Rész,  Fej.

3501  Lir|                  Himmalaya tehetlen rög,~A lepke, mely fölötte röpköd,~
3502  Lir|              nincs erõ, sem élet,~Mi hát a láthatatlan lélek?~A foghatlan,
3503  Lir|                 hát a láthatatlan lélek?~A foghatlan, testetlen semmi,~
3504  Lir|                  öntudatnak?~Siratni ezt a drága testet?~Amelybe, íme,
3505  Lir|                  esni olyan édes -~S jön a halál s egyszerre végez.~                
3506  Lir|                   Hogy azt se tudjuk, mi a jobb?~Mi rémítõbb, halál,
3507  Lir|                  öröklét?~Oh, hidd, amit a milliók.~Hisz úgyis mindig
3508  Lir|           milliók.~Hisz úgyis mindig egy a vége -~A vak tudás kétségbeejt,~
3509  Lir|                úgyis mindig egy a vége -~A vak tudás kétségbeejt,~Megcsal,
3510  Lir|             kétségbeejt,~Megcsal, kinoz, a gyarló elme~Csak fest ijesztõ
3511 Tore|                Magyar költészet: kiáltás a pusztában.~                                                  
3512 Tore|                  happ, hopp!~Vadász élet a gyöngy élet!~Járok, kelek
3513 Tore|             Járok, kelek és mulatok,~Még a manótól sem félek.~Szabadság
3514 Tore|                  hej!~Az úgy sincs sehol a világon,~Csak a vadon erdõben,~
3515 Tore|              sincs sehol a világon,~Csak a vadon erdõben,~Az árnyas
3516 Tore|                Az árnyas hûs erdõben.~És a pusztaságon~La la la la~
3517 Tore|           pusztaságon~La la la la~Ha zug a vihar, ha nap ragyog,~Az
3518 Tore|                 ha nap ragyog,~Az erdõn, a mezõn bolyongok,~Vadász
3519 Tore|             mezõn bolyongok,~Vadász élet a gyöngyélet~Tra lá lá lá
3520 Tore|                        Elsõ változat~Mig a mesés homályos távol~Választa
3521 Tore|                  Bár, mely felõled jött, a hír szele,~Öldöklõ volt,
3522 Tore|            Számum lehe:~Hogy megfertõzve a szûz, szent oáz,~Körülte
3523 Tore|             Szivemnek csak enyhe ír volt a vigasz.~Hogy végtelen tér
3524 Tore|               nem nyerheté el senki más.~A végtelenben két átellenes~
3525 Tore|                  másnak~      földi mint a többi~Õk nem~Most már mindennek
3526 Tore|            Lelkünkben az erdõk sûrûje és a lomb~      láttalak~      
3527 Tore|                nem tudnád~De hasztalan - a földiség határa~      virág~
3528 Tore|                  láttára mered föl égnek a fa~Effélét a férfi képzel~
3529 Tore|             mered föl égnek a fa~Effélét a férfi képzel~Vázak vagyunk~
3530 Tore|                     Második változat~Mig a mesés, homályos távol~Választa
3531 Tore|                  Bár, mely felõled jött, a hír szele~Öldöklõ volt mint
3532 Tore|            Számum lehe,~Hogy megfertõzve a szûz szent oáz~Körülte rabló
3533 Tore|               Szép martalék, esendõ mint a többi~De nem egyetlen, nem
3534 Tore|                 sírja ifjuságnak~Lehullt a fátyol mindkettõnk szemérõl~
3535 Tore|              mindkettõnk szemérõl~Eltünt a köd az - ábrándok délibábja~
3536 Tore|        irigyeljük azt amit egyedül elért a másik~Enyém a lesz tied
3537 Tore|              egyedül elért a másik~Enyém a lesz tied a volt~      mi
3538 Tore|                  másik~Enyém a lesz tied a volt~      mi valóbb~      
3539 Tore|              volt~Mi nem kevés, de lehet~A reményt vagy ami végbement~
3540 Tore|               kiformált~Te meghóditottad a földet, én az eget~Te életet
3541 Tore|                 én csak nevet~Örök nevet a csillagok között -~Én jobb
3542 Tore|             meghaltál mert az ég helyett~A földet választottad~És mégis
3543 Tore|             mindegyikünk jobban szeretne a másikkal~Örökké mindig.
3544 Tore|                 Összekötik szivünk~Enyém a soll tied a haben~Neked
3545 Tore|                szivünk~Enyém a soll tied a haben~Neked van emlékezeted~
3546 Tore|                                          A kert elpusztult...~A kert
3547 Tore|                     A kert elpusztult...~A kert elpusztult, a ház leégett,~
3548 Tore|         elpusztult...~A kert elpusztult, a ház leégett,~Benn haldokolva,
3549 Tore|               haldokolva, feledve lakom,~A szél süvöltöz, és szemfödélnek~
3550 Tore|                süvöltöz, és szemfödélnek~A hamut hordja át az ablakon...~
3551 Tore|                  hordja át az ablakon...~A föld nekem már nem adhat
3552 Tore|             mégis itt tovább?~Mért rémít a bizonytalanság~Ugrani a
3553 Tore|                  a bizonytalanság~Ugrani a sötétbe...~Úgy hagyni itt
3554 Tore|                 legdicsõbb volt benne...~A hiuság a sírig kiséri a
3555 Tore|        legdicsõbb volt benne...~A hiuság a sírig kiséri a gyarló halandót,~
3556 Tore|                  A hiuság a sírig kiséri a gyarló halandót,~Nem látja
3557 Tore|               mennyi szép e földön!~Mint a lenyugvó napsugár ujjaival~
3558 Tore|            napsugár ujjaival~Kapaszkodik a földbe, - de hiába!~És mégis -
3559 Tore|                  És mégis - hajh! nem ez a gondolat,~Melynek marása
3560 Tore|                 gondolat,~Melynek marása a legszilajabb...~Van egy,
3561 Tore|            vigasztalás van.~Kétségbeesni a halál fölött,~Hogy az nem
3562 Tore|               vesztõhelyen...~Nektek ott a szomorujáték?~Nem ez a teljes
3563 Tore|               ott a szomorujáték?~Nem ez a teljes éjszinü rémkép...~
3564 Tore|                 éjszinü rémkép...~Nem ez a legsötétebb gyászvég...~
3565 Tore|               gyászvég...~Óh, még nem ez a teljes sötétség,~Nem a végtelennek
3566 Tore|                ez a teljes sötétség,~Nem a végtelennek tetszõ éjszaka,~
3567 Tore|          végtelennek tetszõ éjszaka,~Nem a körös-körül bezárult ég,~
3568 Tore|                csillaga.~Szomorújáték...~A legsötétebb gyászvég nem
3569 Tore|                  szomorújáték...~Óh, nem a legszomorúbb gyászvég...~      
3570 Tore|          gyászvég...~      nem vérben...~A legszomorubb gyászvég az
3571 Tore|         legszomorubb gyászvég az ott van~A föld üvöltõ nyomorban~Hol
3572 Tore|                megy éltem napja,~Már ott a kék hegyélen ül.~Fényszárnyait
3573 Elbe|           végesvégig,~Fátra tetejétõl le a tengerszélig;~Beborult,
3574 Elbe|                 egy nyilás az égen.~Hull a zápor, mintha parancsolva
3575 Elbe|           Szemlátomást hízik, dagad most a róna;~Különben ki otthon
3576 Elbe|                otthon sátor alatt vagyon~A jószágos ember örül igen
3577 Elbe|                örül igen nagyon.~És örül a béres, gondolván magába:~
3578 Elbe|                 sorrul,~Hevert oldaláról a másikra fordul.~Gazda eresz
3579 Elbe|              kötözõ leányok~Eltekintenek a sûrü zöld erdõbe,~Titkolózva
3580 Elbe|                támadt képeken tünõdve.~- A komondor fekszik boglya
3581 Elbe|               lesz semmi dolga.~Bóbiskol a madár, ringatja a fészek,~
3582 Elbe|               Bóbiskol a madár, ringatja a fészek,~Tetõ alatt van most
3583 Elbe|                 Tetõ alatt van most mind a jótét-lélek.~Nem is jár,
3584 Elbe|                jár, dehogy jár, kinek jó a sorja,~De mikor nem volt
3585 Elbe|                  földnek bujdosója?~Vagy a nép, mely itt él Magyarország
3586 Elbe|                 él Magyarország földjén,~A világra is már nem bujdosva
3587 Elbe|                nem bujdosva jött-é?~Szél a sivatagot nem egyedül járja,~
3588 Elbe|                jõ nagy árván, s elvegyül a búba...~Hol a hit körösztje
3589 Elbe|                 s elvegyül a búba...~Hol a hit körösztje oly korán
3590 Elbe|             Gyorsan tünedezõ síkon - föl a bércnek.~Jön süvöltve a
3591 Elbe|                  a bércnek.~Jön süvöltve a szél, húzza kacagányát,~
3592 Elbe|              végéig kisértlek.” -~Mintha a futó szél ezt susogta volna...~
3593 Elbe|                   mert eközben arculatja~A harag villámos felhõit mutatja.~
3594 Elbe|                 övé - nem hiába~Kérte ki a bút, hogy föl ne üljön rája;~
3595 Elbe|                  Mert akit fölnyergel ez a rút boszorkány,~Sarkantyúja
3596 Elbe|                 orcán.~Arca testvér volt a május hajnalával,~Hol a
3597 Elbe|                  a május hajnalával,~Hol a piros sugár harcol a homállyal;~
3598 Elbe|                 Hol a piros sugár harcol a homállyal;~Barnapiros volt
3599 Elbe|                  fajta,~Magába szeretett a teremtõ rajta!~Termete sugár
3600 Elbe|                  mégis méltóságos,~Rajta a félelmes a kedvessel páros;~
3601 Elbe|             méltóságos,~Rajta a félelmes a kedvessel páros;~Játszva
3602 Elbe|                gálya,~Mely alatt kifárad a tenger dagálya.~Mintha ezt
3603 Elbe|               Mintha ezt érezné lova is, a Tátos,~Azért is gyakorta
3604 Elbe|                 ha kardcsörrentve ül föl a gazdája,~Mintha rá nagy
3605 Elbe|                tettek dicsõsége szállna,~A felhõbe tekint, oda vágyna
3606 Elbe|                   Mindha kevesellné csak a földön járni.~Van is õ nagy
3607 Elbe|          megszolgál érte,~Nekiered, fogy a sivatag elõtte,~Nem látod
3608 Elbe|                sivatag elõtte,~Nem látod a lábát mikor ér a földre;~
3609 Elbe|               Nem látod a lábát mikor ér a földre;~Mint a szél hajtotta
3610 Elbe|                  mikor ér a földre;~Mint a szél hajtotta futó fölleg
3611 Elbe|               futó fölleg árnya,~Eltünik a messze kékellõ homályba.~
3612 Elbe|                Mért bujdosnak messze túl a völgyön, halmon,~Ily pogány
3613 Elbe|                  fölöttébb szerette.~Míg a karját bírta, nem utolsó
3614 Elbe|                harcolt;~Nagy hódító volt a szellemek honába’,~Szentnek
3615 Elbe|             Szentnek is avatta ugyancsak a pápa.~De ép’ agg korára
3616 Elbe|                ép’ agg korára megfordult a kocka,~Olaszok állottak
3617 Elbe|                  susogni,~Hogy harcoljon a hõs ellene a szónak?~Oroszlán
3618 Elbe|              Hogy harcoljon a hõs ellene a szónak?~Oroszlán is kitér
3619 Elbe|           akasztunk nyakunkba,~Ballagunk a hegyre, játékunk lesz a
3620 Elbe|                  a hegyre, játékunk lesz a bor;~Újra gyermekekké tesz
3621 Elbe|               gyermekekké tesz bennünket a kor,~Sõt az unokák még fejünkre
3622 Elbe|               hova tévedtem már megint - a kõbe!~Korhely képzelõdés
3623 Elbe|                ugyis csak hálni jár belé a lélek,~Láb alól kitenni
3624 Elbe|             gondolá magába’;~„Oszt minek a világ!” - s olasz cimborái~
3625 Elbe|        nemzetségbõl - fogjuk majd ezekre~A csínt, - hihetõ lesz, mert
3626 Elbe|                  hihetõ lesz, mert ugyis a trónra~Õk következnének
3627 Elbe|                 Õk következnének elõttem a sorba,~De õk várjanak, mert
3628 Elbe|          pogányok,~Nem tudják deákul még a miatyánkot;~Aztán térdepelni
3629 Elbe|                  bármi szentnek...~Azért a jó öreg trónörökösének~-
3630 Elbe|                de nem gondolt rája,~Hogy a legnehezebb: várni koronára.”~-
3631 Elbe|                királynak,~Szõke angyalok a feje körûl járnak.~Aztán
3632 Elbe|                véve õt, repülnek~Magasán a kéklõ mérhetetlen ürnek.~
3633 Elbe|                  önmagát hunyt szemekkel a széken,~- Mialatt a szárnyas
3634 Elbe|            szemekkel a széken,~- Mialatt a szárnyas ajtó nyílik épen;~
3635 Elbe|           Tõrhegy-fényü szemmel - késsel a kezébe,~Monda ekkor a mézharmat-ajku
3636 Elbe|             késsel a kezébe,~Monda ekkor a mézharmat-ajku angyal~Csodálatos,
3637 Elbe|               Beleillesztették szellemét a testbe~S szárnyeresztve
3638 Elbe|                 háta mögé, lesbe’.~Emeli a gyilkos tõrét a királyra,~
3639 Elbe|                    Emeli a gyilkos tõrét a királyra,~Kinek fölnyilik
3640 Elbe|                szellemujjaival; -~S szól a szent király halk, megigézõ
3641 Elbe|                 lehet ellenem?”~Megmered a gyilkos, elesik a tõre,~
3642 Elbe|               Megmered a gyilkos, elesik a tõre,~Ónnehéz bûnbánat húzza
3643 Elbe|                Ónnehéz bûnbánat húzza le a földre;~Leborul a király
3644 Elbe|               húzza le a földre;~Leborul a király trónja zsámolyához,~
3645 Elbe|                bûne gyónásához.~Hanem ez a gyónás - testõrök vezére~
3646 Elbe|                 gyónás - testõrök vezére~A galád Péternek sehogy sincs
3647 Elbe|               Azután könnyebb lett benne a lélekzet.~Béla herceg iránt
3648 Elbe|               mély gyanút gerjesztett,~S a beteg királyt már parancsolva
3649 Elbe|                 már parancsolat volt.~De a jó király a jövendõre gondolt.~
3650 Elbe|         parancsolat volt.~De a jó király a jövendõre gondolt.~Béla
3651 Elbe|                   bár vakmerõ ne volnál!~A veszélynek, mely tán érhet
3652 Elbe|                  is kitérni -~- De neked a magyar hazáért kell élni.~
3653 Elbe|              Bátya! - mondá - szóljon ez a könny helyettem,~Értelek -
3654 Elbe|                  nehézkes szívvel indult a szobából,~Kivezette kedves
3655 Elbe|                 kedves lovát az állóból;~A kapunál Endre bátyja köszöntötte,~
3656 Elbe|            kivánja” -~S elrohant, eltûnt a zordon bús idõben,~Mint
3657 Elbe|                  zordon bús idõben,~Mint a kanyargó sas fekete felhõben.~-
3658 Elbe|             fekete felhõben.~- Égi útját a nap már tizedszer járta,~
3659 Elbe|             tizedszer járta,~Hogy fölért a Kárpát kékes oldalára;~Sokszor
3660 Elbe|                   Édes egy hazám be nagy a te határod!”~S föltekintve
3661 Elbe|                  határod!”~S föltekintve a bérc ezüstös fejére,~Felséges
3662 Elbe|              bércnek idegen határba,~Már a koporsóban van az egyik
3663 Elbe|                     Meg kell halni végre a föld emberének; -~De örökké
3664 Elbe|                 tünõdve halkan ballagott a hegynek;~Arany sarkantyúja
3665 Elbe|                 sarkantyúja zöld selymén a gyepnek,~Mint a messzirõl
3666 Elbe|                  selymén a gyepnek,~Mint a messzirõl jött fáradt zene
3667 Elbe|                    hogy nagyon szerette,~A meredeken föl gyalog járt
3668 Elbe|                ura ül föl.~- Puszta volt a tájék, itt-ott lakta ember,~
3669 Elbe|              tájék, itt-ott lakta ember,~A természet bája volt rajt
3670 Elbe|             gombaképü tót lézenge,~De az a magyart nem várta be közelre.~
3671 Elbe|                nagy hiányosságot.~Mintha a síkság, mely kimaradt alóla,~
3672 Elbe|            utolsója!~Hova leszek én majd a fanyelvû nép közt?”~- S
3673 Elbe|                rég leomlott,~S rajta már a tüzes mennykõ is kifáradt,~
3674 Elbe|                  kor-, bajtársak nélkül;~A halál a sok közt mindig
3675 Elbe|                bajtársak nélkül;~A halál a sok közt mindig átugratta,~
3676 Elbe|             nyert örökségképen -,~Mostan a hajszását húzta föl cselõre,~
3677 Elbe|           szélingatott tölgy, csikorgott a bõre.~Tiszteletgerjesztõ
3678 Elbe|                 zászló sarkán lógga.~„Mi a neved és a nemzetséged,
3679 Elbe|             sarkán lógga.~„Mi a neved és a nemzetséged, bátya?~Van-e
3680 Elbe|                 Van-e kedved jönni velem a világba?~Adok puha sárga
3681 Elbe|                 látszik;~Az öregnek mind a két szeme káprázik.~Örömében
3682 Elbe|                   S alig hisz szemének. „A biza, a biza!~Eszemadta
3683 Elbe|                  hisz szemének. „A biza, a biza!~Eszemadta ékes helyes
3684 Elbe|                  új vallástok végett!~Én a magyar isten híve vagyok
3685 Elbe|              abba - hogyne mennék véled,~A világ végére dehogy nem
3686 Elbe|         mendegélnek;~Emlékezetükben most a multnak élnek.~Az öreg mesét
3687 Elbe|                   szörnyü viadalról,~Hol a kiontott vér teli patakkal
3688 Elbe|                  patakkal foly;~Hol mind a két fél elhullott a csatában,~
3689 Elbe|                 mind a két fél elhullott a csatában,~Hirmondónak csupán
3690 Elbe|                    magában.~Beszélt néki a szép szülõföldi tájrul,~
3691 Elbe|                  szülõföldi tájrul,~Hogy a boldogabb mult elõtte kitárul,~
3692 Elbe|            bólint az öreg szavára,~Lelke a nemrégmult alkonyában jára.~
3693 Elbe|              Majd pedig fölváltva nézett a jövõbe,~De az kivehetlen
3694 Elbe|                   Vén Hadonár véget vete a mesének.~Mélyen fölsohajtott,
3695 Elbe|               Mélyen fölsohajtott, aztán a nyeregbõl~Bükkfatõbül ábdált
3696 Elbe|                 soha nem kérdem;~De most a magyar föld határára értünk,~
3697 Elbe|                ellenségem vagyon,~Melyet a bárdommal nem üthetek agyon;~
3698 Elbe|         veszedelmes igen,~És tanyája van a szívem közepiben.~Néha oly
3699 Elbe|                Most is ahogy itten állok a határon,~S édes hazám földjét
3700 Elbe|            terhes róna,~Mint amily nehéz a szívemen valami...”~De mit
3701 Elbe|              mondott, azt megcselekedte:~A kulacs szájával esett szerelembe;~
3702 Elbe|               vele megkinálta,~De még az a bornak nem volt jó barátja,~
3703 Elbe|                 barátja,~Elmerengve állt a zordon hideg bércen~És mohón
3704 Elbe|                 És mohón tekintett végig a vidéken.~Azután a kemény
3705 Elbe|                  végig a vidéken.~Azután a kemény sziklát megölelve -~
3706 Elbe|                  énrám”~Monda s átlépett a magyarföld határán...~ ~
3707 Elbe|                  Tündér ifjuság! mi nagy a te hatalmad!~Sors, elemek
3708 Elbe|                földje;~Ország-világ lett a menedéked, - futva,~Az ég
3709 Elbe|            maradni épen;~Keresed sasként a mennyköves felhõket,~Hogy
3710 Elbe|             szigorú erkölccsel,~Vánkosod a pázsit, elfödnek az árnyak,~
3711 Elbe|            elfödnek az árnyak,~Álmaidhoz a szép csillagok lejárnak, -~
3712 Elbe|           tûzokádó sárkányt.~Rád mosolyg a szép lyány beszédes szemekkel,~
3713 Elbe|                 Egy szerencsés vágás - s a sárkány megölve,~S szívdobogvást
3714 Elbe|                  S szívdobogvást indulsz a tündéri ölbe...~Egy perc,
3715 Elbe|                  s átalunni vágynád -~Mi a java volna - álmod folytatását...~
3716 Elbe|              Hadonár épen,~Fölnyergelten a kész paripákkal, s nógat,~
3717 Elbe|                kész paripákkal, s nógat,~A pihent lovak is tombolnak,
3718 Elbe|             Hányja mokány lova, görbedez a háta...~- Nem volna-e égre
3719 Elbe|            uralkodó pálca~Várt reád, mit a sors kezedrõl lejátsza, -~
3720 Elbe|             lejátsza, -~Igázzák meg véle a kerek világot,~Te nem adnád
3721 Elbe|                  se t’od, kibe?~Szereted a feléd mosolygó világot, -~
3722 Elbe|               ellent, jó barátot!~Kiérsz a vadonbul, jársz virágos
3723 Elbe|                   az meg mintha tudná~Mi a gondolatod - ágaskodik,
3724 Elbe|                azt gondolja magába:~Hogy a fényes nap most magát nézi
3725 Elbe|                 benne,~S örömében táncol a sugár mellette.~Néznek a
3726 Elbe|                 a sugár mellette.~Néznek a leányok, ajkaikon elhal~
3727 Elbe|                  leányok, ajkaikon elhal~A még eddig félig értett szerelemdal,~
3728 Elbe|                  Öreg Hadonárnak tétováz a szeme,~Pislog, mintha épen
3729 Elbe|               hátul,~Hosszu verseket húz a fösvény kupábul.~Búra és
3730 Elbe|               Búra és örömre... különben a vénség~Búja s öröme közt
3731 Elbe|               Búja s öröme közt nem nagy a különbség.~Megszokott már
3732 Elbe|           Megszokott már nála s otthonos a bánat,~Idegen és hideg az
3733 Elbe|                  az öröm, s csak fájhat.~A tele csutora az öreg dajkája,~
3734 Elbe|                 Az egykorinál is édesebb a szája,~De talán még jobban
3735 Elbe|                  az elválasztó koma csak a halál.~Ivás után odaugrat
3736 Elbe|           odaugrat Béla mellé,~S mert az a csatadalt fölöttébb kedvellé,~
3737 Elbe|                 hagyományos dalba,~Illik a nótához töredezett hangja.~„
3738 Elbe|                hangja.~„Összetalálkoztak a Lék vize mellett;~Tenger
3739 Elbe|                vize mellett;~Tenger volt a magyar, özönviz a német.~
3740 Elbe|            Tenger volt a magyar, özönviz a német.~Valóságos özön -
3741 Elbe|             német.~Valóságos özön - mert a Lék kiáradt,~Közepette a
3742 Elbe|                 a Lék kiáradt,~Közepette a jól folytatott csatának.~
3743 Elbe|                 nem paripádra,~Jó paripa a Lék, vérhabos a háta...~
3744 Elbe|                Jó paripa a Lék, vérhabos a háta...~Elvitt a Dunáig,
3745 Elbe|                vérhabos a háta...~Elvitt a Dunáig, az meg átvett tõle,~
3746 Elbe|               tõle,~Csöndes-lépve hozott a hazai földre;~De mitõl piroslik
3747 Elbe|            partján?~Özvegyen az asszony, a szeretõ árván,~Jár-kel ott
3748 Elbe|                  sûrü könnye folyna.~Zúg a Duna habja oly szomorún,
3749 Elbe|               sziget partján,~Meghasadoz a föld rája és megindul:~De
3750 Elbe|                  Árpád mégsem kelhet föl a sirbul!~Háromezer sátoralja
3751 Elbe|                  magyar ember~Nem fér el a Dunán - de nagyobb a tenger!~
3752 Elbe|                  el a Dunán - de nagyobb a tenger!~Haragos vérüktõl
3753 Elbe|                 felforr az gyakorta,~Föl a bosszuálló egekig hánykodva!”~
3754 Elbe|          leszállott,~Hogy megszorongassa a meglazult hámot,~Azután
3755 Elbe|            Azután meg sokkal búsabb volt a nóta,~Hogysem elmondhatta
3756 Elbe|             húzomba.~„Szomorú és gyászos a te dalod, bátya,~Pedig ha
3757 Elbe|                 bátya,~Pedig ha van, ami a szivemet bántja,~- Így beszéle
3758 Elbe|               Így beszéle Béla - egy van a világon,~Nem tudok búsulni
3759 Elbe|           csupáncsak hazámon.~Pedig most a végzet - isten úgy akarta,~
3760 Elbe|         düledezett romnál~Énekel zokogva a mulandóságról -~Mondj te
3761 Elbe|                te nékem bús dalt, fájót, a hazáról...~Akkor talpra
3762 Elbe|              Férfihoz nem illõ gyöngeség a bánat.”~És meghányva-vetve
3763 Elbe|                Vén Hadonár helybe hagyta a mondókát;~És tünõdött, titkon
3764 Elbe|           mendegéltek~Komlótermõ földjén a vitéz cseheknek.~Utazásuk
3765 Elbe|                  egész nap jártak-keltek a cseh földön,~Boltozatos,
3766 Elbe|           altatódalt regélõ dorombok.~És a völgy csöndes volt, mint
3767 Elbe|                mint valami zárda,~Mintha a teremtõ a maga számára~Épitette
3768 Elbe|                  zárda,~Mintha a teremtõ a maga számára~Épitette volna,
3769 Elbe|             csöndesen aláfoly.~És leérve a völgy árnyas templomába,~
3770 Elbe|            árnyas templomába,~Belecseveg a fák halk susogásába.~Monda
3771 Elbe|                 volt, hogy aki erre tér, a vándor,~Meglepi egy nehéz
3772 Elbe|                  tér vissza senki.~Hanem a valóság az volt a dologban,~
3773 Elbe|                  Hanem a valóság az volt a dologban,~Egy iszonyu bajnok
3774 Elbe|                   Egy iszonyu bajnok élt a völgytorokban.~Rémületgerjesztõ
3775 Elbe|             rengeteg hajával.~S ott, hol a fák árnya nappal is féléjjel,~
3776 Elbe|              féléjjel,~S éjféltájban egy a pokol fenekével,~Szalmafödeles
3777 Elbe|            mivelhogy útba ejté épen. -~- A mezõ megtetszett öreg Hadonárnak,~
3778 Elbe|                 Hadonárnak,~Rája ereszté a fáradt paripákat.~És míg
3779 Elbe|                 hogyan nem? csak betéved a kunyhóba~És meg volt lepetve,
3780 Elbe|           Szemében, mely könnytelt, mint a felleges ég,~Koldusvezetõnek
3781 Elbe|                  Koldusvezetõnek látszik a reménység.~„Mondd, miért
3782 Elbe|                 reménység.~„Mondd, miért a bánat homlokodra írva,~Menyországa
3783 Elbe|               Szelíd részvéthangon kérdi a leánytól,~Az pedig reája
3784 Elbe|                 Mert jaj, aki idetéved - a bajnoknak,~Nem megy innen
3785 Elbe|           menyasszony;~Hanem én helyette a halált választom.”~Alig
3786 Elbe|             virágok, lankadó levelek,~És a bús menyasszony keble átrezzennek.~„
3787 Elbe|               Szólt vidámon Béla, s ment a kalyibából.~A leány szemén
3788 Elbe|               Béla, s ment a kalyibából.~A leány szemén egy szép csillag
3789 Elbe|                egy szép csillag világol,~A remény csillagja, mely ragyogva
3790 Elbe|                 mely ragyogva kel föl,~S a sötét világnak szép hajnalt
3791 Elbe|               szivének.~Mert midõn kiért a csodahõs elébe,~Visszhangoztak
3792 Elbe|           szívébe.~„Áldott lehet igen az a haza földje,~Irigylendõ
3793 Elbe|                 teremnek.”~Béla után még a lyánka így merengett.~Hadonár
3794 Elbe|            fémlett fekete szemében.~Mint a tûzkõszikra barlang éjjelében.~
3795 Elbe|             sörénnyel vágtatott elõre,~- A cseh vitéz hamar lezuhant
3796 Elbe|                cseh vitéz hamar lezuhant a földre,~Az igaz, hogy Béla
3797 Elbe|              akarta-é, nem-é? - csakhogy a földön volt.~Talpra állt
3798 Elbe|               dühében.~Rémes lárma támad a völgy kebelében.~Ijedtében-e -
3799 Elbe|            kebelében.~Ijedtében-e - vagy a hang erejétül~Remeg a falevél
3800 Elbe|               vagy a hang erejétül~Remeg a falevél s pörögve leszédül.~
3801 Elbe|                  s pörögve leszédül.~Már a kard kevés volt, buzogányra
3802 Elbe|            ütésekkel egymásnak feleltek.~A cseh Béla pajzsát sûrüen
3803 Elbe|          verdeste,~Béla meg amannak csak a fejét leste.~- Már ez a
3804 Elbe|                  a fejét leste.~- Már ez a magyarnak régi taktikája,~
3805 Elbe|          taktikája,~Oda szeret ütni, hol a feje lágya~Van az ellenségnek -
3806 Elbe|                  sem akadt rá!~Célozását a cseh mindig elhárintá.~Leütött
3807 Elbe|                  haldokolva -,~Bejárhadd a földet bátran - hadakozva;~
3808 Elbe|             sokáig néze~Mereven kérdõleg a mosolygó égre.~Két látogatója
3809 Elbe|          Gyülekezõ varjak undok károgása~A csalogányt ejté hosszu hallgatásba.~
3810 Elbe|      emlékezetében:~Nincs vitézebb nálad a földkerekségen.~A többit
3811 Elbe|                  nálad a földkerekségen.~A többit feledte, volt is
3812 Elbe|               feledte, volt is oka rája,~A megmentett lyányka lett
3813 Elbe|           lyányka lett az utitársa.~Ölén a nyeregben fehérlett a szép
3814 Elbe|               Ölén a nyeregben fehérlett a szép lyány,~Mint fehér galamb
3815 Elbe|          Halkabban, de könnyen lépdegélt a Tátos.~Mikor a leányka nyakon
3816 Elbe|                 lépdegélt a Tátos.~Mikor a leányka nyakon simogatta,~
3817 Elbe|              kényesen alatta.~Hogy pedig a szûk völgy nyilásán kiértek,~
3818 Elbe|                  avvagy menedékem.”~- És a kérdezõnek elég volt e válasz.~
3819 Elbe|          hordozott magával.~S szólt neki a kérdõ ifjú válaszképen:~„
3820 Elbe|                 honába lészen utazásunk.~A lengyel királynak háborúja
3821 Elbe|                Felfuvalkodott nagy órjás a vezérük,~Kiben van igen
3822 Elbe|                  még folytatta volna,~De a szõke lyányka hangosan sikolta.~
3823 Elbe|                lyányka hangosan sikolta.~A beszélõt õ megösmeré szaváról,~
3824 Elbe|                  Jegyesét és apját lelte a csapatban,~Bámulat és öröm
3825 Elbe|              abban.~Vége-hossza nem volt a hálálkodásnak.~Köszönetet
3826 Elbe|           forgatja.~Újabb csatatéren jár a gondolatja.~Cseh királyhoz
3827 Elbe|                  napvilághazája,~Melynek a szerelem ékes koronája.~
3828 Elbe|           Nagyratörõ lelke igaz érezése.~A szeretõk pedig már el is
3829 Elbe|                 is bucsúztak,~Hazavissza a lyány s apja elindultak.~
3830 Elbe|                megjutalmazása.~Õ pedig s a kis had mentek mendegéltek,~
3831 Elbe|                  had mentek mendegéltek,~A lengyel határra csakhamar
3832 Elbe|               csakhamar elértek.~S onnan a tizedik éjnek hajnalára~
3833 Elbe|              éjnek hajnalára~Barnult már a lengyel király magas vára.~ ~
3834 Elbe|           dicsõségnek,~Ha valaki büszkén a mellére ütve~Mondta, hogy
3835 Elbe|              apa-anya szülte.~Érezett is a cseh olyformát iránta,~Mi
3836 Elbe|                cseh olyformát iránta,~Mi a tisztelethez igen közel
3837 Elbe|              lesz egykor alkalmatossága.~A cseh ifjunak is volt neve...
3838 Elbe|          tisztelettel,~Nem riasztalak el a név-szörnyeteggel.~Annyit
3839 Elbe|                apjától.~Ki haragosa volt a lengyel királynak,~De nem
3840 Elbe|               ellenében.~Vala tudniillik a lengyel királynak~Egy szép
3841 Elbe|                 eléje.~Elül jött vidámon a lengyel királylyány,~Diadalmas
3842 Elbe|              égett.~Fekete ruhában, mint a sötét éjjel,~Mint a hold
3843 Elbe|                 mint a sötét éjjel,~Mint a hold világa, holt halovány
3844 Elbe|              halovány képpel.~Egyik volt a nappal, éjjel volt a másik.~
3845 Elbe|                volt a nappal, éjjel volt a másik.~Berezina szívén két
3846 Elbe|             szívén két szellem csatázik:~A jelennek hívó kész gyönyörûsége,~
3847 Elbe|              hívó kész gyönyörûsége,~Meg a múlt idõnek keserû emléke.~
3848 Elbe|                gyõzödelmes ki lett, mint a jelen,~Ez a gyõzhetetlen
3849 Elbe|                ki lett, mint a jelen,~Ez a gyõzhetetlen uralkodó elem;~
3850 Elbe|                 elem;~Mely örök törvénye a kalmár fejének,~Óramutatója
3851 Elbe|                   Jelennel dacolhat csak a halhatatlan.~S hogy az is
3852 Elbe|              járatosabb tudós sógorokra.~A puskapor úgyis föl van már
3853 Elbe|              királynak szépséges leánya.~A rád emlékezés gyönyöre,
3854 Elbe|            eperérésnek szép idõszakában,~A fiatal erdõn mondhatlan
3855 Elbe|                  Az ember mikéntha lépne a templomba,~Hol is a természet
3856 Elbe|                lépne a templomba,~Hol is a természet menyegzõje volna.~
3857 Elbe|              természet menyegzõje volna.~A szerelemesdés dala már elhangzott,~
3858 Elbe|            bokorban igent mondanak most.~A tavasz meghódol a legszebb
3859 Elbe|                  most.~A tavasz meghódol a legszebb lovagnak,~Útja
3860 Elbe|              sugára,~Melyre szûzi keblét a bimbó kitárja;~Ilyenkor
3861 Elbe|                  bimbó kitárja;~Ilyenkor a szellõ halk lengedezése,~
3862 Elbe|                 szíve dobogása,~Hallható a kakuk vidor huintása.~(S
3863 Elbe|                 rendre,~Némul, belefúlva a gyönyörtengerbe.)~A lengyel
3864 Elbe|            belefúlva a gyönyörtengerbe.)~A lengyel királynak fényes
3865 Elbe|              minden pompájával.~Ide járt a király nagyságos királyi~
3866 Elbe|           vadászat vala belsejében.~Riad a vadászkürt, az erdõk harangja,~
3867 Elbe|                 ünnepe lesz benne,~Ki ha a vadászok kérelmit hallgatja,~
3868 Elbe|                  számos véres áldozatja.~A zöld pázsitot a csöndes
3869 Elbe|               áldozatja.~A zöld pázsitot a csöndes hûvös éjjel~Kihímezte
3870 Elbe|    harmatgyöngyök ezerével.~Melyeket mig a nap sorra le nem csókolt,~
3871 Elbe|                volt.~Felriasztva fut már a szabad vadállat~Gyilkos
3872 Elbe|              vadállat~Gyilkos fegyverébe a föld zsarnokának.~Asztalhulladékkal
3873 Elbe| Asztalhulladékkal fizetett szolgái,~Ûzik a futókat hûséges kutyái.~
3874 Elbe|                  benne,~Ez öröktõl fogva a természet rendje;~Róka,
3875 Elbe|              természet rendje;~Róka, sas a nyulat, más vadállat meg
3876 Elbe|                 csaholva szaladnak~Utána a félig repülõ szarvasnak,~
3877 Elbe|                füle tövébe ragadnak,~Mig a vadász kése véget vet a
3878 Elbe|                  a vadász kése véget vet a harcnak.~Az idõben vajmi
3879 Elbe|                 Az idõben vajmi más volt a vadászat!~Testnek és léleknek
3880 Elbe|                harcra képzõ iskolája,~És a meglett bajnok legnemesb
3881 Elbe|                   Az erdõnyíláson kifelé a várnak~Ment, hogy megmutassa
3882 Elbe|              Ment, hogy megmutassa magát a királynak.~Közel voltak
3883 Elbe|                 édes fájdalom van;~Fonva a legforróbb mennyeibb sugárból:~
3884 Elbe|                sötét éjszeme villantotta~A nyilat, mely Béla szivét
3885 Elbe|                  rabjai - hiszitek,~Hogy a szerelemhez hónapok, esztendõk~
3886 Elbe|               Kellenek - biztosnak látva a jövendõt?~Kik ujjaitok közt
3887 Elbe|              Érzelmeitekrõl miért szólna a dal,~Ki lehet fejezni kereken
3888 Elbe|                  kereken számokkal.~Mint a mennydörgés a gyujtó villámlással -~
3889 Elbe|            számokkal.~Mint a mennydörgés a gyujtó villámlással -~Egy
3890 Elbe|                gyujtó villámlással -~Egy a szerelem az elsõ pillantással!~
3891 Elbe|                 pillantással!~Nem üt meg a villám, ha dörögni hallod,~
3892 Elbe|                  ha volt, mi csodás volt a foglalatja?~Mindent-mindent,
3893 Elbe|                  Megszámolhatatlan elhat a világra:~Bélának hasonlón
3894 Elbe|           hasonlón egy érzése volt csak,~A szerelem, ez az egyetlen,
3895 Elbe|         kilövellõ fényes gondolatok~Mint a nap sugári - megszámolhatlanok.~
3896 Elbe|                ez istennek,~Egy szó, mit a szív mond dobogva: „szeretlek”,~
3897 Elbe|                Imádkozás vágya szállt le a szivére,~Úgy szerette volna
3898 Elbe|                  mondani - szeretlek,~De a szót tartotta oly igen kevesnek.~„
3899 Elbe|              azalatt bajtársa~Forditotta a jó alkalmat javára.~Mint
3900 Elbe|                 javára.~Mint már ösmerõs a lyány elébe lépett,~S kezde
3901 Elbe|              beszédet.~Nem fösvénykedett a tetszetõs szavakkal,~Beszélt
3902 Elbe|         egyremásra tüzesen, majd halkal;~A királylyány látszó örömmel
3903 Elbe|                Mindig elõttem volt képed a távolban.~Mi lehetne távol,
3904 Elbe|                  Mi lehetne távol, mikor a kebelben~A szerelem csupán
3905 Elbe|                  távol, mikor a kebelben~A szerelem csupán maga véghetetlen?~
3906 Elbe|             véghetetlen?~Útak fáradalma, a test szenvedése~Sovárgó
3907 Elbe|      forrt-lázonga -,~De ijedt szemekkel a palotalányok~Rémületes zajra
3908 Elbe|                Mintha buzogánnyal vernék a harasztot,~Valaki azonban
3909 Elbe|         harasztot,~Valaki azonban aratná a fákat,~És azok egymásra
3910 Elbe|               hullanának.~Béla kitalálva a veszély mivoltát,~Sebtibe
3911 Elbe|                 makkja sûrün hulla rája.~A zaj oszt egyenest õfeléje
3912 Elbe|               Egyszer csak emeli magosra a bárdot -~Mint az éjszakában
3913 Elbe|               azután csönd lett - jöttek a vadászok;~Béla bárdja élén
3914 Elbe|                  se látszott;~Mert amint a vadkan fejét szétütötte,~
3915 Elbe|               Még azután mélyen lemerült a földbe.~Körülállották a
3916 Elbe|                  a földbe.~Körülállották a vadat, bámulással -~Rettenetes
3917 Elbe|                az pallosagyarával;~Mikor a bokrok közt csörtetett rohanva,~
3918 Elbe|         bivalynak gondolhattad volna.~És a vágás rajta! - aki azt meglátta,~
3919 Elbe|               Bélára gondolt - borsózott a háta.~Titkos irigységgel
3920 Elbe|                   hol az erõ benne?~Vagy a zömök tölgynél erõsb a jegenye?~
3921 Elbe|              Vagy a zömök tölgynél erõsb a jegenye?~Könnyen ingó karcsu
3922 Elbe|                  derekát bámulták,~Mások a keleti, drága fényes ruhát.~
3923 Elbe|                drága fényes ruhát.~Végre a király is elõjött, mogorván,~
3924 Elbe|                domború hasára...~Miokból a pajkos ifjak csúfolódnak,~
3925 Elbe|        hájhalomnak.~De nagy akadék is az a has valóban~Szerelemben
3926 Elbe|                  emiatt mindegyre veszti a csatákat,~Nem csekély kárára
3927 Elbe|             csatákat,~Nem csekély kárára a lengyel hazának.~Melyeket
3928 Elbe|       tartományok,~Ellene fölkelnek. Igy a pomeránok.~Kiknek hogyha
3929 Elbe|                 már népe java, hadja,~Ma a búcsu - holnap indulásuk
3930 Elbe|              pillant,~Gondjai ködében ez a reménycsillag.~Mintha sejtené,
3931 Elbe|              állt elõtte.~- Mi van szebb a földön fakadó bimbónál?~
3932 Elbe|             Minek nevezzelek, idõ, midõn a lyány~Arca elõször lesz
3933 Elbe|              mondanék csak nálad!~Avvagy a teremtõ mikor megteremtett,~
3934 Elbe|                 hajnalának rajza~Volt az a pír, melytõl ége Richsza
3935 Elbe|                   Hadakozni engedj érted a seregben.”~Elvégezve Béla
3936 Elbe|                beszédét~- Mialatt bámult a körülálló népség -,~Szót
3937 Elbe|            körülálló népség -,~Szót várt a királytól, de hiába vára,~
3938 Elbe|               tüneménynek.~S mert szemét a népség most Bélán feledte,~
3939 Elbe|               népség most Bélán feledte,~A király zavarát észre nem
3940 Elbe|                  fölött kócsagtoll dacol a szélvésszel.~Szög szemölde
3941 Elbe|                  lesujt vagy derít, mint a jó reménység.~És fekete,
3942 Elbe|              megverte.~Mit kezében tart, a hosszú kõrös dárdát,~Viharos
3943 Elbe|            dárdát,~Viharos tetõin növelé a Kárpát.~Ott sok erõs szélnek
3944 Elbe|          szerelmes bajnokkéz levágta.~Az a párduc, melynek bõre alatt
3945 Elbe|             Melle közepén vert színarany a csatja,~- Egy oroszlán tigris
3946 Elbe|                fényes acél csatabárdja~S a buzogány - bízva öreg Hadonárra.~
3947 Elbe|                 Hogy magához tért, szólt a király legottan:~„Magyarok
3948 Elbe|                 És vidám beszéd közt föl a várba mentek;~Hol az érkezõket
3949 Elbe|                   Negyedik ének~Vége már a zajos búcsú-lakomának;~A
3950 Elbe|                 a zajos búcsú-lakomának;~A vitézek, noha fáradtak valának,~
3951 Elbe|                   noha fáradtak valának,~A vacsora végén pendülõ zenére~
3952 Elbe|             amidõn másnap~Határnapja van a harcba-indulásnak.~Különös,
3953 Elbe|                nem is tud gyülölni.~Mint a Niagarán andalgó dereglye,~
3954 Elbe|               Niagarán andalgó dereglye,~A vizesés szörnyü torkához
3955 Elbe|              visszahozhatatlan:~Szintúgy a halálnak fölszentelt vitézi,~
3956 Elbe|       fölszentelt vitézi,~Minél közelebb a vész, sietnek élni.~- S
3957 Elbe|                  Essetek kétségbe inkább a jövõtõl:~Nem rajzott az
3958 Elbe|                  rajzott az eszme hajdan a fejekben, -~De a szív erõsebb,
3959 Elbe|                  hajdan a fejekben, -~De a szív erõsebb, jobb volt
3960 Elbe|                  szív erõsebb, jobb volt a kebelben.~Hogy az öldöklés
3961 Elbe|          kebelben.~Hogy az öldöklés volt a dicsõség útja:~- Jön-e idõ,
3962 Elbe|               lesz az, ki tudja? -~Ám ha a gyülölség az emberkebelnek~
3963 Elbe|                  Legyen becsületes nyilt a csatatére,~Egyenlõ fegyverrel
3964 Elbe|               legyen gyülölség!~Az ok és a fegyver - ebben a különbség.~
3965 Elbe|                  ok és a fegyver - ebben a különbség.~Egykoron gyülöltek
3966 Elbe|              alattam - sülyedj el!~Szebb a mult - legalább hõs volt
3967 Elbe|                  az ember,~Nem pénz volt a bálvány, nem csalás a fegyver...~
3968 Elbe|               volt a bálvány, nem csalás a fegyver...~Szent volt a
3969 Elbe|                  a fegyver...~Szent volt a barátság, a szerelem szentebb,~
3970 Elbe|                   Szent volt a barátság, a szerelem szentebb,~Ép ezért
3971 Elbe|                 Haj, mi szép nyelvet tud a lányszem sugára,~Hogy megérti
3972 Elbe|              Hogy megérti minden, bárhol a hazája!~Mialatt végezték
3973 Elbe|                 hazája!~Mialatt végezték a jó estebédet,~Béla már Richszától
3974 Elbe|               ottan, s mindegyik sovárga~A király lyányának egy pillantására.~
3975 Elbe|                 mindegyik láthatott.~Mer a pillantás, mely vallja a
3976 Elbe|                 a pillantás, mely vallja a szerelmet,~Az amolyan félénk,
3977 Elbe|                  ejtett,~Félve találkozó a rokon sugárral,~Ilyeneket
3978 Elbe|                 kétségbeesve,~Már csupán a harcok viharát ohajtá,~Mely
3979 Elbe|                Ittak - legelõször persze a királyért,~Azután Lengyelhon
3980 Elbe|                   Részegitõ-édes volt ez a pohár bor!~Menyország-nyitó
3981 Elbe|              Menyország-nyitó volt utána a mámor.~A bor nem hiába gyermeke
3982 Elbe|     Menyország-nyitó volt utána a mámor.~A bor nem hiába gyermeke a
3983 Elbe|                 A bor nem hiába gyermeke a napnak,~Benne sugarának
3984 Elbe|                vannak.~Piros rózsát fest a fekete felhõre,~Azon át
3985 Elbe|              fekete felhõre,~Azon át néz a nap le a sötét földre,~Igy
3986 Elbe|            felhõre,~Azon át néz a nap le a sötét földre,~Igy a vitézek
3987 Elbe|               nap le a sötét földre,~Igy a vitézek a mámor fátyolán
3988 Elbe|              sötét földre,~Igy a vitézek a mámor fátyolán át~Az ellen
3989 Elbe|             kinek még most is jut eszébe~A pomerán vezér rettenetes
3990 Elbe|                  vezér rettenetes képe.~„A haddal magával - szólt ez
3991 Elbe|               elhal, meghódolna egyben.”~A józan beszédre szörnyü lett
3992 Elbe|              józan beszédre szörnyü lett a lárma.~Kinek harag, kinek
3993 Elbe|           szégyen ült arcára.~Megzördült a fegyver, s nagyobb számmal
3994 Elbe|              vallott nagy kudarcot.~Béla a meséket csöndesen hallgatta,~
3995 Elbe|      fölemelkedének.~„Alkalom már lesz - a többi magam dolga,”~Tervet
3996 Elbe|               gondolta,~És mivelhogy már a gyõzelemre gondolt,~Gondolatában
3997 Elbe|         gyõzelemre gondolt,~Gondolatában a koszorú is ott volt.~A koszorú
3998 Elbe|      Gondolatában a koszorú is ott volt.~A koszorú az volt, ami most
3999 Elbe|                koszorú az volt, ami most a haszon.~Az õ koszorúja a
4000 Elbe|                 a haszon.~Az õ koszorúja a királykisasszony.~Elindulta