Rész, Fej.
1 Lir| pedig kis hajlékod alatt~Oly édesen esik hörpenteni,~
2 Lir| alatt hörpentünk húzamost,~S oly édesen esik felejteni!~Te
3 Lir| ittuk le magunk,~Mert édes, oly édes nekünk - felejteni!...~~
4 Lir| patakzani!...~És bûnhödéstek oly kicsiny leszen;~Csak ami
5 Lir| szüntelen!...~De bûnhödéstek oly kicsiny leszen...~Vagy mondjátok
6 Lir| kéjeért...~Hah!... bûnhödéstek oly csekély leszen...!~De emberektõl
7 Lir| volt egy szép viharod,~Hol oly dicsõn halhattál volna meg!~
8 Lir| változtatá!~S én e borús honnak oly hû fia vagyok!~S én e hazát,
9 Lir| Hányszor mondjam még el, hogy oly szép az élet!~Hogy nincs
10 Lir| érzem,~Mert én az életben oly sokat szenvedtem!~Nem akarok
11 Lir| õrült költõ~Mi zeng körûlem oly rút hangokat?~Szunyogzengés
12 Lir| krokodilrivás?~Hisz én a földtõl oly messze vagyok,~- Vagy égre
13 Lir| hallottam ajkaidról~Az oly édes magyar hangokat...~
14 Lir| õszinteségben,~Mint magát kinõtt fa, oly kemény lett,~Akkor elvitt
15 Lir| keménységében;~De jó, hogy oly durva volt a héja~Viharos
16 Lir| félfülemmel hallgattam,~Mert oly gyönyörûen énekelt egy~Kis
17 Lir| sors;~Ki szeret ezután?~Oly édesen, oly feledhetetlenül...~
18 Lir| szeret ezután?~Oly édesen, oly feledhetetlenül...~Talán
19 Lir| téged is;~Ki szeret ezután?~Oly édesen, oly feledhetetlen...~
20 Lir| szeret ezután?~Oly édesen, oly feledhetetlen...~Talán egy
21 Lir| világ!...~Valóban és én oly bolond legyek,~Mártírrá
22 Lir| Sugarát irígyeli.~De ez oly nagy, oly erõs, hogy~A nappal
23 Lir| irígyeli.~De ez oly nagy, oly erõs, hogy~A nappal megütközik,~
24 Lir| mondana;~Azonba’ én mégis oly vakmerõ vagyok,~Hogy egy
25 Lir| Hogy ha az igaz magyarnak~Oly nagy mondhatnékja van!~Mert
26 Lir| Verette le láncait,~Kikkel oly soká büntette~A magyar nép
27 Lir| Elment ablakára.~S oly keservesen dudált, hogy~
28 Lir| Nemzetülés után)~Csak oly nagyon ne szeretném hazámat!...~...
29 Lir| Látom jövõdet: hidd el, oly nagy az,~Hogy bámulásától
30 Lir| világon.~És ha a világ valóban oly rom,~S oly erõtlen az emberi
31 Lir| világ valóban oly rom,~S oly erõtlen az emberi lélek,~
32 Lir| irigyünk. Az erdõ~Maga is oly boldogság-lehellõ;~Minden
33 Lir| mulat tán a hajnal,~Néha oly hiába várom, -~E mondhatlan
34 Lir| csuklyás szellem jár oda~Oly bánatos bús képpel,~Hogy
35 Lir| Némán sír arcán egy világ,~Oly búsan - ó, mi búsan!~A lovag
36 Lir| Fejem fölött a nap, körültem~Oly csöndes, néma rengeteg,~
37 Lir| haza, - mert hisz annak~Oly magas értelmet adnak!~Mennyi
38 Lir| figyelsz, hallgatózol -~A zene oly hangosan szól!” -~„Nem hallod-e
39 Lir| Károly megbocsájtott,~S oly csekélység a föltétel,~Hogy
40 Lir| boldog vagy?~Miért nézesz oly merõen,~Mozdulatlan, rémitõen?...~
41 Lir| könnyet hullat, forrót,~Mért oly hideg a homlokod?...~László
42 Lir| Halhatatlan lesz a neve!~Mert oly állhatatos vitéz~Soha nem
43 Lir| Rozgony véres mezejének~Oly szomorún szól az ének:~Honnan
44 Lir| ragyog, világol~És a nyelve oly nehéz lett -~Leirhatlan
45 Lir| Meg is hallaná pediglen,~Oly döbbentõ csöndesség lett,~
46 Lir| földet szántva röpdes,~Minden oly merengõ, csöndes.~Erdõ,
47 Lir| Feledékenységet!~Oh hogy amit egykor~Oly igen szerettem,~Ami vigasztalt,
48 Lir| harsog~Mint diadalének...~Én oly búsnak érzem,~Mintha temetnének;~
49 Lir| felé~Mentem, mendegéltem.~Oly nehéz volt vállamon~Puska
50 Lir| lángoló~Szivem közepének...~- Oly nehéz és mégis oly~Édes
51 Lir| Oly nehéz és mégis oly~Édes volt ez álom.~Valómat
52 Lir| Vándor felleg barna árnya...~Oly szomorú hangot hallok,~Nem
53 Lir| szánta a nyögõ galambot...~Oly boldog és olyan szabad volt!...~
54 Lir| csipkebokor-ágon~Kis cinegemadár szól,~Oly síró szomorún,~Akár azt
55 Lir| de az én lelkemre járnak~Oly szomorú ijesztõ árnyak.~
56 Lir| Volna e világ valóban oly~Elvetemült, bûnökkel teli:~
57 Lir| szerettelek!~Néma ajkad oly beszédes,~Sohase volt olyan
58 Lir| itélet trombitája~Nem lehet oly szomorú!~ ~
59 Lir| csupán~Mivelhogy szépséged oly nagy.~A te pályafutásod
60 Lir| Szeretlek én téged nézni.~Oly szép lánggal ég szemed;~
61 Lir| észben,~Égen, földön hatalom,~Oly erõs, mint amit érzek~Miattad,
62 Lir| csillagos égnél,~Szemed oly szépen ragyog,~Tán az égbõl
63 Lir| a gyerek.~Ölelõ karoddal~Oly közelre látszol:~Mért vagy
64 Lir| elõbb felhõ takarta,~S mégis oly szépen ragyog!~Láthatom-e
65 Lir| csupán én tudhatom;~És oly édes - bár egyetlen -~Szívemnek
66 Lir| vér~Feketére soha, soha!~Oly rivó piros maiglan,~Mintha
67 Lir| arcom mint a tied,~Volna bár oly kemény márvány,~Az egek
68 Lir| Hallani se kolostorrul -~És oly józanul beszél, hogy~Jó
69 Lir| nem - szeretsz-e valaha?~Oly pazar a fény arcodon! -
70 Lir| El-elnézegetem:~Hogyan lehet oly szép s~Mégis oly kegyetlen?~
71 Lir| Hogyan lehet oly szép s~Mégis oly kegyetlen?~Én uram teremtõm~
72 Lir| örülni rajta.~Környékezzen oly magas fény,~Hogy szégyeld
73 Lir| Csodálatos búból-bánatból.~Oly szomorú, mint az õszi szél.~
74 Lir| szétveti a fejemet.~Most megint oly csöndes-búsan szól,~Mintha
75 Lir| különös kedve volna...~És én oly szomorú vagyok.~Oh, pedig
76 Lir| pedig énnekem ilyenkor~Oly szépnek látszik a világ!~
77 Lir| Szeretnék sírni mint a zápor,~Oly nagyon, oly keservesen.~
78 Lir| mint a zápor,~Oly nagyon, oly keservesen.~De a falak visszhangozhatnák,~
79 Lir| XXV~Szeretlek, mert oly szép szemed van,~Hogy nappal
80 Lir| sincsen éjjel,~Pedig én oly sötét vagyok!~Szeretlek,
81 Lir| csak~Örökké emlékezem rád.~Oly homályos nekem minden,~Mint
82 Lir| Szégyenkínja mégis férfiszívben oly nagy,~Minõt az magára maga
83 Lir| Bukása magas isteneknek~Nem oly siralmas, fekete...~Mert
84 Lir| kerülhet el.~Hogy itt születni oly nagy vétek,~Miért mindennek
85 Lir| kitárva indulsz,~De szíved oly nehéz, aláhuz,~Alá, alásülyedve
86 Lir| tán akkor elismerte,~Mit oly régen elfelejtett,~Hogy
87 Lir| szivében~Látva azt, mit oly régen várt...~Kirohanást
88 Lir| Szemén haza egy sebet vitt,~Oly szép volt mellette a könny,~
89 Lir| ifju a szinész - újra;~És oly igaz minden.~Haj! a szerep
90 Lir| gyönyörû,~Õ, a gyermek, õ, az oly deli,~Játszik, szeret mindent,
91 Lir| csillog a gazon.~A habok oly halkan susognak,~Mint a
92 Lir| vagy fénybogár!~És csak oly csöndes ne volna!~De ez
93 Lir| Szeretlek, szeretlek! És az ajk oly duzzadt,~Mintha a végsõ
94 Lir| Mind olyan elégült, mind oly panasztalan;~Nem nyílik
95 Lir| virágokkal beszél;~A fû is oly szép altatót zenél.~Oh,
96 Lir| rendes országút ez,~Csak oly bitang, ordináré;~Nem is
97 Lir| fehérnépnek~Soha sem volt oly jó dolga.~Hosszu téli éjszakáik~
98 Lir| dolga.~Hosszu téli éjszakáik~Oly rövidek sohse voltak.~Egész
99 Lir| seregének,~Kazimérnek táborában,~Oly nehéz, únt lett az élet.~
100 Lir| a magyar seregnek~Szíve oly bús lett utána...~Mintha
101 Lir| jár a beduin,~Szivében is oly néma kín.~Néma és tán határtalanabb,~
102 Lir| arany hajával?~Hogy nézése oly vidító,~Mint fiatal iharerdõ~
103 Lir| Olyan édes, olyan jó volt,~Oly szédítõ gyönyörûség:~Mint
104 Lir| hijába:~Mert egyszerre szólal oly hang,~Minõt még nem halla
105 Lir| kéjében.~Majd azután elhalóan~Oly szomorú, mint a gyászdal,~
106 Lir| És a hegy vidám patakja~Oly zokogva jajveszékelt,~Úgy
107 Lir| megtanultam:~Mit beszélnek, oly busan mit~Kongnak, bongnak
108 Lir| a szerencsésnek,~Hogy az oly nagy fájdalomnak~Amit elvesztett
109 Lir| egy még vékonyabb hang,~Oly sirámos, mint az árvák~Jajgatása
110 Lir| lépvén, szólította~De az éj oly néma, akár a temetõ.~Még
111 Lir| maguk körül terjesztenek~Oly égi illatot,~Hogy azt hiszem,
112 Lir| sinlõdve serdült árvát.~Ez oly elszánt vakmerõ volt,~Hogy
113 Lir| No de már gyerekkorában~Oly erõs volt, hogy magánál~
114 Lir| ott magát!~Olyan sudár, oly fiatal volt.~De még mozog,
115 Lir| éneke simogatja...~Mig én oly édes örömest~Feküdném ott
116 Lir| és így kijátszta õt...~Ah oly örömest halnék meg ott~Megsemmisülve
117 Lir| panasz.~Mert ami szint’ oly drága, mint te,~Mi szentebb
118 Lir| Élettelenség? Vajjon a halál~Nem oly szünetidõ-e, mint minõt~
119 Lir| Csecsebecséinek szépét-javát;~És oly rövidre szabta és csalókán~
120 Lir| ég derült, a nap ragyog,~Oly szépnek látom a világot!~
121 Lir| szépnek látom a világot!~Oly boldog, oly vidám vagyok.~
122 Lir| látom a világot!~Oly boldog, oly vidám vagyok.~Mint hányt-vetett
123 Lir| csodám:~Hogy is láthattam oly sötétnek?~S magamba gondolom,
124 Lir| felséges szép természet,~Oly dicsõnek, mint én, ki lát?~
125 Lir| Gyönyörködöl, hogy olyan épen,~Oly hûn, amint vagy, visszaad.~
126 Lir| Olyan hasonlatosnak hozzád,~Oly nyílt, igaznak, mint magad.~
127 Lir| Arabella~Mert lelkem oly tükör, amelyben~Legszebbnek
128 Lir| világra mért jött?~Mért tûn el oly hamar, hova?~Mi itten a
129 Lir| karjaidról,~Melyek szintén oly fehérek.~Oly fehérek s épen
130 Lir| Melyek szintén oly fehérek.~Oly fehérek s épen oly szép~
131 Lir| fehérek.~Oly fehérek s épen oly szép~Gömbölyûek, oly kemények~
132 Lir| épen oly szép~Gömbölyûek, oly kemények~S hidegek is szintazonkép...~
133 Lir| esdek - ah csak~Ne kacagnál oly kegyetlen!...~ ~
134 Lir| Szent együgyûk, ártatlanok,~Oly nyilt szivûnek, õszintének,~
135 Lir| holt!~Az ég, az most is oly tündöklõ,~Mérhetlen arany
136 Lir| Báróleány és troubadour.~Miért oly néma, dalnok, ajkad?~A légben
137 Lir| felejtem.~Úgy néztél rám, oly szerényen,~Mintha mégis
138 Lir| csak ott terem.~Szemeit oly áhitattal~Oly szeliden emeli,~
139 Lir| terem.~Szemeit oly áhitattal~Oly szeliden emeli,~Mintha csupa
140 Lir| parányi, láthatatlan~Szikrában oly nagy hatalom van.~A dinamitnak
141 Lir| Pofozkodik a hím az ágy alatt,~De oly hizelgõn, kérõn, kecsesen...~-
142 Lir| tud ám.~Szivünk gyönyörrel oly teljes tele,~Hogy szinte
143 Lir| veled,~Veled, kit egykor oly dicsõnek láttam~Világszabadságért
144 Lir| csatákban,~Midõn nagy lelked oly lángot vetett,~Hogy bevilágitotta
145 Lir| messze Hellaszból, holott~Oly közelrõl kinálkozott~Az
146 Lir| az ördögöknél.~A vállad oly hideg, fehér,~Mint a szûz
147 Lir| szerelme csókját kéri...~Minden oly csodás, tündéri.~Mi megyünk-e
148 Lir| meggondolva jobban,~Az egész nem oly bohó...~Vagy nem így kering-e
149 Lir| líliomokból vetették;~Kinek oly korán meg kellett~Halni,
150 Lir| kürtõn;~Akár a kuvikhang, oly szomorú!~E földi világon,
151 Lir| hüs észak felül~Az erdõn oly szomorun hegedül,~Hogy a
152 Lir| festi testetek,~Holott az oly sötét, akár a~Börtön, mint
153 Lir| tükör, amelyben~Magadat oly kedvtelve nézted...~ ~
154 Lir| Ha tõled válni kell -~S oly hamar eljön az~Utolsó pillanat!~
155 Lir| Törvényed földiség,~Mért oly fukar, irígy?~Ha oly rövid
156 Lir| Mért oly fukar, irígy?~Ha oly rövid a lét,~Miért nem mindig
157 Elbe| búba...~Hol a hit körösztje oly korán eltörött,~S meghajolva
158 Elbe| a szívem közepiben.~Néha oly erõsen kezd el fojtogatni,~
159 Elbe| szõke Duna habja,~Hiszen oly fehérek akik úsznak rajta.~
160 Elbe| folyna.~Zúg a Duna habja oly szomorún, fájón:~»Nem maradunk
161 Elbe| eleget fiának.~Mert egy oly erõs vágy támadott szivében,~
162 Elbe| szeretlek,~De a szót tartotta oly igen kevesnek.~„Jõjj segedelmemre -
163 Elbe| jöttem,~Nagy utam volt, mégis oly kevés elõttem:~Mert hiszen
164 Elbe| éjszakában csillagok hullása,~Oly sebes volt bárdja éle villámlása.~
165 Elbe| szemébe pillantott,~Arca oly piros lett, mint elõbb halvány
166 Elbe| nyugodtan,~- Hogy megijed tõle - oly erõset dobban...~És érezve
167 Elbe| újjászületett bõ vére.~Soha sincsen oly kedv, mint amidõn másnap~
168 Elbe| halálra.~Mostan gyõzni kell oly bajnok ellenében,~Kinek
169 Elbe| lett volna,~Melle közepérõl oly nehézkes sóhaj~Tört ki lassu
170 Elbe| keservével.~„Minek tart a bohó oly törékeny fejet?”~Jegyzi
171 Elbe| jajgatással tölti be az erdõt:~Oly kebelrendítõ ropogás hallatszott,~
172 Elbe| csapásit gúnyosan kacagja:~Oly mihaszna szálltak Merva
173 Elbe| vidám volt ezek rivalgása,~Oly bús, gyászjelentõ vala hallgatása~
174 Elbe| Mely most elõször tûnt föl oly szegénynek,~Szûknek, mint
175 Elbe| kerevetjén.~Mert ez valóban oly megfoghatatlan,~Hogy olykor
176 Elbe| Zultána a heréltre nem tekint~Oly dermesztõ közönnyel, mint
177 Elbe| vesztjük azt el majd megint egy oly~Órában, melynek kéjeért
178 Elbe| Hogy most van ébren lelkem, oly közel járt~Vagy épen össze
179 Elbe| Ohó, de ez nem ment ám oly hamar.~Elindulék, hányszor,
180 Elbe| Találni olykor nem is oly nehéz;~Mint a találtat elveszíteni.”~
181 Elbe| nagy korát sem érte el -~Ha oly igen veszett fene gyerek,~
182 Elbe| erényes, jámbor~Rokonság oly halottját, aki gyászos~Szégyenhalállal
183 Elbe| Gyönyörü nap volt; egy oly pillanat,~Midõn az ifju
184 Elbe| arról beszéle Izidóra is -~Oly édesen, szelíd szemérmesen,~
185 Elbe| voltam tiporva,~Tekintetében oly mély, átható,~Uralkodói
186 Elbe| arragóni fekete.~De annyi és oly szép, mint itten~E keringõ
187 Elbe| hogy e kis édes~Arc épen oly igen beszédes,~Hogy maga
188 Elbe| is már,~De nem tud, szíve oly nehéz.~Maga sem tudja, hogy
189 Elbe| Egy indulatból át a másba~Oly ellentétes, hirtelen,~Hogy
190 Elbe| lak áll domb oldalában,~És oly vidáman mosolyog,~Hogy azt
191 Elbe| éjeken~Holdfényes tengeren oly néma~Körültük minden, néha-néha~
192 Elbe| lakot domb oldalában,~Mely oly vidáman mosolyog”,~Ha ezt
193 Elbe| Elvégre mégis fölkele.~Sõt oly kegyes volt, úgy sugárzott:~
194 Elbe| hölgyek halk ah-ot hallatnak.~Oly kedves a hely, meghivó.~
195 Elbe| Elõtte minden, amit most lát,~Oly épen kedv szerint való.~
196 Elbe| võlegénye~(Az õ szemében) oly nemes;~Lehet-e férfi s minden
197 Elbe| ne mostan!~Míg a veszély oly szörnyü nagy.~Ott ama kígyózó
198 Elbe| Amily vakitó fényessége,~Oly megmeresztõ sötétsége;~Nagy,
199 Elbe| aminõ hajh! - volt Etelke~Oly szende, oly szemérmetes.~
200 Elbe| volt Etelke~Oly szende, oly szemérmetes.~Elõbb üditõ
201 Elbe| szenvedélynek átka!~Amily nagy, oly tünõ e láz;~Mintha kicsap
202 Elbe| Hajnalt csendítnek a Tabánban.~Oly szomorún hat rá e hang;~
203 Elbe| csak egyedül.~Valóba, hát oly szörnyü vétke?~Ám hát lakoljon
204 Elbe| szépet,~Minõt õ szeretne, egy oly férfi-képet.~Elmegy azt
205 Elbe| keservest sohajtva,~De oly hangosan, hogy a lány is
206 Elbe| de hát, azt mondják, nem oly nagy baj ám a,~Annak, aki
207 Elbe| aztán addig incselgett, oly csínyt tett,~Hogy a puha
208 Elbe| viasz álarc (tán az is?) oly sárga.~Ilyen csunya képet
209 Elbe| bár csak egyszer,~Lehetne oly nagyon, nagyon boldog ember!~
210 Elbe| lenni, bármi legyen ára.~Oly szívesen halna egyetlen
211 Elbe| vár mán?~Jaj ha már a föld oly erõsen lefogta,~Mintha lába
212 Elbe| lehet most így kijózanodva,~Oly egyszerre? ez a furcsa a
213 Elbe| Aranka is igy: „Csak ne légy oly mamlasz!”~Nekiül és hévvel
214 Elbe| adják a császárnak.~Ahol oly kövér a test és bugyelláris,~
215 Elbe| áll elébe s nézi,~Éspedig oly furcsán... ki se találhatja,~
216 Elbe| kibetûz ám.~„No csak ne legyen oly csiklandós, nem szûz lány!”~
217 Elbe| ért,~Nem is értem bánod oly igen, de másért.~Én igy
218 Elbe| egyedül van már,~Kinek oldalán oly fényes õrangyal jár.~De
219 Elbe| itten,~Mondhatatlan, mégis oly szomorú minden.~A mezõn
220 Elbe| kötik már most,~Ez csak oly világos, amily igazságos.~
221 Elbe| És kivált bizony, ha oly nagy a kisértet,~Mint a
222 Elbe| örömtõl dobban erre szíve,~De oly nagyot ám, hogy az hivé,
223 Elbe| ki ezt követi, ne lenne oly ritka!~ ~
|