10-dalka | dalod-fogyn | fohas-kapta | kapva-megvi | megy-ringa | ringv-tunod | tuz-zugva
Poem, Strophe
3002 20 | Önfeledten, igazán.~Ami tüz, láng volt szivemben,~Oltárodon
3003 18 | gyiksárkányok,~Óriások, tüzet hányók?~Szörnyeinkről már
3004 7, 7 | énfölém!~Nézd magadat lelkem tűkörén.~Mint a nap a miljom habokban,~
3005 3 | Csalogat valami innen el...~ Tul a messze kéklő hegyeken~
3006 13 | Montblanc örök hava, ha túl~A fölkelő nap megjelen...~
3007 1, 2 | tenni kell!~ Az ősapák szép tulajdonait~Kifajult lélekkel megtagadád;~
3008 17 | itt ezen~S az ismeretlen tulvilágon:~Egyszerre mind átérezem.~
3009 7, 25| engemet;~S mert szenvedek, tűrök, hiszem, hogy~Meglátom egykor -
3010 23 | leszen, mert szapora a féreg?~Turul, kesely szolgája a verébnek?~
3011 23 | adja a hőst és huzatja a tust,~Kinek te mondád: ik huszár,
3012 22 | Kéj lesz nekem e gyilkos tűz-zuhany;~Szemlélni, hogy réműl a
3013 7, 3 | mélyére;~Ha forrong, ha zúg a tűzhegy,~Vigyázz, hogy nem menj
3014 7, 15| volna,~Kérlelhetlen mérgű tűzláng~Legel a gyepen ropogva...~
3015 7, 14| az enyészettel~Egy perc üdve alatt~Mindent kiengesztel -~
3016 7, 8 | Fojtogasd el minden üdvöd,~S ha tudod, felejtsd el
3017 19 | ami nem birt megszületni.~ Üdvözitő csók, mely elcsattan,~Mi
3018 17 | felgyujtotta a világot,~Mást üdvözitvén, az "igen".~ Mit lelkem
3019 28 | hajába rejtve~Ama sziklán ül a méla bánat,~Téveteg szemekkel,
3020 7, 6 | azt mondani,~Azzal ijeszt, üldöz valami:~Boldog lesz majd
3021 26 | ligetben, forgó gépen~Hogy üli meg a lovat.~Pörg a dob,
3022 23 | emberek lelkén zsarnok lidérc ült...~És ébredezve a nyomás
3023 29 | szivébe temetett:~Most itt ülünk siralomházi lelkek,~ És
3024 26 | A KÖRÖNDNÉL ~Ünnep délután van; nézem,~A szegény
3025 7, 30| Kit imádnak alattvalók.~Te ünnepelt, mindenható, nagy,~S én
3026 5, 1 | éjben.~Gyönge lelkek vétkes ürügye:~A világ, az ember hibája.~
3027 1, 1 | Fölöttünk is ragyog a hír üstököse...~De csitt! barátim, ez
3028 10 | várjunk-e még,~Ha durva szirtbe ütközött?~Választanánk - ha nincs
3029 7, 8 | velődbe~A féltés villámai ütnek.~Maradj józan, mikor ég,
3030 22 | Igaz, hogy olcsón: egy üveg borért...~ Mint mikor a
3031 7, 12| világból?~Fekete és gyászos üzenet,~Vége immár, vége mindennek!~
3032 23 | Titkon nevetve zsebelik üzérek.~Nem nyers vitézség dönti
3033 7, 29| az embert,~Kit a végzet ugyis annyi bajjal megvert,~Örülök,
3034 7, 21| hogy isten áldjon;~De az ugysem hallgat már rám,~Mert te
3035 7, 29| örömeikért.~Jólesik, ha látom ujjongni az embert,~Kit a végzet
3036 29 | éden fájdalma van.~ Igy űl a hold ádáz vihar után~Elcsöndesült
3037 11, 1 | tejével táplált,~Fertőzi undok idegen;~S ne fussak a födél
3038 7, 30| fényt, meleget;~Holt rétegen uralkodik csak;~Te szellemek, élők
3039 7, 30| Oh csak gyötörj, csak uralkodjál,~Meríts ki minden örömöt.~
3040 7, 30| Dicsőségednek mása nincsen.~Te uralkodol egyedül.~Egy nézésedre hódol
3041 23 | hallanom, megérnem!~Kik tégedet uraltak egykor, mind a népek,~Most
3042 25 | Mert cselekedni már nem úri "sikk" azt;~ Ha az adó lesz
3043 23 | alkotását Isten meggyalázza?~Urrá leszen, mert szapora a féreg?~
3044 15 | Az égen fényes üstökös; uszálya~Az ég felétől le a földre
3045 25 | délibáb - jólét fényébe uszva:~Kinvallató pandur s futó
3046 5, 1 | erényben.~Meg ne állj sötétült utadon,~Mig egy csillagot látsz
3047 4 | a szűk~Sötét börtönt én utálom.~ Adjatok vadállatoknak,~
3048 7, 28| bármi nagy is fájdalmam utánad,~Vigasztal, hogy csak én
3049 7, 30| föntartja itt lenn~Emlékezés, utánozás.~ Mi vagyok én tehozzád
3050 24 | fukar gazdája,~Ki a szegény utast még egy jó~Pohár borával
3051 7, 7 | Vagy igen - csak menj az utcára,~Ismerj rá e hitvány világra;~
3052 23 | reád,~Mint kéregető özvegy utfelen,~Mert harcban elrongyollot,
3053 26 | őselem.~ És letünnek, ahogy utjuk,~Létük egyszer véget ért;~
3054 24 | UTÓIRAT ~Bezárom én is már a boltot.~
3055 29 | Találkozunk - irgalmas végezet! -~Utolszor, egyszer még, a - sír előtt.~
3056 12 | jövendőkbe...~ És azután, utóvégre,~Észrevétlenül, megérve,~
3057 30 | semmi ingyen.~Az élet adva uzsorára.~A gazdagé a jóbul minden.~
3058 7, 31| Rám fekete felhők közül~Űzve gonosz sejtelemtűl~Integetve,
3059 12 | A VAÁLI ERDŐBEN ~Odabenn a mély
3060 28 | világon.~ Mire várni itt? - Vad állatokba~Menekült az egyenes
3061 11, 1 | tovább is,~Nem jött ajkunkra vád, panasz.~ Mert ami szint'
3062 7, 12| hamar azt a poharat!~Egyre vadabb, egyre szilajabb...~Majd
3063 29 | Ki bájaidból méltatlan vadakra~Pazaroltál nem értett kincseket;~
3064 4 | börtönt én utálom.~ Adjatok vadállatoknak,~Vessetek ki a tengerbe,~
3065 23 | érdemes-e itt?~Benépesiti a vadon pusztákat,~Hol most rideg
3066 12 | ERDŐBEN ~Odabenn a mély vadonban,~A csalános iharosban,~Félreeső
3067 30 | itten.~Egy epreért a zöld vágásnak~Nagy istenek álöltözetben,~
3068 23 | ostoroddal, kieresztve,~Vagdaltad őket képen, s hajszolád,~
3069 7, 28| Kezed rá örökkön égő sebet vágott.~ S mégis most, midőn már,
3070 7, 9 | elmondom, hogy mi sors ér~Vágyaid ha mind beteltek.)~ "Érjen
3071 7, 28| Mért hogy amint létem, vágyam is nem véges?~Noha elismerem:
3072 7, 2 | tapasztalás,~Mely vigasztalja vágyamat:~Te senkit sem szeretsz -
3073 7, 21| Hogy beteljék legfőbb vágyod?~Isten őrizz! - Én tudom,
3074 7, 21| igazán~Hűn szerető szivre vágyol,~S keresed, de nem mutatja,~
3075 19 | virágra méhek,~E földre vágyva visszajárnak,~E nyugtalan,
3076 7, 28| magára maga nem tetézhet!~Vaj, mi haszna volna képed letipornom,~
3077 23 | nem lelkesít,~Élned tovább vajh érdemes-e itt?~Benépesiti
3078 7, 29| az embereket, nem, nem!~(Vajha okom volna, magam jobb szeretnem.~
3079 23 | világ!~Ilyet mesében is vajon ki lát?~Oroszlánt, melynek
3080 4 | kedvelője,~Szolgalélek, vakandpára...~ Legyen bármi a halálban,~
3081 3 | Hol mi éretlen s tilos vala,~Lettem annak fő-fő tolvaja.~
3082 7, 31| ezt mind, mind átérzem,~Valahányszor rád emlékszem...~ Mégis
3083 23 | ki elfut esze nélkül,~És valahol, valami zsibvásáron,~Megveszi
3084 7, 10| világ,~Könyörülj meg rajta!~ Valakinek csendül~A lélekharangja.~
3085 8 | A sirásban elfáradt már~Valamennyi jó rokon.~Talán mi se volnánk
3086 10 | durva szirtbe ütközött?~Választanánk - ha nincs egyéb -~Halál
3087 7, 29| egymással nem ölelkezhetik:~Ugy választja ketté az embervilágot~Közöttem
3088 23 | nekibátorodva,~ Arcátlanabbá válik bősz csoportja;~Dobálja
3089 7, 29| Szerencsétleneknek hogy vallják magokat~Ezek az egyforma
3090 7, 26| álmot lát,~És tünődik, ha való-e?~Örökké emlékezem rád!~Mintha
3091 22 | alatt,~Volt még egy hű, valódi római,~Ki mozdulatlan őrhelyén
3092 7, 30| bübájod, mi mindezeknél~Valódibb, édesb, istenibb:~Tünékenyebb,
3093 7, 26| én még?~Álom-e ez, vagy valóság?~És tán nem is élek én már -~
3094 26 | Alakok vigan, gond nélkül~Váltakoznak, éspedig~Többnyire mind
3095 15 | boldogtalan!~ Imádja más a változékony holdat,~A kacéran keringő
3096 7, 29| embervilágot~Közöttem iszonyú változhatlan átok,~Melyen semmi égi erő
3097 1, 1 | Melly a bünt - erkölccsé változtatá!~ S én e borus honnak oly
3098 7, 32| szivedben,~És mind azt sugja vándor felhő,~Hogy ami elmult,
3099 7, 32| mélyen;~ Ha végre hosszu vándorlásból,~Éjfél után, sötét borúból,~
3100 28 | teljesen, hogy~Emberek is vannak a világon...~ 1891 ~~
3101 10 | Csak rabul vinne: ami ránk vár,~Koldus halála - éhhalál!~
3102 11, 1 | Legjobbjaid hiába kértek,~Hogy várakozz még keveset:~"Nincs veszve
3103 29 | nem dobbant szived.~ És e varázslat rád is visszahat.~E lélek
3104 7, 32| szótlan,~A messze multba varázsoltan;~S én majdan ujra elmélyedve~
3105 23 | És dárdaerdőt, ágyusort, várbástyát~- Soha világ nem látta ennek
3106 10 | kimondani.~ Mentő hajót várjunk-e még,~Ha durva szirtbe ütközött?~
3107 25 | Ha neve sem lesz a régi vármegyének;~Kerületek-körökről szól
3108 18 | Megfordulva vagy kerengve?~Itt egy város, ott egy zárda~Tornyai rohannak
3109 20 | is alszol,~Csak pihensz, vársz, hallgatózol,~Hogy ki hived,
3110 23 | Hiába ottan puska, dárda, vas,~Egy-két golyótól ő mindjárt
3111 22 | SODOMA ~Javában áll a vásár; a zsivajban~Megsiketűl
3112 25 | gouvernantenak;~Csikós mulat vasárnap frakkot öltve,~Utolsó antisémita
3113 18 | VASÚTON ~Megindult a föld alattunk,~
3114 7, 21| Mégis, ha áldásom nem kell,~Vedd bucsúmat, végbucsúmat;~Aztán
3115 7, 21| nem kell,~Vedd bucsúmat, végbucsúmat;~Aztán menj, rátapodva~A
3116 22 | lelkiismeret.~A cég föloszlik; im végeladóban~Árverelik a kerületeket.~
3117 7, 28| amint létem, vágyam is nem véges?~Noha elismerem: gyarló,
3118 26 | ahogy utjuk,~Létük egyszer véget ért;~Róluk is csak ugy nem
3119 23 | kertek, nyájas kéjlakok~Végetlen gyöngysorával, és amott~
3120 14 | sok csillagot;~Merengve a végetlenségen,~Elgondolom, döbbenve érzem,~
3121 7, 1 | rendesen;~Ez átok az, mi végett soha nincs~Egész mennyország
3122 29 | Találkozunk - irgalmas végezet! -~Utolszor, egyszer még,
3123 28 | valahára!~Ide vagyok én bősz végezettől~Tolvajok, csalók közé bezárva.~
3124 22 | egykor Herkulanum és Pompeji~Végnapján, lávatemető alatt,~Volt
3125 17 | búcsuóra,~Ha majd e szív végsőt dobog,~A percben, mely létem
3126 7, 28| halandóba~Indulatot, amely végtelen s tehetlen:~Ugy-e nem hagytok
3127 10 | mentében itt;~Nézzünk be jól a végtelenbe:~Nincs egy hajó, mely közelít?~
3128 15 | Csillagvilágok fénylő táborán át~A végtelenséggel versenyt rohan.~Forogni
3129 7, 29| ujjongni az embert,~Kit a végzet ugyis annyi bajjal megvert,~
3130 7, 30| legdicsőbbnek~A legnagyobbnak végzete:~Bukása magas isteneknek~
3131 15 | Sugár ecset, mely festi végzetem,~Akárhová mégysz a mérhetlen
3132 7, 1 | oh hisz ugy~Kijátszanád a végzetet:~Az örökkévaló is irigyel~
3133 10 | arról~Valaki még példát vehet!...~ 1858 ~~
3134 7, 30| megsemmisítni téged,~S nem osztja véled trónusát!~ - Oh csak gyötörj,
3135 7, 8 | láza."~ "Meg se rezzenj, ha velődbe~A féltés villámai ütnek.~
3136 7, 3 | apródonkint~Szíja el fájó velődet.~ Isten veled, szép sudárfák~
3137 11, 2 | Hogy ne ohajtsd köztünk, velünk~Bilincseinket hordani;~
3138 7, 4 | 4 ~Ver az isten engem~Mind a két
3139 8 | Idegenek jól aratnak~Vérben ázott térökön.~ Ők alusznak
3140 23 | Turul, kesely szolgája a verébnek?~Nem járna többé a szabadban,
3141 23 | Ki a hazáért bőven ontod véred,~Nem tudnál adni érte veritéket?~
3142 11, 2 | nem életet keressz,~Csak véreid közt sírgödört;~ Oh honfi,
3143 20 | a tied"~S e fölött hogy verekednek! -~Vagy talán én álmodom?~
3144 23 | állatnak,~Kit éjnek idején verembe csaltak,~És viszi el, nagy
3145 11, 2 | elveszett!~ A nép, amelyért vérezél,~Megtagadá önnönmagát.~Nem
3146 14 | ez a lét, mi maga itten~E vergődő rabképzeletben~Az öröklét -
3147 23 | véred,~Nem tudnál adni érte veritéket?~E kirabolt, de ifju szép
3148 23 | erényed volt, az most hibád.~Vérmes hited, pazar nagylelküséged~
3149 8 | nagy ősök,~Kik szerezték vérökön~Azt is, amin ők mulatnak...~
3150 7, 30| Ki festené való szinekben~Verőfényével a napot?~ Megosztozik majd
3151 7, 21| Aztán menj, rátapodva~A vérre, mit szivem hullat.~ Majd
3152 21 | szívbe irva~Szerelemben égő vérrel,~Az a halhatatlan szikra~
3153 24 | leányaidnak,~Kiket dicsőiték versekben.~E földi édenből enyim csak~
3154 7, 30| örömest, föltétlenül.~ Hiába verseng veled a nap,~Pazarol fényt,
3155 23 | voltaképen~Előre már a béke versenyében~Mindenfelé azok javára dől
3156 23 | itt erős karod,~A munka versenyén, ha akarod?~Ki a hazáért
3157 7, 29| szörnyeteg átkával~Örökös tanyát vert egyes-egyedül;~ Teremtőjét
3158 7, 30| Halálos a tőröd szivemben,~Mit vértanudként viselek.~ Egyetlen zsarnok,
3159 7, 11| van.~Azt tanitják mind a vértanúk:~Halhatatlan az, ki halni
3160 10 | mit írna föl könyv?~Hogy vérünk is volt - hamu lett -~Ah
3161 23 | mindjárt le nem dől.~Egyszerre vérzik bár tizenkét sebből,~Jaj
3162 7, 7 | hitvány világra;~És azután vesd meg a sarat,~Mely nem fogja
3163 7, 29| Miket földi sorsuk sziveikbe vésett,~Azok a nagy s mégis szokott
3164 4 | Adjatok vadállatoknak,~Vessetek ki a tengerbe,~Avvagy hagyjatok
3165 19 | porban a halhatatlanság.~Nem vész el innen semmi, semmi,~Csak
3166 7, 4 | Egyszerre az övé:~Magad sem veszed le~Soha onnan többé! ~
3167 23 | ruhában.~Pedig ahol ezer veszély, halál van,~Te jársz elől,
3168 1, 2 | megtagadád;~De gyilkoló, vészes szokásait~Azokkal együtt
3169 22 | Csak még a bőre! ezt adják, veszik,~Igaz, hogy olcsón: egy
3170 16 | Éva! csak e földi édent~Veszithetném itt el veled...~ Az üdv
3171 23 | nagyok, sárba dobták,~S vészkiáltásaikkal fölkeltettek -~Te egymagad
3172 29 | visszahat.~E lélek a te Veszta-templomod.~Oltára képében látod magad;~
3173 7, 28| rólad gondolkozom, -~Tündért vesztve, nem kell földi ölelése!~
3174 11, 1 | várakozz még keveset:~"Nincs veszve semmi sors alatt az,~Ki
3175 7, 30| Hogy itt születni oly nagy vétek,~Miért mindennek halni kell.~
3176 9 | lesz tán, ha a kutyáknak~Vetem e panaszos kenyeret?!~ 1858 ~~
3177 23 | Midőn nagy lelked oly lángot vetett,~Hogy bevilágitotta az eget,~
3178 2 | S halállal büntet e rut vétkedért...~ Tekints reánk, kiket
3179 1, 1 | Én, aki gyűlölöm e népnek vétkeit,~Majd egykor érte ontom
3180 7, 28| elvakitott! - oh én nehéz vétkem:~Nálad jobb szeretni a szátyár
3181 5, 1 | az éjben.~Gyönge lelkek vétkes ürügye:~A világ, az ember
3182 1, 1 | mult? A mult, ha egyszer vétkezett,~Erkölccsel azt százszor
3183 20 | hived, árulód?~ Fiaid már vetkőztetnek,~Osztoznak ruháidon.~"Ez
3184 23 | Ököllel ostromoltál és vettél be...~Mi vagy te most? Im
3185 7, 28| szerencsére,~A világ szájából véve a parancsot.~Napja elvakitott! -
3186 22 | róla régen mindenik,~Adó, vevő, hivén, hogy sirba tért.~
3187 29 | kincseket;~Én, a hideg bálvány vezeklő rabja,~Ki minden kéjt szivébe
3188 11 | LUZITÁN DAL~Midőn vezéreik a rómaiaknak meghódoltak ~
3189 7, 8 | 8 ~"Légy vidám, kétségbeesve;~Maradj büszke,
3190 7, 15| fénye...~ Ahol egykor a vidámság~Édes epret szedett volna,~
3191 6 | ugy fáj!~ Elhagyom én e vidéket;~De el nem föd soha téged,~
3192 26 | Lovagol faparipán.~ Alakok vigan, gond nélkül~Váltakoznak,
3193 7, 9 | benne.~Keress a multban vigaszt és~Ne találj emlékezetre."~ "
3194 30 | nem a vég~- Hisz ebben még vigasztalás van -~A szűk sír éje szörnyű.
3195 7, 14| Halhatatlan féreg...~ Ég vigasztalása:~Gyönyörű szivárvány;~Teremtő
3196 7, 29| egymással,~Megenyhithető egy kis vigasztalással,~Vagy egy-két kapa föld
3197 7, 29| ami ottan testvértelenül,~Vigasztalhatatlanság bizonyosságával,~Zordon
3198 7, 2 | édes a tapasztalás,~Mely vigasztalja vágyamat:~Te senkit sem
3199 7, 5 | Szenvedek, de nékem nyugtot ad~Vigasztaló csöndes öntudat.~Téged fogva
3200 5, 2 | se nem hal, se nem él.~A viharban, a felhőkben,~A felzúdult
3201 1, 1 | voltál, oh! volt egy szép viharod,~Hol olly dicsőn halhattál
3202 4 | szólna.~ Mulandóságról, viharról...~A mély völgybe lebámulva,~
3203 7, 15| sikoltás, a jaj.~Fészke fölött vijjog, rí a~Kétségbeesett madárraj.~
3204 23 | esett remek lövése rajta?~ Világbíró nagy ősök nemzedéke,~És
3205 7, 12| tájról?~Messze, nagyon messze világból?~Fekete és gyászos üzenet,~
3206 12 | csöndességben!...~Nem törődni a világgal,~A világ ezer bajával.~Meggondolni
3207 23 | aki neked állna ellen.~Világhires, félelmes rohamod~Egyszerre
3208 28 | imát zengné el:~ Ott, hol a világi lárma elfogy,~Várni rád
3209 26 | soha.~ Csillagok, felhők, világok~Jönnek, mennek szüntelen.~
3210 7, 7 | utcára,~Ismerj rá e hitvány világra;~És azután vesd meg a sarat,~
3211 23 | egykor oly dicsőnek láttam~Világszabadságért vivott csatákban,~Midőn
3212 23 | szorgalom.~Kalmár a hős a világszinpadon.~A csatatér kockája voltaképen~
3213 7, 8 | rezzenj, ha velődbe~A féltés villámai ütnek.~Maradj józan, mikor
3214 10 | szél még se leng;~Az ég villámlik szárazon;~Ha üt, nem hallja
3215 4 | születnének~Földet ingató villámok,~Még föl is ébresztenének~
3216 7, 31| végig beborulva~Haragosan villámolna;~Virágok és falevelek~Ijedtökben
3217 10 | ha ránk talál,~Csak rabul vinne: ami ránk vár,~Koldus halála -
3218 11, 2 | honszeretet.~ És amikor rájok virad,~E földbe rejtik arcukat,~
3219 7, 30| harmat,~Illatosabb lesz a virág.~ S csak sejtenek majd téged
3220 7, 15| Együtt élve, ott elhalva~Virágaid mézkelyhében.~ S minden
3221 7, 25| látlak mindenütt:~Fűben, virágban, a harmatban,~Amelyre isten
3222 28 | számvetésem.~ S álmadozva álmodó virággal,~Hervadozva hervadó levéllel,~
3223 7, 3 | a nap, ragyoghat már!~A virágnak vége... vége...~ Őrizkedj
3224 30 | gondolatban:~Itt hagyni e virágos völgyet.~Oh mi nagyobb,
3225 8 | A VIRRASZTÓK ~Itt a nagy halott előttünk,~
3226 8 | alusznak s nem álmodnak;~Mi virrasztunk ébren, haj csak~Ébren is
3227 7, 32| földön, sokszor.~Ha majd virrasztva őszi éjen,~Hallsz lépteket
3228 7, 30| szivemben,~Mit vértanudként viselek.~ Egyetlen zsarnok, szép,
3229 29 | És e varázslat rád is visszahat.~E lélek a te Veszta-templomod.~
3230 19 | virágra méhek,~E földre vágyva visszajárnak,~E nyugtalan, ártatlan árnyak,~
3231 7, 30| mindenben.~Csillagba, napba visszatérsz.~Majd látni fogunk részeidben;~
3232 7, 1 | a nap keble, vagy csupán~Visszaverődő sugara?~ Lehet-e az, hogy
3233 7, 19| 19 ~Nem viszem bánatom~Meghalni közétek,~
3234 23 | idején verembe csaltak,~És viszi el, nagy messze, mutogatja,~
3235 1, 2 | koncaid~Idegen föld kutyái viszik el...~Nem arannyal szerezték
3236 7, 9 | Mivel engem megátkoztál,~Viszont én megáldlak téged.~(Csak
3237 7, 28| hagyjátok cserbe zászlótok vitézit,~Ha e földi hüvely majd
3238 23 | zsebelik üzérek.~Nem nyers vitézség dönti a csatát:~Géppé fegyelmezett
3239 23 | láttam~Világszabadságért vivott csatákban,~Midőn nagy lelked
3240 10 | ifjuságunk odavan.~Iszap beföd, viz elborít~És elenyészünk nyomtalan.~
3241 18 | szirttorokban.~Vagy talán csak víz esése~Bérc öléből a mélységbe?~
3242 22 | Mint mikor a hajó a viztölcsérben,~Haj rá, neki! hol a pezsgős
3243 4 | Mulandóságról, viharról...~A mély völgybe lebámulva,~Hova ő is minden
3244 23 | mosva, kivasalva szépen,~- Völgyén csatorna; mozdony a hegyélen -~
3245 30 | gondolatban:~Itt hagyni e virágos völgyet.~Oh mi nagyobb, hasonlíthatlan:~
3246 4 | a földön, hol az égben,~Volna-e szebb sírja, mint ott~Ég,
3247 8 | Valamennyi jó rokon.~Talán mi se volnánk ébren,~Hanem mert a torban,
3248 19 | Kik egyszer itten éltek, voltak,~Nem ugy van az, mint hiszik,
3249 17 | Vagy hogy nem halt meg voltakép itt~Csak az a perc, mely
3250 23 | világszinpadon.~A csatatér kockája voltaképen~Előre már a béke versenyében~
3251 22 | a kéjvágy, bőg a hiúság.~Vonít az írigy önzés éhesen.~Itt
3252 5, 2 | Mindig egyedül vagyunk.~Forró vulkán a mi szivünk,~Fagyos hóhegy
3253 7, 28| hiúság örök csatatére! -~Zajával engem is soká fogva tartott.~
3254 10 | meg egy kissé, barátim,~E zárt sziget mentében itt;~Nézzünk
3255 23 | magyar, csak István-ország.~Zászlódat horvát csatlósid tiporják.~
3256 7, 28| tántorodtam:~Nem hagyjátok cserbe zászlótok vitézit,~Ha e földi hüvely
3257 7, 12| 12 ~Szól a zene, olyan szépen szól,~Csodálatos
3258 20 | hintegetnek,~Altató dalt zengedeznek,~Hogy ne halljad hangomat.~
3259 28 | madárdal~A bucsuztató imát zengné el:~ Ott, hol a világi lárma
3260 20 | mindörökre,~Aeolhangu sírjeled...~Zengve ős dicsőségedről,~Legalább
3261 7, 30| ellened lázongó földnek~Zsákmányul trónod elesik.~ Hóditó szépséged
3262 26 | szüntelen.~Csóválgatja, mint egy zsákot,~Ismeretlen őselem.~ És
3263 7, 5 | rab, de olyan rab,~Aki zsarnokánál szabadabb.~Enyim az igazság
3264 23 | nagylelküséged~Titkon nevetve zsebelik üzérek.~Nem nyers vitézség
3265 23 | nélkül,~És valahol, valami zsibvásáron,~Megveszi a bőrét fölvert
3266 1, 2 | közboldogság szent igéivel~Zsidóskodol, számolsz, kereskedel,...~
3267 1, 2 | hagyhatád;~Pazar vagy, hej de zsiros koncaid~Idegen föld kutyái
3268 22 | Javában áll a vásár; a zsivajban~Megsiketűl a lelkiismeret.~
3269 3 | randevu.~Itt csókolt a kedves Zsuzsika...~S egyikünk se tudta,
3270 11, 2 | honod~A föld legmostohább zuga:~Ne hagyd el azt és halj
3271 23 | templommá avatni fel,~Hol messze zúgva a gép orgonája~Arany esőt
|