30 | vigasztalás van -~A szűk sír éje szörnyű. Lennék~Halott, csak szabadban,
2801 7, 29| mind, mind e testvér kínok szövetsége~Kárhozott szivemben ha pokolt
2802 23 | rumán, az lesz a bolgár,~S szokás szerint segited is majd
2803 1, 2 | megtagadád;~De gyilkoló, vészes szokásait~Azokkal együtt el nem hagyhatád;~
2804 7, 29| vésett,~Azok a nagy s mégis szokott panaszok,~Melyeket bús szivök
2805 11, 2 | hordja már rabláncait,~Mert szolga lett és hord igát.~ S ha
2806 25 | Törvénynek általános foganatja;~A szolgabírók rémmesében élnek,~Mágnás
2807 20 | ha kell harcolni másért,~Szolgai liberiáért -~Erőd óriási,
2808 23 | szapora a féreg?~Turul, kesely szolgája a verébnek?~Nem járna többé
2809 4 | Vak sötétség kedvelője,~Szolgalélek, vakandpára...~ Legyen bármi
2810 2 | az,~Hogy bámulásától nem szólhatok.~Oh franciák országa, teneked~
2811 4 | tölgycsoportnak~Koronás királya szólna.~ Mulandóságról, viharról...~
2812 23 | parancsolat:~Hazádnak nyelvén szólnod nem szabad!~Érthetlen, természettelen
2813 7, 29| azok,~ Melyeket lelkemmel szomjazok s ha hallok,~Gondolom magamban:
2814 15 | gyász, én neked hódolok.~ Szomoru csillag, életátkom képe,~
2815 7, 32| rózsa, liliom megcsapva~Szomoruan fejét lehajtja;~A nagy,
2816 1, 2 | legszerencsétlenebb haza!~Szomorujáték a föld szinpadán!~Rosszabb
2817 23 | az ellen -~És kapva lóra szőrén, a kezedbe~Karikás ostoroddal,
2818 23 | Hangyák erénye, munka, szorgalom.~Kalmár a hős a világszinpadon.~
2819 13 | kacérkodik, ragyog,~Fejemre szórja sugarát;~Azért még föl nem
2820 30 | önfeledten.~ Ugy tettem, mint te. Szórtam lángom~Mindenfelé, körös-körültem.~
2821 18 | álom, milyen élet!~Hogy szorulnak percbe évek!~ Hallga, hóha!
2822 23 | de lesz." S rá a királyi szót~A Phönix hamvain "és szebb
2823 29 | nézzük egymást hosszan, szótalan...~Tekintetünkben hajh!
2824 7, 32| közeledben,~Merengve, emlékezve, szótlan,~A messze multba varázsoltan;~
2825 7, 30| szélnél,~Mely elhal, alig születik.~ Halhatlanság, haszontalanság;~
2826 4 | örök nyugalomra.~Körülöttem születnének~Földet ingató villámok,~
2827 7, 30| nem kerülhet el.~Hogy itt születni oly nagy vétek,~Miért mindennek
2828 3 | OTTHON ~Meglátogattam szülőimet;~Csupa sziv volt mind a
2829 11, 1 | hölgy, eltévedt anya!~Hősök szülője, elkerített~A sok hazudozó
2830 1, 1 | kipótolá;~De szörnyeteget szült jelennek az idő,~Melly a
2831 7, 29| Teremtőjét magát kacagván szünetlen,~Mért hogy ellenében még
2832 26 | világok~Jönnek, mennek szüntelen.~Csóválgatja, mint egy zsákot,~
2833 30 | sajnálok.~ Szép a leány: a szűznek csókja~Édes lehet kimondhatatlan.~
2834 15 | Csillagvilágok fénylő táborán át~A végtelenséggel versenyt
2835 7, 29| föld nem tehet.)~De miért tagadnám - balgatagság volna -~Hogy
2836 6 | téged,~Nincsen az a messze táj!~ A hajón a könnyü podgyász,~
2837 23 | Arany esőt hullajt alá a tájra...~Ah ugy van, ugy lesz,
2838 7, 12| Honnan e bús hangok, mely tájról?~Messze, nagyon messze világból?~
2839 30 | Dicső nap a fölséges égen~Takard el akkor fénydus képed!~
2840 10 | kalmár,~S rablócsapat ha ránk talál,~Csak rabul vinne: ami ránk
2841 7, 9 | a multban vigaszt és~Ne találj emlékezetre."~ "Ohajts örök
2842 7, 29| megvigasztalódnak,~Gyógyszerét találják az ismert bajoknak; - ~Mert
2843 7, 28| e lélek benned menhelyre találjon?~Dicsőséged, ó nap, azért
2844 22 | Álmélkodó késő évezredek,~Találnak ott - s majd rám ismernek
2845 7, 27| Vigasztalan nagy bánatomnak~Nem találok csöndes helyet. ~
2846 8 | dal.~Ami megholt, föl nem támad.~Haszontalan minden bánat!~
2847 24 | hűségben.~ De engedd, adjak egy tanácsot.~Kinek mit adsz, tartsd
2848 7, 8 | Maradj józan, mikor ég, föld~Táncol és forog körülted."~ "Fojtogasd
2849 7, 11| búnak egyszer vége van.~Azt tanitják mind a vértanúk:~Halhatatlan
2850 7, 28| e lomban, sárban el nem tántorodtam:~Nem hagyjátok cserbe zászlótok
2851 25 | jár;~ Ha németek hozzánk tanulni járnak,~Magyar leányt keresnek
2852 23 | pusztákat,~Hol most rideg tanyák, bitófák állnak,~Mosolygó
2853 7, 29| szörnyeteg átkával~Örökös tanyát vert egyes-egyedül;~ Teremtőjét
2854 7, 2 | soha!~Sötét, de édes a tapasztalás,~Mely vigasztalja vágyamat:~
2855 11, 1 | A keblet, mely tejével táplált,~Fertőzi undok idegen;~S
2856 28 | A szerény igazt lábbal tapossák.~ Itt, hol örjöngő hiúság
2857 7, 30| földben,~Kiirthatlan, mint a tarack.~Istenről, ördögről, eszményben~
2858 7, 30| áldozat!~ Tán mert irígyed e tárgy-limlom.~A nap legforróbb sugarát,~
2859 18 | fák~Mélabúba~Összesúgva~Társaiknak mondogatják:~ "Hegyeink
2860 28 | elmulandóságnak.~ Ott lehetnék én jó társaságban.~Hallgatózva, mit beszél
2861 7, 10| koldus...~Csak az inség tartja.~Könyörülő világ,~Könyörülj
2862 19 | ugy van az, mint hiszik, tartják.~A porban a halhatatlanság.~
2863 7, 28| Zajával engem is soká fogva tartott.~Biztam magamat is forgó
2864 24 | puskát tisztitottak.~ Nem tartozom leányaidnak,~Kiket dicsőiték
2865 24 | tanácsot.~Kinek mit adsz, tartsd jobban számon.~Mert végre,
2866 13 | egyedül -~Mult ifjuság tündér taván~Hattyúi képed fölmerül.~
2867 12 | Illatos hegy oldalában,~A tavaszi napsugárban,~Nézni illanó
2868 7, 30| virágot és tipord el,~Hisz uj tavaszra kivirul!~Játszál sohajjal
2869 10 | egy lábbal közelebb,~És távolabb egy szép remény.~Álljunk
2870 3 | most mégis idegen?~Szemem a távolba téved el,~Csalogat valami
2871 7, 32| hogy mi nóta?~De egyre távozik, halódva,~Mint búcsuének
2872 7, 4 | teremtőm,~Ijesztenél rája;~Tedd szivére szivem~Csak egy
2873 9 | Kövekkel... És már most mit tegyek?~Legjobb lesz tán, ha a
2874 4 | Magas hegytetőn heverve.~ Tegyetek le egy örökzöld,~Ringató
2875 7, 30| utánozás.~ Mi vagyok én tehozzád képest?~Mi szegények e dalok
2876 11, 1 | hazudozó banya!~ A keblet, mely tejével táplált,~Fertőzi undok idegen;~
2877 14 | minden;~A nap, hold, a tejút, körültem~Csak eszköz, ékszer,
2878 11, 2 | oceáni partokon,~Felénk tekintesz és gyötör~A hazavágyó fájdalom;~
2879 23 | esnek el.~Van, aki megmered tekintetétül;~Legokosabb, ki elfut esze
2880 29 | egymást hosszan, szótalan...~Tekintetünkben hajh! nem az elvesztett -~
2881 2 | büntet e rut vétkedért...~ Tekints reánk, kiket nem ismerél,~
2882 11, 2 | nagy átkotok,~Még vissza se tekintsetek.~ Ne lássatok nagyobbat
2883 7, 27| szeretni, élni,~Hamar, hamar, tél lesz megint!~ S majd illatoznak
2884 7, 3 | csillag,~Mégse fogy el, tele föld, ég;~Mi közöd van hozzá,
2885 25 | kerülnek muzeumba:~Akkor telik be jósigéd, Széchényi!~Dicsőség,
2886 23 | Oroszlánt, melynek abba teljék kedve,~Hogy a szamárbőrt
2887 28 | álom...~Elfeledve végkép teljesen, hogy~Emberek is vannak
2888 17 | nyilt,~A vágy, amely nem teljesült?~ 1884 ~~
2889 11, 2 | helóta ivadék~Gúnykacaja közé temet...!~ 1867 ~~
2890 29 | Ki minden kéjt szivébe temetett:~Most itt ülünk siralomházi
2891 7, 30| elmerengve rád:~ Mint fáklyaillat temetőből,~Egy gondolat mély gyászba
2892 7, 21| rám! s jőjj el~Ahová engem temettek,~S hallgasd ott, mit suttog
2893 20 | ujra egyszer elkorbácsol~Templomábul titeket.~ - És ha meghalsz,
2894 23 | sugár minaretjeivel~Megannyi templommá avatni fel,~Hol messze zúgva
2895 2 | szólhatok.~Oh franciák országa, teneked~Volt szánva e jövő... sirasd,
2896 2 | nemzetem:~Mert istened tenéked szánta azt!~ 1849 ~~
2897 8 | lehetne még valami...~ A nagy tenger éjszakába~Ki-kinézünk olykoron.~
2898 4 | vadállatoknak,~Vessetek ki a tengerbe,~Avvagy hagyjatok szabadban~
2899 7, 32| halódva,~Mint búcsuének a tengerben;~És csak azt érzed a szivedben,~
2900 5, 2 | a felhőkben,~A felzúdult tengeren~Hallják a mi hangunkat,
2901 10 | búborékkal kevesebb~Az örök semmi tengerén.~A sír egy lábbal közelebb,~
2902 30 | láthattad arcod tisztábban, mint~Tengerszemében a Kárpátnak,~Amelybe nyári
2903 7, 30| Sohase lásd meg gyász jövőd.~ Tépd a virágot és tipord el,~
2904 7, 32| ugy az emlékedben...~És tépelődöl, hogy mi nóta?~De egyre
2905 7, 5 | szivemet,~A magadét el nem tépheted.~Megmarad az igaz birónak,~
2906 7, 12| sohajtás, de kínos jaj;~Szivem tépik, fejem ingatják,~Mint a
2907 15 | Egyenes; vissza hát sohase tér.~ Csillagvilágok fénylő
2908 7, 28| tudom, látsz-e, ahogy itt térdelek;~Nem tudom, hallod-e; itt
2909 11, 1 | mely~Szégyent, gyalázatot terem!?~ Oh én hazám, minő uton
2910 7, 3 | hozzá, féreg!~Hogy mi végre teremtették?~ Ne játszál a gondolattal!~
2911 7, 14| vigasztalása:~Gyönyörű szivárvány;~Teremtő láng hidja,~Rajt' a földre
2912 7, 29| tanyát vert egyes-egyedül;~ Teremtőjét magát kacagván szünetlen,~
2913 7, 4 | oly kegyetlen?~ Én uram teremtőm,~Ijesztenél rája;~Tedd szivére
2914 23 | szólnod nem szabad!~Érthetlen, természettelen világ!~Ilyet mesében is
2915 8 | jól aratnak~Vérben ázott térökön.~ Ők alusznak szépen, mélyen;~
2916 22 | vevő, hivén, hogy sirba tért.~Csak még a bőre! ezt adják,
2917 25 | Meghóditjuk, de vissza már nem térünk;~Nem pislogunk a sirba dicsőségér';~
2918 20 | nem rágódom,~Ott halok tested fölött,~ Megkövülve, mindörökre,~
2919 7, 28| ugy-e véghetetlen,~Hogy ha testem sem nyer e földbe nyugalmat,~
2920 19 | lett, halhatatlan.~Csak a testet nem öltött ábránd,~Be nem
2921 20 | vagy, mint az isten,~Kinek testét eszik itten,~És a papja
2922 7, 29| beheged.~ Oh mind, mind e testvér kínok szövetsége~Kárhozott
2923 7, 29| cserélne~Azzal, ami ottan testvértelenül,~Vigasztalhatatlanság bizonyosságával,~
2924 7, 15| sirathatná,~Mennyi kárt tesz örök fénye...~ Ahol egykor
2925 20 | S szellemed elköltözött:~Tetemeden, koporsódon~Mint a féreg,
2926 7, 28| Minőt az magára maga nem tetézhet!~Vaj, mi haszna volna képed
2927 23 | Hogy a szamárbőrt hordja tetszelegve?~S te tűröd ezt mind, tűröd,
2928 8 | késő minden -~Mozdulhat a tetszhalott!...~ 1857 ~~
2929 24 | kicsinyenkint,~Ott már, ugy tetszik, semmi sincsen.~ Kimért,
2930 7, 30| fönnmarad.~Ki mi nagyot tett, szépet gondolt,~Örökké
2931 30 | szerettem, önfeledten.~ Ugy tettem, mint te. Szórtam lángom~
2932 21 | emlékünkben~Minden bölcs irásunk, tettünk;~Csak az óra feledhetlen,~
2933 3 | idegen?~Szemem a távolba téved el,~Csalogat valami innen
2934 7, 3 | éj immáron!~Kiszenvedve, tévedésben~Fáradottan itt bevárom.~
2935 7, 15| ragyoghasson:~Legyen átkozott tevéled!~ Erdő, erdő! fiatal szép~
2936 28 | sziklán ül a méla bánat,~Téveteg szemekkel, elmerengve~Képein
2937 7, 11| elgyötörve, tiporva.~Akkor sem tiéd a győzelem;~Büszkén emelem
2938 7, 30| én átkom,~Ha képzelem a tiedet?!~ Nem is nekem; - a legdicsőbbnek~
2939 7, 29| én panaszom, mondd el a tiédet,~Értem én is, te is az enyimet
2940 3 | gyermekkorom,~Hol mi éretlen s tilos vala,~Lettem annak fő-fő
2941 23 | hajszolád,~Mint pásztor a tilosba ment gulyát.~Gyalog ha voltál,
2942 7, 30| jövőd.~ Tépd a virágot és tipord el,~Hisz uj tavaszra kivirul!~
2943 23 | Zászlódat horvát csatlósid tiporják.~Ős cimered, szineid megtagadva,~
2944 7, 11| porba,~Ottan elgyötörve, tiporva.~Akkor sem tiéd a győzelem;~
2945 7, 27| barna felhők,~Az ég maholnap tiszta lesz.~A nap kisüt, és örömében~
2946 30 | kisdedére.~ S láthattad arcod tisztábban, mint~Tengerszemében a Kárpátnak,~
2947 11, 1 | elcserélted özvegy fátylad,~Mit tisztelet, dics övezett,~A mennyezettel,
2948 25 | bibliája: ferblikártya,~És - tisztesség nem eshetik kimondva -~Rojtos
2949 24 | ettem kócot.~Amellyel puskát tisztitottak.~ Nem tartozom leányaidnak,~
2950 20 | elkorbácsol~Templomábul titeket.~ - És ha meghalsz, ha csalódom,~
2951 10 | haldoklók ajkai,~Kik jobb világ titkába látnak,~De nem birják kimondani.~
2952 14 | óriási, szertelen.~Nagyságuk titkait keresve,~Hogy rémül el kétségbeesve~
2953 23 | hited, pazar nagylelküséged~Titkon nevetve zsebelik üzérek.~
2954 28 | sebhegesztő béke.~ Boltozatos, titkos sűrük mélyén~Háboritlan
2955 23 | letenyerel.~Egy pofonátul tízen esnek el.~Van, aki megmered
2956 23 | dől.~Egyszerre vérzik bár tizenkét sebből,~Jaj annak, akit
2957 26 | nélkül~Váltakoznak, éspedig~Többnyire mind beleszédül,~Mig az
2958 7, 30| itt!~Hogy irhatnék rólad tökélyest,~Kit ragyogásod elvakít?~
2959 4 | fenyőbokorba,~Hol fölöttem tölgycsoportnak~Koronás királya szólna.~
2960 18 | kiszállunk, ott beszállunk.~Tölgyei a rengetegnek~Álmaikból
2961 28 | csalók közé bezárva.~ E tömegben nincsen mit keresnem.~Hajh,
2962 9 | magam sem:~Szerettem e szánó tömeget.~És mivelhogy nem volt egyebem:~
2963 7, 28| megalázva!~Feledd el sértésem, törd nemes szivedbe,~Nem éget
2964 17 | se kevesebb,~S isten se törli azt le végkép,~Mi egyszer
2965 12 | Békességben, csöndességben!...~Nem törődni a világgal,~A világ ezer
2966 30 | boldogságom;~A bevétellel nem törődtem.~ De te, ha emberek megcsaltak,~
2967 14 | legmerészebb képzelem!~ Csigává törpülök ijedten;~Féreggé őrl a gondolat:~
2968 7, 1 | fogsz szeretni majd,~Mint ez történik rendesen;~Ez átok az, mi
2969 17 | majd minden átok,~Mind, ami történt s ami nem;~Mely felgyujtotta
2970 7, 30| perccel, édesem!~ O szörnyü törvény, gyászitélet!~Mit senki
2971 24 | maradok, hazám, adósod.~Mi tőlem telt, megtettem érted.~
2972 7, 29| annyi apró baja-búja~Az, mit tőlök mégis ugy irígyelek.~ Azok
2973 3 | vala,~Lettem annak fő-fő tolvaja.~ Enyhelyen a méhes amoda;~
2974 28 | vagyok én bősz végezettől~Tolvajok, csalók közé bezárva.~ E
2975 8 | volnánk ébren,~Hanem mert a torban, éhen,~Rágódunk a csontokon.~
2976 9 | csőcselék,~Fölakad a kenyér torkomon.~Akik előbb szerettek, hajgálnak~
2977 18 | egy város, ott egy zárda~Tornyai rohannak hátra.~Milyen álom,
2978 7, 32| Mint fehér szűz a zárda tornyán,~Előjön a hold, s meg-megállva,~
2979 6 | BÚCSU ~Az itélet szól a tornyon:~Üt az óra, fönn a horgony;~
2980 29 | vihar után~Elcsöndesült nagy tornyos fellegen,~És néz alá a méla
2981 7, 30| nagyon szerettelek.~Halálos a tőröd szivemben,~Mit vértanudként
2982 1, 2 | Hazafi száj és honvédő torok,~Reformerek pókhálós szivei...~
2983 26 | orsó,~Forg, de nem halad tova.~A jelen egy csodakorsó,~
2984 30 | sugárod~Maholnap elfogy, tovaröppen...!~ Mi szép a föld! Van
2985 6 | csöngetnek utójára -~Az itélet trombitája~Nem lehet oly szomorú!~
2986 7, 30| lázongó földnek~Zsákmányul trónod elesik.~ Hóditó szépséged
2987 7, 30| téged,~S nem osztja véled trónusát!~ - Oh csak gyötörj, csak
2988 5, 1 | Mi magas, nagy volna a tudat:~Nála jobbnak lenni, jó
2989 7, 3 | hogy el ne hervadj...~ Ne tudd, hogy ez óra ellen~Tehetlen
2990 7, 9 | annyi jó szerencse,~Hogy ne tudj örülni rajta.~Környékezzen
2991 7, 29| látom könnyebbülésöket.~Tudja ég, hogy én nem irigyelem
2992 1, 1 | Kimondhatatlan sok a te bűnöd!~Meg tudnád-é gyónni bűneidet?~Elfeledél
2993 3 | Zsuzsika...~S egyikünk se tudta, hogy mi a?~ Annyi emlék -
2994 25 | államát igaznak, szentnek tudva,~Adózó mit keres, el nem
2995 30 | fénydus képed!~Eltört a kis tükör, amelyben~Magadat oly kedvtelve
2996 18 | kérded - ~Hova lettek a tündérek?~Gnómok, rémek, gyiksárkányok,~
2997 30 | förödni járnak.~ Te nekem a tündérországot~Mutattad erdőben, mezőben.~
2998 7, 28| lángol: rólad gondolkozom, -~Tündért vesztve, nem kell földi
2999 7, 28| tudom, mit vesztettem;~Hogy tündévoltod is titok a világnak,~Hogy
3000 7, 30| Valódibb, édesb, istenibb:~Tünékenyebb, semmibb a szélnél,~Mely
3001 7, 26| aki nehéz álmot lát,~És tünődik, ha való-e?~Örökké emlékezem
|