Rész, Fej.
1 Lir| a hont kis házunk alatt,~Mely e hazában minden vagyonunk;~
2 Lir| haragos égnek mennyköve,~Mely megüsse az ily gyalázatot?~
3 Lir| elkárhozott lélek leszen,~Mely saját véretek lángjainál~
4 Lir| százfelé sujtó förgeteget,~Mely fölgyújtá belháborúk tüzével~
5 Lir| alvó nemzetet,~S a vérnek, mely folyott hazát szerezni,~
6 Lir| szörnyeteget szült jelennek az idõ,~Mely a bûnt erkölccsé változtatá!~
7 Lir| változand át üreged,~Utódodnak, mely rád következik,~Megírom
8 Lir| közszeretetnek Pantheonja,~Mely oda ülteti a dicsõet~S a
9 Lir| nyomornál hûségesb barát,~Mely a sírba kisérni fog?~Mely
10 Lir| Mely a sírba kisérni fog?~Mely ott még egy élethosszat
11 Lir| Hogy õt a nap kergeti,~Mely a többi csillagoknak~Sugarát
12 Lir| Akkor aztán minden csillag~Mely az eget ellepi,~Sugarát
13 Lir| az ég alatt,~Subájánál, mely véletlen~Nyakacsigáján maradt.~
14 Lir| nem csalogány az akarat,~Mely lágy dalok szárnyán repül,~
15 Lir| dalok szárnyán repül,~Vihar, mely szór villámokat,~Átkot,
16 Lir| Olyan vagyok, mint az idõ,~Mely a vihart elõzi meg:~Csendes,
17 Lir| Hogy a harag és gyûlölet,~Mely most irántad bennem él,~
18 Lir| Keresztül élted a fényes delet!~Mely elõbb még bálványozott,
19 Lir| Lángolóbbat, mint a régi, mely gyujt~A halott tél hó-szemfödelében?~
20 Lir| Jer mihozzánk, itt a föld, mely hozzád~A legméltóbb széles
21 Lir| Jer mihozzánk, ez a föld, mely néked~A legbiztosb széles
22 Lir| rény helyett.~Hol a pokol, mely megtorolja~E százados gazságokat?~
23 Lir| leszállott~Igazságnak angyalát?~S mely a sírokat kinyitja,~Az idézõ
24 Lir| a nép emléke~S átka, mely rátok kiált:~Vesszen a bûn,
25 Lir| hogy elsilányul!~A zaj, mely megkábitott,~Azt hivéd,
26 Lir| lelhetek.~Isten veled föld, mely gyalázatod~Nagy szégyenében
27 Lir| szerettem: a haza.~És e haza, mely mindent elrabolt,~Sírt nem
28 Lir| több, leszakitám az almát,~Mely út melletti fán terem.~Hússzor
29 Lir| lélekzetem.~Láttam a zöld erdõt, mely mögött~Ábrándjaim holdvilága
30 Lir| álmodtam felõle,~Nagyon szépet, mely után csak az fáj:~Hogy az
31 Lir| Lázas gyönyörûség zivatarja,~Mely kihajtá csónakom a partra -~-
32 Lir| Forróságról - nyári hajnalon,~Mely a szomjúságtól meghajolva,
33 Lir| Hanyatlik már, gyöngül karja,~Mely a sólyomnál gyorsabb volt~
34 Lir| Elárult a sötét éjjel,~Mely ellenségid takarja;~Háborodva
35 Lir| paripája.~És gyolcs inge, mely fehérlett,~Most piroslik
36 Lir| vénül,~Mert nagy a bú, mely nemes szivén ül;~„Még kihal,
37 Lir| Vádol, örök nagy természet;~Mely kiégett szivvel kérdi:~Mért
38 Lir| Föltámadni, mint a felhõ,~Mely az égre derülten jõ,~Azután
39 Lir| Mintha hóhér keze volna,~Mely szemeiket befogja.~Halálcsöndesség
40 Lir| éjre hidegebb...~Ölõ tél, mely megdermesztesz,~Érezem már
41 Lir| sirasd meg múlt idõdet,~Mely nem tér meg soha többet.~
42 Lir| körül jár, forog minden,~Mely azt hivé, hogy szánandó
43 Lir| az átok, egy a szenvedés,~Mely kisérend életünkön át;~És
44 Lir| életünkön át;~És ha egy a sor, mely szétszakít,~Mint az égbolt
45 Lir| csillagát:~Legyek csillag, mely ragyog, amig~Sötétség borítja
46 Lir| Mint az elátkozott lélek,~Mely se nem hal, se nem él.~A
47 Lir| Én hiszek szemed tüzének,~Mely hajnalfényben ragyog.~Vagy
48 Lir| leszek már, mint a~Tûzhegy, mely maga mögött~Üszkeivel betemette~
49 Lir| szép szivárvány keleten,~Mely vidám derût fest~Sötétült
50 Lir| nincs a földön~Hatalom, mely betemet~Multakat és nem
51 Lir| Oh, e kétszinû világ, mely~Még bûnöket emleget,~Szépséged
52 Lir| egy megátkozott reménység,~Mely a vastag éjben egyre~Hiteget,
53 Lir| de édes a tapasztalás,~Mely vigasztalja vágyamat!~Te
54 Lir| azután vesd meg a sarat,~Mely nem fogja föl a sugarat!~ (
55 Lir| falevél.~Honnan e bús hangok, mely tájról?~Messze, nagyon messze
56 Lir| szállván...~Balzsama a sírnak,~Mely az enyészettel~Egy perc
57 Lir| Átkozott a romboló láng,~Mely nem úgy hervaszt el kéjben,~
58 Lir| minden önzõ és hiú fény,~Mely nem érez, mégis éget,~Nem
59 Lir| irtsd ki ezt a sátánt,~Mely szivem lángjából támadt!~
60 Lir| nagyon - pedig~Szivednek, mely szeretni nem tud,~Fájhat
61 Lir| szemfényök a lángostor,~Mely ûz-hajt hegyen-völgyeken.~
62 Lir| megirigyelnék! -~A te emlékedet - mely engem éghez köt.~Oh, mert
63 Lir| láng mardosó gyötrelmét,~Mely kétségbeesik, hogy sebére
64 Lir| kétségbeesik, hogy sebére nincs ír,~Mely itt vigasztalan átkozza
65 Lir| vigasztalan átkozza lételét,~Mely jogos bosszúját csak gúnyolja
66 Lir| Tünékenyebb, semmibb a szélnél,~Mely elhal, alig születik.~Halhatlanság,
67 Lir| Mit idõ el nem öl:~Honod, mely büszke rád s szeret -~A
68 Lir| rá, és ne feledd:~E föld, mely szülte bûszered,~Hõsök,
69 Lir| csodák hona;~E népnek, mely hord néma bút,~És örömében
70 Lir| látod benn a kétely ördögét,~Mely gúnyosan vigyorg, nevet:~
71 Lir| e koporsó alatt...~Szél, mely suhansz e hamuval,~Fû a
72 Lir| Mit bûnöm rémalakja vet;~Mely nem enyészik el a nappal,~
73 Lir| viselni azt;~A pokolban, mely egy mennyért van,~Könnyû
74 Lir| végtelenbe:~Nincs egy hajó, mely közelít?~Az ég borult, s
75 Lir| õrület között?~Óh a vihar, mely összetört, széjjelszórt,~
76 Lir| nap;~Nekem fáj a sugár, mely hiába ragyog,~Homlokomon
77 Lir| férfié utóbb kõvé mered.~Mely szikrává törik, mint a koha,~
78 Lir| Százszor szebb a képzeletnél,~Mely gyémántból fest a légben~
79 Lir| ifjuságnak.~Hol ecset, toll, mely leírja,~Vakmerõ ajk, mely
80 Lir| mely leírja,~Vakmerõ ajk, mely beszélje,~Hogy csak olyan
81 Lir| szeretni.~Borzad a szó, mely kimondja:~Szíve kõ volt,
82 Lir| Olyan szóval, olyan hanggal,~Mely a földrõl föl egészen~Fölhat
83 Lir| Jólesett fájó szivemnek,~Mely csak a búhoz van szokva.~
84 Lir| Fölverték a tornyos várost,~Mely mögöttem kék távolban~A
85 Lir| De az én sorsom gyalázat,~Mely a legfehérebb, tisztább~
86 Lir| fájdalomnak könnye,~Vér, mely ártatlan ömlik el -~Ki van
87 Lir| hogy meghalsz.~Agyvelõ, mely kínban õrjöngsz,~Szív, mely
88 Lir| mely kínban õrjöngsz,~Szív, mely remegsz, hogy megszakadsz,~
89 Lir| ki hallja, mit beszél,~Mely szökdös az ablakon át, a
90 Lir| hazudozó banya!~A keblet, mely tejével táplált,~Fertõzi
91 Lir| ne fussak a födél alól, mely~Szégyent, gyalázatot terem!?~....................................~
92 Lir| Látom forogni a vad örvényt,~Mely elmerített, fényalak!~A
93 Lir| Van-e füszál, virág a réten,~Mely hulla nem volt egykoron,~
94 Lir| sírhalom, e forgó gömb sömörje,~Mely itten domborul, meg elsimul,
95 Lir| játszi röptiben,~A szél, mely fürteim közt játszik,~Csókjaiban
96 Lir| Legyen választó átok itt,~Mely arcodon s szivem mélyén
97 Lir| ragyog.~...De majd a szélben, mely a gallyon~Suttogva röpked
98 Lir| vagyok!~Enyim e szép világ, mely itten~Énértem, kedvemért
99 Lir| csillagok~Megannyi gyertyafény, mely búsan~A ravatal körül lobog...~ ~
100 Lir| életátkom képe,~Sugár ecset, mely festi végzetem,~Akárhová
101 Lir| is, szivem.~Itélet napja, mely elõhív~Onnan, rád is virad,
102 Lir| nevetek halni tér,~A pár sort, mely még rólatok szól,~Kirágta
103 Lir| szellemlétben,~Egy hang, mely örök, mert igaz.~És széjjelomló
104 Lir| a földnek annyi kincse,~Mely elbillentse mérleged,~Cím,
105 Lir| végsõt dobog,~A percben, mely létem kioltja,~Majd akkor
106 Lir| ami történt s ami nem;~Mely felgyujtotta a világot,~
107 Lir| voltakép itt~Csak az a perc, mely elrepült;~A bimbó, mely
108 Lir| mely elrepült;~A bimbó, mely nekem ki nem nyilt,~A vágy,
109 Lir| vadon,~Föltárva keblemet, mely vérez,~Minden sebét fölszaggatom.~„
110 Lir| Csillag az, fut végzetétül,~Mely, mint kárhozat, sötét.~Szív,
111 Lir| Minden vágy telve már?~Mely kéjbe fuldokol,~Az éj neked
112 Lir| megszületni.~Üdvözitõ csók, mely elcsattan,~Mi megesett,
113 Lir| nem tölt a teremtõ sem,~Mely visszaásit onnan rája,~Mint
114 Lir| körmeit;~Füszere a piszok, mely édesít -~Rohannak ezek is,
115 Lir| hüvelyknyi hitvány rongy után,~Mely még hitványabb rongy szivét
116 Lir| Mint a salétromos rakéta,~Mely égbe vágyva, sustorog.~Erõlködését
117 Lir| Hogy bevilágitotta az eget,~Mely már nyugotról végig besötétült,~
118 Lir| összhangban.~Szemedben, mely felém ragyog.~Együtt van
119 Lir| egyenest, egyszerre abba,~Mely minden éltet, üdvöt oszt,
120 Lir| bõsz emlékezet~Az üdvre, mely örökre elveszett!!~Sajgó
121 Lir| Õt bántja a világ szeme,~Mely mindenünnen rátapad.~A bámulat,
122 Lir| Az már családja öröksége,~Mely egy nagy õs névhöz tapad.~
123 Lir| gondolat,~A szörnyû rémkép, mely miatt~Földönfutó lett, mely
124 Lir| mely miatt~Földönfutó lett, mely elül~Barangolással menekül,~
125 Lir| képzelemfárasztó messzeség,~Mely már elõttünk végtelennek
126 Lir| hallgatag.~De hát hol a fõ, mely vezényel itten?~Pásztortalan
127 Lir| szörnyü méretekben~A rendet, mely hajszálig összevág?~E szakadatlan
128 Lir| példázzátok:~A haza testén, mely beteg,~Ti vagytok a létõrlõ
129 Lir| Himmalaya tehetlen rög,~A lepke, mely fölötte röpköd,~Egy porszemét
130 Lir| foghatlan, testetlen semmi,~Mely volt, van, s örökké fog
131 Tore| el minket egymástól,~Bár, mely felõled jött, a hír szele,~
132 Tore| el soká egymástól,~Bár, mely felõled jött, a hír szele~
133 Tore| legszilajabb...~Van egy, mely ellen épp az elmúlásban~
134 Elbe| földnek bujdosója?~Vagy a nép, mely itt él Magyarország földjén,~
135 Elbe| mint büszke hadi gálya,~Mely alatt kifárad a tenger dagálya.~
136 Elbe| ne volnál!~A veszélynek, mely tán érhet udvaromnál,~Egyenes
137 Elbe| hiányosságot.~Mintha a síkság, mely kimaradt alóla,~Elhagyatottságban
138 Elbe| sohase látott.~Szemében, mely könnytelt, mint a felleges
139 Elbe| világol,~A remény csillagja, mely ragyogva kel föl,~S a sötét
140 Elbe| gyõzhetetlen uralkodó elem;~Mely örök törvénye a kalmár fejének,~
141 Elbe| félig repülõ szarvasnak,~Mely midõn eltikkad oldalán lövéssel,~
142 Elbe| sugárból:~Leányszembõl, mely most Bélára világol.~Tüzes
143 Elbe| forró elsõ szerelemnek,~Mely ha összeforrad vérével szivednek,~
144 Elbe| éjszeme villantotta~A nyilat, mely Béla szivét áthatotta.~Háta
145 Elbe| ébredõ nap hajnalsugár-ujja,~Mely az alvó földet fölébreszti
146 Elbe| is érzi...~Midõn szíve, mely még szendergett nyugodtan,~-
147 Elbe| aranyos rézsisakba vész el,~Mely fölött kócsagtoll dacol
148 Elbe| rejti szeme játszó fényét,~Mely lesujt vagy derít, mint
149 Elbe| láthatott.~Mer a pillantás, mely vallja a szerelmet,~Az amolyan
150 Elbe| a harcok viharát ohajtá,~Mely avvagy szerencsét, vagy
151 Elbe| forró keble lángsohajját,~Mely „szeretlek” szót vitt láthatatlan
152 Elbe| hangzott szanaszét: „ellenség!”~Mely után viszont lett hirtelen
153 Elbe| legottan.~- Mint a sas, mely pihent kõszálon, nyugodtan,~
154 Elbe| meg prédáját -~Úgy hadát, mely haladt hosszú csoportokban,~
155 Elbe| makacs vezérük erõs akaratja,~Mely õket pogány hit bilincsein
156 Elbe| Dobogásod után indulok én híven,~Mely örökké vészrõl, gyöngeségrõl
157 Elbe| mint a nap, a szerencse,~Mely elõtt egyenlõ a magyar,
158 Elbe| karom, nincs-e bátorságom~Mely harcoljon érted - üdvözítõ
159 Elbe| nékem, hanem a végzetnek,~Mely nekünk - kettõnek, egy szivet
160 Elbe| lelkem a merész, édes hit,~Mely azt sugta mindig: bejárhadd
161 Elbe| alakjának gúnnyal szembenézni.~Mely zsarnok, ha gyáva, rongy
162 Elbe| élet, halál van túl rajta.~Mely a semmivé-lét nagy tengerébe
163 Elbe| semmivé-lét nagy tengerébe vész,~S mely fölött húnyt szemmel az
164 Elbe| legnagyobb és legerõsebb ló volt,~Mely a tartományban vitéz alatt
165 Elbe| táborára,~Barna, mint a sejtés, mely szivökben ébred,~Mint egy
166 Elbe| Akár egy fényes üstökös,~Mely fönn az égbolt tetején ragyog,~
167 Elbe| kevélyen. Átható kacaj,~Mely szívemet fagyasztá, míg
168 Elbe| búsan, egyszerû lakomban,~Mely most elõször tûnt föl oly
169 Elbe| kövér rend hullott a Dunába,~Mely itt a szélén kipirult végiglen,~
170 Elbe| Dölyfével önt olajt tüzemre, mely~Olthatlan, mint a ház, amelyet
171 Elbe| hatott~Lelkembe a sugallat, mely szerint~Vágyam körülbelül
172 Elbe| föld-oáz, az a~Tündérsziget, mely írmagul maradt~...Paradicsomkertnek
173 Elbe| két fél tesz egy egészet.~Mely egymást sokszorozva adja
174 Elbe| érzem a kéj borzadályát,~Mely mint az egykori, az elsõ
175 Elbe| Mintegy utolsó lobbanása mely -~Majd vágyban égõ lelkem
176 Elbe| Gúnykacaját, halálitéletem,~Mely mint a cherubim lángpallosa,~
177 Elbe| lehet...~A szenvedélynek, mely határtalan,~Áldása, átka,
178 Elbe| Barátja a határtalan remény,~Mely bár uszítja, bátorítja is:~
179 Elbe| leharsogó gúnykacajától) -~Mely nem hitt a csodákban - másokért;~
180 Elbe| közönséges veréb a tóban,~Mely ingó nádról ingó nádra száll...~
181 Elbe| Mint a királytigris, mely játszadozva~El-elbocsátja
182 Elbe| szenvedélyem kötelékibõl,~Mely mint egy óriás hurokkigyó~
183 Elbe| ama zúgó Tarpatak fölött,~Mely mint õrült menyasszony a
184 Elbe| egy mükedvelõ elõadást,~De mely ezúttal olyan véget ért,~
185 Elbe| ahhoz teljesen hasonlót,~Mely bûvös álmom ébresztõje volt,~
186 Elbe| Középkor bajnokának az a nyíl,~Mely legkegyetlenebbül fájt,
187 Elbe| vezetõtlen elszalasztott mozdony,~Mely törve-zúzva ront a pályafõre.~
188 Elbe| Lemondanék az örök üdvösségrõl,~Mely énnekem már úgyis elveszett.~
189 Elbe| azt az átkos~Pelengért, mely elõtt egykor pirult...~De
190 Elbe| ez a szélsõség~Törvénye, mely a szenvedély létráján~Csak
191 Elbe| szép szemek tüzet lövelnek,~Mely valamint a csatatûz~Öl,
192 Elbe| a cégéres dús szemöldet,~Mely meghajol szemérmesen,~Tán
193 Elbe| csak egy kis szende bárány,~Mely már a fûre járni kezd.~És
194 Elbe| Álommal a vándort kinálja,~Mely hetedik eget igér;~Súg-búg,
195 Elbe| kis lakot domb oldalában,~Mely oly vidáman mosolyog”,~Ha
196 Elbe| fog csorranni~Az a pohár, mely teli tölt?~Ej! gyáva gond!
197 Elbe| Talán e gondolat nyilátul,~Mely úgy szivébe lövele?~Vagy
198 Elbe| csak a gáz a léggömbbe,~Mely azt egekbe emeli.~És viszi,
199 Elbe| Teremtõ, éltetõ, öldöklõ;~Mely szerteszét bimbót fakaszt,~
200 Elbe| issza újra~A fényt, a bájt, mely ingerel.~S talán megest
201 Elbe| egykor amaz égõ fáklya,~Mely Rómát gyujtogatta föl.~Van,
202 Elbe| hirtelen?~Mint hulló csillag, mely elvérez,~Leérve a föld gõzköréhez;~
203 Elbe| házi tûzhelyed parázsa,~Mely meg-megújul szüntelen.~És
204 Elbe| szeszélye, bármi drága,~Szavára, mely parancs neki,~Örül, ha teljesítheti.~
205 Elbe| merev kezet,~A fuldoklóét, mely fölnyulva~A hullámsírból
206 Elbe| látja a mélységes örvényt,~Mely kettejök közt is mered.~
207 Elbe| vagy borotva az éle,~Dárda, mely nem törik; nyil, mely el
208 Elbe| Dárda, mely nem törik; nyil, mely el nem görbül,~Paizs, a
209 Elbe| merre?~Semmi jel sehol, mely mondaná, hogy: erre.~Majd
210 Elbe| lázas belsõ betegségben,~Mely hamar elmérgül s azután
|